34.fejezet

*Doyel szemszöge*

Az órám iszonyat korán ébresztett. Még akkor sem kell ilyen korán kelnem, ha dolgozni megyek...Anya szerint nem kéne egy 17 éves lánynak ilyennek lenni, mármint hogy sokáig alszik, és sokáig van fent. Lassan összeszedtem magam, letusoltam, felöltöztem és megcsináltam a hajam. Pár holmim, még a bőröndömön és a táskámon kívül volt, így helyretettem azokat is, majd lementem a konyhába anyához, hogy egyem kicsit. A gyors reggelim után, elköszöntem apától, majd anyuval a reptérre indultunk. Mikor megérkeztünk, még maradt egy kis idő, azt beszélgetéssel töltöttük el, aztán mentem is a búcsú után becsekkolni. A repülőre magammal vittem az iPodomat és a fülhallgatómat így szinte végig zenét hallgattam, nem unatkoztam. Nagyon izgatott voltam, Niallt már egy éve nem láttam. Ő a legjobb fiúbarátom, általános óta, már nagyon hiányzik. A hangszórókban már bemondták hogy kapcsoljuk be az öveket, így lassan már megkezdjük a megszállást. Alig negyed óra múlva, már landoltunk is, így a táskámmal már indultam is. Az újabb ellenőrzés után végre kimehettem. Pár perc bolyongás után megláttam Niallt, aki sebesen futott hozzám, és ideérve felkapott és megpörgetett a levegőben. Hihetetlenül hiányzott. Miután letett a földre, elindultunk a fiúkhoz. Meglepődve láttam, azaz nem láttam Daniellet és Eleanort.
Két - szerintem - korombeli lány állt, a fiúk mellett, és mivel nem ismertem őket bemutatkoztam.
-Sziasztok! Doyel Harrison vagyok.
-Szia, én Allissa Franklin vagyok.
-Én pedig Chelsea Higgins, szia!
-Hát Danielle és Eleanort hol hagytátok fiúk? -kérdeztem-
-Hát Louis és El január óta nincsenek együtt, én pedig Daniellel vagy egy hónapja szakítottam. -mondta Liam-
-Értem...fura...na de, nem indulunk? -kérdeztem újból-
-De. Induljunk. -felelte Niall-
Mivel sokan voltunk, nem fértünk be egy kocsiba, így kettővel mentünk. Megérkeztünk a házhoz, végre. Egy darabig még nem fogtam fel, hogy Eleanor nincs a körünkben, nagyon megszerettem tavaly nyáron. Talán túlzásba is estem, mikor azt akartam hogy hívjuk ide. Chelseat nagyon megbánthattam, mert felállt és elment, Louis persze nagyon lecseszett. Rosszul éreztem magam, hogy ilyen bunkó voltam. Gondoltam utána megyek és bocsánatot kérek. Körülbelül egy hónapig leszek itt, nem szeretnék rosszul indítani, gáz lenne rosszban lenni, jó fejnek tűnnek. Felvettem hát a cipőmet, és utána rohantam. Sportos lány vagyok, és ilyenkor áldom is érte Istent, mert tényleg sokat futottam, és persze ilyenkor nincs itt a gördeszkám...Körülbelül 7 perc futás után megtaláltam Chelseat. Lassan sétált, szomorúnak látszott.
-Chelse figyelj, csak azt akarom mondani, hogy sajnálom! Csak Eleanort nagyon megszerettem, és nem igazán szeretem a változásokat, és tudod, arra számítottam hogy ők lesznek majd itt. Bocsi.
-Hát...Nagyon rosszul esett hogy őt kerested, és, mintha azt akartad volna mondani, hogy nem illünk össze Louis-val. 
-Jaj dehogyis. Aranyosak vagytok együtt, csak meglepődtem, tényleg ne haragudj! Lehet szent a béke?
-Hát jó..
-Akkor nem jössz vissza hozzánk? -kérdeztem reménykedve-
-De, rendben, akkor menjünk!