43. Fejezet

*Chelsea szemszöge*
-Halló? - kérdeztem.
-Chelsea Higgins! Beszédem van veled! - szólt bele mérgesen Anya. - Hazajöttök Allissával még ma, és nincs vita! Nem szóltam bele a kapcsolatodba, de az már sok, hogy újságokban szerepelsz!
-Mi? Anya, nem mehetek haza!
-Mondom, hogy jössz te is, és Lis is! Nem leszel holmi sztárbarátnő, aki részegen bulizik!
-De Anya!
-Nincs vita! Jöttök mind a ketten haza! Vonattal jöttök, megfelel? Oké, akkor este kimegyünk értetek az állomásra! Addig pakolj össze! Szia Drágám, le ne késsétek a vonatot! Itthon még megbeszéljük! - lecsapta a telefont, én pedig könnyes szemekkel néztem Lou-ra, aki értetlenül bámult rám. Nem mehetek haza!! Nem!!
-Anyukád volt? Mit mondott? - kérdezte, és átölelt, nekem pedig megeredtek a könnyeim.
-Ma hazamegyek.
-Mi? Nem, nem mehetsz haza! Kizárt! Nem engedem!
-Louis, muszáj, ők mégis csak a szüleim....Valahogy megoldjuk, rendben?
-De annyira szeretlek, és annyira megszoktam már, hogy minden nap együtt vagyunk, és minden szabad percünket együtt töltjük..... Nem fogom kibírni.
-Nyugi Lou, megoldjuk, biztos van valami megoldás.
-Végül is ott a telefon, a Skype meg minden, de attól még nem ölelhetlek át, és nem csókolhatlak meg.
-Tudom Louis! Szeretlek!
-Én is szeretlek Nyuszi! Mikor kell menned?
-Először meg kell beszéljem Lis-sel, hogy melyik vonattal menjünk vissza Leeds-be...
-Rendben. - még mindig sírtam, és egyre szorosabban öleltem, mire a hajamba puszilt. Mennyire fog hiányozni...

