Boldog szülinapot Liam:)

Nagyon boldog 19. születésnapot Liam! :)♥

27.fejezet

*Louis szemszöge*
Reggel épp az utolsó simításokat végeztem a kinézetemen, mikor Harry dugta be a fejét az ajtón.
-Kész vagy? Sietnünk kell, ha nem akarunk elkésni.
-Persze, hozom a telefonom és mehetünk!
Az éjjeliszekrényemen pihenő fehér iPhone-ért nyúltam, aztán kimentem az ajtón, ahol már a srácok és Paul vártak. Együtt mentünk a ránk váró kocsihoz, ami már minket várt. Gyorsan beszálltunk, így a két oldalamra Niall és Liam kerültek. Paul gyorsan hajtott, mert tényleg késésben voltunk, mert mindannyian elaludtunk. Ha Liam szeme nem pattan ki időben, Paul még ennél is jobban lecseszett volna minket. Perceken belül a 4-es csatorna stúdiójához értünk, ahol rengeteg rajongó várt minket. Mikor az ajtót közelítettük meg kiosztottunk pár aláírást, és képeket csináltunk a rajongók legnagyobb örömére. Természetesen Liam-et és engem kérdeztek a barátnőinkről, akikről már az egész twitter-világ pletykál, viszont ezek a hírek igazak!

Az sminkszobában ültünk, ahol egy Annabelle nevű, 25 év körüli lány púderezte az arcunkat, hogy a reflektorok miatt ne csillogjon a bőrünk.
-Csinos vagy ma! - mondta Harry a már említett sminkesnek, miközben az orrára vitte fel a bézs színű kozmetikumot.
-Köszönöm! - mosolyodott el a lány. Vagy mondjam inkább nőnek?
Mikor mindannyian végeztünk, Paul tartott eligazítást, hogy mik lesznek a kérdések, mire mit válaszoljunk. Csak a szokásos, ami egy átlagos interjú előtt van.
Megszólalt a What makes you beautiful, és mi elindultunk lefelé a lépcsőn. A műsor neve Chatty Man volt, így a lépcső alján Alan Carr-ral fogtunk kezet. Leültünk a kanapéra, és elkezdődött a kérdezősködés. Csak a szokásos kérdéseket tették fel, mikor jön ki az album, lesz-e klip, mi lesz az album neve. Mindre viccelődve válaszoltunk, és természetesen nem adtunk konkrét választ. A mi albumunk, de mégis köt a szerződés, hogy az album megjelenéséig semmi információt nem oszthatunk meg senkivel.
A szokásos kérdések után olyat kaptunk, ami eléggé meglepett minket.

*Chelsea szemszöge*
Amint elköszöntem anyától a telefonban, a tévé elé telepedtem, Allissa és Clodagh társaságában. A srácok interjúja következik a tévében. Mindhárman mosolyogva néztük őket. Olyan viccesek és lazák voltak! A szokásos kérdéseket tették fel, majd következett egy, amire számítani lehetett, de még sem hittük, hogy felteszik.
-Louis, Liam! Igazak a pletykák? - kérdezte Alan, a műsorvezető, miközben alkoholmentes italt öntött a srácok poharaiba.
-Milyen pletykák? - kérdezett vissza vigyorogva Lou, és felemelte a már teletöltött poharát.
-Hogy van barátnőtök! Minden rajongótok erről beszél, és természetesen mindenki kíváncsi arra, hogy hogy álltok a nők terén!
-Ja! Hogy azok a pletykák! - mondta mosolyogva Lou! - Az én részemről teljes mértékben igaz! Igen, van barátnőm! - mosolyogva néztem a tévét, és eszembe jutott, hogy most már tényleg, hivatalosan is Louis barátnője vagyok, és már ország-világ tudja ezt!
-És ki a szerencsés?
-Chelsea Higgins, de inkább magamat mondanám szerencsésnek, hogy ilyen barátnőm van!
-Valóban? Szereted őt?
-Ezt még korai lenne kimondani, nem gondolod? A kapcsolatunk még elég friss.
-Akkor kérdezem úgy, hogy képes lennél belé szeretni?
-Igen. És szerintem ez már folyamatban is van! - mosolyodott el, mire megremegtem. Kezd belém szeretni! És ami azt illeti, én is belé!
-Na, és te, Liam? Igazak a pletykák?

*Allissa szemszöge*
A kanapén ültem Clodagh-al, a tévét néztük. A fiúk ma lépnek fel Alan Carry műsorában. Chelsea még az anyukájával beszélt, rá vártunk, majd ahogy befejezte lehuppant mellém. Elkezdődött! Eleinte az új albumról,  és a klipekről beszéltek, amire a fiúk csak poénokkal válaszoltak. Aztán minket hoztak szóba.
-Louis, Liam! Igazak a pletykák?  -kérdezte Alan, amire először Louis adott választ-
...-Na, és te, Liam? Igazak a pletykák?
-Ami azt illeti, igen. Igazak! -mondta Li boldogan-
-Nos, és ki az ha megkérdezhetem?
-Allissa Franklin. -ahogy ezt kimondta, rám tört a vigyorgás-
-És mióta jártok? Hol ismerkedtetek meg?
-Még nem járunk túl régóta...Egy esküvőn találkoztunk...
-Hm..esküvő! Érdekes! -nevetett Alan- Talán ez egy jel, lehet, hogy nektek is lesz egy a közeljövőben...
-Hát a közeljövőben talán még nem, mert Lis még csak 16...-felelte Liam mosolyogva-
-Értem. Nos akkor gratulálok mindkettőtöknek hogy megtaláltátok a boldogságot!
-Köszönjük! -válaszolták együtt-
A műsor befejeztével Chelsea-vel összenéztünk, csak a hatalmas vigyor látszódott mindkettőnkön.
-Na lányok látom örültök! -kelt fel a kanapéról Clodagh, és a konyha felé vette az irányt- Éhesek vagytok? Készítek valami reggelit!

26. Fejezet

*Chelsea szemszöge*
Már 4 nap telt el azóta, hogy felraktuk az első közös képet. Azóta persze továbbra is folynak a találgatások, hogy ki is vagyok én. Még pár újságban is lehozták, ahol arra gyanakodtak, hogy az Eleanor/Louis páros újra együtt van. Tévednek... Nagyon tévednek...
A rajongók egy része persze dühöng és féltékenykedik, és már előre kiírják a tweetjeiket, hogy "csak tudjam meg ki az......:@". Mit tettem ellenük? Azt sem tudják még ki vagyok!!!
Mivel a srácok szabadnapjai ma jártak le, már kezdik is a koncerteket, amire Allissával természetesen megyünk. A fiúk szerint külön páholyunk lesz, ahol a banda hozzátartozói lehetnek, de ma este kizárólag Perrie, Zayn barátnője és mi leszünk ott.
Mivel a koncert 6-kor kezdődik, de mi már fél 5-kor megyünk, elkezdtem készülődni.
Mivel a gyűrű kék volt, igyekeztem kéket viselni, ami sikerült is. Igaz, a szettem elég feltűnő lett, de miért ne?

Sminket nem tettem fel, mert az már tényleg sok lett volna. A hajamat begöndörítettem, és késznek nyilvánítottam magam. Átmentem Allissához, hogy ő hogy áll, mert a fiúk bármelyik percben megérkezhetnek értünk.

*Allissa szemszöge*

Az órám háromnegyed 4-et jelzett, így elkezdtem készülődni. Letusoltam, majd nagy nehezen kiválasztottam a ruhámat. Remélhetőleg most már sikerül rendes magassarkúban mennem, így az új vörös cipőmet vettem fel. A hajamat göndören hagytam, és mikor úgy gondoltam, hogy kész vagyok, pont Chelsea lépett be hozzám. 

-Le megyünk? Szerintem a fiúk már mindjárt itt lesznek. -kérdezte-
-Igen.
A lépcsőn még alig értünk le, már is csengettek. Az ajtót kinyitva Liamet pillantottam meg, majd egy csók után beültünk a kocsiba. Az út nem tartott sokáig, hamar odaértünk. Izgatott voltam, nem tudom miért, hiszen nem én lépek fel, de már nagyon vártam hogy lássam a fiúkat. Mikor odaértünk a sminkszobába mentünk. Belépve Lou-t és Zayn barátnőjét, Perrie-t láttam meg, aki a kanapén üldögélt, miközben Lux-szal játszott.
Sziasztok, én Lou vagyok! A fiúk sminkese. -üdvözölt minket hatalmas mosollyal-
Sziasztok! Én Allissa vagyok. Liam barátnője...
-Én pedig Chelsea vagyok, Louis barátnője.
-Sziasztok, Perrie vagyok -nézett ránk mosolyogva, végig a babával a kezében-
-Ő Lux -mondta Lou-, a kislányom.
-Nagyon örülünk Lux -feleltük Chelssel kórusban, közben felé vettük az irányt, hogy játszhassunk vele-
A fiúk lassan öltöztek, de nem bántuk, a lányokkal jól elvoltunk, mind ketten nagyon kedvesek, Lux pedig igazi cukiság. Az ajtó nyitódott, és Zayn élén jöttek be a többiek.
-Na látom jól összebarátkoztatok! -mondta, az említett-
-Igen, jó fejek a lányok. -mosolygott Perrie-
-Hmm Chelsea...Jól áll neked a gyerek -húzogatta a szemöldögét Louis-
-Jajj Louis! -pirult el Chels-
Nem vártunk rájuk sokat, csak maximum negyed órát, majd Liam felkísért minket a páholyunkba, és egy szájra puszi után lement a többiekhez, hogy próbálni tudjanak.

*Chelsea szemszöge*
A fiúkat hagytuk, hogy menjenek hangpróbára, addig mi elfoglaltuk a helyeinket a páholyokba. Perrie nagyon szimpatikus, kedves lány! Rengeteget beszélgettünk, többek között arról, hogy hogyan jöttünk össze a srácokkal, mi volt az első benyomásuk róluk. Úgy elbeszélgettük az időt, hogy hangzavarra kaptuk fel a fejünket. A rajongókat engedték be a hatalmas csarnokba, így az egy helységet élet töltötte be. Eddig szinte teljesen üres volt, csak a színpadon a banda próbált, beszélték meg az utolsó részleteket.
A koncert hamarosan elkezdődött, és együtt élveztük a zenét. A műsor felénél, a mellettünk lévő páholyból mutogattak ránk, de nem kerítettem ennek túl nagy jelentőséget, ugyanis Perrie is híresség, biztosan csak rá figyeltek fel ennyire.
Allissa kezdte el bökdösni a vállamat, mire neki szenteltem a figyelmemet.
-Azok a lányok rád mutatnak.
-Nem, biztosan csak Perrie...
-Szerintem rád. De mindegy.
-Oké.
Többet nem is beszéltünk erről, inkább végigénekeltük, és tapsoltuk a fiúk koncertjét, akik valljuk be: nagyon jók voltak!

