36. Fejezet

*Chelsea szemszöge*
-Kicsim, ébresztő! - nyomott puszikat az arcomra Louis.
-Neeeem! Aludni akarok! - szögeztem le, elfordultam és a takarót a fejemre húztam.
-Jól van, akkor maradj és pihenj, de nekünk mennünk kell. - mondta, mire lerántottam a takarót.
-Hova? - biggyesztettem le a szám.
-Interjúnk lesz, aztán próbánk lesz a Wembley-ben, mert ma este az X-Factorban lépünk fel. Ugye elkísérsz minket, és megnézed az előadást?
-Persze, Drágám! - húztam be az ágyba. Habár álmos voltam, de szerettem volna Louis-val lenni.
-Szívem, elkések! 7-re Paul értetek jön, gondolom hozzátok, mert nálunk nincsenek a cuccaitok.
-Oké. Lis?
-Liam keltegeti. Tegnap a srácok iszogattak, és Allissa eléggé becsípett, szóval valószínű, hogy másnapos.
-Szegény Li!
-Miért Liam-et sajnálod?
-Allissa reggel alapból morcos, de ha másnapos, és beszólsz neki vagy felkelted, az felér a világvégével.
-Szegény Liam.
-Na ugye?- vigyorogtam, és megpusziltam.
-Igen. - csókolt meg. - De nekem most mennem kell! Odaadom a kulcsom, majd bezárnád az ajtókat? -kotorászott a zsebében.
-Persze! Este visszaadom...
-Oké, de most már tényleg megyek, mert a nagybátyád leveszi a fejem!
-Majd szólok az érdekedben, hogy ne legyen olyan fájdalmas...
-Hé! Ez a te hibád! Olyan nehéz téged itt hagyni!
-Az Enyém? Hagyjuk már! Na de tűnés! Még egy darabban szeretnélek látni, ha lehet!
-Jól van, szia Édes! Este találkozunk!
-Este! Szia! - megcsókolt, majd kilépett az ajtón...

*Liam szemszöge*
Miután felkeltem és elkészültem, első dolgom volt felébreszteni Lis-t. Olyan édesen aludt, nincs szívem felkelteni, de ha nem teszem el fogok késni.
-Lis! Lis! Kelj fel, bébi, el fogok késni...-ültem mellé az ágyon, keltegettem, puszikat adtam a homlokára.-
-Aj..nem akarok felkelni. Liam...
-De muszáj, sietnem kell...Allissa kérlek!
-Rendben, de csak azért, mert sietsz, és el akarok köszönni tőled! -mosolygott aranyosan, még álmos és morcos arccal-
-Köszönöm! Tudod mióta keltegetlek?
-Hát nem, de másnapos vagyok, nézd el nekem! Nagyon kibírhatatlan voltam?
-Nem dehogyis! Csak táncolni akartál, de édes voltál. -mondtam, amire elpirult-
-Jaj Liam! Nagyon sietsz? Reggelizni sincs időd?
-Nincs sajnos, de este fellépünk az X-Factorban, oda jöttök Chelsea-vel, és megnéztek minket. Ugye?
-Igen!
-Na de most már mennem kell, el fogunk késni miattam. Szia, este találkozunk. -csókoltam meg-
-Nagyon szeretlek, szia!
-Szeretlek! -mondtam és kiléptem a szobám ajtajából-

*Chelsea szemszöge*
Lis, Doyel és Én egész délután shoppingoltunk, hogy megtaláljuk az estére a megfelelő ruhákat és kiegészítőket. Szerencsére mind a ketten sikeresen megtaláltuk amit kerestünk, így hazasiettünk, hogy időben elkészüljünk. Felvettem a megvásárolt ruhákat, és ékszereket. A hajamat kivasaltam és hagytam, hogy úgy omoljon a vállamra. A szemeimre sötét szemhéjpúder került, fekete tusvonallal, a számra pedig natúr rúzst vittem fel. Felvettem a magassarkúmat, majd a tükör elé álltam. Késznek nyilvánítottam magam, úgyhogy átmentem Lis-hez, hogy megnézzem ő, hogy áll.Átmentem a szomszéd szobába ahol már ő is igazgatta magán a ruhát. Mesésen festett! A ruha színe szépen harmonizált a sötét hajához, és bőréhez.
-Csini vagy! Indulhatunk? - kérdeztem.
-Igen, Paul mindjárt visszajön értünk. - ahogy ezt kimondtam, az alsó szintről hallottuk, ahogy a nagybátyám felkiált hozzánk.
-Csajok, készen vagytok?
-Aha! Megyünk! - szóltunk egyszerre majd letrappoltunk a lépcsőn, ahol Paul, Clodagh és Doyel már vártak minket.