*Allissa szemszöge*
Liammel a "szobámban" voltunk, laptopoztunk. Először filmet akart nézni, de előtte még gyorsan fel akart menni twitterre. Lusta voltam nem akartam kimenni egy újabb székért, azért inkább csak az ölébe ültem, remélve hogy látja a képernyőt. Nagyon sokan írtak neki, természetesen rólam, háromnegyede arról szólt, hogy nem vagyok hozzá való, és hogy megcsalom Zaynnel. Nagyon rosszul esett, de ő mintha csak figyelmen kívül hagyta volna. Sokan írtak trágárul, és volt aki a halálomat kívánta, néhányat azért Li sem hagyott szó nélkül...Én már inkább nem is mertem bejelentkezni a sajátomba. Liam felhúzta magát, látszott rajta, éreztem, én csak kellemetlenül éreztem magam, és szörnyen hülyének amiért belementem...Nem akartunk ezzel foglalkozni, ezért inkább elkezdtünk filmezni, hogy kicsit lenyugodjunk. Átmentünk az ágyra, és beraktuk a 10 dolog amit utálok benned című filmet. 15-20 perc telhetett el a filmből, mikor megcsörrent a telefonom, a szomszéd szobából hallottam, hogy Chelsea-nek is. Fura. A kijelzőn anyát pillantottam meg, úgyhogy felvettem.
-Szia anya.
-Ne sziázz itt nekem, majd akkor ha már itthon lesztek.
-Az még elég soká lesz, nem gondolod?
-Nem gondolom, mert azonnal haza jöttök Chelsea-vel.
-De hát miért?
-Mert részegen kocsikáztál, egy fiúval, aki tudtom szerint nem a barátod. Megengedtem, hogy elmenjetek ketten, Londonba. Megengedtem, hogy járj azzal a fiúval, holott egy sztár és személyesen nem is ismerem.
-Tudom, és ennek nagyon örülök, de nem történt semmi baj.
-Ez csak szerencse. Mi van ha karamboloztok?
-De nem történt semmi baj.
-Címlapon kötöttetek ki, ami még Leeds-ben is megjelent, és szerinted nem történt semmi?
-Hát, igen, de Zayn nem akart semmi rosszat, és ő csak egy barátunk, Liam egyik legjobb barátja és egy bandában is vannak.
-Értem, de ez hogy részegen bulizol és kocsikáztok ez megengedhetetlen! Azonnal jöttök haza, és szerintem ezt a kapcsolatot fejezzétek be. Ja, és addig örülj, amíg én hívlak és nem apád!
-De anya, 16 éves vagyok, el tudom dönteni mi rossz, és mi a jó. Tudom, hogy nem szabadott volna részegen, a kocsiba ülni, de mit tehettem volna? Vezettem volna én?
-Na az még ennél is szebb lett volna, hiszen még a kocsit sem tudod beindítani.
-Tudom. De erről az egészről nem Liam tehet, csak rám mászott egy srác, és Zayn csak le akarta állítani.
-Miért nem Liam?
-Mert őt Chelsea lefogta, és a többiekre nem figyelt, nem gondolta, hogy ők is dühösek lesznek. És, megengedtétek, hogy járjak Li-vel, akkor miért kéne megtiltanotok? Nem tehet semmiről sem.
-A döntésem nem változik. Ma hazajöttök.
-Nem! Nem megyek haza, itt maradunk, nem lesz több ilyen, megígérem, hogy nem lesz ilyen többet, ígérem, csak kérlek ne kelljen hazamennünk.- reméltem, hogy meghatom anyát, általában sikerül...
-Megbeszélem még egyszer apáddal...
-Köszönöm!
-Szívesen, de ne várj sok jót...Szia.
-Szia. -letettem és hozzábújtam Liam-hez-
-Na? -kérdezte-
-Anya azt mondta menjünk haza, de remélhetőleg rá veszi apát, hogy maradhassunk...
-Akkor jó! -ahogy ezt kimondta, újra csörgött a telefonom. Li nagyot sóhajtott. Én pedig csak nyeltem egy nagyot, nagy gombóc volt a torkomban, apa nehéz eset, láttam, hogy ő hív, az a kis remény is elment, hogy maradhassunk. Nyeltem még egyet, megköszörültem a torkom, és megnyomtam a telefonomon a kis zöld gombot.
-Szia apu!
-Szia, szóval anyád mondta, mit meséltél.
-ÉS? -csillant fel a szemem, mintha engedékenyebb lett volna, a hangjából legalább is ezt szűrtem le-
-És úgy döntöttünk, nem maradhattok.
-MI?
-Így döntöttem. Ma hazajöttök, vonattal, Chelsea szüleivel is megbeszéltük.
-De a...
-Nincs de apa. Szia.
-Szia apa. -nem volt erőm kinyomni sem a telefont. Kiesett a kezemből. Mintha egy tőrt döftek volna a szívembe, a gombóc a torkomban egyre nagyobb és nagyobb lett.
-NA??? -kérdezte Li a hátam mögül-
-Haza kell mennünk...-mondtam ledermedve, ennél többet nem tudtam mondani, könnycseppek folytak le az arcomon át, a padlóra. Liam megfogta a kezem, amire én hátrapillantottam rá. Az ágy széléről odabújtam hozzá. Arcomat a mellkasába temettem és csak sírtam. Olyan erősen ölelt, ahogy még nem, éreztem a szív verését. A könnyeimtől már tiszta víz volt a pólója, de nem szólt semmit. Nem szóltunk semmit, csak öleltük egymást, fél óráig biztos. Aztán elengedett, a szemem csukva volt, de nem aludtam. Kinyitottam a szemeimet, és ránéztem.- Akkor mi most...mi most...szakítani fogunk?
-Nem, nem fogunk. Allissa szeretlek! Jobban mint hinnéd, nem fogunk szakítani. Megoldjuk, nem kell hazamenned.
-De már ma kéne, vonattal. Liam, én nem akarok haza menni, nem akarlak itt hagyni. Nagyon szeretlek.
-Nem kell hazamennetek, megoldjuk. Valahogy megoldjuk. -mondta és egy puszit nyomott a homlokomra, majd újra magához ölelt-