Egy szobában ültünk, és vártuk a fiúkat, mikor helyettük pár lány jött be hozzánk. Nyakukban a Meet&Greet belépőjük lógott, így egyből tudtuk, hogy ők is csak rajongók. Lissel próbáltuk magunkat minél jobban összehúzni, hogy ne keltsünk túl nagy feltűnést, ami úgy tűnik sikerült is, mert velünk nem foglalkoztak, csak Perrievel váltottak pár szót.
Mikor a fiúk beléptek, legnagyobb meglepetésemre a lányok nem sikoltoztak, nem bőgtek, egész normálisan viselkedtek. Niall persze elemelt pár kekszet az asztalról, amikor ő végzett az aláírásokkal. Ő addig odajött hozzánk. Mikor Liam is végzett odajött Allissához, és egy hosszú puszit nyomott a szájára, aztán mikor elváltak egymástól mindketten elkerekedett szemmel néztek egymásra, vagyis leesett, hogy mit csináltak a rajongók előtt. Persze ők amint ezt meglátták, az álluk a padlón hevert.
-Te vagy Liam barátnője?!?!?!??! - emelte fel a hangját az egyikőjük, persze az említettek, kérdőn néztek egymásra, majd Li átvette az szót.
-Igen, ő Allissa Franklin, a barátnőm.
-Te jó ég! Csinálhatnánk egy képet?
-Lányok, ha lehetne... - folytatta volna Liam, ha nem a gyűrűmet szúrják ki.
-Te pedig Louis barátnője vagy, igaz? - összenéztünk Lou-val, aki csak elvigyorodott. Sikerült a terve.
-Igen, ő az én barátnőm, Chelsea Higgins.
-Te Paul Higgins rokona vagy? - kérdezték, mire bólintottam. Meg sem mertem szólalni...
-Akkor csinálhatnánk a barátnőitekkel képet?
-Persze! - mondta Lou, mire a rajongók mellém álltak, és készítettek pár felvételt.
-Liam, a te barátnőddel is csinálhatnánk?
-Ha szeretnétek! Már úgyis lebuktunk! - mosolyodott el Lis, mire Liam láthatóan megszorította a kezét bátorításképp.
A rajongók körülbelül 10 perc múlva elmentek, mi pedig megkönnyebbülten maradtunk a szobában. Perceken belül már mindenki tud a kilétünkről...

25.bejegyzés

*Allissa szemszöge*

Reggel, 10 óra körül ébredtem. Chelsea már fent volt, így átmentem az ő szobájába, és gyorsan megbeszéltük, hogy Louisnak és Liamnek át kell jönniük, így írt egy üzenetet Lounak. "Nagyon fontos dolgot kell megbeszélnünk, gyertek át, ahogy tudtok". Mivel a fiúk bármikor betoppanthatnak, gyorsan rendbe szedtem magam, aztán már csak vártam. De nem sokat, szinte alig 5 percet, mert máris csöngettek. Chelsea futott le ajtót nyitni, én pedig szép lassan sétáltam a fiúk felé. Liam szorosan megölelt, majd egy csókot adott, aztán mindannyian leültünk a kanapéra.

-Jéé, Lis! Tetszik a pólód! -mondta vigyorogva Li-

-Na szóval, -kezdett bele mondandójába Chelsea- Paul szerint jó lenne megbeszélnünk, hogy titokban járjunk, vagy nyilvánosságra hozzuk!

-Rendben. -helyeseltünk, majd Liammel az étkező felé vettük az irányt, ahol leültünk-

-Nos, Li? Mit szeretnél? 

-Nem vagyok benne biztos, hogy tudja ezt az egész világ. Elég friss, és tudod a rajongóink sem olyan kis angyalok a barátnőinkkel szemben. 
-Tudom. De Danielle-t is szerették!
-Igen, téged is nagyon sokan fognak! De mindig akad rengeteg utálkozó! Meg kell tanuld, hogy ne foglalkozz az emberek véleményével. És én nem szeretném, hogy a kapcsolatunkat tönkretegyék! Maradjunk még egy kicsit titokban! Persze csak ha te is egyetértesz!
-Egyetértek! Még nem áll olyan szilárd alapokon, hogy kockáztassunk a rajongók miatt.
-Akkor titok?
-Titok! - mosolyodtunk el, és kézen fogva mentünk vissza a nappaliba, ahol senkit sem találtunk.

*Chelsea szemszöge*

Louis-val felmentünk a szobámba, hogy megbeszéljük ezt az egészet. Szerencsére Paul és Clodagh elmentek valahová, és csak négyen voltunk itthon, és nyugodtan eldönthettük ezt a fontos dolgot. 
A szobámban szorosan egymás mellé tettünk két babzsákfotelt, majd beleültünk. Egymás kezét fogva töprengtünk a válaszon.
-Te szeretnéd, hogy ismerjenek? - kérdeztem.
-Persze! Legszívesebben kikiabálnám, hogy az enyém vagy! Kikiabálnám, ha nem lennék híres, és nem akarnának bántani a rajongók.
-Megértem.
-Te szeretnéd, hogy ismerjenek?
-Előbb utóbb úgyis kiderül az igazság. És talán a rajongók is jobban megbékélnének velem, ha a kapcsolatunk előbb derülne ki.
-Igazad van. Akkor bejelentsük?
-Igen, de még ne most...Jöjjenek rá maguktól!
-Ezt hogy érted?
-Mondjuk séta a belvárosban. Ott biztosan sok a rajongó.
-Vagy, egy kép twitterre! Ott percek alatt elterjed, tudni fogják, hogy már nem vagyok szingli, de rólad még nem tudnak. 
-Remek ötlet!
-Na akkor csinálunk egyet? 
-Aha! 
-De várj! Keressünk valami gyűrűt, amit mindig hordasz, amíg le nem bukunk! Minél feltűnőbb és nagyobb annál jobb! Nyugi, nem hiszem, hogy sokáig kell mindig hordanod. Tudod nem hiába mondják azt, hogy a rajongóink jobbak, mint az F.B.I.! 
-Igazad van! Tényleg jobbak! - nevettünk, majd az ékszeres dobozomhoz mentünk. Sokáig válogattuk a különböző színű, formájú és stílusú gyűrűket, de végül egy kék kővel díszítettre esett a választás.

A képet elkészítettük, és az összekulcsolt kezünket ábrázolta, persze úgy, hogy a gyűrű szépen látszódjon. Az ölében ülve, vállára tettem a fejem, és vártam, hogy Lou beállítsa a képfeltöltést a telefonján.
-Biztosan akarod? Ha most feltöltjük, rengeteg lementik majd, és hiába töröljük a twitteremről, mindig megmarad. 
-Akarom. Egyszer ennek is el kell jönni, nem?
-De. - elém tartotta a telefonját, hogy megtegyem az utolsó lépést. Határozottan megérintettem a 'Feltöltés' gombot, majd pár másodperc töltés után, már fent volt a kép.
Perceken belül jöttek a "tweetek". Mivel címet nem adtunk a képnek, jöttek a találgatások, hogy kinek a kezét fogja. Persze mindenki rájött, hogy biztos nem az anyukája van a képen. Pár perc múlva már világtrendek között szerepeltünk. Hát ez tényleg gyors volt...
A rajongók nem szidtak, egyenlőre... Bár remélem ez így is marad, és semmi sem akadályozza majd a boldogságunkat...

24.fejezet

*Allissa szemszöge*
Reggel szinte csak úgy kipattantak a szemeim az izgatottságtól. Nem csak azért, mert ma van a randim Liammel, hanem mert ma bocsánatot fogok kérni Chelsea-től. Még senki sem ébredt fel, így lábujjhegyen lopakodtam le a konyhába, hogy reggelit készítsek. Még sosem főztem rendesen, csak szórakozásból, de ma ki kell tennem magamért ha meg akarom győzni a barátnőm. Minden szekrénybe benéztem, bármi ehetőt találtam, azt elővettem. Csináltam palacsintát, gyümölcssalátát, rántottát, tükörtojást és pirítóst. Ugyan ezekhez nem kell különösebb főzőtudomány, de a szándék a fontos, szinte minden remekül sikerült, bár pár palacsintát odaégettem...Elővettem egy kis rózsaszín cetlit, amire ráfirkantottam egy 'Kérlek bocsáss meg Chelsea, nagyon szeretlek' mondatocskát, majd vártam. Lépteket hallottam, és az említett személyt pillantottam meg, amire elmosolyodtam, majd kiskutyaszemekkel bámultam rá. Ránézett a konyhapultra, ahol a sok étel fogadta amire én belekezdtem a mondandóba.
-Chelsea, én tényleg nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon sajnálom, hogy nem mondtam el..de tényleg nem akartam elrontani a napod. Olyan boldog voltál, hogy te és Louis egy pár lettetek, és elakartam mondani csak, aztán már nem tudtam, mert másnap meg már vissza is jött..
Chels egy szót sem szólt..ott állt egy helyben és nézett rám lekonyuló szájjal.
-Naa! -kérleltem- Nem szólsz semmit sem? Még reggelit is csináltam neked...-néztem rá újra kiskutyaszemekkel-
-Hát jó...Megbocsájtok neked, de ígérd meg, hogy most már elmondasz mindent..-mosolygott-
-Igérem! -ugrottam a nyakába- Végre beszélsz hozzám!! Jaj de hiányzott már a hangod..Istenem. Nézd csináltam neked palacsintát. Tudom, hogy az a kedvenced -húzogattam a szemöldököm-.

