Fél 11-kor arra ébredtem hogy valaki csapkodja a konyhaszekrény ajtajait. Kinyitottam a szemeimet és feltápászkodtam lassacskán, majd megpróbáltam felállni, de sikertelenül. A bokám iszonyúan sajog, de muszáj lemennem, így egy lábon leugrándoztam Chelsea-hez, mert gondolom ő 'ügyeskedik' a odalent.
-Jéé Lis! Jó reggelt, vagyis amennyire jó -mondta fejét fogdosva-, kérsz valamit enni?
-Szia Chel, jó reggelt, nem köszi nem vagyok éhes..Látom jól sikerült a randid, nem tán ittatok?
-De igen, talán nem is kellett volna ennyit..fáj a fejem -nyöszörgött-..De te sem panaszkodhatsz Lisike..összefutottam Liammel mikor épp hazaértem. Üzeni hogy puszil, és hogy hívni fog.
-Ó hát..-pirultam el- mondanám hogy én is puszilom de sajnos nem tudod neki átadni..
-Most veszem észre! Lis mi van a lábaddal?
-Hát őő..izé, kibicsaklott a bokám a magassarkúban..
-De jól vagy? Rá tudsz állni?
-Jól vagyok csak fáj, de nem tudok ráállni.
-Akkor elviszlek orvoshoz. Felhívom Louis-t, hogy vigyen el minket kocsival.
-Rendben.
Louis 5 percen belül az ajtónk előtt állt meg a kocsijával, és elvitt minket egy közeli orvoshoz. Bementünk az épületbe, majd helyet foglaltam a váróban velük, míg Dr. Morrison be nem szólított, bebicegtem és felültem a kivizsgálóágyra.
-Helló a nevem Dr. Morrison, na mond el mi történt!
-Hát éppen randiztam a barátommal mikor kibicsaklott a bokám a magassarkúban, így most fáj és nem tudok lábra állni..
-Értem, és ez mikor történt?
-Tegnap, vagy ma hajnalban sajnos nem tudom pontosan.
-Nos, akkor hagy nézzem meg közelebbről! -majd megnézte a bokám- Ez eléggé fel van dagadva, nem hinném hogy törés, de azért megröntgenezném!
Ahogy ezt kimondta a zsebemben rezgést éreztem. A telefonom volt, üzenetem jött, Liamtől. "Szia Lis! :) Remélem nem ébresztettelek fel. Nincs kedved eljönni velem reggelizni valamerre? Persze csak ha jobban van a bokád! Puszi, Liam" Gyorsan válaszoltam rá, még a röntgen előtt. "Szia Liam :D Nem ébresztettél fel, de sajnos a reggeli most nem fog menni, mert épp orvosnál vagyok. Nagyon fáj a bokám, így Chelsea és Louis elhoztak, nem sokára kiderül hogy mi lett..Puszi, Lisi"
-Hm..érdekes...-mondta Dr. Morrison a röntgen után- Nem tört el szerencsére, csak zúzódott a bokád. Csak egy kis kötés kell rá, maximum 1-2 hétig kell majd hordanod.
-Rendben..-mondtam, és rátették a kötést- Köszönöm Dr. Morrison! Viszlát!
-Szia, ja és egy darabig mellőzd a magassarkút! -nevetett-
-Na? Mi volt? -ugrott fel Chelsea a helyéről-
-Megröntgeneztek és feltettek egy kötést, maximum 1-2 hétig kell hordanom, de nem lett különösebb bajom csak zúzódott.
Már épp a kocsi felé tartottunk mikor észrevettem hogy újabb sms-em érkezett. "Akkor majd bepótoljuk a reggelit ha már nem fog fájni a bokád! Mi lenne ha átmennék hozzátok? Filmezhetnénk vagy ilyesmi, együtt lennénk, és nem is unatkoznál és segítek amiben kell! xx Liam" Beszálltam az autóba, és elindultunk, majd gyorsan válaszoltam Li-nek. "Körülbelül 5 perc múlva érünk haza, nyugodtan átjöhetsz ha van kedved, nagyon aranyos tőled! Várlak :) Puszi, Lis"
-Megérkeztünk! -mondta Louis vidáman-
-Köszi Lou hogy elvittél -mosolyogtam rá-
Miután Chelsea-vel elbúcsúztak egymástól, kiszálltunk a kocsiból és besétáltunk, vagyis én inkább bicegtem. Én levetettem magam a TV előtti kanapéra, Chel pedig mosogatni kezdett, mikor csengettek.
-Gyere be, nyitva van! -ordítottam, majd Liam arcát pillantottam meg-
-Sziasztok! -mosolygott és egy puszit nyomott az arcomra, majd leült mellém- Na mi történt?
-Hát csak kicsit megzúzódott a bokám, de semmi különös, csak fáj..felmenjünk?
-Igen felmehetünk, felviszlek! -mondta, majd a karjaiba vitt és felmentünk a szobámba-
*Chelsea szemszöge*
Amíg Lis lábát röntgenezték, és vizsgálták Louis-val a váróteremben ültünk. Többnyire a tegnap estéről beszéltünk, és kiderült, hogy ő szinte sosem másnapos. Persze én egész délelőtt szenvedek. Komolyan mindjárt keresek egy nővért, hogy szerezzen egy Aspirint!
Szerencsére Lis bokája "csak" zúzódott. A hazafelé tartó úton a telefonja mindig a kezében volt, és néha pötyögött bele valamit.
-Megérkeztünk! - szólt Lou, és mosolyával kápráztatott el minket.
-Köszi Lou, hogy elvittél! - mosolygott Lis
Én gyorsan átöleltem Louis-t, és a fülébe súgtam egy "köszit". Ő még a vállamnál fogva visszahúzott, és egy puszit nyomott a számra, mire elmosolyodtam. A gyors búcsú után Lis-sel kiszálltunk a fekete Range Rover-ből, amivel most kivételesen jött. Allissával bementünk a házba, ő levágódott a kanapéra, én pedig elmentem mosogatni. Nem volt sok mosatlan, csak 1-2 tányér és pohár, amit a reggelihez használtam. Kis idő múlva csengetést hallottam, és Lis kiálltását. Már épp kimentem volna, mikor fél füllel Liam hangját ismertem fel, így inkább maradtam. Mikor legközelebb a nappaliba mentem már senkit sem találtam ott, az emelet felől jöttek hangok. Mivel egyedül voltam nem tudtam már mit kezdeni magammal. Eszembe jutott, hogy Paul bácsi Play Station rajongó, ezért bekapcsoltam a konzolt, és magamhoz vettem egy kontrollert. Mikor betöltődött valami kocsis játék, vadul nyomkodtam a gombokat, és mozgattam azokat a kis kütyüket ott középen. Mikor rájöttem, hogy ebben nem vagyok túl jó összepakoltam a játékokat, és a helyére raktam.
Unatkoztam, de Lis-t és Li-t nem akartam zavarni, legyenek csak kettesben. Már annyira hozzászoktam, hogy a napjaim nagy részét Louis-val töltöm, hogy komolyan hiányzott! Rossz volt elengedni mikor hazajöttünk. Igazából azt hittem, hogy ő is marad, vagy talán elhív valahova... de úgy tűnik tévedtem...
*Liam szemszöge*
10 körül ébredtem fel, és lassan rendbe szedtem magam. Elég éhes voltam így írtam egy üzit Lisnek, hogy lenne-e kedve eljönni velem reggelizni valahova. A válasz hamar jött, sajnos nem tud eljönni, mert a bokája miatt Chelsea és Louis elvitte az orvoshoz. Sajnálom List, remélem hamar jobban lesz, így írtam neki egy újabb sms-t, hogy elmehetek-e hozzájuk, hogy együtt legyünk, meg segítek amiben tudok. Szinte azonnal válaszolt, hogy ha van kedvem akkor mehetek, 5 perc múlva hazaérnek. Összeszedtem magam és elindultam. Hamar odaértem, közelebb mentem az ajtóhoz és megnyomtam a csengőt, amire Lis kiabálását hallottam, miszerint "nyitva van, menjek be'. Besétáltam, Chelsea a konyhában mosogatott, Lisi pedig a kanapén feküdt. Adtam neki egy puszit, majd leültem mellé.
-Na mi történt? -kérdeztem-
-Hát csak kicsit megzúzódott a bokám, de semmi különös, csak fáj..felmenjünk?
-Igen felmehetünk, felviszlek! -mondtam, majd elindultunk a lépcső felé Allissával a karomban-
Bementünk a szobájába és az ágyon ültünk. Egy darabig csak csikiztük egymást, beszélgettünk és nevettünk..
-Ne hívjuk fel Chelsea-t? Gondolom egyedül van. Ha Louis itt lenne, azt tudnám, mert elmondta volna.
-Felőlem felhívhatjuk, de csak ha téged nem zavar!
-Dehogy zavar! Chelsea kedves lány!
-Akkor rendben!
-Jövök egy pillanat, csak megkérdezem, hogy van-e kedve velünk filmezni, addig válassz valamit! - adtam a kezébe a DVD tartót.
Mikor lementem a lépcsőn megtaláltam Chelsea-t, és a kanapén gubbasztott. Látszólag tényleg unatkozott, mert valami argentin szappanoperát nézett. A tévé elé álltam, és karba tettem a kezem.
-Jössz filmet nézni, vagy tovább szeretnél unatkozni?
-Nem akarok zavarni.
-De nem zavarsz!
-De legyetek csak kettesbe!
-Na gyere már! Lisi már a filmeket válogatja! Na gyerünk!
-Oké, rendben. De mi lenne, ha a nappaliban filmeznénk? Itt jobban elférünk!
-Felőlem, lehozom Lis-t.
Felmentem az emeletre, és elmondtam neki, hogy odalent filmezünk. Újra a karjaimban tartottam, kezeit átvetette nyakamon. Elképzelni sem tudta, hogy milyen jó érzés nekem, hogy a karjaim közt van, és bódító mosolyával az arcán néz rám, gyönyörű barna szemeivel.
-Na Lis, mit választottál? - kérdezte Chelsea, ami engem is érdekelt.
-Project x?
-Az jó, még úgy sem láttam! - mosolygott, és látszott rajta, hogy tényleg örül, hogy már nem kell unatkoznia.
-Még én sem!
-Akkor én hozok popcorn! - ugrott fel Chels és a konyhába sietett, pár perc múlva leült a tállal, és elkezdtük a filmet....
-Hát éppen randiztam a barátommal mikor kibicsaklott a bokám a magassarkúban, így most fáj és nem tudok lábra állni..
-Értem, és ez mikor történt?
-Tegnap, vagy ma hajnalban sajnos nem tudom pontosan.
-Nos, akkor hagy nézzem meg közelebbről! -majd megnézte a bokám- Ez eléggé fel van dagadva, nem hinném hogy törés, de azért megröntgenezném!
Ahogy ezt kimondta a zsebemben rezgést éreztem. A telefonom volt, üzenetem jött, Liamtől. "Szia Lis! :) Remélem nem ébresztettelek fel. Nincs kedved eljönni velem reggelizni valamerre? Persze csak ha jobban van a bokád! Puszi, Liam" Gyorsan válaszoltam rá, még a röntgen előtt. "Szia Liam :D Nem ébresztettél fel, de sajnos a reggeli most nem fog menni, mert épp orvosnál vagyok. Nagyon fáj a bokám, így Chelsea és Louis elhoztak, nem sokára kiderül hogy mi lett..Puszi, Lisi"
-Hm..érdekes...-mondta Dr. Morrison a röntgen után- Nem tört el szerencsére, csak zúzódott a bokád. Csak egy kis kötés kell rá, maximum 1-2 hétig kell majd hordanod.
-Rendben..-mondtam, és rátették a kötést- Köszönöm Dr. Morrison! Viszlát!
-Szia, ja és egy darabig mellőzd a magassarkút! -nevetett-
-Na? Mi volt? -ugrott fel Chelsea a helyéről-
-Megröntgeneztek és feltettek egy kötést, maximum 1-2 hétig kell hordanom, de nem lett különösebb bajom csak zúzódott.
Már épp a kocsi felé tartottunk mikor észrevettem hogy újabb sms-em érkezett. "Akkor majd bepótoljuk a reggelit ha már nem fog fájni a bokád! Mi lenne ha átmennék hozzátok? Filmezhetnénk vagy ilyesmi, együtt lennénk, és nem is unatkoznál és segítek amiben kell! xx Liam" Beszálltam az autóba, és elindultunk, majd gyorsan válaszoltam Li-nek. "Körülbelül 5 perc múlva érünk haza, nyugodtan átjöhetsz ha van kedved, nagyon aranyos tőled! Várlak :) Puszi, Lis"
-Megérkeztünk! -mondta Louis vidáman-
-Köszi Lou hogy elvittél -mosolyogtam rá-
Miután Chelsea-vel elbúcsúztak egymástól, kiszálltunk a kocsiból és besétáltunk, vagyis én inkább bicegtem. Én levetettem magam a TV előtti kanapéra, Chel pedig mosogatni kezdett, mikor csengettek.
-Gyere be, nyitva van! -ordítottam, majd Liam arcát pillantottam meg-
-Sziasztok! -mosolygott és egy puszit nyomott az arcomra, majd leült mellém- Na mi történt?
-Hát csak kicsit megzúzódott a bokám, de semmi különös, csak fáj..felmenjünk?
