43. Fejezet

*Chelsea szemszöge*
-Halló? - kérdeztem.
-Chelsea Higgins! Beszédem van veled! - szólt bele mérgesen Anya. - Hazajöttök Allissával még ma, és nincs vita! Nem szóltam bele a kapcsolatodba, de az már sok, hogy újságokban szerepelsz!
-Mi? Anya, nem mehetek haza!
-Mondom, hogy jössz te is, és Lis is! Nem leszel holmi sztárbarátnő, aki részegen bulizik!
-De Anya!
-Nincs vita! Jöttök mind a ketten haza! Vonattal jöttök, megfelel? Oké, akkor este kimegyünk értetek az állomásra! Addig pakolj össze! Szia Drágám, le ne késsétek a vonatot! Itthon még megbeszéljük! - lecsapta a telefont, én pedig könnyes szemekkel néztem Lou-ra, aki értetlenül bámult rám. Nem mehetek haza!! Nem!!
-Anyukád volt? Mit mondott? - kérdezte, és átölelt, nekem pedig megeredtek a könnyeim.
-Ma hazamegyek.
-Mi? Nem, nem mehetsz haza! Kizárt! Nem engedem!
-Louis, muszáj, ők mégis csak a szüleim....Valahogy megoldjuk, rendben?
-De annyira szeretlek, és annyira megszoktam már, hogy minden nap együtt vagyunk, és minden szabad percünket együtt töltjük..... Nem fogom kibírni.
-Nyugi Lou, megoldjuk, biztos van valami megoldás.
-Végül is ott a telefon, a Skype meg minden, de attól még nem ölelhetlek át, és nem csókolhatlak meg.
-Tudom Louis! Szeretlek!
-Én is szeretlek Nyuszi! Mikor kell menned?
-Először meg kell beszéljem Lis-sel, hogy melyik vonattal menjünk vissza Leeds-be...
-Rendben. - még mindig sírtam, és egyre szorosabban öleltem, mire a hajamba puszilt. Mennyire fog hiányozni...

*Allissa szemszöge*
Liammel a "szobámban" voltunk, laptopoztunk. Először filmet akart nézni, de előtte még gyorsan fel akart menni twitterre. Lusta voltam nem akartam kimenni egy újabb székért, azért inkább csak az ölébe ültem, remélve hogy látja a képernyőt. Nagyon sokan írtak neki, természetesen rólam, háromnegyede arról szólt, hogy nem vagyok hozzá való, és hogy megcsalom Zaynnel. Nagyon rosszul esett, de ő mintha csak figyelmen kívül hagyta volna. Sokan írtak trágárul, és volt aki a halálomat kívánta, néhányat azért Li sem hagyott szó nélkül...Én már inkább nem is mertem bejelentkezni a sajátomba. Liam felhúzta magát, látszott rajta, éreztem, én csak kellemetlenül éreztem magam, és szörnyen hülyének amiért belementem...Nem akartunk ezzel foglalkozni, ezért inkább elkezdtünk filmezni, hogy kicsit lenyugodjunk. Átmentünk az ágyra, és beraktuk a 10 dolog amit utálok benned című filmet. 15-20 perc telhetett el a filmből, mikor megcsörrent a telefonom, a szomszéd szobából hallottam, hogy Chelsea-nek is. Fura. A kijelzőn anyát pillantottam meg, úgyhogy felvettem.
-Szia anya.
-Ne sziázz itt nekem, majd akkor ha már itthon lesztek.
-Az még elég soká lesz, nem gondolod?
-Nem gondolom, mert azonnal haza jöttök Chelsea-vel.
-De hát miért?
-Mert részegen kocsikáztál, egy fiúval, aki tudtom szerint nem a barátod. Megengedtem, hogy elmenjetek ketten, Londonba. Megengedtem, hogy járj azzal a fiúval, holott egy sztár és személyesen nem is ismerem.
-Tudom, és ennek nagyon örülök, de nem történt semmi baj.
-Ez csak szerencse. Mi van ha karamboloztok?
-De nem történt semmi baj.
-Címlapon kötöttetek ki, ami még Leeds-ben is megjelent, és szerinted nem történt semmi?
