31.fejezet

*Liam szemszöge*
A vidámparkból hazaérve, mindenki a nappaliba ment, kivéve Louist, mert ő még felvitte az emeletre az alvó Chelsea-t. Mi a kanapékon foglaltunk helyet, és beszélgettünk a többiekkel, mikor Allissának eszébe jutott, hogy holnapra nincs ruhájuk, ha itt alszanak. Így kocsiba ültünk ketten, és Paulék háza felé vettük az irányt. Az úton végig beszélgettünk, és nevettünk. Annyira vicces lány. Mikor megérkeztünk az ajtónál állva megnyomta a csengőt, majd Clodagh nyitott ajtót.
-Sziasztok! Hát ti? -kérdezte meglepődve-
-Hát izé...Azt szeretném kérdezni hogy ott aludhatunk ma a fiúknál? Chelsea kicsit megszunnyadt az autóban, így gondoltuk akkor könnyebb lenne...
-Háát...Rendben!
-Köszönjük Clodagh! Akkor gyorsan pakolok össze ruhákat holnapra, aztán mi már megyünk is. -mondta Lis-
Pár perc múlva egy kisebb táskával jött le a lépcsőn, majd egy köszönés után visszaindultunk. A fiúk még mindig a nappaliban ültek, így csatlakoztunk hozzájuk. Késő délután volt, az idő is kezdett egyre rosszabb, és rosszabb lenni. Mivel ki már nem mehettünk, mert az eső elkezdett szakadni, egy film mellett döntöttünk, amit Louis finom forrócsokijai mellett néztünk. A harmadnaposokat választottuk, vicces volt, sokat nevettünk rajta. Körülbelül a közepénél tarthattunk, mikor Chelsea, még kómás arccal jött le a lépcsőn, majd Lou ölében foglalt helyet. A film után még egy darabig beszélgettünk és hülyéskedtünk, aztán Allissával úgy döntöttünk, hogy inkább felmegyünk, mert már későre jár.
-Na jól van srácok, mi most felmegyünk! -mondtam, amire a válasz csak egy 'Húúú' volt Nialltől és Zayntől.- Jaj már!!
A szobába felérve ledőltünk az ágyra és beszélgettünk. Már elég késő, volt és fáradtak voltunk.
-Lis, mindjárt jövök, csak letusolok. -mondtam, majd a szekrényembe nyúltam egy gatyáért-
-Rendben...Hoppá! Elfelejtettem pizsamát pakolni...-csapott a homlokára-
-Gondoltam, hogy valamit elfogsz felejteni, túl hamar jöttél le! -nevettünk- Akkor adok egy gatyát, és egy pólót. -mondtam, miközben az egyik kedvenc Burberry pólómat nyújtottam oda neki.- Megfelel? -vigyorogatam-
-Hát persze!
Mikor visszaértem már átöltözve ült az ágyon. Jól állt neki a felsőm, különösen jól...Leültem mellé, majd egy puszit nyomtam a szájára.
-Alszunk? -kérdezte kiskutyaszemekkel- Már álmos vagyok...
-Igen, én is álmos vagyok! -mondtam, és egy újabb puszit adtam neki majd, lefeküdtünk aludni.-
Nekem háttal aludt, így én hozzá bújtam, és átkaroltam, ő pedig fogta a kezem. Mosolyogva aludtam el.

*Louis szemszöge*
Chels a mellkasomra hajtotta fejét, miközben az ölemben csücsült. Édesen szuszogott, és még látszott rajta, hogy álmos, és perceken belül visszaalszik, így nyomtam egy puszit a hajába, és megkérdeztem, hogy felmenjünk-e aludni. Ő igennel válaszolt, így elköszöntünk a többiektől, és felmentünk a szobánkba.
-Nem tudod, hogy Allissa hová tette a pizsamám? Mert itt csak a holnapi ruháim, fogkefe, meg ilyenek vannak, pizsi sehol...
-Nem tudom, hogy hová tehette, de szerintem ne keltsd már fel őket, biztosan alszanak. Szívesen adok neked valami ruhát, amiben tudsz aludni.
-Köszönöm! - ölelt meg, és a fejét a mellkasomba temette. Miután elengedtük egymást a szerkényemhez nyúltam, és kivettem belőle egy boxert és egy csíkos pólót.
-Én akkor megyek és fürdök. Megmondanád hol a fürdő?
-A hátad mögött. - nevettem. A szobámból saját fürdőszoba nyílt, mert ha egy házban öten laknak, akkor szinte sosem szabad a fürdő.
-Ó, tényleg. Köszi Lou! - puszilt meg, aztán bement. Még hallottam, ahogy megnyitja a csapot, de aztán még lementem a konyhába, és csináltam magunknak teát. Mikor visszaértem, már a ruháimban ücsörgött az ágyon, és a telefonját nyomkodta.
-Mit csinálsz? - vigyorogtam, és letettem az asztalra a még forró bögréket.
-Twitterezek.
-Van valami érdekes?
-Van. Utálnak. - szomorodott el.
-Minden barátnőnket utálják egy darabig, ez nem a te hibád. Lassan megbékélnek a tudattal, hogy már nem vagyok szingli. Tudod, hogy Perrie-t is hogy szeretik! Pedig neki aztán voltak támadói! Erősnek kell lenned, és nem kell törődnöd az ilyenekkel. Azért utálnak, mert irigyek, amiért ilyen gyönyörű vagy!
-Nem a szépségért utálnak! Azért, mert nekem ilyen csodálatos barátom van. Louis! Szeretlek!
-Én is szeretlek! - hajoltam le hozzá, és szenvedélyesen megcsókoltam. Tényleg így érzem. Szeretem. Szerelmes vagyok. Belé.
Mikor levegőhiány miatt szétváltunk elővettem egy boxert, és elmentem tusolni.
Mikor visszaértem, a tévét nézte, majd befeküdtem mellé az ágyba. Fejét a mellkasomra hajtotta, és jobb kezét a hasamra tette, én pedig átöleltem. Így aludtunk el.

