41.fejezet

*Allissa szemszöge*
Zayn berángatott a kocsiba, ő pedig a szinte azonnal a gázra taposott. Nem tartottam jó ötletnek, hogy így vezet, de ha akartam volna se tudtam megakadályozni, mert még nem lehet jogsim. Gyorsan vezetett, nem tudtam eldönteni, hogy azért mert dühös, vagy azért mert részeg. A város fele mentünk, szombat este, tele van rendőrökkel a város. Szirénát hallottam, már tudtam hogy baj lesz. Nem voltam részeg, de azért én is ittam egy keveset, egyikünk se fog ebből  jól ki jönni.
-Zaynie, lassíts. -mondtam kérlelő hangon-
-Ugyan mi baj történhetne?
-Hát, izé, te részeg vagy, én nem tudok vezetni, kell ennél több? Különben is jön mögöttünk a rendőr. Húzódj félre..
-Jaj, blablabla. Mindig a szabályok, nem szeretem őket.
-De kérlek. A kedvemért!
-Jó, de csak mert te kéred. -lassított le az autóval és félrehúzódott, forgalmas úton voltunk, pont egy menő szórakozóhely előtt álltunk meg, a rendőr pedig egyre közeledett az autónkhoz-
-Szálljanak ki kérem! -mondta az úr- Fújják meg a szondát. Jogosítványt forgalmit.
Zayn megfújta, bár anélkül is meglehetett állapítani róla hogy ittas, majd én következtem, a szonda most sem tévedett...Odaadtuk amikét kért és még kérdezett még pár dolgot. Láttam hogy Zayn nincs túl jól, de talán elkiabáltam még ha csak magamban is mondtam. Zaynie egész napi adagja, a rendőr cipőjén landolt. Egyszerre éreztem magam kínos helyzetben, és sajnáltam Zaynt. Az úr rám pillantott, miközben próbáltam Zaynienek segíteni, amire én csak annyit mondtam hogy, megkérem egy barátomat, hogy jöjjön el értünk. Kikerestem Louis nevét, majd tárcsáztam. Alig csengett ki hármat, már is felvette.
-Ti mégis hol a fenében vagytok?! Gyertek haza, azonnal. Mindenki értetek aggódik. Liam teljesen ki van. -emelte fel a hangját Lou, szinte azonnal-
-Mennénk mi, de tudod, az van, hogy Zayn részegen vezetett, és lekapcsoltak minket. Kérlek küldj értünk két embert, hogy haza tudjuk vinni Zayn kocsiját is!
Miután megadtam a címet, már el is indultak. A rendőrúr megvárta, míg eljönnek értünk. A hely tele volt emberekkel. Néhányan azonnal felismertek minket, és fotókat is készítettek. Előre látom az újságok címlapját: "Liam Payne barátnője és Zayn Malik ittasan vezettek, és rárókáztak egy rendőr cipőjére...". Paul bácsi ki lesz akadva, direkt megkért minket, hogy kerüljük a felhajtást...

*Chelsea szemszöge*
Az egész klubot átvizsgáltuk Zayn és Lis után, de nem találtuk őket, ezért hazajöttünk, meg vártuk, míg haza nem érkeztek. Mindannyian a nappaliban ültünk, és vártuk az ajtó nyílását, de azt hiába vártuk... Rettentő idegesek voltunk, és nagyon aggódtunk miattuk.
Lou-val szorosan összebújtunk a kanapén, és a fejemet a vállára hajtottam. Könnyeimet alig tudtam visszatartani, már majdnem megeredtek, mikor rezgést éreztem a combomnál. Egyből arrébb csusszantam, hogy könnyedén ki tudja venni a mobilját. Mikor megpillantotta a kijelzőt elvigyorodott.
-Lis az! - mondta, mire mindenki a közelébe jött, hogy hallja mit mond, de sikertelenül, ugyanis semmit sem értettünk abból, hogy Lis mit mond. Mikor  letette a telefon végre elmesélte a beszélgetést:
-Allissa volt az, Zayn részegen vezetett, lekapcsolták őket, és kell két ember aki elmegy értük. Mivel Liam kivételével mindenki ivott, szólnunk kell Paulnak...
-Ki fog minket nyírni...
-Igen, de nem hagyhatjuk őket ott.
-Szólok neki én, talán velem elnézőbb - mondtam, mire a többiek egy kicsit boldogabbak lettek. - Úristen, ez maga az öngyilkosság lesz. Már alszik, és fel kell keltenem.
-Hát... Sok szerencsét! - veregette meg a vállam Niall, majd visszaült a kanapéra. Én felmentem a szobájába, és jó hangosan bekopogtam, mire mocorgást hallottam odabentről.
-Paul bácsi! Paul bácsi! - emeltem fel a hangom, hátha felkel rá.
-Igen? - kérdezett vissza kómásan.
-Van egy kis probléma...
-Mit művelt már megint az az öt marha?
-Az a helyzet, hogy érte kellene menni Zayn-ért és Lis-ér...
-És ehhez miért kellek én?
-Liam kivételével mindenki ivott, és 2 ember kell, mert el kell hozni Zayn kocsiját is, mert hát... részegen vezetett, és lekapcsolták.
-Micsoda?! - kiabált vissza, majd dühöngve kijött a szobából. - A fiúk lent vannak? - bólintottam, mire ő leviharzott a lépcsőn hozzájuk. - Ugye tudjátok, hogy mekkora botrány lesz ebből?! - a fiúk bólintottak. - Felöltözök, és indulás! De nagy bajban vagytok!
Mikor visszaért Paul és Liam Lis-ékkel, gyorsan összeölelkeztünk, és vártuk a lecseszést.
-Majd holnap megkapjátok a magatokét! Most mindenki nyomás lefeküdni, a vendégszobák tudjátok merre vannak! Most túl részegek vagytok ahhoz, hogy komolyan vegyétek amit mondanék. Na nyomás! - mondta, mire mindannyian szófogadóan kullogtunk fel az emeletre, és igaz, Lou-nak a vendégszobába kellett volna menjen, ő mégis hozzám jött, úgy, mint Liam Lis-hez.