-Hát, igen, de Zayn nem akart semmi rosszat, és ő csak egy barátunk, Liam egyik legjobb barátja és egy bandában is vannak.
-Értem, de ez hogy részegen bulizol és kocsikáztok ez megengedhetetlen! Azonnal jöttök haza, és szerintem ezt a kapcsolatot fejezzétek be. Ja, és addig örülj, amíg én hívlak és nem apád!
-De anya, 16 éves vagyok, el tudom dönteni mi rossz, és mi a jó. Tudom, hogy nem szabadott volna részegen, a kocsiba ülni, de mit tehettem volna? Vezettem volna én?
-Na az még ennél is szebb lett volna, hiszen még a kocsit sem tudod beindítani.
-Tudom. De erről az egészről nem Liam tehet, csak rám mászott egy srác, és Zayn csak le akarta állítani.
-Miért nem Liam?
-Mert őt Chelsea lefogta, és a többiekre nem figyelt, nem gondolta, hogy ők is dühösek lesznek. És, megengedtétek, hogy járjak Li-vel, akkor miért kéne megtiltanotok? Nem tehet semmiről sem.
-A döntésem nem változik. Ma hazajöttök.
-Nem! Nem megyek haza, itt maradunk, nem lesz több ilyen, megígérem, hogy nem lesz ilyen többet, ígérem, csak kérlek ne kelljen hazamennünk.- reméltem, hogy meghatom anyát, általában sikerül...
-Megbeszélem még egyszer apáddal...
-Köszönöm!
-Szívesen, de ne várj sok jót...Szia.
-Szia. -letettem és hozzábújtam Liam-hez-
-Na? -kérdezte-
-Anya azt mondta menjünk haza, de remélhetőleg rá veszi apát, hogy maradhassunk...
-Akkor jó! -ahogy ezt kimondta, újra csörgött a telefonom. Li nagyot sóhajtott. Én pedig csak nyeltem egy nagyot, nagy gombóc volt a torkomban, apa nehéz eset, láttam, hogy ő hív, az a kis remény is elment, hogy maradhassunk. Nyeltem még egyet, megköszörültem a torkom, és megnyomtam a telefonomon a kis zöld gombot.
-Szia apu!
-Szia, szóval anyád mondta, mit meséltél.
-ÉS? -csillant fel a szemem, mintha engedékenyebb lett volna, a hangjából legalább is ezt szűrtem le-
-És úgy döntöttünk, nem maradhattok.
-MI?
-Így döntöttem. Ma hazajöttök, vonattal, Chelsea szüleivel is megbeszéltük.
-De a...
-Nincs de apa. Szia.
-Szia apa. -nem volt erőm kinyomni sem a telefont. Kiesett a kezemből. Mintha egy tőrt döftek volna a szívembe, a gombóc a torkomban egyre nagyobb és nagyobb lett.
-NA??? -kérdezte Li a hátam mögül-
-Haza kell mennünk...-mondtam ledermedve, ennél többet nem tudtam mondani, könnycseppek folytak le az arcomon át, a padlóra. Liam megfogta a kezem, amire én hátrapillantottam rá. Az ágy széléről odabújtam hozzá. Arcomat a mellkasába temettem és csak sírtam. Olyan erősen ölelt, ahogy még nem, éreztem a szív verését. A könnyeimtől már tiszta víz volt a pólója, de nem szólt semmit. Nem szóltunk semmit, csak öleltük egymást, fél óráig biztos. Aztán elengedett, a szemem csukva volt, de nem aludtam. Kinyitottam a szemeimet, és ránéztem.- Akkor mi most...mi most...szakítani fogunk?
-Nem, nem fogunk. Allissa szeretlek! Jobban mint hinnéd, nem fogunk szakítani. Megoldjuk, nem kell hazamenned.
-De már ma kéne, vonattal. Liam, én nem akarok haza menni, nem akarlak itt hagyni. Nagyon szeretlek.
-Nem kell hazamennetek, megoldjuk. Valahogy megoldjuk. -mondta és egy puszit nyomott a homlokomra, majd újra magához ölelt-