21.fejezet

Sziasztok! Itt is a következő rész!
Először még szeretnénk nagyon megköszönni a több, mint 2000 látogatót! Reméljük, hogy tetszik a történetünk! Legyetek rendszeres olvasók! :)
Jó olvasást! :) 


*Allissa szemszöge*

Liam elvitt minket a stúdióba. Az út csendben telt, nem igazán szóltunk egymáshoz. A munkaidőnk gyorsan letelt. Li hazavitt, de Chelsea nem jött velünk mert ki akarta szellőztetni a fejét. Mikor hazaértünk Liammel filmezni kezdtünk, nem válogattunk sokáig a GRU-t választottuk. Alig telt el negyed óra, mire Chels megérkezett, szinte azonnal átöltözött, mert az idő kicsit hűvös lett. 8-kor csöngettek,Chelsea nyitott ajtót, Louis volt az, egy darabig ott álltak és beszélgettek aztán elmentek, gondolom randizni..Film közben Liamhez bújtam,amit egy újabb csengetés zavart meg.
-Kinyitom -mondtam Liamnek,majd elindultam az ajtó felé-
Óriási megdöbbenésemre Ethan állt előttem, mindenkire gondoltam csak rá nem..komolyan..hamarabb eszembe jutott meg az azerbajdzsáni püspök is mint Ő. Ethan Chels volt barátja, a suli legmenőbb fiúja. Igazi bunkó, nem is értem hogy járhatott vele, de szerencsére szakítottak, mert az a szemét megcsalta. Körülbelül 10 másodpercig csak álltam és tátott szájjal bámultam rá, mire feleszméltem.

-Ethan?! Te mégis mit keresel itt?
-Chelsea-hez jöttem..-mondta miközben egyre beljebb nézett a házban-
-Hát izé..Ő most nincs itthon..
-Csak had beszéljek vele..-próbált bejönni mire én ellöktem-
-Mondom, hogy nincs itthon..sajnálom. Különben is mit akarsz tőle?
-Azt akarom, hogy újra a csajom legyen..
-Ja, aha, és honnan tudtad hogy itt vagyunk?
-Először hozzájuk mentem, de a szülei mondták hogy itt van..
-Értem, de nekem most mennem kell..-válaszoltam, és az ajtó kilincséért nyúltam-
-Nem megyek el amíg nem beszéltem vele..-emelte fel a hangját-
-Akkor sokáig fogsz itt állni, mert nincs itthon!
-Mert hol van?
-Nem tudom, valahol az új barátjával..-nyomtam meg a barátja szót-
-Igen? És ki az?
-Semmi közöd hozzá!
-Franklin! Azonnal mond meg hogy kivel van!! -akaratoskodott szinte ordítva-
-Nem, semmi közöd hozzá, és ha nem haragszol én is mennék, mert van jobb dolgom is mint, hogy veled beszélgessek...-már majdnem becsuktam az ajtót mikor a lábával megakadályozta-
-Addig nem mész el amíg én azt nem mondom..
-Akkor jó lenne ha mondanád, mert tényleg van jobb dolgom ennél..-vágtam rá, mire két kezet éreztem a derekamon, mikor Liamet pillantottam meg-
-Hello, Liam vagyok! -nyújtotta kezét udvariasan Li-
-Ethan -vonta meg a vállát-. Na jól van mennem kell, mond meg Chelsea-nek hogy visszajövök. Addig nem tűnök el, amíg nem lesz az enyém. -erősködött majd elhajtott a piros verdájával-
-Ez meg ki volt? -kérdezte Liam értetlenkedve-
-Chelsea volt barátja..
-Értem..de miért jött ide?
-Vissza akarja szerezni..legalábbis ezt mondta...-merengtünk ahogy elmegy a kocsival, majd becsuktam az ajtót- De nem tudom hogyan mondjam meg neki. Épp, hogy túltette magát rajta, mert Ethan megcsalta. 
-Uhh..szegény lány..
-Elmondjam egyáltalán? Nem akarom felzaklatni. 
-El kellene, hiszen azt mondta visszajön..előbb utóbb úgyis találkozni fognak! 
-Hát jó..de ott leszel velem? Mármint mikor elmondom Chelsea-nek..
-Igen, de nézzük tovább a filmet, ha így haladunk sosem érünk a végére..-mondta, majd a nappaliba indultunk-
A filmnek pont vége lett, mikor kulcs hangját hallottam az ajtóban. Chels boldog arcát láttam meg, aki vigyorogva ült le mellénk a kanapéra. 
-Sziasztok! Mi újság? 
-Szia Chels! Semmi. Hogy telt a randi? -kérdeztem-
-Kellemes volt.
-Kellemes? Mesélj már! 
-Én akkor megyek is, nem akarom megzavarni a csajos csevejt! -Kelt fel Liam a kanaperól-
-Holnap gyertek át a srácokkal vacsorára! Ne felejtsétek, hogy Paulék hazajönnek! 
-Persze nem felejtettük el! 
-Akkor holnap! Szia Liam! -köszöntünk el, majd Liam egy jó éjt után kilépett az ajtón.
-Na most már mesélj! Mi történt a randin? 
-Hát szóval...
-Mond már!!!!! - türelmetlenkedtem-
-Szóval, egy kertben voltunk, ahol egy kifeszített vásznon filmet néztünk....
-És?
-És a film tök jó volt, fekete fehér, régi film, romantikus meg minden...
-Aha...
-És megkérdezte...
-Mit?!
-Hogy lennék-e a barátnője!!!!!!!!!! -emelte fel a hangját- 
-Ugye igent mondtál?
-Hülye vagy? Ez nem kérdés! Nagyon kedvelem Louis-t, jól érzem magam vele, helyes is... És mint látod, ő is kedvel, szóval semmi akadálya nem volt annak, hogy megtegyük a "következő lépést". 
-Úgy örülök nektek! -vigyorogtam én is-
Az egész estét végig beszélgettük, bár elég furán viselkedtem az Ethanes dolog miatt, szerintem neki is feltűnt, de nem kérdezett rá...Majd holnap Liammel elmondom neki, a mai napját mar nem akarom elrontani. Éjfél körül  felmentünk és elaludtunk.

*Chelsea szemszöge*
Reggel szinte kidobott az ágy, annyira vártam a találkozást. Vigyorogva indultam a fürdőszobába, majd onnan Allissához, hogy felkeltsem a kis álomszuszékot, utoljára! Ma van az utolsó munkanapunk, holnaptól Paul veszi át az irányítást. Kicsit hiányozni fog, és így sajnos kevesebbet lehetek Lou-val, de majd néha besegítek a bácsikámnak.
-Jó reggelt! - ugrottam Lis ágyára, aki még javában aludt. Pillái rebegni kezdtek, majd hamarosan kinyitotta szemeit.
-Jó reggelt! - morogta, és a fejére húzta a takarót.
-Na kelj már fel! - vigyorogtam, és lehúztam a takarót. - Ne az utolsó napon késsünk már el! - nevettem, és véglegesen lerántottam a paplant a földre.
-Oké, oké kelek már! - felült az ágyán, én pedig diadalittasan kimentem a hálószobából. 

A szekrényem elé álltam, és kiválasztottam egy szettet, amit magamra kaptam. A hajamat kibontva hagytam, és hullámosan omlott a vállamra. Sminknek csak egy kis barackszínű szemhéjpúdert, szempillaspirált és szájfényt használtam. 
Mikor készen lettem, vidáman mentem le a lépcsőn, majd onnan a konyhába, ahol Lis éppen a reggeliét ette.
-Kérsz? - kérdezte
-Nem köszi. Majd megállunk a Starbucks-nál? Megkívántam egy kávét. 
-Persze, megállhatunk. 
Perceken belül indultunk, hogy időben odaérjünk a kitérő miatt. Mikor a kávézóhoz értünk, azon gondolkoztam, hogy vigyünk-e a fiúknak. Biztosan álmosak.
-A srácoknak hozzak?
-Szerintem hozz.
Odabent kikértem a kávékat, és ezalatt a két hét alatt, sikeresen megtanultam, hogy ki milyet szeret. Két tálcával, amin 7 pohár pihent, egyensúlyoztam ki az ajtón, és egyet átadva Lis-nek, sétáltunk tovább a közeli stúdióba.
Mikor beléptünk, Louis szélesen elvigyorodott, azonnal felállt, és felém jött. A kávékat gyorsan letettem, és szorosan átöleltük egymást.
-Szia! - suttogta a fülembe.
-Szia Lou! - suttogtam vissza, és egy puszit nyomtam az arcára.
Mikor elváltunk egymástól, a többiek értetlenül bámultak ránk, Harry mutatóujja pedig felénk irányult, közben Lis-re nézett. Láthatóan sokkolta az új infó.
Mivel ma nekünk még főzni is kell, hamarabb eljöhettünk, de ma úgy sem csináltunk semmit sem. Louis felajánlotta, hogy hazavisz minket, mivel úgy is szünetük van. Elfogadtuk az ajánlatot, így Lou-val száguldottunk haza. Még a kocsiban elköszöntünk egymástól, mikor Lis már kiszállt. Egy apró csókkal búcsúztunk, majd vigyorogva kinyitottam az ajtót és kiszálltam. Lis persze szemöldökét húzogatta, mire ismét csak vigyorogni tudtam. Gyönyörű ez a nap!
Amint lepakoltuk a cuccainkat, és átöltöztünk valami itthoni szerelésbe, felvettük a kötényeink, és főzni kezdtünk. Én egy picit konyítok hozzá, amennyit Anya megtanított, körülbelül Lis sem tud ennél többet, kivéve, ha titokban elvégzett egy konyhai gyorstalpalót. 
A főzést komolyan vettünk, már amennyire lehetett. Közben végig beszélgettünk, de számomra Lis még mindig nagyon furcsa. Mit titkolhat? Gyerekkorunk óta legjobb barátnők vagyunk, mindent elmondunk egymásnak. Most viszont valami mégis kimaradt. Ennek ellenére az ételek igazán jól sikerültek! 
Paulék gépe fél 8-kor száll le, és Louis megy ki értük, aki már elindult. A többiek csak 8-ra jönnek, de a bácsikámék is körülbelül akkor érkeznek, a hosszú autóút miatt.
Már az utolsó simításokat végeztük Lis-sel a terítékeken, a tálaláson, közben pedig a megérkezett One Direction 4/5-ének a vicceit hallgattuk. Mi persze még az érkezésük előtt átöltöztünk, szerintem egyikőnk sem akart ételpecsétes pólóban mutatkozni. 

Mikor Paulék megérkeztek, a nyakukba ugrottam. Úgy hiányoztak! Igaz,eddig sem találkoztunk minden nap, de nagyon szeretem Pault, és szerintem a legjobb nagybácsi a világon! Louisnak csak egy puszit adtam, mert nem akartam, hogy a bácsikám sejtsen valamit, majd idővel elmondom neki is.

Gyors ölelkezés és üdvözlés után, nekifogtunk a vacsorának. Amint befejeztük az előételt, és összeszedtem a tányérokat, és a konyhába vittem. A csöngő hangjára kaptam fel a fejem, és még mielőtt bárki is kinyithatta volna, az ajtóhoz mentem, és mit sem sejtve, vigyorogva nyitottam ki a bejárati ajtót. A mosoly lehervadt az arcomról, mikor megláttam Ethant.

-Te mit keresel itt? - kérdeztem egy oktávval hangosabban.

-Téged!

-Végeztünk!

-De én szeretném újrakezdeni! Az csak egy kis botlás volt, egy apró félrelépés! Te többet jelentesz nekem! Veled akarok lenni! Kezdjünk mindent előröl! 

-Nem akarok újrakezdeni semmit! 

-Csak adj egy esélyt! Nem cseszem el újra! 

-Nem adok!

-Akkor neked is csak azt tudom mondani, amit Allissának! Visszatérek! Az enyém leszel!

-Allissa?

-Mi ez a kiabálás Kicsim? - jött Lou, és jobb kezét a derekamon pihentette.

-Ó, szóval Ő az új bájgúnárod! Értem már mire kell! Ő is csak egy a nyálas kis buzik közül, aki hatalmas híresség!

-Ki vagy te? - kérdezte Lou és látszott rajta, hogy kezd bepipulni.

-Hogy én? A kis ribancod volt barátja!

-Én ribanc? Te csaltál meg te szemétláda! - ordítottam, és már a sírás határán álltam.

-Hogy mersz ilyet mondani a barátnőmre? 

-Ő is csak egy ribanc a többi közül. Addig leszel jó neki, ameddig van pénzed!

-Ne sértegesd!

-Jajj a kis buzi megvédi a ribancát! Na szép! - kötekedett, és Louisnál betelt a pohár, félretolt az ajtóból, és a jobb ökle Ethan arcán csattant. A szám elé kaptam a kezem, és a már akkor fekvő helyzetben verekedő barátomat próbáltam nyugtatni, sikertelenül.

-Liam!!! Gyere azonnal! Jöjjön már valaki!! - ordítottam, mire mindenki kijött. Liam leszedte Lou-t, Harry pedig Ethant tartotta vissza.

-Takarodj innen! - ordítottam sírva Ethanre, aki kitépte a kezét Harry szorításából, leporolta a ruháját, és elment. Louis felé fordultam, akinek a szája sarkában egy apró vércsepp lapult. - Jól vagy? - simítottam meg az arcát mire bólintott.

-Mit akart itt? És min verekedtetek össze? - kérdezte Paul, mikor már a nappaliban voltunk.

-Hozzám jött, és ki akart békülni, amit én persze nem akartam.

-Erre az a szemétláda ribancozni kezdte a barátnőmet!! Jó hogy beverek neki!

-Barátnő? - kérdezett vissza Paul, és elővette a szigorú tekintetét.  

-Ezt majd később megbeszélhetnénk? Inkább ellátnám Louis sebeit. -kézen fogtam Louis-t, és a konyhába mentünk. Elővettem az elsősegély dobozt, és lefertőtlenítettem a keletkezett apró sebet. Lou felszisszent, ahogyan a szer érintkezett a bőrével, de hősiesen kibírta. A fagyasztóhoz mentem, és elővettem egy jégzacskót, amit a barátom sérült arcára nyomtam. Végig fogtam a kezét, és óvatosan megpusziltam a száját.

-Köszönöm, hogy megvédtél. 

-Természetes, hogy megvédtem a barátnőmet.

-Ugye nem hitted el, amiket mondott? Hogy csak a pénzed kell meg ilyenek...

-Dehogy hittem! Majd pont egy ilyen senkiházinak hinnék el valamit. Azt sem hiszem el, amit kérdez! - válaszként csak szorosan megöleltem, már amennyire tudtam. Nem akartam neki fájdalmat okozni. A meghitt pillanatot a barátnőm zavarta meg, aki még nem is tudja, hogy mit fog kapni tőlem.... Szóval ez volt az, amit nem mondott el. Ethan látogatása....

4 vélemény, és jön a következő!!!!!