Sziasztok:) Mivel kommenteket nem nagyon írtok, és a 4 szavazat is viszonylag gyorsan meg van, így ahhoz, hogy újabb rész legyen, vagy 6 szavazat kell, vagy 4 szavazat és egy új rendszeres olvasó! 

40.fejezet

*Chelsea szemszöge*
Este úgy döntöttünk, hogy bulizni megyünk. Louis-val egész délután kettesben voltunk, filmeztünk, összebújva etettük egymást popcornnal, egyszerűen minden tökéletes volt. Liam és Allissa kibékültek, ezért meg akartunk ünnepelni mindent, ami eddig történt velünk.
Lis-sel hazamentünk készülődni, és a srácok pedig másfél óra múlva jönnek értünk. Mikor hazaértünk azonnal a szekrényünk elé álltunk, és válogattuk a sok ruhát. Amikor kikészítettem a szettem, elmentem hajat mosni, majd megszárítottam, és begöndörítettem. A szememre a szokásos tusvonalat húztam, a számat pedig egy natúr szájfény ékesítette.

Amikor Allissa is elkészült, már a fiúk odalent vártak, és Paullal csevegtek. Amikor lementünk mindenki szájtátva nézett minket.
-Szia Kicsim! Gyönyörű vagy! - nyomott egy apró puszit a számra Lou, és átkarolta a derekamat.
Mielőtt elindultunk Paul figyelmeztetett minket, hogy ne igyunk, és kerüljük a figyelmet, mert ugye nem tenne jót a srácok hírnevének egy részeges paparazzi fotó.
Egy elég ismert helyre mentünk, a Funky Buddha-ba, ahol a srácok már szinte törzsvendégnek számítottak. Mindenki kedvesen üdvözölte őket, és egy kör piára hívtak meg bennünket, amit elfogadtunk. Valami ízesített vodka lehetett, és egész finom volt.
A buli nagyjában folyt, és Louis-val épp a tömeg közepén táncoltunk. Amikor kellően elfáradtunk a kanapékhoz mentünk, ahol már a többiek vártak.
-Chels, kijössz velem egy pillanatra? - kérdezte Lis,
-Persze! - mondtam, és elindultunk a mosdóba. Miután Allissával megigazítottuk az sminkünket és a hajunkat, odamentünk a pulthoz, és kértünk egy kör piát. Mikor indultunk volna a helyünkre, egy ismerős srác állta az utunkat....

*Allissa szemszöge*

A mosdóból kiérve George-ba ütköztem, szó szerint.
-Ó bocsánat! -mondtam, mire felnézve megláttam kibe is ütköztem-
-Lis, szia! Semmi baj, meghívhatlak egy italra?
-Hát őőő...izé...Oké, persze, miért is ne. -éreztem, hogy ebből a mondatomból már gond lesz-
-Remek! Akkor gyere. -húzott a kezemnél fogva-
A bárpultnál ültünk, ő kikérte a 2 pina colada-t, és elkezdtük inni, közben beszélgettünk. Néha megfogta a combom, én olyankor elhúztam kicsit.
-Ez a kedvenc számom...Nem táncolunk?
-Háát...Ha nagyon muszáj. -tettem le a poharam a pultra, és közben Chelsea-re pillantottam egy 'segíts' arckifejezéssel-
A zene tényleg jó volt, így táncoltunk, néha megfogta a derekam, én olyankor levettem a kezeit. Biztosan ivott valamennyit, nem volt teljesen részeg, de józannak se volt mondható. George át akart karolni, amit én éppen próbáltam elutasítani, mikor arra lettem figyelmes, hogy Zayn felénk jön. A következő pillanatban George már a földön feküdt, Zayn óriásit behúzott neki. Minden lány álma, hogy egyszer verekedjenek érte, de ott átélve nem volt jó. Gondolom Zayn csak segíteni akart, de látszott hogy már benne is volt egy "kis" ital. Amíg az emberek körbevették a padlón heverő fiút, addig én Zayn után mentem, aki  a kezemet fogva húzott ki az épületből...

*Chelsea szemszöge*
Amikor megláttam Lis arcát, tudtam, hogy ebből már nem fog kisülni sok jó dolog. Gyorsan a fiúkhoz szaladtam, hogy segítsünk, de már tudtam előre, hogy botrány lesz.
-Srácok!
-Chels! Hát Lis? - kérdezte Liam, de amikor meglátta az arcom, a vigyora lehervadt az arcáról.
-Itt van George! - mondtam, mire Liam megfeszült a keze pedig görcsösen össze volt szorítva.
-Vége a kis taknyosnak. - mondta Li, és elindult volna  a táncolókhoz, ha én el nem kapom a vállát.
-Ne csinálj semmit se! Botrányt akarsz? Tudod jól, hogy nem hiányzik a cirkusz a bandának!
-A barátnőm jobban tud érdekelni. Hidegen hagy, ha lecsesznek, de a barátnőmre akkor sem mászhat rá egyetlen kis gyökér sem!
-Liam! - mondtam - Ne csináld! Megyek megoldom! - mire körbe néztem, már Zayn hiányzott közülünk. Elindultam a táncparkett felé, és mire odaértem, azt láttam, hogy George a földön fekszik, orrából patakzik a vér, de Lis és Zayn sehol sincs. A francba!!!

39.fejezet

*Allissa szemszöge*
-Lis, Liam, kell valami kaja. Leugrom a boltba, nektek kell valami? -dugta be a fejét Niall az ajtó kis résén hozzánk-
-Nekem nem kell semmi sem, köszi! -mondta Li-
-Nekem lehet hogy kéne valami, elmegyek veled, ha nem gond.
-Nem dehogy! A többiek lusták, nem is nagyon volt kedvem egyedül menni. Akkor gyere, induljunk!- Liamnek adtam egy puszit, majd az előszobába mentem, hogy felvegyem a cipőm.-
-Gyalog vagy kocsival akarsz menni?
-Autóval akartam, de ha te sétálni akarsz akkor sétáljunk.
-Menjünk gyalog, szép időnk van és legalább beszélgetünk.
Elindultunk, és azonnal beszélgetni kezdtünk. Szóba jött sok minden, és egy valamit már tudni akartam egy ideje.
-Niall, neked tetszik Doyel?
-Hát...Igazából, igen. De ő a legjobb barátnőm, pisis korunk óta ismerjük egymást.
-És? Jaj, Niall, szerintem te is tetszel neki.
-És ha nem? Mi van, ha ő csak a legjobb barátjaként tekint rám, és ha elmondom neki mit érzek, lehet hogy tönkre tehetem a barátságunkat.
-Na jó. Figyelj, kicsit később, délután megkérdezem mit gondol rólad, én meg majd elmondom neked. Szerintem ő is így érez irántad. Hívd el valahova.
-Hát...Jó!
A boltban, nagyon sok kaját vettünk, hihetetlen mennyi fér ebbe a fiúba. Csoda, hogy haza tudtunk gyalogolni, főleg, hogy visszafele végig röhögtünk. Ennyi hülyeségen nem sokszor nevettem még. Haza érve a konyha felé vettük az irányt, ledobva a chipseket és a többi harapnivalót. Ezután pedig ígéretemhez híven megkerestem Doyelt. A nappaliban volt Liammel, így együtt kifaggattuk, és ugyan azt mondta mint Niall, és hogy nem szeretne vele össze jönni, mert ha szakítanak, a barátságuknak is annyi...