Miután befejeztük a reggelinket, elmondtam neki, hogy ma Liammel hajókázni megyünk. Mivel a randi csak 6-kor kezdődik és dolgoznunk sem kell már, így elmentünk vásárolni. Vettünk pár új ruhát, a randis ruhámat is kiválasztottuk. 5 körül hazaértünk én pedig készülődni kezdtem. Egy gyors hajmosás és tusolás után, kivasaltam a hajam, és felöltöztem. Egy kis sminket tettem fel az arcomra majd a végeredmény megmutattam Chelsea-nek. A maradék időt a kanapén ülve töltöttük, amit a csengő hangja zavart meg...

*Liam szemszöge*
Izgatottam nyomtam meg a csengő piros színű gombját. Perceken belül a mosolygós Allissa nyitott ajtót, majd puszi és ölelés utána elindultunk a Temze egy kikötőjébe. A kilátás gyönyörű volt, a London Eye fénye világította meg a folyó hullámzó vizét. Beszálltunk a kibérelt yacht-ba, ahol beindult a romantikus zene. Allissát a hajóorrnál elhelyezett asztalhoz vezettem, és kihúztam neki az egyik széket. A hajó elindult, és elhagytuk a partot.
Jelzés után a pincérünk kihozta az menüt. Miután elfogyasztottuk, beszélgetni kezdtünk.
A kezemet tördeltem, de végül vettem a bátorságot, és feltettem a kérdést.
-Van kedved táncolni? - kérdeztem bizonytalanul, és félénken.
-Persze! - a hajó oldalához mentünk, és tisztes távolságból kezdtünk el lépkedni a zenére. Egyre jobban közeledtünk egymáshoz, majd összesimulva, mozogtunk együtt. Fejét a nyakamba fúrta, ahogy én is. Éreztem, ahogy ver a szíve, és ugyanúgy, mint az enyém, majd kiugrott a helyéről. Mély levegőt vettem, és beszippantottam édes parfümjének az illatát. Felbátorodtam, és kinyögtem azt a kérdést, amit már régóta fel akarok tenni.
-Allissa.
-Igen, Liam? - kérdezte, és éreztem, hogy mosolyog, pedig még mindig nem néztünk egymásra.
-Leszel a barátnőm? Megértem, ha azt mondod, hogy nem, mert... - folytattam volna, de félbeszakított.
-Shhh. Leszek! - amilyen szorosan csak tudtam magamhoz szorítottam, majd a hajába nyomtam egy puszit. Eltávolodtunk egymástól, de éppen annyira, hogy egymást szemébe tudjunk nézni. Csak pár centi volt köztünk, amit csökkenteni kezdtem. Ajkaink csókban forrtak össze, ami egyszerre volt szenvedélyes, de még sem volt túl durva. Levegőhiány miatt elváltunk egymástól, és hosszasan egymás szemébe néztünk, majd a csöndet én szakítottam meg.
-Köszönöm!
-Mit köszönsz? - lepődött meg.
-Hogy a barátnőm vagy, és hogy vagy nekem.
-Jajj Li. - simított végig az arcomon. - Annyira szerencsés vagyok, hogy ilyen barátom van! Annyira helyes, okos vicces és aranyos vagy, hogy hihetetlen. Én tényleg egy mázlista vagyok!
Elmosolyodtam azon, amit mondott. Még senki sem mondott nekem ilyen hízelgőt. Még Danielle sem! Rámosolyogtam, és újra megcsókoltam.
Az utunknak a Temzén véget ért, mikor kikötöttünk, és partra szálltunk. Az utat csevegve tettük meg. Beszéltünk a bandáról, Louisról és Chelsearől. Mindenről!
Mikor megérkeztünk, kinyitottam neki az autó ajtaját, majd bekísértem a kapualjig.
-Köszönöm az estét! - mondta, édes mosollyal az arcán.
-Én köszönöm! Álmodj szépeket!
-Te is álmodj szépeket! - mondta, majd egy csók után visszaszálltam az autómba, és elhajtottam....

*Allissa szemszöge*
-Chelseaaa -ordítottam az ajtón beérve-.
-Úristen baj van? -pattant fel a kanapén ülő lány-
-Dehogy van...Liam megkérdezte hogy lennék-e a barátnője.
-És mit válaszoltál? -vigyorgott-
-Hogy igen!
Ahogy ezt kimondtam, sikítozásba kezdtünk, majd a kanapén ugráltunk, amit az emeleten lévő Clodagh is meghallott.
-Lányok, minden rendben? -sietett le a lépcsőn az említett-
-Hát persze Clodagh, nincs semmi baj..-válaszoltuk kórusban-
-Akkor meg mi folyik itt? -kérdezte mosolyogva, a kanapé mellé állva, mire mi befejeztük az ugrálást-
-Liam és én egy pár vagyunk...-feleltem-
-Ó ti...-rázta a fejét nevetve- Vajon Paul mit fog szólni hozzá? Majd együtt elmondjuk ne aggódj..
-Apropó Paul bácsi...Ő hol van? -kérdezte Chelsea-
-Elment a boltba, de szerintem mindjárt jön...-mondta Clodagh-
-Értem..na de mesélj már! Mi volt? -ültünk le hárman a kanapéra-
-Hát ugye elmentünk hajókázni...-kezdtem bele a hosszú sztorimba, majd amikor már majdnem a végénél tartottam, Paul toppant be a bejárati ajtón, két bevásárlótáskával.
-Sziasztok. Na mi történt, hogy ennyire boldog mindenki?
-Nem tudom mit fogsz hozzá szólni... - kezdtem bele, és lefelé irányítottam a tekintetem.
-Lis és Liam mostantól egy boldog pár! - emelte ki a 'boldog' szót Clodagh.
-Hát akkor... gratulálok.... - mondta az orra alatt, és összevonta szemöldökeit.
-Sajnálom Paul, ha ez zavar téged.
-Nem zavar, csak a média és a rajongók szét fognak titeket szedni! Téged, Liam-et, Chelsea-t és Louis-t is!
-De...
-Nincs de! Meddig próbáljátok majd titokban tartani? Csak mert látom mostanában nem voltatok túl aktívak az interneten! A twittert már elárasztották a képek, és mindenki találgatja, hogy kik vagytok! Nem szétválasztani akarlak titeket, hanem azt akarom, hogy a legjobb legyen nektek, és a banda hírnevének. Döntsétek el, hogy bejelentitek, vagy titkolóztok-e tovább!
-Rendben... - suttogtuk együtt Chelsea-vel.
-Sajnálom, amiért felemeltem a hangom, lányok.
-Semmi baj. Igazad van. - mondta a barátnőm, én pedig egyetértően bólintottam. Eszünkbe sem jutott, hogy a rajongók vajon mit fognak szólni hozzá.... Vajon kedvelni fognak minket? Vagy utálni? Én az utóbbit tippelem...

23.fejezet

*Allissa szemszöge*

Mintha a veszekedés alap dolog lett volna a vacsorán...Ethan váratlan látogatása, meglepő volt még, ha mondta is, hogy visszatér. Nem hittem volna, hogy tényleg vissza jön, vagy ha igen akkor sem másnap. Chelsea nyitott neki ajtót, hosszasan beszélgettek amit kiabálás követett..Ethan száját egyre többet hagyta el a ribanc szó, amit már Louis sem tűrt, így odament, és összeverekedtek. Chels az est hátralevő részében alig szólt hozzám. Aztán újabb csengetés zavarta meg a vacsorát, Rockelle volt az, mindig olyankor jön, mikor nem kéne..láthatólag Harry sem repesett. A vacsora befejeztével, Chelsea kézen fogot és kimentünk a konyhába.
-Miért nem mondtad el? - kérdezte kissé idegesen-
-Mert nem akartam tönkretenni a napot, mikor összejöttetek.
-De ha elmondtad volna, akkor Louval sem történik ez! Verekedett! Érted?! Miattam!! És mi van, ha ez a szemét a bulvárhoz fut, és elmondja, hogy megverte. Akkor mi lesz?
-Sajnálom...
-Sajnálhatod is! -mondta dühösen és elment-
 Paul és Clodagh úgy döntöttek, hogy felmennek és kipihenik az utazás fáradalmait. Paul még üzent valamit Lou-nak, aztán tényleg felmentek. Mi fiatalabbak a filmezés mellett döntöttünk, Harry kiment a konyhába hogy hozzon enni és innivalót, míg mi a nappaliban vártuk. Rockelle telefon csörgése törte meg a csendet, és alig telt el 1 perc mikor Harry mérgesen rontott be közénk és veszekedni kezdett Elle-vel.
-15 hmm? 15?!! Normális vagy te? Börtönbe is zárhattak volna, ha igaz! -kezdődött el az újabb veszekedés.
A filmezés elmaradt, a fiúk sem maradtam sokáig. Liamnek adtam egy puszit az arcára és egy öleléssel köszöntünk el. Mivel Chelsea nem szól hozzám, így szinte azonnal a szobámba siettem hogy aludjak.

3 nap telt el és Chels még mindig nem szól hozzám. Reggel úgy gondoltam, hogy elmegyek sétálni, kiszellőztetem a fejem. Fura volt egyedül sétálni, nem is igazán tudtam merre megyek, de nem is zavart...A boltok kirakatait nézegettem, mikor Liambe ütköztem.
-Szia, Lis! Hát te? -ölelt meg szorosan-
-Chelsea még mindig nem szól hozzám, így gondoltam eljövök sétálok kicsit, bár nem nagyon tudom hol vagyok..-nevettem-
-Ó értem -vigyorgott- Reggeliztél már? Nem vagy éhes?
-Nem nem reggeliztem, de most hogy mondod, de kicsit éhes vagyok...
-Akkor nem megyünk el reggelizni valahova?
-De, elmehetünk! -mosolyogtam, majd kézen fogott és elindultunk-
Reggeli közben végig beszélgettünk. Kibeszéltünk mindent, a gyerekkorunktól kezdve, mindent megtudtunk egymásról. 
-Allissa, lenne kedved velem randizni valamikor újra?
-Hát persze hogy lenne -válaszoltam fülig érő mosollyal-.
-Akkor jó ha érted megyek holnap 6-ra?
-Igen jó, és hova megyünk?
-Hajókázni..

*Louis szemszöge*
Mivel a stúdiózásnak vége, és már csak az utómunkálatok vannak hátra, pár szabadnapot kaptunk, amíg el nem kezdődik a koncertek időszaka. A 3 nap alatt szinte a stúdióban éltünk, ezért alig találkoztam Chelsea-vel. A szabadnapjaim vele szeretném eltölteni, és nem akarom, hogy a munkám közénk álljon. Természetesen az is fontos, de Chelsea is, ezért nem szeretném elhanyagolni. Úgy döntöttem, hogy meglepem, ezért először a hazaszaladtam, és kiválasztottam pár romantikus film DVD-jét. Aztán a boltba siettem, és beszereztem rengeteg finomságot, ami a filmnézés közben jó lehet. Végül a virágboltba mentem, ahol vettem rengeteg szál vörös rózsát.
Becsengettem, és az én gyönyörű barátnőm nyitott ajtót. Arcán az a sziporkázó mosoly, amivel már az esküvőn levett a lábamról.
-Meglepetés! - vigyorogtam, és átnyújtottam a rózsacsokrot, amiért egy csók lett a jutalmam.  - Arra gondoltam, hogy mivel az elmúlt pár napban alig volt időnk egymásra, bepótolhatnánk az elmulasztott perceket.
-Kitűnő ötlet, Lou. Gyere be. Menjünk be a szobámba, jó? Paul és Clodagh a nappaliban vannak, szóval nem lenne túl romantikus.
-Egyetértek. Köszönjünk nekik! - elindultunk az említettekhez, akik egymás mellett ültek, átkarolva egymást, és nézték a tévét. -Sziasztok! -köszöntem, mire mosolyogva felkapták a fejüket.
-Sziasztok! - köszönt Paul és Clodagh.
-Lou átjött, filmezünk meg ilyenek. - indultunk fel a lépcsőn kézen fogva.
-Megállni! - hallottuk Pault, szigorúan. Megálltunk, és kérdően néztünk rá. - Pár nappal ezelőtt elfelejtettünk valamit megbeszélni! 
-Mit is? - tettük az értetlent, közben mindketten tudtuk, hogy miről van szó.
-Ezt az egészet, ami köztetek van. Még nem beszéltünk róla.
-Ó, tényleg! - tettettük a meglepődöttet.
-Na gyertek, üljetek le, aztán elmeséltek mindent! 
Kelletlenül leültünk, és akadozva meséltünk el mindent. Számítottunk mindketten erre a beszélgetésre, de egyikőnk se gondolta volna, hogy ez ilyen kínos lesz. Mikor befejeztük kíváncsian vártuk Paul reakcióját, ám e helyett csak szilárd pókerarcot láttunk magunk előtt.
-Biztosan akarjátok ezt?
-Mármint mit? - kérdezte Chels.
-A kapcsolatot. Turné, munka, koncertek, dedikálások, utazás. Keveset lennétek együtt. Persze én csak jót akarok.
-Én akarom! - szóltam közbe. 
-Én is! Én megérteném, ha Lou nem érne rá, de gondolom, ha van időnk azt együtt töltenénk. Nem?
-Természetesen!
-Akkor viszont áldásom rátok! De Louis! Ha megbántod, vagy csak egy könnycseppet is ejt miattad... nem leszünk jóban!
-Nem akarom megbántani, és nem is fogom. Soha! 
-Akkor sok boldogságot! 
-Köszönjük! Most már mehetünk? - kérdezte Chelsea.
-Menjetek! 
Megkönnyebbülten és boldogan mentünk fel a szobába. Mikor átléptük az ajtón, mindkettőnk száját hatalmas sóhaj hagyta el. Előpakoltuk a szatyorból a nasikat, én elővettem a DVD-ket, és válogatni kezdtünk. A választás végül a Szerelem lapjaira esett. Bekapcsoltuk, és összebújva néztük. Mivel végig eszegettük azt a másfél órát, volt hogy egymás szájába adtuk a gumicukrot, és etetgettük egymást. Annyira más, mint a többi lány. Mellette igazán boldog vagyok, és még sosem éreztem ilyet. Mikor vele vagyok, a gyomromban furcsa érzést érzek, a tenyerem izzad, és gyakran eszembe sem jut mit is kéne mondjak, mert belefeledkezem a két szép szemébe.... 

4 vélemény után jön a következő rész!!

22. Fejezet

*Harry szemszöge*
Miután a kis incidens után, feszült lett a levegő, csak egyre romlott - számomra-. Újra csengettek, és a biztonság kedvéért Paul nyitott ajtót, majd vigyorogva jött be, sarkában Rockelle-lel. Remek.
-Sziasztok! Szia Macikám! - ült az ölembe és csókot nyomott az számra.
-Szia. Macikám?! - akadtam ki, jogosan! Ilyen névvel nem becézünk egy olyan férfit, mint én!
-Az vagy! Az én kis Macikám!
-Miért nem hívsz valami másnak? Valami férfiasabbat is kitalálhatnál.
-Macika maradsz, és kész. A telefonomba is úgy írtalak be, nem akarom megváltoztatni.
-Akkor legalább közösségbe ne hívj így. Ez égő!
-Ha jól viselkedsz, akkor nem hívlak így!
Inkább beletörődtem a nevem sorsába. Komolyan, még a Haroldot is jobban értékelném, a Macikámnál!!!

*Chelsea szemszöge*
Allissát félrehívtam egy kis "beszélgetésre". Baromira berágtam rá, amiért nem mondta el Ethan látogatását. Ha elmondja, akkor nem ér ennyire váratlanul, és akkor talán Lou sem verekedik miattam.
-Miért nem mondtad el? - kezdtem bele egyből.
-Mert nem akartam tönkretenni a napot, mikor összejöttetek.
-De ha elmondtad volna, akkor Louval sem történik ez! Verekedett! Érted?! Miattam!! És mi van, ha ez a szemét a bulvárhoz fut, és elmondja, hogy megverte. Akkor mi lesz?
-Sajnálom...
-Sajnálhatod is!
Kiviharoztam a fürdőszobából, és tudom. Elég durva voltam vele. De megérdemelte!

*Harry szemszöge*
Miután Chelsea berohant, nyomában Allissával, látszott rajtuk, hogy nincs jó kedvük. És most enyhén fogalmaztam. Az emiatt ránk telepedett csendet Paul zavarta meg.
-Na fiatalok! Mi megyünk és alszunk, nagyon kifárasztott minket a repülőút! Reggel munka! Akkor majd találkozunk srácok! Louis, mi még beszélünk! Jó éjt!
-O-o-oké. - dadogta Lou, és csak nézett maga elé. Szerintem ő is sejti, hogy Paul mit akar kifejteni a beszélgetésben.
Mivel csak a "fiatalabbak" maradtak, filmet akartunk nézni, így én kimentem a konyhába, chipsért, és más nasikért. Miközben a tálakba adagoltam, megszólalt Rockelle táskája. Vagyis, a telefonja. Gondoltam kijön érte, nem nyúltam bele a táskájába, de nem így lett.
-Macikám! Behoznád a telóm? Ott van a táskámban!
-Persze, hozom!
Mivel az egyik kezembe két tálat próbáltam tartani, a másik oldalamon, pedig egy üveg kólát próbáltam tartani, úgy, hogy a kezemet a törzsemnek szorítottam, nehéz feladatnak tűnt kivenni a készüléket. Nem is sikerült, mert egy óvatlan pillanatban a táska a földön landolt, a tartalma pedig a járólapra szóródott. Szemet szúrt egy kinyitott kis irattartó, aminek amint megláttam egy sorát a szemem elkerekedett, és a hangulatom dühbe váltott.

*Rockelle szemszöge*
Harry idegesen lépett be a nappaliba, kezében egy kis kártyával..
-15 hmm? -ordítozott- 15?!! Normális vagy te börtönbe is zárhattak volna, ha igaz!
-Macikám..mégis miről beszélsz?
-Hogy miről? Szerinted mégis miről?
-Hát nem tudom, ezért lenne jó ha elárulnád...
-Mikor ki akartam venni a telefonodat a táskádból, véletlen lelöktem és kiesett ez is! -mutogatta azt a bizonyos kártyát- Ez itt a személyid -nyomta arcomba-. Nem akarsz esetleg mondani valamit?
-Te megnézed a cuccaimat? Mégis mi közöd van hozzá? -emeltem fel a hangomat én is-
-Mondom, hogy kiborult a táskád, és ez is kiesett, aztán megakadt rajta a szemem...Miért is hazudtad azt hogy 15 vagy?
-Csak nem akartam, hogy csak egy egy éjszakás bige legyek. Gondoltam ha 15 évesnek hiszel, akkor majd nem fogsz dobni, mert még börtönbe is kerülhetnél hiszen "kiskorú" vagyok.
-19 éves vagy..nem értem miért találsz ki ilyeneket! Zsaroltál.
-Nem szeretem ha kihasználnak..
-Jó mert én se..és ezzel végeztünk is!
-Mi van? Te szakítasz velem?
-Igen!
-Hát jó..de ezt még megbánod Harry...-mondtam, és elmentem-

Sziasztok:) Mostantól 4 szavazat után jön az új rész, de annak is örülnénk ha kommentelnétek, mert szinte mindig ugyanazok a személyek írnak így még mindig nem tudjuk, hogy a többi olvasó mit gondol.

21.fejezet

Sziasztok! Itt is a következő rész!
Először még szeretnénk nagyon megköszönni a több, mint 2000 látogatót! Reméljük, hogy tetszik a történetünk! Legyetek rendszeres olvasók! :)
Jó olvasást! :) 


*Allissa szemszöge*

Liam elvitt minket a stúdióba. Az út csendben telt, nem igazán szóltunk egymáshoz. A munkaidőnk gyorsan letelt. Li hazavitt, de Chelsea nem jött velünk mert ki akarta szellőztetni a fejét. Mikor hazaértünk Liammel filmezni kezdtünk, nem válogattunk sokáig a GRU-t választottuk. Alig telt el negyed óra, mire Chels megérkezett, szinte azonnal átöltözött, mert az idő kicsit hűvös lett. 8-kor csöngettek,Chelsea nyitott ajtót, Louis volt az, egy darabig ott álltak és beszélgettek aztán elmentek, gondolom randizni..Film közben Liamhez bújtam,amit egy újabb csengetés zavart meg.
-Kinyitom -mondtam Liamnek,majd elindultam az ajtó felé-
Óriási megdöbbenésemre Ethan állt előttem, mindenkire gondoltam csak rá nem..komolyan..hamarabb eszembe jutott meg az azerbajdzsáni püspök is mint Ő. Ethan Chels volt barátja, a suli legmenőbb fiúja. Igazi bunkó, nem is értem hogy járhatott vele, de szerencsére szakítottak, mert az a szemét megcsalta. Körülbelül 10 másodpercig csak álltam és tátott szájjal bámultam rá, mire feleszméltem.

