25.bejegyzés

*Allissa szemszöge*

Reggel, 10 óra körül ébredtem. Chelsea már fent volt, így átmentem az ő szobájába, és gyorsan megbeszéltük, hogy Louisnak és Liamnek át kell jönniük, így írt egy üzenetet Lounak. "Nagyon fontos dolgot kell megbeszélnünk, gyertek át, ahogy tudtok". Mivel a fiúk bármikor betoppanthatnak, gyorsan rendbe szedtem magam, aztán már csak vártam. De nem sokat, szinte alig 5 percet, mert máris csöngettek. Chelsea futott le ajtót nyitni, én pedig szép lassan sétáltam a fiúk felé. Liam szorosan megölelt, majd egy csókot adott, aztán mindannyian leültünk a kanapéra.

-Jéé, Lis! Tetszik a pólód! -mondta vigyorogva Li-

-Na szóval, -kezdett bele mondandójába Chelsea- Paul szerint jó lenne megbeszélnünk, hogy titokban járjunk, vagy nyilvánosságra hozzuk!

-Rendben. -helyeseltünk, majd Liammel az étkező felé vettük az irányt, ahol leültünk-

-Nos, Li? Mit szeretnél? 

-Nem vagyok benne biztos, hogy tudja ezt az egész világ. Elég friss, és tudod a rajongóink sem olyan kis angyalok a barátnőinkkel szemben. 
-Tudom. De Danielle-t is szerették!
-Igen, téged is nagyon sokan fognak! De mindig akad rengeteg utálkozó! Meg kell tanuld, hogy ne foglalkozz az emberek véleményével. És én nem szeretném, hogy a kapcsolatunkat tönkretegyék! Maradjunk még egy kicsit titokban! Persze csak ha te is egyetértesz!
-Egyetértek! Még nem áll olyan szilárd alapokon, hogy kockáztassunk a rajongók miatt.
-Akkor titok?
-Titok! - mosolyodtunk el, és kézen fogva mentünk vissza a nappaliba, ahol senkit sem találtunk.

*Chelsea szemszöge*

Louis-val felmentünk a szobámba, hogy megbeszéljük ezt az egészet. Szerencsére Paul és Clodagh elmentek valahová, és csak négyen voltunk itthon, és nyugodtan eldönthettük ezt a fontos dolgot. 
A szobámban szorosan egymás mellé tettünk két babzsákfotelt, majd beleültünk. Egymás kezét fogva töprengtünk a válaszon.
-Te szeretnéd, hogy ismerjenek? - kérdeztem.
-Persze! Legszívesebben kikiabálnám, hogy az enyém vagy! Kikiabálnám, ha nem lennék híres, és nem akarnának bántani a rajongók.
-Megértem.
-Te szeretnéd, hogy ismerjenek?
-Előbb utóbb úgyis kiderül az igazság. És talán a rajongók is jobban megbékélnének velem, ha a kapcsolatunk előbb derülne ki.
-Igazad van. Akkor bejelentsük?
-Igen, de még ne most...Jöjjenek rá maguktól!
-Ezt hogy érted?
-Mondjuk séta a belvárosban. Ott biztosan sok a rajongó.
-Vagy, egy kép twitterre! Ott percek alatt elterjed, tudni fogják, hogy már nem vagyok szingli, de rólad még nem tudnak. 
-Remek ötlet!
-Na akkor csinálunk egyet? 
-Aha! 
-De várj! Keressünk valami gyűrűt, amit mindig hordasz, amíg le nem bukunk! Minél feltűnőbb és nagyobb annál jobb! Nyugi, nem hiszem, hogy sokáig kell mindig hordanod. Tudod nem hiába mondják azt, hogy a rajongóink jobbak, mint az F.B.I.! 
-Igazad van! Tényleg jobbak! - nevettünk, majd az ékszeres dobozomhoz mentünk. Sokáig válogattuk a különböző színű, formájú és stílusú gyűrűket, de végül egy kék kővel díszítettre esett a választás.

A képet elkészítettük, és az összekulcsolt kezünket ábrázolta, persze úgy, hogy a gyűrű szépen látszódjon. Az ölében ülve, vállára tettem a fejem, és vártam, hogy Lou beállítsa a képfeltöltést a telefonján.
-Biztosan akarod? Ha most feltöltjük, rengeteg lementik majd, és hiába töröljük a twitteremről, mindig megmarad. 
-Akarom. Egyszer ennek is el kell jönni, nem?
-De. - elém tartotta a telefonját, hogy megtegyem az utolsó lépést. Határozottan megérintettem a 'Feltöltés' gombot, majd pár másodperc töltés után, már fent volt a kép.
Perceken belül jöttek a "tweetek". Mivel címet nem adtunk a képnek, jöttek a találgatások, hogy kinek a kezét fogja. Persze mindenki rájött, hogy biztos nem az anyukája van a képen. Pár perc múlva már világtrendek között szerepeltünk. Hát ez tényleg gyors volt...
A rajongók nem szidtak, egyenlőre... Bár remélem ez így is marad, és semmi sem akadályozza majd a boldogságunkat...