42.fejezet

*Allissa szemszöge*
Reggel kiabálásra keltünk fel Liammel. Vagyis én. Szerintem ő már régebben fent volt, csak nem akart lemenni. Nyomtam egy puszit az arcára, és lassan kikászálódtunk az ágyból. Tudtuk, hogy muszáj lesz lemennünk, mert ha nem most, akkor később úgyis megkapjuk a lecseszést Paultól. Már a lépcsőn láttam, a többieket. A kanapén ültek, Paul pedig előttük állt és ordított. Nem akartam, hogy velem is ordítson, de muszáj volt odamennünk a többiekhez, Paul bácsinak pedig igaza volt. Clodagh a fotelben ült, látszott, hogy ő sem örül túlságosan, de mi lehuppantunk a többiekhez.
-Nem hiszem el, hogy ezt csináltátok! Mondtam, hogy kerüljétek a feltűnést, de te természetesen nem tudtátok elkerülni. Mi volt az oka? -kérdezte Paul bácsi-
-Hát, tudod, van az a fiú, George. Rám mászott, Zayn pedig csak segíteni akart...-mondtam-
-Ezt nem teljesen értem...
-Hát szóval, George felkért táncolni, én meg elmentem vele...És utána rám mászott, Zayn meg odajött, és behúzott neki, amitől George a földre esett vérző orral.
-Miért Zayn?
-Mert Liam, nagyon bedühödött én pedig lefogtam, de Zaynt nem figyeltem...-mondta Chelsea-
-Szebben nem lehetett volna elintézni?
-Paul...részeg voltam.
-Akkor is. De miért mentetek el? És mégis mi vitt rá arra, hogy részegen vezess?
-Nem tudom, csak megfogtam Allissát és elvittem. Ő pedig még nem tud vezetni, abból sem sült volna ki jobb.
-Azt ugye tudjátok hogy benne voltatok a tévében, és még benne is lesztek. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy az újságok is megírták..
-Nem ezt akartuk. -mondta Niall-
-Hát én se akartam, hogy ez történjen, de most már késő.
-Sajnáljuk...

*Chelsea szemszöge*
Amikor megkaptuk a lecseszést Lou-val felmentünk a szobámba és csak bámultunk ki a fejünkből. Botrány lesz...
-Szerintem felmegyek twitterre, megnézem mi folyik ott... Használhatom a géped? - kérdezte Lou, és felült az ágyról.
-Persze, használd csak... - mondtam és elfordultam, és pihenni próbáltam.
Pár perc múlva Louis félretette a laptopot, és hátulról átölelt.
-A rajongók kibuktak, Allissát szidják, mert kiderült, hogy mi történt a klubban George-dzsal, és azt állítják, hogy megcsalta Liam-et.
-Istenem...
-Szerintem Lis nem lesz a directionerek kedvence.
-Szerintem se.
Csak bámultunk ki a fejünkből és amikor már majdnem elaludtunk megcsörrent a telefonom, én pedig nagy nehezen kimásztam az ágyból...

41.fejezet

*Allissa szemszöge*
Zayn berángatott a kocsiba, ő pedig a szinte azonnal a gázra taposott. Nem tartottam jó ötletnek, hogy így vezet, de ha akartam volna se tudtam megakadályozni, mert még nem lehet jogsim. Gyorsan vezetett, nem tudtam eldönteni, hogy azért mert dühös, vagy azért mert részeg. A város fele mentünk, szombat este, tele van rendőrökkel a város. Szirénát hallottam, már tudtam hogy baj lesz. Nem voltam részeg, de azért én is ittam egy keveset, egyikünk se fog ebből  jól ki jönni.
-Zaynie, lassíts. -mondtam kérlelő hangon-
-Ugyan mi baj történhetne?
-Hát, izé, te részeg vagy, én nem tudok vezetni, kell ennél több? Különben is jön mögöttünk a rendőr. Húzódj félre..
-Jaj, blablabla. Mindig a szabályok, nem szeretem őket.
-De kérlek. A kedvemért!
-Jó, de csak mert te kéred. -lassított le az autóval és félrehúzódott, forgalmas úton voltunk, pont egy menő szórakozóhely előtt álltunk meg, a rendőr pedig egyre közeledett az autónkhoz-
-Szálljanak ki kérem! -mondta az úr- Fújják meg a szondát. Jogosítványt forgalmit.
Zayn megfújta, bár anélkül is meglehetett állapítani róla hogy ittas, majd én következtem, a szonda most sem tévedett...Odaadtuk amikét kért és még kérdezett még pár dolgot. Láttam hogy Zayn nincs túl jól, de talán elkiabáltam még ha csak magamban is mondtam. Zaynie egész napi adagja, a rendőr cipőjén landolt. Egyszerre éreztem magam kínos helyzetben, és sajnáltam Zaynt. Az úr rám pillantott, miközben próbáltam Zaynienek segíteni, amire én csak annyit mondtam hogy, megkérem egy barátomat, hogy jöjjön el értünk. Kikerestem Louis nevét, majd tárcsáztam. Alig csengett ki hármat, már is felvette.
-Ti mégis hol a fenében vagytok?! Gyertek haza, azonnal. Mindenki értetek aggódik. Liam teljesen ki van. -emelte fel a hangját Lou, szinte azonnal-
-Mennénk mi, de tudod, az van, hogy Zayn részegen vezetett, és lekapcsoltak minket. Kérlek küldj értünk két embert, hogy haza tudjuk vinni Zayn kocsiját is!
Miután megadtam a címet, már el is indultak. A rendőrúr megvárta, míg eljönnek értünk. A hely tele volt emberekkel. Néhányan azonnal felismertek minket, és fotókat is készítettek. Előre látom az újságok címlapját: "Liam Payne barátnője és Zayn Malik ittasan vezettek, és rárókáztak egy rendőr cipőjére...". Paul bácsi ki lesz akadva, direkt megkért minket, hogy kerüljük a felhajtást...

*Chelsea szemszöge*
Az egész klubot átvizsgáltuk Zayn és Lis után, de nem találtuk őket, ezért hazajöttünk, meg vártuk, míg haza nem érkeztek. Mindannyian a nappaliban ültünk, és vártuk az ajtó nyílását, de azt hiába vártuk... Rettentő idegesek voltunk, és nagyon aggódtunk miattuk.
Lou-val szorosan összebújtunk a kanapén, és a fejemet a vállára hajtottam. Könnyeimet alig tudtam visszatartani, már majdnem megeredtek, mikor rezgést éreztem a combomnál. Egyből arrébb csusszantam, hogy könnyedén ki tudja venni a mobilját. Mikor megpillantotta a kijelzőt elvigyorodott.
-Lis az! - mondta, mire mindenki a közelébe jött, hogy hallja mit mond, de sikertelenül, ugyanis semmit sem értettünk abból, hogy Lis mit mond. Mikor  letette a telefon végre elmesélte a beszélgetést:
-Allissa volt az, Zayn részegen vezetett, lekapcsolták őket, és kell két ember aki elmegy értük. Mivel Liam kivételével mindenki ivott, szólnunk kell Paulnak...
-Ki fog minket nyírni...
-Igen, de nem hagyhatjuk őket ott.
-Szólok neki én, talán velem elnézőbb - mondtam, mire a többiek egy kicsit boldogabbak lettek. - Úristen, ez maga az öngyilkosság lesz. Már alszik, és fel kell keltenem.
-Hát... Sok szerencsét! - veregette meg a vállam Niall, majd visszaült a kanapéra. Én felmentem a szobájába, és jó hangosan bekopogtam, mire mocorgást hallottam odabentről.
-Paul bácsi! Paul bácsi! - emeltem fel a hangom, hátha felkel rá.
-Igen? - kérdezett vissza kómásan.
-Van egy kis probléma...
-Mit művelt már megint az az öt marha?
-Az a helyzet, hogy érte kellene menni Zayn-ért és Lis-ér...
-És ehhez miért kellek én?
-Liam kivételével mindenki ivott, és 2 ember kell, mert el kell hozni Zayn kocsiját is, mert hát... részegen vezetett, és lekapcsolták.
-Micsoda?! - kiabált vissza, majd dühöngve kijött a szobából. - A fiúk lent vannak? - bólintottam, mire ő leviharzott a lépcsőn hozzájuk. - Ugye tudjátok, hogy mekkora botrány lesz ebből?! - a fiúk bólintottak. - Felöltözök, és indulás! De nagy bajban vagytok!
Mikor visszaért Paul és Liam Lis-ékkel, gyorsan összeölelkeztünk, és vártuk a lecseszést.
-Majd holnap megkapjátok a magatokét! Most mindenki nyomás lefeküdni, a vendégszobák tudjátok merre vannak! Most túl részegek vagytok ahhoz, hogy komolyan vegyétek amit mondanék. Na nyomás! - mondta, mire mindannyian szófogadóan kullogtunk fel az emeletre, és igaz, Lou-nak a vendégszobába kellett volna menjen, ő mégis hozzám jött, úgy, mint Liam Lis-hez.

Sziasztok:) Mivel kommenteket nem nagyon írtok, és a 4 szavazat is viszonylag gyorsan meg van, így ahhoz, hogy újabb rész legyen, vagy 6 szavazat kell, vagy 4 szavazat és egy új rendszeres olvasó! 

40.fejezet

*Chelsea szemszöge*
Este úgy döntöttünk, hogy bulizni megyünk. Louis-val egész délután kettesben voltunk, filmeztünk, összebújva etettük egymást popcornnal, egyszerűen minden tökéletes volt. Liam és Allissa kibékültek, ezért meg akartunk ünnepelni mindent, ami eddig történt velünk.
Lis-sel hazamentünk készülődni, és a srácok pedig másfél óra múlva jönnek értünk. Mikor hazaértünk azonnal a szekrényünk elé álltunk, és válogattuk a sok ruhát. Amikor kikészítettem a szettem, elmentem hajat mosni, majd megszárítottam, és begöndörítettem. A szememre a szokásos tusvonalat húztam, a számat pedig egy natúr szájfény ékesítette.

Amikor Allissa is elkészült, már a fiúk odalent vártak, és Paullal csevegtek. Amikor lementünk mindenki szájtátva nézett minket.
-Szia Kicsim! Gyönyörű vagy! - nyomott egy apró puszit a számra Lou, és átkarolta a derekamat.
Mielőtt elindultunk Paul figyelmeztetett minket, hogy ne igyunk, és kerüljük a figyelmet, mert ugye nem tenne jót a srácok hírnevének egy részeges paparazzi fotó.
Egy elég ismert helyre mentünk, a Funky Buddha-ba, ahol a srácok már szinte törzsvendégnek számítottak. Mindenki kedvesen üdvözölte őket, és egy kör piára hívtak meg bennünket, amit elfogadtunk. Valami ízesített vodka lehetett, és egész finom volt.
A buli nagyjában folyt, és Louis-val épp a tömeg közepén táncoltunk. Amikor kellően elfáradtunk a kanapékhoz mentünk, ahol már a többiek vártak.
-Chels, kijössz velem egy pillanatra? - kérdezte Lis,
-Persze! - mondtam, és elindultunk a mosdóba. Miután Allissával megigazítottuk az sminkünket és a hajunkat, odamentünk a pulthoz, és kértünk egy kör piát. Mikor indultunk volna a helyünkre, egy ismerős srác állta az utunkat....

*Allissa szemszöge*

A mosdóból kiérve George-ba ütköztem, szó szerint.
-Ó bocsánat! -mondtam, mire felnézve megláttam kibe is ütköztem-
-Lis, szia! Semmi baj, meghívhatlak egy italra?
-Hát őőő...izé...Oké, persze, miért is ne. -éreztem, hogy ebből a mondatomból már gond lesz-
-Remek! Akkor gyere. -húzott a kezemnél fogva-
A bárpultnál ültünk, ő kikérte a 2 pina colada-t, és elkezdtük inni, közben beszélgettünk. Néha megfogta a combom, én olyankor elhúztam kicsit.
-Ez a kedvenc számom...Nem táncolunk?
-Háát...Ha nagyon muszáj. -tettem le a poharam a pultra, és közben Chelsea-re pillantottam egy 'segíts' arckifejezéssel-
A zene tényleg jó volt, így táncoltunk, néha megfogta a derekam, én olyankor levettem a kezeit. Biztosan ivott valamennyit, nem volt teljesen részeg, de józannak se volt mondható. George át akart karolni, amit én éppen próbáltam elutasítani, mikor arra lettem figyelmes, hogy Zayn felénk jön. A következő pillanatban George már a földön feküdt, Zayn óriásit behúzott neki. Minden lány álma, hogy egyszer verekedjenek érte, de ott átélve nem volt jó. Gondolom Zayn csak segíteni akart, de látszott hogy már benne is volt egy "kis" ital. Amíg az emberek körbevették a padlón heverő fiút, addig én Zayn után mentem, aki  a kezemet fogva húzott ki az épületből...

*Chelsea szemszöge*
Amikor megláttam Lis arcát, tudtam, hogy ebből már nem fog kisülni sok jó dolog. Gyorsan a fiúkhoz szaladtam, hogy segítsünk, de már tudtam előre, hogy botrány lesz.
-Srácok!
-Chels! Hát Lis? - kérdezte Liam, de amikor meglátta az arcom, a vigyora lehervadt az arcáról.
-Itt van George! - mondtam, mire Liam megfeszült a keze pedig görcsösen össze volt szorítva.
-Vége a kis taknyosnak. - mondta Li, és elindult volna  a táncolókhoz, ha én el nem kapom a vállát.
-Ne csinálj semmit se! Botrányt akarsz? Tudod jól, hogy nem hiányzik a cirkusz a bandának!
-A barátnőm jobban tud érdekelni. Hidegen hagy, ha lecsesznek, de a barátnőmre akkor sem mászhat rá egyetlen kis gyökér sem!
-Liam! - mondtam - Ne csináld! Megyek megoldom! - mire körbe néztem, már Zayn hiányzott közülünk. Elindultam a táncparkett felé, és mire odaértem, azt láttam, hogy George a földön fekszik, orrából patakzik a vér, de Lis és Zayn sehol sincs. A francba!!!

39.fejezet

*Allissa szemszöge*
-Lis, Liam, kell valami kaja. Leugrom a boltba, nektek kell valami? -dugta be a fejét Niall az ajtó kis résén hozzánk-
-Nekem nem kell semmi sem, köszi! -mondta Li-
-Nekem lehet hogy kéne valami, elmegyek veled, ha nem gond.
-Nem dehogy! A többiek lusták, nem is nagyon volt kedvem egyedül menni. Akkor gyere, induljunk!- Liamnek adtam egy puszit, majd az előszobába mentem, hogy felvegyem a cipőm.-
-Gyalog vagy kocsival akarsz menni?
-Autóval akartam, de ha te sétálni akarsz akkor sétáljunk.
-Menjünk gyalog, szép időnk van és legalább beszélgetünk.
Elindultunk, és azonnal beszélgetni kezdtünk. Szóba jött sok minden, és egy valamit már tudni akartam egy ideje.
-Niall, neked tetszik Doyel?
-Hát...Igazából, igen. De ő a legjobb barátnőm, pisis korunk óta ismerjük egymást.
-És? Jaj, Niall, szerintem te is tetszel neki.
-És ha nem? Mi van, ha ő csak a legjobb barátjaként tekint rám, és ha elmondom neki mit érzek, lehet hogy tönkre tehetem a barátságunkat.
-Na jó. Figyelj, kicsit később, délután megkérdezem mit gondol rólad, én meg majd elmondom neked. Szerintem ő is így érez irántad. Hívd el valahova.
-Hát...Jó!
A boltban, nagyon sok kaját vettünk, hihetetlen mennyi fér ebbe a fiúba. Csoda, hogy haza tudtunk gyalogolni, főleg, hogy visszafele végig röhögtünk. Ennyi hülyeségen nem sokszor nevettem még. Haza érve a konyha felé vettük az irányt, ledobva a chipseket és a többi harapnivalót. Ezután pedig ígéretemhez híven megkerestem Doyelt. A nappaliban volt Liammel, így együtt kifaggattuk, és ugyan azt mondta mint Niall, és hogy nem szeretne vele össze jönni, mert ha szakítanak, a barátságuknak is annyi...

*Doyel szemszöge*

Niall félrehívott, és megkért, hogy menjek el vele sétálni, mert fontos dolgot akar mondani. Elindultunk, a Temze partjára mentünk, sétálgattunk, nyugis volt minden.
-Sokat gondolkoztam, és azt hiszem beléd szerettem. Talán erős kifejezés, de az biztos, hogy nem csak barátságot érzek irántad. Úgy gondoltam, jobb ha tudod, mert nem tudom magamban tartani, utálok csak barátként tekinteni rád.
-Niall, én is így érzek, de ha ez nem megy, akkor a barátságunknak is annyi! Én ezt nem szeretném. Nagyon szeretlek mint barát, de mégsem csak barátkánt tekintek rád...
-És ha csak hagyjuk, hogy megtörténjen bármi? -kérdezte, de nem tudtam mit mondani rá. Elvesztem a szemeiben, csak néztem. Ott ültünk kettesben, néztük egymást, és megcsókolt. Az eső elkezdett szakadni, mintha dézsából öntötték volna. A londoni időjárás kiszámíthatatlan. Feleszméltem és felpattantam.-
-Nagyon sajnálom de nekem ez nem fog menni! -néztem rá könnyes szemekkel. Kifejezetten utálok sírni, nem szeretem ha gyengének látnak, de az esőtől nem látszott. Nem tudtam ennél többet mondani, hátat fordította és elfutottam. Még hallottam egy 'Doyel várj!' mondatot, de nem fordultam vissza, csak futottam. Nem tudtam merre, nem tudtam hova, csak a gondolataimmal akartam  lenni. Egy kis utcába értem, keskeny volt. Lelassítottam, és kicsit szétnéztem. A zuhogó esőben mentem, majd ahogy kiértem egy nagyobb utcára, hazafelé vettem az irányt.

38. Fejezet

*Chelsea szemszöge*
Reggel - na jó, nem olyan reggel, délben - telefoncsörgésre nyitottam fel a szememet. Álmosan a telefonomért kapálóztam az éjjeliszekrény felé, majd mikor megfogtam akkor láttam, hogy Louis hív.
-Halló. - szóltam bele.
-Szia Édes! Felkeltettelek? - kérdezte bűnbánó hangon.
-Igen, de nem baj, tényleg ideje felkelni. Nem is tudom, hogy hogyan aludhattam eddig!
-Én sem, de nem jössz át? Ma egész nap egyedül leszünk. Hozhatnál át ruhát meg mindent, aztán itt aludhatnál. Beraknánk valami romantikus filmet, és miénk a nap.
-Én szívesen benne lennék, de ugye Lis és Liam összevesztek, ezért nem szívesen hagynám egyedül őt... - mondtam.
-Akkor győzd meg, hogy eljöjjön, de ne mond neki, hogy Liam itthon van. Kibékítjük őket, ne aggódj. Aztán együtt lehetünk mi is!
-Jó, megkérdezem, aztán visszahívlak, hogy mire jutottam. Puszi.
-Puszi neked is.
Ledobtam a telefont magam mellé, majd kimásztam az ágyból. Kinyitottam az ajtót, és mivel a konyhából hangokat hallottam, oda mentem. Odalent Lis bénázott egy kis rántottával. Leültem a pult melletti bárszékre, és öntöttem egy pohár narancslevet.
-Jó reggelt. A többiek? - kérdeztem, és ásítottam egyet.
-Paul a menedzsmentnél, Clodagh pedig fodrásznál. - mondta lehangoltan, és a szeme alatt nagy karikák húzódtak. Nyilván nem aludhatott sokat, és valószínű, hogy sírt is. Gyorsan leugrottam a székről és szorosan átöleltem.A fejét a nyakamba fúrta, én pedig a hátát simogattam.
-Mi lenne, ha velem és Louis-val töltenéd a napot? Átmegyünk hozzá, és filmezünk. A többiek nem lesznek otthon.
-Nem akarok zavarni....
-Nem zavarsz! El leszünk, és elfelejtheted azt a kis konfliktust Li-vel. De szerintem ki kellene békülnötök.
-Nem tehetek róla, hogy képtelen bennem megbízni!
-Értsd meg őt is. És nekem elmondta, hogy benned bízik, csak George-ban nem. Csak féltékeny!
-Hát ne legyen, de nincs mire!
-Oké. De béküljetek ki! - parancsoltam rá - Akkor jössz?
-Megyek... - mondta, és felszaladt a szobába felöltözni.

*Allissa szemszöge*

A szobámba érve előkaptam pár összeillő holmit, és magamra kaptam, nem akartam megváratni Chelsea-t. Lementem és miután felvettük a cipőinket, elindultunk. Gyalog mentünk. Az idő kellemes volt, kicsit fújt a szél. Jó volt sétálni kicsit, nyugis volt minden, tudtunk beszélgetni. Odaérve láttam hogy 2 kocsi áll a ház előtt, de ha Lou azt mondta, hogy csak ő van otthon, akkor gondolom úgy is van. Legalábbis nagyon remélem. Miután megnyomtuk a csengőt, Louis nyitott ajtót. Bementünk, a folyosó végén már Niall integetett...Akkor most Liam hol lehet? Az első ajtón bementem a nappaliba és Li-t láttam meg. A kanapén ült, a tévét bámulva, én pedig leültem a kanapé másik végébe. A folyosó felől lépteket hallottam, Chelsea dugta be a fejét fura mosollyal az arcán. Majd Louis ugyanígy, és bejöttek. Mivel nem nagyon hagytunk helyet közénk kellett ülniük.
-Khöm...-köszörülte meg a torkát Louis- Izé, nem akartok kibékülni?
-Nem! -vágtam rá szinte azonnal- Li kezdte, nem bízik bennem.
-Nem benned, hanem George-ban, és ez csak féltékenység különben is. Csak nem akarlak elveszíteni.
-De akkor nem kellett volna ilyeneket mondanod.
-Tudom, és sajnálom. Ne haragudj!
-Te se haragudj kérlek, én sem akartalak megbántani.
-Na, gyere ide! -szorított erősen magához Liam- Szeretlek!
-Én is! -fúrtam nyakába a fejem-
-Hát igen...Párterapeuta leszek...-mondta Louis-