-Ethan?! Te mégis mit keresel itt?
-Chelsea-hez jöttem..-mondta miközben egyre beljebb nézett a házban-
-Hát izé..Ő most nincs itthon..
-Csak had beszéljek vele..-próbált bejönni mire én ellöktem-
-Mondom, hogy nincs itthon..sajnálom. Különben is mit akarsz tőle?
-Azt akarom, hogy újra a csajom legyen..
-Ja, aha, és honnan tudtad hogy itt vagyunk?
-Először hozzájuk mentem, de a szülei mondták hogy itt van..
-Értem, de nekem most mennem kell..-válaszoltam, és az ajtó kilincséért nyúltam-
-Nem megyek el amíg nem beszéltem vele..-emelte fel a hangját-
-Akkor sokáig fogsz itt állni, mert nincs itthon!
-Mert hol van?
-Nem tudom, valahol az új barátjával..-nyomtam meg a barátja szót-
-Igen? És ki az?
-Semmi közöd hozzá!
-Franklin! Azonnal mond meg hogy kivel van!! -akaratoskodott szinte ordítva-
-Nem, semmi közöd hozzá, és ha nem haragszol én is mennék, mert van jobb dolgom is mint, hogy veled beszélgessek...-már majdnem becsuktam az ajtót mikor a lábával megakadályozta-
-Addig nem mész el amíg én azt nem mondom..
-Akkor jó lenne ha mondanád, mert tényleg van jobb dolgom ennél..-vágtam rá, mire két kezet éreztem a derekamon, mikor Liamet pillantottam meg-
-Hello, Liam vagyok! -nyújtotta kezét udvariasan Li-
-Ethan -vonta meg a vállát-. Na jól van mennem kell, mond meg Chelsea-nek hogy visszajövök. Addig nem tűnök el, amíg nem lesz az enyém. -erősködött majd elhajtott a piros verdájával-
-Ez meg ki volt? -kérdezte Liam értetlenkedve-
-Chelsea volt barátja..
-Értem..de miért jött ide?
-Vissza akarja szerezni..legalábbis ezt mondta...-merengtünk ahogy elmegy a kocsival, majd becsuktam az ajtót- De nem tudom hogyan mondjam meg neki. Épp, hogy túltette magát rajta, mert Ethan megcsalta. 
-Uhh..szegény lány..
-Elmondjam egyáltalán? Nem akarom felzaklatni. 
-El kellene, hiszen azt mondta visszajön..előbb utóbb úgyis találkozni fognak! 
-Hát jó..de ott leszel velem? Mármint mikor elmondom Chelsea-nek..
-Igen, de nézzük tovább a filmet, ha így haladunk sosem érünk a végére..-mondta, majd a nappaliba indultunk-
A filmnek pont vége lett, mikor kulcs hangját hallottam az ajtóban. Chels boldog arcát láttam meg, aki vigyorogva ült le mellénk a kanapéra. 
-Sziasztok! Mi újság? 
-Szia Chels! Semmi. Hogy telt a randi? -kérdeztem-
-Kellemes volt.
-Kellemes? Mesélj már! 
-Én akkor megyek is, nem akarom megzavarni a csajos csevejt! -Kelt fel Liam a kanaperól-
-Holnap gyertek át a srácokkal vacsorára! Ne felejtsétek, hogy Paulék hazajönnek! 
-Persze nem felejtettük el! 
-Akkor holnap! Szia Liam! -köszöntünk el, majd Liam egy jó éjt után kilépett az ajtón.
-Na most már mesélj! Mi történt a randin? 
-Hát szóval...
-Mond már!!!!! - türelmetlenkedtem-
-Szóval, egy kertben voltunk, ahol egy kifeszített vásznon filmet néztünk....
-És?
-És a film tök jó volt, fekete fehér, régi film, romantikus meg minden...
-Aha...
-És megkérdezte...
-Mit?!
-Hogy lennék-e a barátnője!!!!!!!!!! -emelte fel a hangját- 
-Ugye igent mondtál?
-Hülye vagy? Ez nem kérdés! Nagyon kedvelem Louis-t, jól érzem magam vele, helyes is... És mint látod, ő is kedvel, szóval semmi akadálya nem volt annak, hogy megtegyük a "következő lépést". 
-Úgy örülök nektek! -vigyorogtam én is-
Az egész estét végig beszélgettük, bár elég furán viselkedtem az Ethanes dolog miatt, szerintem neki is feltűnt, de nem kérdezett rá...Majd holnap Liammel elmondom neki, a mai napját mar nem akarom elrontani. Éjfél körül  felmentünk és elaludtunk.

*Chelsea szemszöge*
Reggel szinte kidobott az ágy, annyira vártam a találkozást. Vigyorogva indultam a fürdőszobába, majd onnan Allissához, hogy felkeltsem a kis álomszuszékot, utoljára! Ma van az utolsó munkanapunk, holnaptól Paul veszi át az irányítást. Kicsit hiányozni fog, és így sajnos kevesebbet lehetek Lou-val, de majd néha besegítek a bácsikámnak.
-Jó reggelt! - ugrottam Lis ágyára, aki még javában aludt. Pillái rebegni kezdtek, majd hamarosan kinyitotta szemeit.
-Jó reggelt! - morogta, és a fejére húzta a takarót.
-Na kelj már fel! - vigyorogtam, és lehúztam a takarót. - Ne az utolsó napon késsünk már el! - nevettem, és véglegesen lerántottam a paplant a földre.
-Oké, oké kelek már! - felült az ágyán, én pedig diadalittasan kimentem a hálószobából. 

A szekrényem elé álltam, és kiválasztottam egy szettet, amit magamra kaptam. A hajamat kibontva hagytam, és hullámosan omlott a vállamra. Sminknek csak egy kis barackszínű szemhéjpúdert, szempillaspirált és szájfényt használtam. 
Mikor készen lettem, vidáman mentem le a lépcsőn, majd onnan a konyhába, ahol Lis éppen a reggeliét ette.
-Kérsz? - kérdezte
-Nem köszi. Majd megállunk a Starbucks-nál? Megkívántam egy kávét. 
-Persze, megállhatunk. 
Perceken belül indultunk, hogy időben odaérjünk a kitérő miatt. Mikor a kávézóhoz értünk, azon gondolkoztam, hogy vigyünk-e a fiúknak. Biztosan álmosak.
-A srácoknak hozzak?
-Szerintem hozz.
Odabent kikértem a kávékat, és ezalatt a két hét alatt, sikeresen megtanultam, hogy ki milyet szeret. Két tálcával, amin 7 pohár pihent, egyensúlyoztam ki az ajtón, és egyet átadva Lis-nek, sétáltunk tovább a közeli stúdióba.
Mikor beléptünk, Louis szélesen elvigyorodott, azonnal felállt, és felém jött. A kávékat gyorsan letettem, és szorosan átöleltük egymást.
-Szia! - suttogta a fülembe.
-Szia Lou! - suttogtam vissza, és egy puszit nyomtam az arcára.
Mikor elváltunk egymástól, a többiek értetlenül bámultak ránk, Harry mutatóujja pedig felénk irányult, közben Lis-re nézett. Láthatóan sokkolta az új infó.
Mivel ma nekünk még főzni is kell, hamarabb eljöhettünk, de ma úgy sem csináltunk semmit sem. Louis felajánlotta, hogy hazavisz minket, mivel úgy is szünetük van. Elfogadtuk az ajánlatot, így Lou-val száguldottunk haza. Még a kocsiban elköszöntünk egymástól, mikor Lis már kiszállt. Egy apró csókkal búcsúztunk, majd vigyorogva kinyitottam az ajtót és kiszálltam. Lis persze szemöldökét húzogatta, mire ismét csak vigyorogni tudtam. Gyönyörű ez a nap!
Amint lepakoltuk a cuccainkat, és átöltöztünk valami itthoni szerelésbe, felvettük a kötényeink, és főzni kezdtünk. Én egy picit konyítok hozzá, amennyit Anya megtanított, körülbelül Lis sem tud ennél többet, kivéve, ha titokban elvégzett egy konyhai gyorstalpalót. 
A főzést komolyan vettünk, már amennyire lehetett. Közben végig beszélgettünk, de számomra Lis még mindig nagyon furcsa. Mit titkolhat? Gyerekkorunk óta legjobb barátnők vagyunk, mindent elmondunk egymásnak. Most viszont valami mégis kimaradt. Ennek ellenére az ételek igazán jól sikerültek! 
Paulék gépe fél 8-kor száll le, és Louis megy ki értük, aki már elindult. A többiek csak 8-ra jönnek, de a bácsikámék is körülbelül akkor érkeznek, a hosszú autóút miatt.
Már az utolsó simításokat végeztük Lis-sel a terítékeken, a tálaláson, közben pedig a megérkezett One Direction 4/5-ének a vicceit hallgattuk. Mi persze még az érkezésük előtt átöltöztünk, szerintem egyikőnk sem akart ételpecsétes pólóban mutatkozni. 

Mikor Paulék megérkeztek, a nyakukba ugrottam. Úgy hiányoztak! Igaz,eddig sem találkoztunk minden nap, de nagyon szeretem Pault, és szerintem a legjobb nagybácsi a világon! Louisnak csak egy puszit adtam, mert nem akartam, hogy a bácsikám sejtsen valamit, majd idővel elmondom neki is.

Gyors ölelkezés és üdvözlés után, nekifogtunk a vacsorának. Amint befejeztük az előételt, és összeszedtem a tányérokat, és a konyhába vittem. A csöngő hangjára kaptam fel a fejem, és még mielőtt bárki is kinyithatta volna, az ajtóhoz mentem, és mit sem sejtve, vigyorogva nyitottam ki a bejárati ajtót. A mosoly lehervadt az arcomról, mikor megláttam Ethant.

-Te mit keresel itt? - kérdeztem egy oktávval hangosabban.

-Téged!

-Végeztünk!

-De én szeretném újrakezdeni! Az csak egy kis botlás volt, egy apró félrelépés! Te többet jelentesz nekem! Veled akarok lenni! Kezdjünk mindent előröl! 

-Nem akarok újrakezdeni semmit! 

-Csak adj egy esélyt! Nem cseszem el újra! 

-Nem adok!

-Akkor neked is csak azt tudom mondani, amit Allissának! Visszatérek! Az enyém leszel!

-Allissa?

-Mi ez a kiabálás Kicsim? - jött Lou, és jobb kezét a derekamon pihentette.

-Ó, szóval Ő az új bájgúnárod! Értem már mire kell! Ő is csak egy a nyálas kis buzik közül, aki hatalmas híresség!

-Ki vagy te? - kérdezte Lou és látszott rajta, hogy kezd bepipulni.

-Hogy én? A kis ribancod volt barátja!

-Én ribanc? Te csaltál meg te szemétláda! - ordítottam, és már a sírás határán álltam.

-Hogy mersz ilyet mondani a barátnőmre? 

-Ő is csak egy ribanc a többi közül. Addig leszel jó neki, ameddig van pénzed!

-Ne sértegesd!

-Jajj a kis buzi megvédi a ribancát! Na szép! - kötekedett, és Louisnál betelt a pohár, félretolt az ajtóból, és a jobb ökle Ethan arcán csattant. A szám elé kaptam a kezem, és a már akkor fekvő helyzetben verekedő barátomat próbáltam nyugtatni, sikertelenül.

-Liam!!! Gyere azonnal! Jöjjön már valaki!! - ordítottam, mire mindenki kijött. Liam leszedte Lou-t, Harry pedig Ethant tartotta vissza.

-Takarodj innen! - ordítottam sírva Ethanre, aki kitépte a kezét Harry szorításából, leporolta a ruháját, és elment. Louis felé fordultam, akinek a szája sarkában egy apró vércsepp lapult. - Jól vagy? - simítottam meg az arcát mire bólintott.

-Mit akart itt? És min verekedtetek össze? - kérdezte Paul, mikor már a nappaliban voltunk.

-Hozzám jött, és ki akart békülni, amit én persze nem akartam.

-Erre az a szemétláda ribancozni kezdte a barátnőmet!! Jó hogy beverek neki!

-Barátnő? - kérdezett vissza Paul, és elővette a szigorú tekintetét.  

-Ezt majd később megbeszélhetnénk? Inkább ellátnám Louis sebeit. -kézen fogtam Louis-t, és a konyhába mentünk. Elővettem az elsősegély dobozt, és lefertőtlenítettem a keletkezett apró sebet. Lou felszisszent, ahogyan a szer érintkezett a bőrével, de hősiesen kibírta. A fagyasztóhoz mentem, és elővettem egy jégzacskót, amit a barátom sérült arcára nyomtam. Végig fogtam a kezét, és óvatosan megpusziltam a száját.

-Köszönöm, hogy megvédtél. 

-Természetes, hogy megvédtem a barátnőmet.

-Ugye nem hitted el, amiket mondott? Hogy csak a pénzed kell meg ilyenek...

-Dehogy hittem! Majd pont egy ilyen senkiházinak hinnék el valamit. Azt sem hiszem el, amit kérdez! - válaszként csak szorosan megöleltem, már amennyire tudtam. Nem akartam neki fájdalmat okozni. A meghitt pillanatot a barátnőm zavarta meg, aki még nem is tudja, hogy mit fog kapni tőlem.... Szóval ez volt az, amit nem mondott el. Ethan látogatása....

4 vélemény, és jön a következő!!!!!

20. Fejezet

*Allissa szemszöge*
Nyugodtam aludtam Liam karjaiban, szinte azonnal elnyomott az álom. Reggel Chelsea hangjára keltem, mint szinte mindig.
-Lis! Kelj fel! 10-re a stúdióba kell mennünk. -szólított-
-Mi? Mindjárt! 
-Liam?! -emelte fel hangját Chels-
-Hmmmmmmmmmm. -morgott Li-
-Oké, most azonnal felkelni és felöltözni! Én kimegyek nem akarok olyat látni, amit nem kellene!!
Nem igazán tudom, hogy Chelsea miért akadt ki ennyire, de utána megyek..
-Hahó -nyitottam be a szobájába- miért ordítozol? Reggel van, és nem is értem mi a bajod..
-Mit nem értesz? Felkeltelek, és Liamet látom meg melletted! Mégis mit gondoljak?!! -förmedt rám-
-Hát nem tudom mit gondolsz..
-Lefeküdtetek? 
-Dehogyis! Hogy gondolhatsz ilyet..Jézusom Chelsea..-mondtam majd a szobám felé vettem az irányt-
Liam értetlenül nézett rám, mire én megráztam a fejem. 
-Félreértette? - kérdezte
-Eléggé.
-Sajnálom.
-Mit sajnálsz? Ez nem a te hibád! Chels ilyen, majd lenyugszik és bocsánatot kér.
-Nem akartam, hogy miattam összevesszetek!
-Nem vesztünk össze! Csak picit összekaptunk! Ennyi! De kapkodd a cuccod, mert 10-re neked is ott kell legyél a stúdióban.
-Igen! Ha nem haragszol, most gyorsan hazamegyek, letusolok, átöltözök meg ilyenek. Fél óra múlva eljövök értetek, és elviszlek titeket a stúdióba. Oké?
-Nem muszáj elvinned!
-De le akarlak vinni titeket! Na fél óra és itt vagyok! Szia! - nyomott puszit az arcomra és már el is tűnt az ajtóba. 
Gyorsan felöltöztem, és elvégeztem a reggeli teendőim, és már csak Chelsea-t vártam.

*Chelsea szemszöge*
Oké, lehet, hogy szemét voltam, meg minden. De azért meg lehetne érteni engem is! Jó hogy meglepődtem, hogy reggel kelteném fel Lis-t, erre egy srác fekszik mellette akit két hete ismer. Oké, az már elég hosszú idő, de még nem járnak meg semmi, ezért korainak tartom, hogy együtt aludjanak.
Mivel Londonban kivételesen kegyelmezett az időjárás, rövidnadrágot és trikót vettem fel, balerinával, fejpánttal és pár kiegészítővel. A hajamat hullámosan hagytam, sminket pedig nem tettem fel. Fő a természetesség.

Lis-sel a konyhában találkoztunk, épp egy pohár narancslevet szürcsölgetett.
-Akkor ti nem...? - kérdeztem szégyelve magam.
-Dehogyis! 
-Sajnálom... Csak féltelek, hogy csalódni fogsz! 
-Tudom! És nem haragszom! Jogos volt! Tényleg túl korai még ez...  Egyébként Liam mindjárt itt lesz. Elvisz minket a stúdióba.
-Rendben!
Örültem, hogy a civakodásunk véget ért, ezért leültem és reggeliztem. Egy szelet nutellás kenyeret ettem, és egy pohár tejet ittam hozzá. Amint végeztem, a csengő megszólalt, Liam megérkezett.
Az út csöndben telt. Mindhárman kínosan éreztük magunkat a reggel miatt, ezért eléggé feszült volt a légkör.
A stúdióba beérve Louis a kanapén ült. Harryvel szórakozott, és tudomást sem vett rólam. Oké, most már tényleg kezdek berágni rá! Nem járunk, de nem vagyunk csak barátok. Kivéve, ha a barátok csókolgatják és ölelgetik egymást!
A mai munkanap nyugisan telt. Csak egyszer kellett leszaladjak a boltba, kajáért - Niallnek -, amit szívesen magamra vállaltam. Bármit, csak ne kelljen Louis mellett legyek, aki tudomást sem  vesz rólam...  Egész nap a cd-re kiírt felvételeket pakolgattam, és szinte meg sem szólaltam. Oké, tényleg berágtam rá! 
Hazafelé inkább sétáltam, és nem fogadtam el Liam ajánlatát, hogy hazavisz Lis-sel együtt. Inkább kiszellőztettem a fejem, a parkon keresztül sétálva, figyelve a békésen játszó gyerekeket.
Az idő beborult, ezért felvettem egy hosszú csőfarmert, és egy kötött pulcsit kék Toms cipővel. Itthonra tökéletes, és fázni sem fogok.

Lis és Liam odafent filmet néztek, én pedig kicsit kitakarítottam a házat, Paulék holnapi érkezésére.
8 óra tájékán csöngettek, így leraktam a seprűt, és ajtót nyitottam. Louis állt ott, egy szál vörös rózsával a kezében. Meglepett, de mégis megvetően pillantottam rá.
-Meglepetés! - vigyorgott és átnyújtotta a virágot.
-Meglepődtem. 
-Haragszol? - húzta fel a szemöldökét, és lefagyott a mosoly az arcáról.
-Szerinted? 
-Kérdésre ne válaszolj kérdéssel.
-Haragszom! Hogy ne haragudnék, ha egész nap tudomást sem veszel rólam, és még egy "sziát" sem vagy képes kinyögni! Azt hittem, azért ennél jobb a viszonyunk egymáshoz!
-Bocsi, csak szerettem volna, ha nagyobb lesz a meglepetés. Azért remélem megbocsájtasz, és eljössz velem valahová.
-Rendben, de várj átöltözöm!
-Nem kell! Tökéletes vagy így is!
-Biztos?
-Igen!
-Akkor induljunk!
Az autóban csak a rádió hangja szólt. Én még mindig durciztam, Louis pedig inkább hagyott lenyugodni.
Mielőtt kiszálltunk volna, Louis egy kendőt kötött a szemem elé. 
Óvatosan kiszálltam a kocsiból, Lou segítségével, aki becsukta utánam az ajtót. A derekamat fogta, és úgy vezetett. 
-Itt vagyunk! Leveheted! - úgy tettem, és a látvány leírhatatlan volt. A ház hátsókertjében voltunk, ahol egy vászon volt kifeszítve, matracokkal, párnákkal, lampionokkal, és gyertyákkal.