*Allissa szemszöge*
Reggel, nem tudom mire ébredtem fel, lassan nyitogatni kezdtem a szemeim. Liam már ébren volt, nézte ahogy alszom. Egy mosolyt eresztettem felé, majd pár csók után, kikászálódtunk az ágyból, és lementünk, hogy együnk valamit. A többiek még nem keltek fel, így a gyors reggeli után, halkan visszaosontunk. Rendbe szedtük magunkat, majd beültünk az ágyba, és beszélgettünk, csak úgy, mikor eszembe jutott valami.
-Liam! -ültem fel mellőle-
-Tessék? -kérdezte rémülten-
-Mi lesz ha én vissza megyek Leeds-be? Vagyis mi lesz velünk? Még tanulok, nem hagyhatom ott az iskolát...Chelsea már megtehetné, de én még nem...
-Allissa...-ült fel hozzám- Még van időnk, addig is kihasználjuk ezt a 2 és fél hónapot! -próbált nyugtatni és megölelt- Ne aggódj! Szeretlek!
-Én is szeretlek Li! -mondta és közben mélyen a szemébe néztem, mire megcsókolt-
Az arcom a kezei közé vette, és hátradőltünk. Úgy csókolt, ahogy eddig még nem. Már fölöttem volt, én a hajába túrtam, ő pedig levette a fölsőm. Még mindig csókolóztunk, aztán levettem róla pólót. Egy darabig még így voltunk, mikor valaki hirtelen kinyitotta az ajtót, mire Liam mellém vágódott, én pedig kapásból magam elé vettem a fölsőm. Chelsea volt az...A szeme elé kapta a kezét, majd gyorsan ki is ment. Pár percig csak néztünk magunk elé, aztán kitört belőlünk a nevetés. Már kínunkban nevettünk...Liam következőnek zárd be az ajtót!

*Chelsea szemszöge*

-Louuuuuuu! - mondtam vigyorogva, de ő tovább folytatta a nyakam csókolgatását.
-Jó reggelt édesem!
-Jó reggelt! - csókoltam meg, mire ő szenvedélyesen visszacsókolt.
-Szépet álmodtál, Hercegnőm?
-Igen, de úgy gondolom, hogy szebb a valóság. - mosolyogtam, és a homlokomat az övének döntöttem.
-Valóban?
-Igen. - mosolyogtam.
-Szeretlek! - mondta a számomra legédesebb szót.
-Én is! Megyünk reggelizni?
-Aha! - kipattantunk az ágyból, és lesettenkedtünk a konyhába, ahol nem találtunk senkit sem. Louis kakaót csinált, én pedig összedobtam egy nagy adag rántottát, remélve, hogy mire a többiek felkelnek nem hűl ki teljesen, mert frissen az igazi. Mivel elég éhesek voltunk, nekiálltunk kettesben a reggelinek. Az étkezőasztalhoz pakoltunk, és elkezdtünk falatozni. A rántotta finomra sikeredett, Louisnak is ízlett. Mikor befejeztük gyorsan elmosogattam, közben pedig csörgött a telefonom, így gyorsan megtöröltem a vizes kezem, és elfogadtam a hívást.
-Szia Chelsea!
-Szia Paul!
-Mikor jöttök? - kérdezte.
-Öhm, nem tudom. Menjünk most?
-Szerintem gyertek hamar, mert a fiúknak délben interjújuk van. Emlékeztetnéd őket erre?
-Persze. Akkor sietünk, megyek is és felkeltem a többieket.
-Még alszanak?
-Igen.
-Akkor mond nekik, hogy nagyon siessenek, mert 11 óra!
-Basszus, tényleg! Sietünk!
-Oké, én a stúdiónál várom őket! Szia Chels!
-Szia Paul!
Gyorsan befejeztem a mosogatást, és szóltam Louis-nak, hogy öltözzön, erre ő morcosan felballagott az emeletre. Én is utána mentem, és kihoztam a ruháimat, majd a fürdőben felvettem őket. Miután kijöttem elkezdtem keltegetni a fiúkat. Már mindenkit felkeltettem, kivéve Liam-et és Lis-t, őket utoljára hagytam, mivel az ő szobájuk volt az utolsó a folyosón. Kinyitottam az ajtót, de azonnal a szememre tapasztottam a kezeimet, majd a jobb kezemet levéve hátráltam pár lépést, és becsaptam az ajtót. Nem igaz, hogy rájuk nyitottam!