-Várj! -mosolygott kedvesen-
-Igen? -néztem rá kérdően-
-Gyönyörű vagy! Te pedig el mész, még a nevedet se tudom...George Shelley vagyok! Mi a neved?
-Allissa Franklin vagyok...Láttalak ma fellépni.
-És milyen voltam?
-Jók voltatok, gratulálok a tovább jutáshoz. -mosolyogtam-
-Ő...nincs kedved valamikor találkozni? Elmehetnénk valahova..
-Hát...Sajnálom de nem mehetek...
-Na, ne kéresd magad. Akkor felhívhatlak? Legalább a számodat add meg! -kérlelt-
-Hát..rendben...-sóhajtottam és elmondtam a mondtam el a telefonszámomat-
-Lis! Chelsea-ék már menni akarnak siess már...-húzta kezem Liam-
-Rendben, máris megyek! Egy pillanatot várjatok még kérlek!
-Izé...-túrt bele a hajába George- Akkor felhívhatlak? -húzott el még jobban Liam-
-Igen...de most már mennem kell. Szia!
-Szia!
*Liam szemszöge*
Eddig a napig még nem voltam féltékeny. A szívem hevesen vert, a gyomromban furcsa dolgot éreztem, és közben még mérges is voltam. Ilyen a zöld szemű szörny. Nem bírtam nézni, ahogy Lis George-val beszél, inkább odamentem, amúgy is menni akartak már Chelsea-ék. Láttam, hogy kedves, mint mindig és nevetett is, pár mondatot még hallottam is. Egyre féltékenyebb és féltékenyebb lettem. Oda mentem, hogy elhozzam, hogy mehessünk haza. A kijárat fel kezdtünk el csak beszélgetni.
-Te megadtad neki a számodat?
-Jaj Liam. Ugyan már, nem fog semmi sem történni. Csak egy hívás.
-Ja...Neked egy hívás, de neki nem!
-Li, te féltékeny vagy?
-Nem, dehogy is! Dühös vagyok.
-De nem fog semmi sem történni, egy hívás és kész...Randira is elhívott.
-Gondolom oda is naivan el fogsz menni.
-Szép dolgokat feltételezel rólam, tényleg. Nem fogok elmenni.
-Ezt vele is tudattad?
-Igen. De rendben akkor ne bízz bennem.
-Jó.
-Jó. Akkor te menj Louis-ékkal, én pedig megyek Niall-ékkal.
Kiérve ketté váltunk, ő Niall-ékhez csatlakozott, én padig Louis-ék felé vettem az irányt.
-Lis? -kérdezte az említett meglepődve-
-Szálljunk be és elmesélem...-visszatekintettem Lisre, ő is rám nézett, tekintetén láttam hogy dühös volt, de én is az voltam, beszállt az autóba és mikor becsukta az ajtaját, beültem én is-
*Chelsea szemszöge*
Amikor Liam egyedül jött oda nagyon meglepődtem, mert Allissát a másik kocsinál láttam. Nem úgy volt, hogy velünk jön??
-Lis? -kérdezte Lou.
-Szálljunk be és elmesélem. - egy pillanatra visszanézett, majd beszállt a kocsiba, és dühösen becsapta az ajtót, mire én felhúztam a szemöldököm, és kérdőn Louis-ra néztem, de láthatóan ő sem értette a helyzetet. Beszálltunk mi is, és Liam felé fordultunk.
-Na mesélj! - mondtuk egyszerre, ő pedig belekezdett.
-Amikor a folyosón nekiütközött az a George gyerek, még nem adtam neki túl nagy jelentőséget, de már akkor is láttam, hogy Lis-re kattant az a kis taknyos... Erre körülbelül tíz perce a folyosón azt láttam, hogy ő és a kis nyomi ott csevegnek, és vigyorognak egymásra. Aztán amikor nagy nehezen elrángattam onnan az ÉN barátnőmet kiderült, hogy a kis tejfölösszájú elkérte a számát, és randizni akar Lissel.... Mit képzel magáról az a kölyök?!
-Ó, Liam ne legyél már féltékeny! Ismerem Lis-t már pelenkás korom óta! Téged szeret, és tudom, hogy sosem csalna meg téged! Bízz benne!
-Benne teljes mértékben megbízom, de abban a kis taknyosban nem!
-Megértelek, de Lis tudja mit csinál...
-Nagyon remélem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése