Reggel szinte csak úgy kipattantak a szemeim az izgatottságtól. Nem csak azért, mert ma van a randim Liammel, hanem mert ma bocsánatot fogok kérni Chelsea-től. Még senki sem ébredt fel, így lábujjhegyen lopakodtam le a konyhába, hogy reggelit készítsek. Még sosem főztem rendesen, csak szórakozásból, de ma ki kell tennem magamért ha meg akarom győzni a barátnőm. Minden szekrénybe benéztem, bármi ehetőt találtam, azt elővettem. Csináltam palacsintát, gyümölcssalátát, rántottát, tükörtojást és pirítóst. Ugyan ezekhez nem kell különösebb főzőtudomány, de a szándék a fontos, szinte minden remekül sikerült, bár pár palacsintát odaégettem...Elővettem egy kis rózsaszín cetlit, amire ráfirkantottam egy 'Kérlek bocsáss meg Chelsea, nagyon szeretlek' mondatocskát, majd vártam. Lépteket hallottam, és az említett személyt pillantottam meg, amire elmosolyodtam, majd kiskutyaszemekkel bámultam rá. Ránézett a konyhapultra, ahol a sok étel fogadta amire én belekezdtem a mondandóba.
-Chelsea, én tényleg nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon sajnálom, hogy nem mondtam el..de tényleg nem akartam elrontani a napod. Olyan boldog voltál, hogy te és Louis egy pár lettetek, és elakartam mondani csak, aztán már nem tudtam, mert másnap meg már vissza is jött..
Chels egy szót sem szólt..ott állt egy helyben és nézett rám lekonyuló szájjal.
-Naa! -kérleltem- Nem szólsz semmit sem? Még reggelit is csináltam neked...-néztem rá újra kiskutyaszemekkel-
-Hát jó...Megbocsájtok neked, de ígérd meg, hogy most már elmondasz mindent..-mosolygott-
-Igérem! -ugrottam a nyakába- Végre beszélsz hozzám!! Jaj de hiányzott már a hangod..Istenem. Nézd csináltam neked palacsintát. Tudom, hogy az a kedvenced -húzogattam a szemöldököm-.
*Liam szemszöge*
Izgatottam nyomtam meg a csengő piros színű gombját. Perceken belül a mosolygós Allissa nyitott ajtót, majd puszi és ölelés utána elindultunk a Temze egy kikötőjébe. A kilátás gyönyörű volt, a London Eye fénye világította meg a folyó hullámzó vizét. Beszálltunk a kibérelt yacht-ba, ahol beindult a romantikus zene. Allissát a hajóorrnál elhelyezett asztalhoz vezettem, és kihúztam neki az egyik széket. A hajó elindult, és elhagytuk a partot.
Jelzés után a pincérünk kihozta az menüt. Miután elfogyasztottuk, beszélgetni kezdtünk.
A kezemet tördeltem, de végül vettem a bátorságot, és feltettem a kérdést.
-Van kedved táncolni? - kérdeztem bizonytalanul, és félénken.
-Persze! - a hajó oldalához mentünk, és tisztes távolságból kezdtünk el lépkedni a zenére. Egyre jobban közeledtünk egymáshoz, majd összesimulva, mozogtunk együtt. Fejét a nyakamba fúrta, ahogy én is. Éreztem, ahogy ver a szíve, és ugyanúgy, mint az enyém, majd kiugrott a helyéről. Mély levegőt vettem, és beszippantottam édes parfümjének az illatát. Felbátorodtam, és kinyögtem azt a kérdést, amit már régóta fel akarok tenni.
-Allissa.
-Igen, Liam? - kérdezte, és éreztem, hogy mosolyog, pedig még mindig nem néztünk egymásra.
-Leszel a barátnőm? Megértem, ha azt mondod, hogy nem, mert... - folytattam volna, de félbeszakított.
-Shhh. Leszek! - amilyen szorosan csak tudtam magamhoz szorítottam, majd a hajába nyomtam egy puszit. Eltávolodtunk egymástól, de éppen annyira, hogy egymást szemébe tudjunk nézni. Csak pár centi volt köztünk, amit csökkenteni kezdtem. Ajkaink csókban forrtak össze, ami egyszerre volt szenvedélyes, de még sem volt túl durva. Levegőhiány miatt elváltunk egymástól, és hosszasan egymás szemébe néztünk, majd a csöndet én szakítottam meg.
-Köszönöm!
-Mit köszönsz? - lepődött meg.
-Hogy a barátnőm vagy, és hogy vagy nekem.
-Jajj Li. - simított végig az arcomon. - Annyira szerencsés vagyok, hogy ilyen barátom van! Annyira helyes, okos vicces és aranyos vagy, hogy hihetetlen. Én tényleg egy mázlista vagyok!
Elmosolyodtam azon, amit mondott. Még senki sem mondott nekem ilyen hízelgőt. Még Danielle sem! Rámosolyogtam, és újra megcsókoltam.
Az utunknak a Temzén véget ért, mikor kikötöttünk, és partra szálltunk. Az utat csevegve tettük meg. Beszéltünk a bandáról, Louisról és Chelsearől. Mindenről!
Mikor megérkeztünk, kinyitottam neki az autó ajtaját, majd bekísértem a kapualjig.
-Köszönöm az estét! - mondta, édes mosollyal az arcán.
-Én köszönöm! Álmodj szépeket!
-Te is álmodj szépeket! - mondta, majd egy csók után visszaszálltam az autómba, és elhajtottam....
*Allissa szemszöge*
-Chelseaaa -ordítottam az ajtón beérve-.
-Úristen baj van? -pattant fel a kanapén ülő lány-
-Dehogy van...Liam megkérdezte hogy lennék-e a barátnője.
-És mit válaszoltál? -vigyorgott-
-Hogy igen!
Ahogy ezt kimondtam, sikítozásba kezdtünk, majd a kanapén ugráltunk, amit az emeleten lévő Clodagh is meghallott.
-Lányok, minden rendben? -sietett le a lépcsőn az említett-
-Hát persze Clodagh, nincs semmi baj..-válaszoltuk kórusban-
-Akkor meg mi folyik itt? -kérdezte mosolyogva, a kanapé mellé állva, mire mi befejeztük az ugrálást-
-Liam és én egy pár vagyunk...-feleltem-
-Ó ti...-rázta a fejét nevetve- Vajon Paul mit fog szólni hozzá? Majd együtt elmondjuk ne aggódj..
-Apropó Paul bácsi...Ő hol van? -kérdezte Chelsea-
-Elment a boltba, de szerintem mindjárt jön...-mondta Clodagh-
-Értem..na de mesélj már! Mi volt? -ültünk le hárman a kanapéra-
-Hát ugye elmentünk hajókázni...-kezdtem bele a hosszú sztorimba, majd amikor már majdnem a végénél tartottam, Paul toppant be a bejárati ajtón, két bevásárlótáskával.
-Sziasztok. Na mi történt, hogy ennyire boldog mindenki?
-Nem tudom mit fogsz hozzá szólni... - kezdtem bele, és lefelé irányítottam a tekintetem.
-Lis és Liam mostantól egy boldog pár! - emelte ki a 'boldog' szót Clodagh.
-Hát akkor... gratulálok.... - mondta az orra alatt, és összevonta szemöldökeit.
-Sajnálom Paul, ha ez zavar téged.
-Nem zavar, csak a média és a rajongók szét fognak titeket szedni! Téged, Liam-et, Chelsea-t és Louis-t is!
-De...
-Nincs de! Meddig próbáljátok majd titokban tartani? Csak mert látom mostanában nem voltatok túl aktívak az interneten! A twittert már elárasztották a képek, és mindenki találgatja, hogy kik vagytok! Nem szétválasztani akarlak titeket, hanem azt akarom, hogy a legjobb legyen nektek, és a banda hírnevének. Döntsétek el, hogy bejelentitek, vagy titkolóztok-e tovább!
-Rendben... - suttogtuk együtt Chelsea-vel.
-Sajnálom, amiért felemeltem a hangom, lányok.
-Semmi baj. Igazad van. - mondta a barátnőm, én pedig egyetértően bólintottam. Eszünkbe sem jutott, hogy a rajongók vajon mit fognak szólni hozzá.... Vajon kedvelni fognak minket? Vagy utálni? Én az utóbbit tippelem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése