-Lis, Liam, kell valami kaja. Leugrom a boltba, nektek kell valami? -dugta be a fejét Niall az ajtó kis résén hozzánk-
-Nekem nem kell semmi sem, köszi! -mondta Li-
-Nekem lehet hogy kéne valami, elmegyek veled, ha nem gond.
-Nem dehogy! A többiek lusták, nem is nagyon volt kedvem egyedül menni. Akkor gyere, induljunk!- Liamnek adtam egy puszit, majd az előszobába mentem, hogy felvegyem a cipőm.-
-Gyalog vagy kocsival akarsz menni?
-Autóval akartam, de ha te sétálni akarsz akkor sétáljunk.
-Menjünk gyalog, szép időnk van és legalább beszélgetünk.
Elindultunk, és azonnal beszélgetni kezdtünk. Szóba jött sok minden, és egy valamit már tudni akartam egy ideje.
-Niall, neked tetszik Doyel?
-Hát...Igazából, igen. De ő a legjobb barátnőm, pisis korunk óta ismerjük egymást.
-És? Jaj, Niall, szerintem te is tetszel neki.
-És ha nem? Mi van, ha ő csak a legjobb barátjaként tekint rám, és ha elmondom neki mit érzek, lehet hogy tönkre tehetem a barátságunkat.
-Na jó. Figyelj, kicsit később, délután megkérdezem mit gondol rólad, én meg majd elmondom neked. Szerintem ő is így érez irántad. Hívd el valahova.
-Hát...Jó!
A boltban, nagyon sok kaját vettünk, hihetetlen mennyi fér ebbe a fiúba. Csoda, hogy haza tudtunk gyalogolni, főleg, hogy visszafele végig röhögtünk. Ennyi hülyeségen nem sokszor nevettem még. Haza érve a konyha felé vettük az irányt, ledobva a chipseket és a többi harapnivalót. Ezután pedig ígéretemhez híven megkerestem Doyelt. A nappaliban volt Liammel, így együtt kifaggattuk, és ugyan azt mondta mint Niall, és hogy nem szeretne vele össze jönni, mert ha szakítanak, a barátságuknak is annyi...
*Doyel szemszöge*
-Sokat gondolkoztam, és azt hiszem beléd szerettem. Talán erős kifejezés, de az biztos, hogy nem csak barátságot érzek irántad. Úgy gondoltam, jobb ha tudod, mert nem tudom magamban tartani, utálok csak barátként tekinteni rád.
-Niall, én is így érzek, de ha ez nem megy, akkor a barátságunknak is annyi! Én ezt nem szeretném. Nagyon szeretlek mint barát, de mégsem csak barátkánt tekintek rád...
-És ha csak hagyjuk, hogy megtörténjen bármi? -kérdezte, de nem tudtam mit mondani rá. Elvesztem a szemeiben, csak néztem. Ott ültünk kettesben, néztük egymást, és megcsókolt. Az eső elkezdett szakadni, mintha dézsából öntötték volna. A londoni időjárás kiszámíthatatlan. Feleszméltem és felpattantam.-
-Nagyon sajnálom de nekem ez nem fog menni! -néztem rá könnyes szemekkel. Kifejezetten utálok sírni, nem szeretem ha gyengének látnak, de az esőtől nem látszott. Nem tudtam ennél többet mondani, hátat fordította és elfutottam. Még hallottam egy 'Doyel várj!' mondatot, de nem fordultam vissza, csak futottam. Nem tudtam merre, nem tudtam hova, csak a gondolataimmal akartam lenni. Egy kis utcába értem, keskeny volt. Lelassítottam, és kicsit szétnéztem. A zuhogó esőben mentem, majd ahogy kiértem egy nagyobb utcára, hazafelé vettem az irányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése