20. Fejezet

*Allissa szemszöge*
Nyugodtam aludtam Liam karjaiban, szinte azonnal elnyomott az álom. Reggel Chelsea hangjára keltem, mint szinte mindig.
-Lis! Kelj fel! 10-re a stúdióba kell mennünk. -szólított-
-Mi? Mindjárt! 
-Liam?! -emelte fel hangját Chels-
-Hmmmmmmmmmm. -morgott Li-
-Oké, most azonnal felkelni és felöltözni! Én kimegyek nem akarok olyat látni, amit nem kellene!!
Nem igazán tudom, hogy Chelsea miért akadt ki ennyire, de utána megyek..
-Hahó -nyitottam be a szobájába- miért ordítozol? Reggel van, és nem is értem mi a bajod..
-Mit nem értesz? Felkeltelek, és Liamet látom meg melletted! Mégis mit gondoljak?!! -förmedt rám-
-Hát nem tudom mit gondolsz..
-Lefeküdtetek? 
-Dehogyis! Hogy gondolhatsz ilyet..Jézusom Chelsea..-mondtam majd a szobám felé vettem az irányt-
Liam értetlenül nézett rám, mire én megráztam a fejem. 
-Félreértette? - kérdezte
-Eléggé.
-Sajnálom.
-Mit sajnálsz? Ez nem a te hibád! Chels ilyen, majd lenyugszik és bocsánatot kér.
-Nem akartam, hogy miattam összevesszetek!
-Nem vesztünk össze! Csak picit összekaptunk! Ennyi! De kapkodd a cuccod, mert 10-re neked is ott kell legyél a stúdióban.
-Igen! Ha nem haragszol, most gyorsan hazamegyek, letusolok, átöltözök meg ilyenek. Fél óra múlva eljövök értetek, és elviszlek titeket a stúdióba. Oké?
-Nem muszáj elvinned!
-De le akarlak vinni titeket! Na fél óra és itt vagyok! Szia! - nyomott puszit az arcomra és már el is tűnt az ajtóba. 
Gyorsan felöltöztem, és elvégeztem a reggeli teendőim, és már csak Chelsea-t vártam.

*Chelsea szemszöge*
Oké, lehet, hogy szemét voltam, meg minden. De azért meg lehetne érteni engem is! Jó hogy meglepődtem, hogy reggel kelteném fel Lis-t, erre egy srác fekszik mellette akit két hete ismer. Oké, az már elég hosszú idő, de még nem járnak meg semmi, ezért korainak tartom, hogy együtt aludjanak.
Mivel Londonban kivételesen kegyelmezett az időjárás, rövidnadrágot és trikót vettem fel, balerinával, fejpánttal és pár kiegészítővel. A hajamat hullámosan hagytam, sminket pedig nem tettem fel. Fő a természetesség.

Lis-sel a konyhában találkoztunk, épp egy pohár narancslevet szürcsölgetett.
-Akkor ti nem...? - kérdeztem szégyelve magam.
-Dehogyis! 
-Sajnálom... Csak féltelek, hogy csalódni fogsz! 
-Tudom! És nem haragszom! Jogos volt! Tényleg túl korai még ez...  Egyébként Liam mindjárt itt lesz. Elvisz minket a stúdióba.
-Rendben!
Örültem, hogy a civakodásunk véget ért, ezért leültem és reggeliztem. Egy szelet nutellás kenyeret ettem, és egy pohár tejet ittam hozzá. Amint végeztem, a csengő megszólalt, Liam megérkezett.
Az út csöndben telt. Mindhárman kínosan éreztük magunkat a reggel miatt, ezért eléggé feszült volt a légkör.
A stúdióba beérve Louis a kanapén ült. Harryvel szórakozott, és tudomást sem vett rólam. Oké, most már tényleg kezdek berágni rá! Nem járunk, de nem vagyunk csak barátok. Kivéve, ha a barátok csókolgatják és ölelgetik egymást!
A mai munkanap nyugisan telt. Csak egyszer kellett leszaladjak a boltba, kajáért - Niallnek -, amit szívesen magamra vállaltam. Bármit, csak ne kelljen Louis mellett legyek, aki tudomást sem  vesz rólam...  Egész nap a cd-re kiírt felvételeket pakolgattam, és szinte meg sem szólaltam. Oké, tényleg berágtam rá! 
Hazafelé inkább sétáltam, és nem fogadtam el Liam ajánlatát, hogy hazavisz Lis-sel együtt. Inkább kiszellőztettem a fejem, a parkon keresztül sétálva, figyelve a békésen játszó gyerekeket.
Az idő beborult, ezért felvettem egy hosszú csőfarmert, és egy kötött pulcsit kék Toms cipővel. Itthonra tökéletes, és fázni sem fogok.

Lis és Liam odafent filmet néztek, én pedig kicsit kitakarítottam a házat, Paulék holnapi érkezésére.
8 óra tájékán csöngettek, így leraktam a seprűt, és ajtót nyitottam. Louis állt ott, egy szál vörös rózsával a kezében. Meglepett, de mégis megvetően pillantottam rá.
-Meglepetés! - vigyorgott és átnyújtotta a virágot.
-Meglepődtem. 
-Haragszol? - húzta fel a szemöldökét, és lefagyott a mosoly az arcáról.
-Szerinted? 
-Kérdésre ne válaszolj kérdéssel.
-Haragszom! Hogy ne haragudnék, ha egész nap tudomást sem veszel rólam, és még egy "sziát" sem vagy képes kinyögni! Azt hittem, azért ennél jobb a viszonyunk egymáshoz!
-Bocsi, csak szerettem volna, ha nagyobb lesz a meglepetés. Azért remélem megbocsájtasz, és eljössz velem valahová.
-Rendben, de várj átöltözöm!
-Nem kell! Tökéletes vagy így is!
-Biztos?
-Igen!
-Akkor induljunk!
Az autóban csak a rádió hangja szólt. Én még mindig durciztam, Louis pedig inkább hagyott lenyugodni.
Mielőtt kiszálltunk volna, Louis egy kendőt kötött a szemem elé. 
Óvatosan kiszálltam a kocsiból, Lou segítségével, aki becsukta utánam az ajtót. A derekamat fogta, és úgy vezetett. 
-Itt vagyunk! Leveheted! - úgy tettem, és a látvány leírhatatlan volt. A ház hátsókertjében voltunk, ahol egy vászon volt kifeszítve, matracokkal, párnákkal, lampionokkal, és gyertyákkal.

-Ez gyönyörű! 
-Akkor tetszik? 
-Persze, hogy tetszik!
-Akkor ugye már nem is haragszol?
-Ha minden azért volt, hogy a meglepetés nagyobb legyen, akkor már el is felejtettem.
-Ennek örülök.
Lefeküdtünk a matracokra, Louis pedig egy gombnyomással bekapcsolt egy régi, fekete-fehér romantikus filmet. Összebújtunk, a mellettünk lévő mécsesek lángja pedig pislákolt. Nagyon romantikus volt. Lou végig a karom, arcom cirógatta, a romantikusabb részeknél puszikkal lepett el. Mikor a filmnek vége lett, a vetítő elsötétült, félhomályban hagyva minket.
-Tetszett? - kérdezte, miközben kezével végigsimított arcomon.
-Nagyon. Köszönöm Louis!
-Tudod.... Én már régóta kérdezni akarok valamit. Lehet, hogy még korai, és tényleg nem volt még túl sok randink, de ilyet még senki iránt sem éreztem, és most tudom, hogy ez sablon duma, de tényleg úgy érzem, hogy te különleges vagy. Mázlistának érzem magam melletted.
-Louis, én is így érzek. - csillant fel a szeme, és halványan elmosolyodott.
-Chelsea Hazel Higgins, lennél a barátnőm? 
-Igen, Louis William Tomlinson!
Egész este egymás karjaiban voltunk, egy pillanatra sem engedtük el egymást. Felhőtlenül boldogok voltunk, végig mosolyogtunk, és sokat csókolóztunk. Lou ajkai mézédesek, és a csókja varázslatos. Hercegnőnek érzem magam mellette.
Akármennyire nem szerettem volna, az idő telt, és ideje volt hazamenni. A kocsiban végig beszéltünk. Az albumról, a srácokról, Allissáról, és rólunk.Hihetetlen számomra, hogy tényleg összejöttünk. Mázlista vagyok! Nem azért, amiért Louis híres! Azért, mert ilyen tökéletes barátom van! Romantikus, kedves, vicces udvarias... sorolhatnám napestig.
Az út rövid volt, és sajnos túl hamar megérkeztünk. Az autó megállt, Lou kipattant, hogy kinyithassa előttem az ajtót. Egy igazi lovag!
Az ajtóban csókkal váltunk el egymástól, amit utána egy hosszú ölelés követett, és jó éjt kívánságok. Mikor Louis elhagyta az utcát, beléptem a házba, ahol Liam és Allissa tévézett. 
-Sziasztok! Mi újság? - kérdeztem, hatalmas vigyorral az arcomon, és le mertem volna fogadni, hogy a mosolyom kétszer körbeéri a fejemet.
-Szia Chels! Semmi. Hogy telt a randi? 
-Kellemes volt.
-Kellemes? Mesélj már! 
-Én akkor megyek is, nem akarom megzavarni a csajos csevejt!
-Holnap gyertek át a srácokkal vacsorára! Ne felejtsétek, hogy Paulék hazajönnek! 
-Persze nem felejtettük el! 
-Akkor holnap! Szia Liam! -köszöntünk el, majd Liam egy jó éjt után kilépett az ajtón.
-Na most már mesélj! Mi történt a randin? 
-Hát szóval...
-Mond már!!!!! - türelmetlenkedett.
-Szóval, egy kertben voltunk, ahol egy kifeszített vásznon filmet néztünk....
-És?
-És a film tök jó volt, fekete fehér, régi film, romantikus meg minden...
-Aha...
-És megkérdezte...
-Mit?!
-Hogy lennék-e a barátnője!!!!!!!!!! - emeltem fel a hangom, és a nyakába borultam. 
-Ugye igent mondtál?
-Hülye vagy? Ez nem kérdés! Nagyon kedvelem Louis-t, jól érzem magam vele, helyes is... És mint látod, ő is kedvel, szóval semmi akadálya nem volt annak, hogy megtegyük a "következő lépést". 
-Úgy örülök nektek!
Egész este vigyorogtam, miközben Lis-sel elmeséltük a napunkat, meg úgy mindent, ami eszünkbe jutott. Allissa furcsán viselkedett, de nem kérdeztem rá. Ismerem, ha kérdezgetem, akkor biztosan nem mondja el. Hagyom, hogy rávegye magát arra, hogy elmondja mi bántja... Remélem nem komoly.

Sziasztok! :) Szeretnélek titeket -nyomatékosan- megkérni, hogy komizzatok! Nem tudjuk, hogy mit gondoltok a történetről, és nincs viszonyítási alapunk se, hogy hogyan alakítsuk a sztorit! 

Akkor tesszük fel a részt, ha 4 visszajelzést kapunk, amit a rész alatt találtok!

Szóval komizzatok, szavazzatok! :) 

xx <3