37. fejezet

*Allissa szemszöge*

A kijárat felé sétáltunk, mikor valaki megfogta a vállam. Visszafordulva megpillantottam azt a fiút, aki nekem jött a folyosón.
-Várj! -mosolygott kedvesen-
-Igen? -néztem rá kérdően-
-Gyönyörű vagy! Te pedig el mész, még a nevedet se tudom...George Shelley vagyok! Mi a neved?
-Allissa Franklin vagyok...Láttalak ma fellépni.
-És milyen voltam?
-Jók voltatok, gratulálok a tovább jutáshoz. -mosolyogtam-
-Ő...nincs kedved valamikor találkozni? Elmehetnénk valahova..
-Hát...Sajnálom de nem mehetek...
-Na, ne kéresd magad. Akkor felhívhatlak? Legalább a számodat add meg! -kérlelt-
-Hát..rendben...-sóhajtottam és elmondtam a mondtam el a telefonszámomat-
-Lis! Chelsea-ék már menni akarnak siess már...-húzta kezem Liam-
-Rendben, máris megyek! Egy pillanatot várjatok még kérlek!
-Izé...-túrt bele a hajába George- Akkor felhívhatlak? -húzott el még jobban Liam-
-Igen...de most már mennem kell. Szia!
-Szia!

*Liam szemszöge*
Eddig a napig még nem voltam féltékeny. A szívem hevesen vert, a gyomromban furcsa dolgot éreztem, és közben még mérges is voltam. Ilyen a zöld szemű szörny. Nem bírtam nézni, ahogy Lis George-val beszél, inkább odamentem, amúgy is menni akartak már Chelsea-ék. Láttam, hogy kedves, mint mindig és nevetett is, pár mondatot még hallottam is. Egyre féltékenyebb és féltékenyebb lettem. Oda mentem, hogy elhozzam, hogy mehessünk haza. A kijárat fel kezdtünk el csak beszélgetni.
-Te megadtad neki a számodat?
-Jaj Liam. Ugyan már, nem fog semmi sem történni. Csak egy hívás.
-Ja...Neked egy hívás, de neki nem!
-Li, te féltékeny vagy?
-Nem, dehogy is! Dühös vagyok.
-De nem fog semmi sem történni, egy hívás és kész...Randira is elhívott.
-Gondolom oda is naivan el fogsz menni.
-Szép dolgokat feltételezel rólam, tényleg. Nem fogok elmenni.
-Ezt vele is tudattad?
-Igen. De rendben akkor ne bízz bennem.
-Jó.
-Jó. Akkor te menj Louis-ékkal, én pedig megyek Niall-ékkal.
Kiérve ketté váltunk, ő Niall-ékhez csatlakozott, én padig Louis-ék felé vettem az irányt.
-Lis? -kérdezte az említett meglepődve-
-Szálljunk be és elmesélem...-visszatekintettem Lisre, ő is rám nézett, tekintetén láttam hogy dühös volt, de én is az voltam, beszállt az autóba és mikor becsukta az ajtaját, beültem én is-

*Chelsea szemszöge*
Amikor Liam egyedül jött oda nagyon meglepődtem, mert Allissát a másik kocsinál láttam. Nem úgy volt, hogy velünk jön??
-Lis? -kérdezte Lou.
-Szálljunk be és elmesélem. - egy pillanatra visszanézett, majd beszállt a kocsiba, és dühösen becsapta az ajtót, mire én felhúztam a szemöldököm, és kérdőn Louis-ra néztem, de láthatóan ő sem értette a helyzetet. Beszálltunk mi is, és Liam felé fordultunk.
-Na mesélj! - mondtuk egyszerre, ő pedig belekezdett.
-Amikor a folyosón nekiütközött az a George gyerek, még nem adtam neki túl nagy jelentőséget, de már akkor is láttam, hogy Lis-re kattant az a kis taknyos... Erre körülbelül tíz perce a folyosón azt láttam, hogy ő és a kis nyomi ott csevegnek, és vigyorognak egymásra. Aztán amikor nagy nehezen elrángattam onnan az ÉN barátnőmet kiderült, hogy a kis tejfölösszájú elkérte a számát, és randizni akar Lissel.... Mit képzel magáról az a kölyök?!
-Ó, Liam ne legyél már féltékeny! Ismerem Lis-t már pelenkás korom óta! Téged szeret, és tudom, hogy sosem csalna meg téged! Bízz benne!
-Benne teljes mértékben megbízom, de abban a kis taknyosban nem!
-Megértelek, de Lis tudja mit csinál...
-Nagyon remélem...