*Doyel szemszöge*

Niall félrehívott, és megkért, hogy menjek el vele sétálni, mert fontos dolgot akar mondani. Elindultunk, a Temze partjára mentünk, sétálgattunk, nyugis volt minden.
-Sokat gondolkoztam, és azt hiszem beléd szerettem. Talán erős kifejezés, de az biztos, hogy nem csak barátságot érzek irántad. Úgy gondoltam, jobb ha tudod, mert nem tudom magamban tartani, utálok csak barátként tekinteni rád.
-Niall, én is így érzek, de ha ez nem megy, akkor a barátságunknak is annyi! Én ezt nem szeretném. Nagyon szeretlek mint barát, de mégsem csak barátkánt tekintek rád...
-És ha csak hagyjuk, hogy megtörténjen bármi? -kérdezte, de nem tudtam mit mondani rá. Elvesztem a szemeiben, csak néztem. Ott ültünk kettesben, néztük egymást, és megcsókolt. Az eső elkezdett szakadni, mintha dézsából öntötték volna. A londoni időjárás kiszámíthatatlan. Feleszméltem és felpattantam.-
-Nagyon sajnálom de nekem ez nem fog menni! -néztem rá könnyes szemekkel. Kifejezetten utálok sírni, nem szeretem ha gyengének látnak, de az esőtől nem látszott. Nem tudtam ennél többet mondani, hátat fordította és elfutottam. Még hallottam egy 'Doyel várj!' mondatot, de nem fordultam vissza, csak futottam. Nem tudtam merre, nem tudtam hova, csak a gondolataimmal akartam  lenni. Egy kis utcába értem, keskeny volt. Lelassítottam, és kicsit szétnéztem. A zuhogó esőben mentem, majd ahogy kiértem egy nagyobb utcára, hazafelé vettem az irányt.

38. Fejezet

*Chelsea szemszöge*
Reggel - na jó, nem olyan reggel, délben - telefoncsörgésre nyitottam fel a szememet. Álmosan a telefonomért kapálóztam az éjjeliszekrény felé, majd mikor megfogtam akkor láttam, hogy Louis hív.
-Halló. - szóltam bele.
-Szia Édes! Felkeltettelek? - kérdezte bűnbánó hangon.
-Igen, de nem baj, tényleg ideje felkelni. Nem is tudom, hogy hogyan aludhattam eddig!
-Én sem, de nem jössz át? Ma egész nap egyedül leszünk. Hozhatnál át ruhát meg mindent, aztán itt aludhatnál. Beraknánk valami romantikus filmet, és miénk a nap.
-Én szívesen benne lennék, de ugye Lis és Liam összevesztek, ezért nem szívesen hagynám egyedül őt... - mondtam.
-Akkor győzd meg, hogy eljöjjön, de ne mond neki, hogy Liam itthon van. Kibékítjük őket, ne aggódj. Aztán együtt lehetünk mi is!
-Jó, megkérdezem, aztán visszahívlak, hogy mire jutottam. Puszi.
-Puszi neked is.
Ledobtam a telefont magam mellé, majd kimásztam az ágyból. Kinyitottam az ajtót, és mivel a konyhából hangokat hallottam, oda mentem. Odalent Lis bénázott egy kis rántottával. Leültem a pult melletti bárszékre, és öntöttem egy pohár narancslevet.
-Jó reggelt. A többiek? - kérdeztem, és ásítottam egyet.
-Paul a menedzsmentnél, Clodagh pedig fodrásznál. - mondta lehangoltan, és a szeme alatt nagy karikák húzódtak. Nyilván nem aludhatott sokat, és valószínű, hogy sírt is. Gyorsan leugrottam a székről és szorosan átöleltem.A fejét a nyakamba fúrta, én pedig a hátát simogattam.
-Mi lenne, ha velem és Louis-val töltenéd a napot? Átmegyünk hozzá, és filmezünk. A többiek nem lesznek otthon.
-Nem akarok zavarni....
-Nem zavarsz! El leszünk, és elfelejtheted azt a kis konfliktust Li-vel. De szerintem ki kellene békülnötök.
-Nem tehetek róla, hogy képtelen bennem megbízni!
-Értsd meg őt is. És nekem elmondta, hogy benned bízik, csak George-ban nem. Csak féltékeny!
-Hát ne legyen, de nincs mire!
-Oké. De béküljetek ki! - parancsoltam rá - Akkor jössz?
-Megyek... - mondta, és felszaladt a szobába felöltözni.

*Allissa szemszöge*

A szobámba érve előkaptam pár összeillő holmit, és magamra kaptam, nem akartam megváratni Chelsea-t. Lementem és miután felvettük a cipőinket, elindultunk. Gyalog mentünk. Az idő kellemes volt, kicsit fújt a szél. Jó volt sétálni kicsit, nyugis volt minden, tudtunk beszélgetni. Odaérve láttam hogy 2 kocsi áll a ház előtt, de ha Lou azt mondta, hogy csak ő van otthon, akkor gondolom úgy is van. Legalábbis nagyon remélem. Miután megnyomtuk a csengőt, Louis nyitott ajtót. Bementünk, a folyosó végén már Niall integetett...Akkor most Liam hol lehet? Az első ajtón bementem a nappaliba és Li-t láttam meg. A kanapén ült, a tévét bámulva, én pedig leültem a kanapé másik végébe. A folyosó felől lépteket hallottam, Chelsea dugta be a fejét fura mosollyal az arcán. Majd Louis ugyanígy, és bejöttek. Mivel nem nagyon hagytunk helyet közénk kellett ülniük.
-Khöm...-köszörülte meg a torkát Louis- Izé, nem akartok kibékülni?
-Nem! -vágtam rá szinte azonnal- Li kezdte, nem bízik bennem.
-Nem benned, hanem George-ban, és ez csak féltékenység különben is. Csak nem akarlak elveszíteni.
-De akkor nem kellett volna ilyeneket mondanod.
-Tudom, és sajnálom. Ne haragudj!
-Te se haragudj kérlek, én sem akartalak megbántani.
-Na, gyere ide! -szorított erősen magához Liam- Szeretlek!
-Én is! -fúrtam nyakába a fejem-
-Hát igen...Párterapeuta leszek...-mondta Louis-

37. fejezet

*Allissa szemszöge*

A kijárat felé sétáltunk, mikor valaki megfogta a vállam. Visszafordulva megpillantottam azt a fiút, aki nekem jött a folyosón.
-Várj! -mosolygott kedvesen-
-Igen? -néztem rá kérdően-
-Gyönyörű vagy! Te pedig el mész, még a nevedet se tudom...George Shelley vagyok! Mi a neved?
-Allissa Franklin vagyok...Láttalak ma fellépni.
-És milyen voltam?
-Jók voltatok, gratulálok a tovább jutáshoz. -mosolyogtam-
-Ő...nincs kedved valamikor találkozni? Elmehetnénk valahova..
-Hát...Sajnálom de nem mehetek...
-Na, ne kéresd magad. Akkor felhívhatlak? Legalább a számodat add meg! -kérlelt-
-Hát..rendben...-sóhajtottam és elmondtam a mondtam el a telefonszámomat-
-Lis! Chelsea-ék már menni akarnak siess már...-húzta kezem Liam-
-Rendben, máris megyek! Egy pillanatot várjatok még kérlek!
-Izé...-túrt bele a hajába George- Akkor felhívhatlak? -húzott el még jobban Liam-
-Igen...de most már mennem kell. Szia!
-Szia!

*Liam szemszöge*
Eddig a napig még nem voltam féltékeny. A szívem hevesen vert, a gyomromban furcsa dolgot éreztem, és közben még mérges is voltam. Ilyen a zöld szemű szörny. Nem bírtam nézni, ahogy Lis George-val beszél, inkább odamentem, amúgy is menni akartak már Chelsea-ék. Láttam, hogy kedves, mint mindig és nevetett is, pár mondatot még hallottam is. Egyre féltékenyebb és féltékenyebb lettem. Oda mentem, hogy elhozzam, hogy mehessünk haza. A kijárat fel kezdtünk el csak beszélgetni.
-Te megadtad neki a számodat?
-Jaj Liam. Ugyan már, nem fog semmi sem történni. Csak egy hívás.
-Ja...Neked egy hívás, de neki nem!
-Li, te féltékeny vagy?
-Nem, dehogy is! Dühös vagyok.
-De nem fog semmi sem történni, egy hívás és kész...Randira is elhívott.
-Gondolom oda is naivan el fogsz menni.
-Szép dolgokat feltételezel rólam, tényleg. Nem fogok elmenni.
-Ezt vele is tudattad?
-Igen. De rendben akkor ne bízz bennem.
-Jó.
-Jó. Akkor te menj Louis-ékkal, én pedig megyek Niall-ékkal.
Kiérve ketté váltunk, ő Niall-ékhez csatlakozott, én padig Louis-ék felé vettem az irányt.
-Lis? -kérdezte az említett meglepődve-
-Szálljunk be és elmesélem...-visszatekintettem Lisre, ő is rám nézett, tekintetén láttam hogy dühös volt, de én is az voltam, beszállt az autóba és mikor becsukta az ajtaját, beültem én is-

*Chelsea szemszöge*
Amikor Liam egyedül jött oda nagyon meglepődtem, mert Allissát a másik kocsinál láttam. Nem úgy volt, hogy velünk jön??
-Lis? -kérdezte Lou.
-Szálljunk be és elmesélem. - egy pillanatra visszanézett, majd beszállt a kocsiba, és dühösen becsapta az ajtót, mire én felhúztam a szemöldököm, és kérdőn Louis-ra néztem, de láthatóan ő sem értette a helyzetet. Beszálltunk mi is, és Liam felé fordultunk.
-Na mesélj! - mondtuk egyszerre, ő pedig belekezdett.
-Amikor a folyosón nekiütközött az a George gyerek, még nem adtam neki túl nagy jelentőséget, de már akkor is láttam, hogy Lis-re kattant az a kis taknyos... Erre körülbelül tíz perce a folyosón azt láttam, hogy ő és a kis nyomi ott csevegnek, és vigyorognak egymásra. Aztán amikor nagy nehezen elrángattam onnan az ÉN barátnőmet kiderült, hogy a kis tejfölösszájú elkérte a számát, és randizni akar Lissel.... Mit képzel magáról az a kölyök?!
-Ó, Liam ne legyél már féltékeny! Ismerem Lis-t már pelenkás korom óta! Téged szeret, és tudom, hogy sosem csalna meg téged! Bízz benne!
-Benne teljes mértékben megbízom, de abban a kis taknyosban nem!
-Megértelek, de Lis tudja mit csinál...
-Nagyon remélem...

36. Fejezet

*Chelsea szemszöge*
-Kicsim, ébresztő! - nyomott puszikat az arcomra Louis.
-Neeeem! Aludni akarok! - szögeztem le, elfordultam és a takarót a fejemre húztam.
-Jól van, akkor maradj és pihenj, de nekünk mennünk kell. - mondta, mire lerántottam a takarót.
-Hova? - biggyesztettem le a szám.
-Interjúnk lesz, aztán próbánk lesz a Wembley-ben, mert ma este az X-Factorban lépünk fel. Ugye elkísérsz minket, és megnézed az előadást?
-Persze, Drágám! - húztam be az ágyba. Habár álmos voltam, de szerettem volna Louis-val lenni.
-Szívem, elkések! 7-re Paul értetek jön, gondolom hozzátok, mert nálunk nincsenek a cuccaitok.
-Oké. Lis?
-Liam keltegeti. Tegnap a srácok iszogattak, és Allissa eléggé becsípett, szóval valószínű, hogy másnapos.
-Szegény Li!
-Miért Liam-et sajnálod?
-Allissa reggel alapból morcos, de ha másnapos, és beszólsz neki vagy felkelted, az felér a világvégével.
-Szegény Liam.
-Na ugye?- vigyorogtam, és megpusziltam.
-Igen. - csókolt meg. - De nekem most mennem kell! Odaadom a kulcsom, majd bezárnád az ajtókat? -kotorászott a zsebében.
-Persze! Este visszaadom...
-Oké, de most már tényleg megyek, mert a nagybátyád leveszi a fejem!
-Majd szólok az érdekedben, hogy ne legyen olyan fájdalmas...
-Hé! Ez a te hibád! Olyan nehéz téged itt hagyni!
-Az Enyém? Hagyjuk már! Na de tűnés! Még egy darabban szeretnélek látni, ha lehet!
-Jól van, szia Édes! Este találkozunk!
-Este! Szia! - megcsókolt, majd kilépett az ajtón...

*Liam szemszöge*
Miután felkeltem és elkészültem, első dolgom volt felébreszteni Lis-t. Olyan édesen aludt, nincs szívem felkelteni, de ha nem teszem el fogok késni.
-Lis! Lis! Kelj fel, bébi, el fogok késni...-ültem mellé az ágyon, keltegettem, puszikat adtam a homlokára.-
-Aj..nem akarok felkelni. Liam...
-De muszáj, sietnem kell...Allissa kérlek!
-Rendben, de csak azért, mert sietsz, és el akarok köszönni tőled! -mosolygott aranyosan, még álmos és morcos arccal-
-Köszönöm! Tudod mióta keltegetlek?
-Hát nem, de másnapos vagyok, nézd el nekem! Nagyon kibírhatatlan voltam?
-Nem dehogyis! Csak táncolni akartál, de édes voltál. -mondtam, amire elpirult-
-Jaj Liam! Nagyon sietsz? Reggelizni sincs időd?
-Nincs sajnos, de este fellépünk az X-Factorban, oda jöttök Chelsea-vel, és megnéztek minket. Ugye?
-Igen!
-Na de most már mennem kell, el fogunk késni miattam. Szia, este találkozunk. -csókoltam meg-
-Nagyon szeretlek, szia!
-Szeretlek! -mondtam és kiléptem a szobám ajtajából-