-Ez gyönyörű! 
-Akkor tetszik? 
-Persze, hogy tetszik!
-Akkor ugye már nem is haragszol?
-Ha minden azért volt, hogy a meglepetés nagyobb legyen, akkor már el is felejtettem.
-Ennek örülök.
Lefeküdtünk a matracokra, Louis pedig egy gombnyomással bekapcsolt egy régi, fekete-fehér romantikus filmet. Összebújtunk, a mellettünk lévő mécsesek lángja pedig pislákolt. Nagyon romantikus volt. Lou végig a karom, arcom cirógatta, a romantikusabb részeknél puszikkal lepett el. Mikor a filmnek vége lett, a vetítő elsötétült, félhomályban hagyva minket.
-Tetszett? - kérdezte, miközben kezével végigsimított arcomon.
-Nagyon. Köszönöm Louis!
-Tudod.... Én már régóta kérdezni akarok valamit. Lehet, hogy még korai, és tényleg nem volt még túl sok randink, de ilyet még senki iránt sem éreztem, és most tudom, hogy ez sablon duma, de tényleg úgy érzem, hogy te különleges vagy. Mázlistának érzem magam melletted.
-Louis, én is így érzek. - csillant fel a szeme, és halványan elmosolyodott.
-Chelsea Hazel Higgins, lennél a barátnőm? 
-Igen, Louis William Tomlinson!
Egész este egymás karjaiban voltunk, egy pillanatra sem engedtük el egymást. Felhőtlenül boldogok voltunk, végig mosolyogtunk, és sokat csókolóztunk. Lou ajkai mézédesek, és a csókja varázslatos. Hercegnőnek érzem magam mellette.
Akármennyire nem szerettem volna, az idő telt, és ideje volt hazamenni. A kocsiban végig beszéltünk. Az albumról, a srácokról, Allissáról, és rólunk.Hihetetlen számomra, hogy tényleg összejöttünk. Mázlista vagyok! Nem azért, amiért Louis híres! Azért, mert ilyen tökéletes barátom van! Romantikus, kedves, vicces udvarias... sorolhatnám napestig.
Az út rövid volt, és sajnos túl hamar megérkeztünk. Az autó megállt, Lou kipattant, hogy kinyithassa előttem az ajtót. Egy igazi lovag!
Az ajtóban csókkal váltunk el egymástól, amit utána egy hosszú ölelés követett, és jó éjt kívánságok. Mikor Louis elhagyta az utcát, beléptem a házba, ahol Liam és Allissa tévézett. 
-Sziasztok! Mi újság? - kérdeztem, hatalmas vigyorral az arcomon, és le mertem volna fogadni, hogy a mosolyom kétszer körbeéri a fejemet.
-Szia Chels! Semmi. Hogy telt a randi? 
-Kellemes volt.
-Kellemes? Mesélj már! 
-Én akkor megyek is, nem akarom megzavarni a csajos csevejt!
-Holnap gyertek át a srácokkal vacsorára! Ne felejtsétek, hogy Paulék hazajönnek! 
-Persze nem felejtettük el! 
-Akkor holnap! Szia Liam! -köszöntünk el, majd Liam egy jó éjt után kilépett az ajtón.
-Na most már mesélj! Mi történt a randin? 
-Hát szóval...
-Mond már!!!!! - türelmetlenkedett.
-Szóval, egy kertben voltunk, ahol egy kifeszített vásznon filmet néztünk....
-És?
-És a film tök jó volt, fekete fehér, régi film, romantikus meg minden...
-Aha...
-És megkérdezte...
-Mit?!
-Hogy lennék-e a barátnője!!!!!!!!!! - emeltem fel a hangom, és a nyakába borultam. 
-Ugye igent mondtál?
-Hülye vagy? Ez nem kérdés! Nagyon kedvelem Louis-t, jól érzem magam vele, helyes is... És mint látod, ő is kedvel, szóval semmi akadálya nem volt annak, hogy megtegyük a "következő lépést". 
-Úgy örülök nektek!
Egész este vigyorogtam, miközben Lis-sel elmeséltük a napunkat, meg úgy mindent, ami eszünkbe jutott. Allissa furcsán viselkedett, de nem kérdeztem rá. Ismerem, ha kérdezgetem, akkor biztosan nem mondja el. Hagyom, hogy rávegye magát arra, hogy elmondja mi bántja... Remélem nem komoly.

Sziasztok! :) Szeretnélek titeket -nyomatékosan- megkérni, hogy komizzatok! Nem tudjuk, hogy mit gondoltok a történetről, és nincs viszonyítási alapunk se, hogy hogyan alakítsuk a sztorit! 

Akkor tesszük fel a részt, ha 4 visszajelzést kapunk, amit a rész alatt találtok!

Szóval komizzatok, szavazzatok! :) 

xx <3

19.fejezet

*Allissa szemszöge*
A film nagyon jó volt, bár azt megállapítottuk hogy egyszer nézhető. Másodszorra elveszne a "varázsa", kivesznének a viccek, és le lenne lőve az összes poén. A Project x után megnéztünk még egy filmet, ők egy horror mellett döntöttek, amit én nem nagyon díjaztam, de nem akartam unatkozni sem, így megnéztem velük. A [Rec] címűt néztünk, nagyon félelmetes volt, néha Liam vállaiba temettem arcomat. A film után kicsit megéheztem így sütöttünk egy sütit Li-vel, Chelsea addig lepihent mert még fájt a feje. Hamar kiderült hogy minket sem a sütési tudásunkért szeretnek az emberek, ugyanis megfeledkeztünk az édességekről és odaégett, de nem baj mert jól szórakoztunk. Felébresztettük Chelseat, hogy kész a sütink és ha felkel, akkor még kaphat...Mikor meglátta a végeredményt kicsit érdekes fejet vágott. De nem volt olyan rossz..Ha lekapargattuk az égett részeket, akkor ehető volt. Mikor ránéztem az órára már 6 órát mutatott, az ég kicsit elborult, elkezdett esni az eső..ahogy telt az idő, egyre jobban esett. Az eső szakadt, és a szél is nagyon fújt, majd villámlott és dörgött is. Már este 11 óra lehetett, de még mindig szakadt, és nem úgy tűnt, hogy el akarna állni.
-Liam, szerintem ilyen esőben, ne sétálj haza, mi lenne ha itt aludnál? -kérdezte Chelsea, amire felkaptam a fejem és csak vigyorogtam mint a vadalma-
-Hát rendben..
-Oké, de a kanapén alszol..ha nem baj..
-Nem, nem baj..
Magamban már visongtam az örömtől, már amennyire tudtam, mert a villámlástól eléggé félek. Egy darabig beszélgettünk, és hülyéskedtünk, aztán fél 1 körül elmentünk aludni. Félős fajta vagyok, csak forgolódtam az ágyban, a horrorfilm és a vihar megtette a hatását. A bokám fájt még kicsit, de már rá tudtam állni, így lementem a konyhába, hogy igyak egy kis meleg tejet, hátha attól majd könnyebben elalszom. Beraktam a bögre tejemet a mikróba mikor a sötétségből elém jött valaki...

*Liam szemszöge*
Éjjel arra ébredtem, hogy hangok jönnek a konyhából, így felkeltem, hogy megnézzem mi a zaj forrása. Allissát találtam ott, aki a mikró előtt állt, és ijedten rám nézett.
-Megijesztettelek? - kérdeztem.
-Egy kicsit. - válaszolt, és a mikró ajtaja felé pillantott.
-Ne haragudj!
-Te ne haragudj, hogy felébresztettelek.
-Semmi gond. Nem tudsz aludni?
-Nem. Mindig is féltem a vihartól, az a fránya horror pedig még erre rárakott egy lapáttal.
-Ha úgy sem tudsz aludni, akkor beszélgessünk. Már én sem vagyok álmos. - mosolyogtam.
-Rendben. - mosolygott, és a mikró pedig jelzett, hogy lejárt az idő, a tej pedig megmelegedett, így kinyitotta az ajtót és kivette a kék bögrét.
-A lábad nagyon fáj még?
-Már jobb, mint látod rá tudok állni! - mosolygott, aztán beleszürcsölt a tejbe, mire egy torz képet vágott, ami nagyon aranyos volt. - Ez fojjó! - dugta ki a nyelvét, és próbálta kiejteni a 'forró' szót, mire elnevettem magam.
-Tedd le, és hagyd kihűlni!
-Igenis! - nevettünk.
Mikor kihűlt a tej, és Lis megitta már láttam, hogy álmosodik.
-Menj lefeküdni, látom hatott a tej! - mosolyogtam és megsimítottam arcát.
-De félek.... - szegte le tekintetét. - Lehetne egy kérésem?
-Persze!
-Inkább hagyjuk...
-Na mond már! - mosolyogtam rá bátorítóan.
-Nem aludnál fent a szobámban, velem? Persze aludhatsz az ágyon, szívesen alszom én a matracon!
-Jajj ne butáskodj! Persze szívesen, ha ettől megnyugszol! És én alszom az matracon! - fogtam a kapott takarót és párnákat, és elindultunk az emeletre. A szobába Lis behozta a matracot, én pedig rápakoltam az ágyneműket, majd lefeküdtünk aludni a saját helyünkre.
-Jó éjt Liam!
-Jó éjt Allissa!
Körülbelül 10 perc múlva már félig aludtam, de akkor dörgött egy hatalmasat az ég, és kipattant a szemem. Allissa az ágyon felült, biztosan nagyon megijedt. Felálltam a matracról, és az ágyra ültem. Ő végig engem nézett, én pedig átöleltem őt, hogy sikerüljön megnyugodnia.
-Ne félj. Itt vagyok! - suttogtam a fülébe
-Köszönöm Liam!
-Aludjunk! - egy pillanatra ott hagytam, és összeszedtem a takaróm, és a párnám, majd visszamentem, és az ágyra pakoltam. Mikor mindketten lefeküdtünk, Allissa fél kezével átkarolt, a fejét pedig a mellkasomra tette. Jobb kezemmel átöleltem a derekát, és elaludtunk...

*Chelsea szemszöge*
Reggel 9 órakor a mobilom ébresztője csörgött, és pár perc nyújtózás után felkeltem,és Lis szobájába mentem, hogy felkeltsem. Halkan kinyitottam az ajtót, és az ágyhoz léptem.
-Lis! Kelj fel! 10-re a stúdióba kell mennünk.
-Mi? Mindjárt!
Mikor kicsit jobban körülnéztem az ágyon, megláttam, hogy más is van ott Lis-en kívül.
-Liam?!
-Hmmmmmmmmmm. -morgott
-Oké, most azonnal felkelni és felöltözni! Én kimegyek nem akarok olyat látni, amit nem kellene!! - szinte kiabáltam, vettem egy 180 fokos fordulatot, és kimentem a szobából. Lefeküdtek?!

18.fejezet

*Allissa szemszöge*
Fél 11-kor arra ébredtem hogy valaki csapkodja a konyhaszekrény ajtajait. Kinyitottam a szemeimet és feltápászkodtam lassacskán, majd megpróbáltam felállni, de sikertelenül. A bokám iszonyúan sajog, de muszáj lemennem, így egy lábon leugrándoztam Chelsea-hez, mert gondolom ő 'ügyeskedik' a odalent.
-Jéé Lis! Jó reggelt, vagyis amennyire jó -mondta fejét fogdosva-, kérsz valamit enni?
-Szia Chel, jó reggelt, nem köszi nem vagyok éhes..Látom jól sikerült a randid, nem tán ittatok?
-De igen, talán nem is kellett volna ennyit..fáj a fejem -nyöszörgött-..De te sem panaszkodhatsz Lisike..összefutottam Liammel mikor épp hazaértem. Üzeni hogy puszil, és hogy hívni fog.
-Ó hát..-pirultam el- mondanám hogy én is puszilom de sajnos nem tudod neki átadni..
-Most veszem észre! Lis mi van a lábaddal?
-Hát őő..izé, kibicsaklott a bokám a magassarkúban..
-De jól vagy? Rá tudsz állni?
-Jól vagyok csak fáj, de nem tudok ráállni.
-Akkor elviszlek orvoshoz. Felhívom Louis-t, hogy vigyen el minket kocsival.
-Rendben.

Louis 5 percen belül az ajtónk előtt állt meg a kocsijával, és elvitt minket egy közeli orvoshoz. Bementünk az épületbe, majd helyet foglaltam a váróban velük, míg Dr. Morrison be nem szólított, bebicegtem és felültem a kivizsgálóágyra.

-Helló a nevem Dr. Morrison, na mond el mi történt!
-Hát éppen randiztam a barátommal mikor kibicsaklott a bokám a magassarkúban, így most fáj és nem tudok lábra állni..
-Értem, és ez mikor történt?
-Tegnap, vagy ma hajnalban sajnos nem tudom pontosan.
-Nos, akkor hagy nézzem meg közelebbről! -majd megnézte a bokám- Ez eléggé fel van dagadva, nem hinném hogy törés, de azért megröntgenezném!
Ahogy ezt kimondta a zsebemben rezgést éreztem. A telefonom volt, üzenetem jött, Liamtől. "Szia Lis! :) Remélem nem ébresztettelek fel. Nincs kedved eljönni velem reggelizni valamerre? Persze csak ha jobban van a bokád! Puszi, Liam" Gyorsan válaszoltam rá, még a röntgen előtt. "Szia Liam :D Nem ébresztettél fel, de sajnos a reggeli most nem fog menni, mert épp orvosnál vagyok. Nagyon fáj a bokám, így Chelsea és Louis elhoztak, nem sokára kiderül hogy mi lett..Puszi, Lisi"
-Hm..érdekes...-mondta Dr. Morrison a röntgen után- Nem tört el szerencsére, csak zúzódott a bokád. Csak egy kis kötés kell rá, maximum 1-2 hétig kell majd hordanod.
-Rendben..-mondtam, és rátették a kötést- Köszönöm Dr. Morrison! Viszlát!
-Szia, ja és egy darabig mellőzd a magassarkút! -nevetett-
-Na? Mi volt? -ugrott fel Chelsea a helyéről-
-Megröntgeneztek és feltettek egy kötést, maximum 1-2 hétig kell hordanom, de nem lett különösebb bajom csak zúzódott.
Már épp a kocsi felé tartottunk mikor észrevettem hogy újabb sms-em érkezett. "Akkor majd bepótoljuk a reggelit ha már nem fog fájni a bokád! Mi lenne ha átmennék hozzátok? Filmezhetnénk vagy ilyesmi, együtt lennénk, és nem is unatkoznál és segítek amiben kell! xx Liam" Beszálltam az autóba, és elindultunk, majd gyorsan válaszoltam Li-nek. "Körülbelül 5 perc múlva érünk haza, nyugodtan átjöhetsz ha van kedved, nagyon aranyos tőled! Várlak :) Puszi, Lis"
-Megérkeztünk! -mondta Louis vidáman-
-Köszi Lou hogy elvittél -mosolyogtam rá-
Miután Chelsea-vel elbúcsúztak egymástól, kiszálltunk a kocsiból és besétáltunk, vagyis én inkább bicegtem. Én levetettem magam a TV előtti kanapéra, Chel pedig mosogatni kezdett, mikor csengettek.
-Gyere be, nyitva van! -ordítottam, majd Liam arcát pillantottam meg-
-Sziasztok! -mosolygott és egy puszit nyomott az arcomra, majd leült mellém- Na mi történt?
-Hát csak kicsit megzúzódott a bokám, de semmi különös, csak fáj..felmenjünk?
-Igen felmehetünk, felviszlek! -mondta, majd a karjaiba vitt és felmentünk a szobámba-

*Chelsea szemszöge*
Amíg Lis lábát röntgenezték, és vizsgálták Louis-val a váróteremben ültünk. Többnyire a tegnap estéről beszéltünk, és kiderült, hogy ő szinte sosem másnapos. Persze én egész délelőtt szenvedek. Komolyan mindjárt keresek egy nővért, hogy szerezzen egy Aspirint!
Szerencsére Lis bokája "csak" zúzódott. A hazafelé tartó úton a telefonja mindig a kezében volt, és néha pötyögött bele valamit.
-Megérkeztünk! - szólt Lou, és mosolyával kápráztatott el minket.
-Köszi Lou, hogy elvittél! - mosolygott Lis
Én gyorsan átöleltem Louis-t, és a fülébe súgtam egy "köszit". Ő még a vállamnál fogva visszahúzott, és egy puszit nyomott a számra, mire elmosolyodtam. A gyors búcsú után Lis-sel kiszálltunk a fekete Range Rover-ből, amivel most kivételesen jött. Allissával bementünk a házba, ő levágódott a kanapéra, én pedig elmentem mosogatni. Nem volt sok mosatlan, csak 1-2 tányér és pohár, amit a reggelihez használtam. Kis idő múlva csengetést hallottam, és Lis kiálltását. Már épp kimentem volna, mikor fél füllel Liam hangját ismertem fel, így inkább maradtam. Mikor legközelebb a nappaliba mentem már senkit sem találtam ott, az emelet felől jöttek hangok. Mivel egyedül voltam nem tudtam már mit kezdeni magammal. Eszembe jutott, hogy Paul bácsi Play Station rajongó, ezért bekapcsoltam a konzolt, és magamhoz vettem egy kontrollert. Mikor betöltődött valami kocsis játék, vadul nyomkodtam a gombokat, és mozgattam azokat a kis kütyüket ott középen. Mikor rájöttem, hogy ebben nem vagyok túl jó összepakoltam a játékokat, és a helyére raktam.
Unatkoztam, de Lis-t és Li-t nem akartam zavarni, legyenek csak kettesben. Már annyira hozzászoktam, hogy a napjaim nagy részét Louis-val töltöm, hogy komolyan hiányzott! Rossz volt elengedni mikor hazajöttünk. Igazából azt hittem, hogy ő is marad, vagy talán elhív valahova... de úgy tűnik tévedtem...

*Liam szemszöge*
10 körül ébredtem fel, és lassan rendbe szedtem magam. Elég éhes voltam így írtam egy üzit Lisnek, hogy lenne-e kedve eljönni velem reggelizni valahova. A válasz hamar jött, sajnos nem tud eljönni, mert a bokája miatt Chelsea és Louis elvitte az orvoshoz. Sajnálom List, remélem hamar jobban lesz, így írtam neki egy újabb sms-t, hogy elmehetek-e hozzájuk, hogy együtt legyünk, meg segítek amiben tudok. Szinte azonnal válaszolt, hogy ha van kedvem akkor mehetek, 5 perc múlva hazaérnek. Összeszedtem magam és elindultam. Hamar odaértem, közelebb mentem az ajtóhoz és megnyomtam a csengőt, amire Lis kiabálását hallottam, miszerint "nyitva van, menjek be'. Besétáltam, Chelsea a konyhában mosogatott, Lisi pedig a kanapén feküdt. Adtam neki egy puszit, majd leültem mellé.
-Na mi történt? -kérdeztem-
-Hát csak kicsit megzúzódott a bokám, de semmi különös, csak fáj..felmenjünk?
-Igen felmehetünk, felviszlek! -mondtam, majd elindultunk a lépcső felé Allissával a karomban-
Bementünk a szobájába és az ágyon ültünk. Egy darabig csak csikiztük egymást, beszélgettünk és nevettünk..
-Ne hívjuk fel Chelsea-t? Gondolom egyedül van. Ha Louis itt lenne, azt tudnám, mert elmondta volna.
-Felőlem felhívhatjuk, de csak ha téged nem zavar!
-Dehogy zavar! Chelsea kedves lány!
-Akkor rendben!
-Jövök egy pillanat, csak megkérdezem, hogy van-e kedve velünk filmezni, addig válassz valamit! - adtam a kezébe a DVD tartót.
Mikor lementem a lépcsőn megtaláltam Chelsea-t, és a kanapén gubbasztott. Látszólag tényleg unatkozott, mert valami argentin szappanoperát nézett. A tévé elé álltam, és karba tettem a kezem.
-Jössz filmet nézni, vagy tovább szeretnél unatkozni?
-Nem akarok zavarni.
-De nem zavarsz!
-De legyetek csak kettesbe!
-Na gyere már! Lisi már a filmeket válogatja! Na gyerünk!
-Oké, rendben. De mi lenne, ha a nappaliban filmeznénk? Itt jobban elférünk!
-Felőlem, lehozom Lis-t.
Felmentem az emeletre, és elmondtam neki, hogy odalent filmezünk. Újra a karjaimban tartottam, kezeit átvetette nyakamon. Elképzelni sem tudta, hogy milyen jó érzés nekem, hogy a karjaim közt van, és bódító mosolyával az arcán néz rám, gyönyörű barna szemeivel.
-Na Lis, mit választottál? - kérdezte Chelsea, ami engem is érdekelt.
-Project x?
-Az jó, még úgy sem láttam! - mosolygott, és látszott rajta, hogy tényleg örül, hogy már nem kell unatkoznia.
-Még én sem!
-Akkor én hozok popcorn! - ugrott fel Chels és a konyhába sietett, pár perc múlva leült a tállal, és elkezdtük a filmet....