A Wembley stadion előtt már sok ember várakozott a 8-kor kezdődő show-ra. Mi egy másik ajtón mentünk be, onnan pedig egy folyosóra értünk. Az emberek egyik szobából a másikba szaladgáltak, hatalmas hangzavar volt, mert az emberek hangosan beszéltek, mert a színpadról beszűrődő hangpróba túl hangos volt, hogy normál hangerőn megértsék mit mondanak az emberek egymásnak.
Paul a folyosó végén lévő szobához vezetett minket, aminek az ajtajáról egy lap lógott, amire vastag, fekete betűkkel volt rányomtatva, hogy 'One Direction'. Két kopogás után Zayn nyitott ajtót, aki mosolyogva tessékelt be minket az öltözőbe.
-Sziasztok! - köszöntünk, mire ők is viszonozták. Két-két puszi után elfoglaltuk a helyünket, természetesen én Lou mellé, Lis Liam mellé ült.
-És melyik számotokat adjátok elő? - kérdeztem.
-A Live while were young-t. - válaszolt mosolyogva Niall.
-Ügyesek lesztek. - mondta Lis, majd Paul megszólalt.
-Azok lesznek, de nekem most mennem kell, el kell intéznem még pár dolgot. A helyetek az első sorban lesz, jobb oldalon, de majd megmutatják, hol ültök. Amikor az utolsó versenyző is lejött a színpadról, jöjjetek ide, én is itt leszek. - a srácok bólogattak.
-Mivel már nincs sok idő 8-ig, megmutathatnád a helyünk, és akkor el is foglaljuk őket. - mondta Harry.
-Jól van, gyertek. - Paul intett, mi pedig követtük.

*Allissa szemszöge*

A folyosón sétáltunk a többiekkel, hogy elfoglalhassuk a helyünket. Liam előttem, mögöttem pedig Chelsea ment. A folyosó keskeny volt és hosszú, mégis tele volt emberekkel, alig lehetett elférni, és még szemből is jöttek. Egy fiú nekem jött, erősen megütött a vállával, majdnem elestem, de megfogott.
-Bocsánat! -mondta vigyorogva-
-Semmi baj! -eresztettem felé én is egy mosolyt, majd tovább mentünk-
-Hú..jól neked jött. -mondta Chelsea-
-Ja..kicsit fáj is a vállam...de nem gáz! -mondtam amire Liam megfogta a kezem-
-Ez a fiú a bugyidba kívánkozik Allissa! -mondta Li komoly hangon, szorítva a kezem, mintha féltékeny lenne-
-Liam...nem juthat oda, ha még te sem jutottál! Nyugi! -nyomtam puszit az arcára, mire ki értünk a zsúfolt folyosóból-
Pault követve mentünk a helyes irányba, mire kiértünk a néző térre.
-Nos, ott a helyetek, rögtön jobbról, az első 8 hely.
-Rendben, köszi Paul! -mondta Zayn, közben terelve minket, jelezve hogy ő akar a szélén ülni.-
Amikor az összes versenyző végzett a számával Chelsea hozzám szólt.
-Allissa, pisilnem kell, ki jössz velem?
-Hát ha nagyon muszáj, akkor menjünk.
Az ajtó felé vettük az irányt, ahonnan újra a keskeny folyosóhoz jutottunk. A vécéhez érve, Chelsea bement, és miután elvégezte a dolgát, kijött és elindultunk visszafelé.
-Úristen!!!
-Igen? -kérdeztem rémülten-
-Az ott Gary Barlow! Csinálni akarok vele egy képet. Lis fotózz le vele.
-Nem hiszem hogy van erre ideje.
-Mondom, Lis, fotózz le vele!
-Jó...
Chelsea úgy futott Gary felé, mint egy őrült rajongó, de mégis komolynak mutatta magát. Odaérve elkezdtek beszélgetni, aztán mikor én is odaértem, elővettem a telefonom, és csináltam egy képet.
-Na meg vagy elégedve?
-Hogy a viharba ne lennék?!
-Akkor jó, na menjünk vissza a fiúkhoz, nem akarok sok mindenről lemaradni.
Miután vissza értünk, és elfoglaltuk a helyünket, Liam mintha kicsit mérges lett volna. Ujjaimat összekulcsoltam az övéivel, hozzábújtam és nagy puszit nyomtam az arcára, hogy megnyugtassam.

*Chelsea szemszöge*
Amikor megláttam Gary-t, nagyon megörültem.amikor kicsi voltam, mindig az ő számaik szóltak a rádióból, így azokra nőttem fel, és még most is nagyon sokat hallgatom az újabb számaikat. Persze, Allissának rögtön szóltam, hogy fényképezzen le vele. Rögtön elindultam hozzá, és próbáltam komoly lenni, és leplezni a boldogságom és az izgatottságom.
-Jó estét, csinálhatnánk egy képet?
-Persze, de tegezz csak, Gary vagyok, de gondolom ezt tudod. - mosolygott. - Mi a neved?
-Chelsea Higgins vagyok. - vigyorogtam, ő pedig aláírta a táskámból kihalászott papírfecnit és tollat.
-És hogy-hogy itt vagy? Mármint ide csak a versenyzők és a hozzátartózóik jöhetnek.
-A barátom fellép, és őt kísértem el.
-Ki a barátod, hogy fellép? Versenyző?
-Nem versenyző, régen az volt. Louis Tomlinson-nak hívják, és a One Direction tagja. - magyaráztam.
-Ó, már értem! Szerencsés srác! - erre nem tudtam mit mondani, csak elmosolyodtam. Lis odaért hozzánk, és lekapott minket a telefonja fényképezőjével.
-Köszönöm! Akkor... Szia! - mosolyogtam, és Lis-zel visszaindultunk a helyünkre. - Küld át!!! Most!!
-Jól van már nyugi!
-Úristen el sem hiszem találkoztam Gary-vel és úristen úgy örülök!!! - vigyorogtam. Mire Lis átküldte a képet, addigra visszaértünk a helyünkre is. Mivel Louis és a többieknek mennie kellett a fellépésük miatt, már csak hárman voltunk ott Doyel-lel.
A fiúk nagyszerűek voltak, mint mindig. Mikor lementek a színpadról utánuk mentünk az öltözőjükbe, ahol még elég sokat beszélgettünk. Kopogtak, mi pedig egy 'gyere' utasítással beengedtük az illetőket. A négy mentor jött be hozzánk, hogy gratuláljanak a fiúknak. Gary-nek újra megörültem, mert végül is ki ne örülne az egyik kedvencének?
-Nagyszerűek voltatok srácok! Örülünk, hogy eljöttetek! Rengeteget fejlődtetek 2 év alatt! - mondta Nicole.
-Köszönjük! - mondta Liam. - be szeretném mutatni Allissát, a barátnőmet! - mutatta be Lis, aki mind a négy mentorral megismerkedett.
-Ő pedig Chelsea, az én barátnőm. - mondta Louis, mire én is köszöntem.
-Mi már ismerjük egymást! - mondta Gary.
-Igen! - mosolyogtam.
-Találkoztatok már? - lepődött meg Lou.
-Igen, a szünetben találkoztunk a folyosón.
-Ez szuper!
-Ő pedig Doyel, az egyik legjobb barátom, aki meglátogatott Írországból. -mutatta be Niall.
Még az este folyamán sokat beszélgettünk, majd hazaindultunk...volna, Lis-t megállította egy srác, akit ma már láthattunk a színpadon...