*Chelsea szemszöge*
Lis, Doyel és Én egész délután shoppingoltunk, hogy megtaláljuk az estére a megfelelő ruhákat és kiegészítőket. Szerencsére mind a ketten sikeresen megtaláltuk amit kerestünk, így hazasiettünk, hogy időben elkészüljünk. Felvettem a megvásárolt ruhákat, és ékszereket. A hajamat kivasaltam és hagytam, hogy úgy omoljon a vállamra. A szemeimre sötét szemhéjpúder került, fekete tusvonallal, a számra pedig natúr rúzst vittem fel. Felvettem a magassarkúmat, majd a tükör elé álltam. Késznek nyilvánítottam magam, úgyhogy átmentem Lis-hez, hogy megnézzem ő, hogy áll.Átmentem a szomszéd szobába ahol már ő is igazgatta magán a ruhát. Mesésen festett! A ruha színe szépen harmonizált a sötét hajához, és bőréhez.
-Csini vagy! Indulhatunk? - kérdeztem.
-Igen, Paul mindjárt visszajön értünk. - ahogy ezt kimondtam, az alsó szintről hallottuk, ahogy a nagybátyám felkiált hozzánk.
-Csajok, készen vagytok?
-Aha! Megyünk! - szóltunk egyszerre majd letrappoltunk a lépcsőn, ahol Paul, Clodagh és Doyel már vártak minket.

A Wembley stadion előtt már sok ember várakozott a 8-kor kezdődő show-ra. Mi egy másik ajtón mentünk be, onnan pedig egy folyosóra értünk. Az emberek egyik szobából a másikba szaladgáltak, hatalmas hangzavar volt, mert az emberek hangosan beszéltek, mert a színpadról beszűrődő hangpróba túl hangos volt, hogy normál hangerőn megértsék mit mondanak az emberek egymásnak.
Paul a folyosó végén lévő szobához vezetett minket, aminek az ajtajáról egy lap lógott, amire vastag, fekete betűkkel volt rányomtatva, hogy 'One Direction'. Két kopogás után Zayn nyitott ajtót, aki mosolyogva tessékelt be minket az öltözőbe.
-Sziasztok! - köszöntünk, mire ők is viszonozták. Két-két puszi után elfoglaltuk a helyünket, természetesen én Lou mellé, Lis Liam mellé ült.
-És melyik számotokat adjátok elő? - kérdeztem.
-A Live while were young-t. - válaszolt mosolyogva Niall.
-Ügyesek lesztek. - mondta Lis, majd Paul megszólalt.
-Azok lesznek, de nekem most mennem kell, el kell intéznem még pár dolgot. A helyetek az első sorban lesz, jobb oldalon, de majd megmutatják, hol ültök. Amikor az utolsó versenyző is lejött a színpadról, jöjjetek ide, én is itt leszek. - a srácok bólogattak.
-Mivel már nincs sok idő 8-ig, megmutathatnád a helyünk, és akkor el is foglaljuk őket. - mondta Harry.
-Jól van, gyertek. - Paul intett, mi pedig követtük.

*Allissa szemszöge*

A folyosón sétáltunk a többiekkel, hogy elfoglalhassuk a helyünket. Liam előttem, mögöttem pedig Chelsea ment. A folyosó keskeny volt és hosszú, mégis tele volt emberekkel, alig lehetett elférni, és még szemből is jöttek. Egy fiú nekem jött, erősen megütött a vállával, majdnem elestem, de megfogott.
-Bocsánat! -mondta vigyorogva-
-Semmi baj! -eresztettem felé én is egy mosolyt, majd tovább mentünk-
-Hú..jól neked jött. -mondta Chelsea-
-Ja..kicsit fáj is a vállam...de nem gáz! -mondtam amire Liam megfogta a kezem-
-Ez a fiú a bugyidba kívánkozik Allissa! -mondta Li komoly hangon, szorítva a kezem, mintha féltékeny lenne-
-Liam...nem juthat oda, ha még te sem jutottál! Nyugi! -nyomtam puszit az arcára, mire ki értünk a zsúfolt folyosóból-
Pault követve mentünk a helyes irányba, mire kiértünk a néző térre.
-Nos, ott a helyetek, rögtön jobbról, az első 8 hely.
-Rendben, köszi Paul! -mondta Zayn, közben terelve minket, jelezve hogy ő akar a szélén ülni.-
Amikor az összes versenyző végzett a számával Chelsea hozzám szólt.
-Allissa, pisilnem kell, ki jössz velem?
-Hát ha nagyon muszáj, akkor menjünk.
Az ajtó felé vettük az irányt, ahonnan újra a keskeny folyosóhoz jutottunk. A vécéhez érve, Chelsea bement, és miután elvégezte a dolgát, kijött és elindultunk visszafelé.
-Úristen!!!
-Igen? -kérdeztem rémülten-
-Az ott Gary Barlow! Csinálni akarok vele egy képet. Lis fotózz le vele.
-Nem hiszem hogy van erre ideje.
-Mondom, Lis, fotózz le vele!
-Jó...
Chelsea úgy futott Gary felé, mint egy őrült rajongó, de mégis komolynak mutatta magát. Odaérve elkezdtek beszélgetni, aztán mikor én is odaértem, elővettem a telefonom, és csináltam egy képet.
-Na meg vagy elégedve?
-Hogy a viharba ne lennék?!
-Akkor jó, na menjünk vissza a fiúkhoz, nem akarok sok mindenről lemaradni.
Miután vissza értünk, és elfoglaltuk a helyünket, Liam mintha kicsit mérges lett volna. Ujjaimat összekulcsoltam az övéivel, hozzábújtam és nagy puszit nyomtam az arcára, hogy megnyugtassam.

*Chelsea szemszöge*
Amikor megláttam Gary-t, nagyon megörültem.amikor kicsi voltam, mindig az ő számaik szóltak a rádióból, így azokra nőttem fel, és még most is nagyon sokat hallgatom az újabb számaikat. Persze, Allissának rögtön szóltam, hogy fényképezzen le vele. Rögtön elindultam hozzá, és próbáltam komoly lenni, és leplezni a boldogságom és az izgatottságom.
-Jó estét, csinálhatnánk egy képet?
-Persze, de tegezz csak, Gary vagyok, de gondolom ezt tudod. - mosolygott. - Mi a neved?
-Chelsea Higgins vagyok. - vigyorogtam, ő pedig aláírta a táskámból kihalászott papírfecnit és tollat.
-És hogy-hogy itt vagy? Mármint ide csak a versenyzők és a hozzátartózóik jöhetnek.
-A barátom fellép, és őt kísértem el.
-Ki a barátod, hogy fellép? Versenyző?
-Nem versenyző, régen az volt. Louis Tomlinson-nak hívják, és a One Direction tagja. - magyaráztam.
-Ó, már értem! Szerencsés srác! - erre nem tudtam mit mondani, csak elmosolyodtam. Lis odaért hozzánk, és lekapott minket a telefonja fényképezőjével.
-Köszönöm! Akkor... Szia! - mosolyogtam, és Lis-zel visszaindultunk a helyünkre. - Küld át!!! Most!!
-Jól van már nyugi!
-Úristen el sem hiszem találkoztam Gary-vel és úristen úgy örülök!!! - vigyorogtam. Mire Lis átküldte a képet, addigra visszaértünk a helyünkre is. Mivel Louis és a többieknek mennie kellett a fellépésük miatt, már csak hárman voltunk ott Doyel-lel.
A fiúk nagyszerűek voltak, mint mindig. Mikor lementek a színpadról utánuk mentünk az öltözőjükbe, ahol még elég sokat beszélgettünk. Kopogtak, mi pedig egy 'gyere' utasítással beengedtük az illetőket. A négy mentor jött be hozzánk, hogy gratuláljanak a fiúknak. Gary-nek újra megörültem, mert végül is ki ne örülne az egyik kedvencének?
-Nagyszerűek voltatok srácok! Örülünk, hogy eljöttetek! Rengeteget fejlődtetek 2 év alatt! - mondta Nicole.
-Köszönjük! - mondta Liam. - be szeretném mutatni Allissát, a barátnőmet! - mutatta be Lis, aki mind a négy mentorral megismerkedett.
-Ő pedig Chelsea, az én barátnőm. - mondta Louis, mire én is köszöntem.
-Mi már ismerjük egymást! - mondta Gary.
-Igen! - mosolyogtam.
-Találkoztatok már? - lepődött meg Lou.
-Igen, a szünetben találkoztunk a folyosón.
-Ez szuper!
-Ő pedig Doyel, az egyik legjobb barátom, aki meglátogatott Írországból. -mutatta be Niall.
Még az este folyamán sokat beszélgettünk, majd hazaindultunk...volna, Lis-t megállította egy srác, akit ma már láthattunk a színpadon...