-Igen felmehetünk, felviszlek! -mondta, majd a karjaiba vitt és felmentünk a szobámba-
*Chelsea szemszöge*
Amíg Lis lábát röntgenezték, és vizsgálták Louis-val a váróteremben ültünk. Többnyire a tegnap estéről beszéltünk, és kiderült, hogy ő szinte sosem másnapos. Persze én egész délelőtt szenvedek. Komolyan mindjárt keresek egy nővért, hogy szerezzen egy Aspirint!
Szerencsére Lis bokája "csak" zúzódott. A hazafelé tartó úton a telefonja mindig a kezében volt, és néha pötyögött bele valamit.
-Megérkeztünk! - szólt Lou, és mosolyával kápráztatott el minket.
-Köszi Lou, hogy elvittél! - mosolygott Lis
Én gyorsan átöleltem Louis-t, és a fülébe súgtam egy "köszit". Ő még a vállamnál fogva visszahúzott, és egy puszit nyomott a számra, mire elmosolyodtam. A gyors búcsú után Lis-sel kiszálltunk a fekete Range Rover-ből, amivel most kivételesen jött. Allissával bementünk a házba, ő levágódott a kanapéra, én pedig elmentem mosogatni. Nem volt sok mosatlan, csak 1-2 tányér és pohár, amit a reggelihez használtam. Kis idő múlva csengetést hallottam, és Lis kiálltását. Már épp kimentem volna, mikor fél füllel Liam hangját ismertem fel, így inkább maradtam. Mikor legközelebb a nappaliba mentem már senkit sem találtam ott, az emelet felől jöttek hangok. Mivel egyedül voltam nem tudtam már mit kezdeni magammal. Eszembe jutott, hogy Paul bácsi Play Station rajongó, ezért bekapcsoltam a konzolt, és magamhoz vettem egy kontrollert. Mikor betöltődött valami kocsis játék, vadul nyomkodtam a gombokat, és mozgattam azokat a kis kütyüket ott középen. Mikor rájöttem, hogy ebben nem vagyok túl jó összepakoltam a játékokat, és a helyére raktam.
Unatkoztam, de Lis-t és Li-t nem akartam zavarni, legyenek csak kettesben. Már annyira hozzászoktam, hogy a napjaim nagy részét Louis-val töltöm, hogy komolyan hiányzott! Rossz volt elengedni mikor hazajöttünk. Igazából azt hittem, hogy ő is marad, vagy talán elhív valahova... de úgy tűnik tévedtem...
*Liam szemszöge*
10 körül ébredtem fel, és lassan rendbe szedtem magam. Elég éhes voltam így írtam egy üzit Lisnek, hogy lenne-e kedve eljönni velem reggelizni valahova. A válasz hamar jött, sajnos nem tud eljönni, mert a bokája miatt Chelsea és Louis elvitte az orvoshoz. Sajnálom List, remélem hamar jobban lesz, így írtam neki egy újabb sms-t, hogy elmehetek-e hozzájuk, hogy együtt legyünk, meg segítek amiben tudok. Szinte azonnal válaszolt, hogy ha van kedvem akkor mehetek, 5 perc múlva hazaérnek. Összeszedtem magam és elindultam. Hamar odaértem, közelebb mentem az ajtóhoz és megnyomtam a csengőt, amire Lis kiabálását hallottam, miszerint "nyitva van, menjek be'. Besétáltam, Chelsea a konyhában mosogatott, Lisi pedig a kanapén feküdt. Adtam neki egy puszit, majd leültem mellé.
-Na mi történt? -kérdeztem-
-Hát csak kicsit megzúzódott a bokám, de semmi különös, csak fáj..felmenjünk?
-Igen felmehetünk, felviszlek! -mondtam, majd elindultunk a lépcső felé Allissával a karomban-
Bementünk a szobájába és az ágyon ültünk. Egy darabig csak csikiztük egymást, beszélgettünk és nevettünk..
-Ne hívjuk fel Chelsea-t? Gondolom egyedül van. Ha Louis itt lenne, azt tudnám, mert elmondta volna.
-Felőlem felhívhatjuk, de csak ha téged nem zavar!
-Dehogy zavar! Chelsea kedves lány!
-Akkor rendben!
-Jövök egy pillanat, csak megkérdezem, hogy van-e kedve velünk filmezni, addig válassz valamit! - adtam a kezébe a DVD tartót.
Mikor lementem a lépcsőn megtaláltam Chelsea-t, és a kanapén gubbasztott. Látszólag tényleg unatkozott, mert valami argentin szappanoperát nézett. A tévé elé álltam, és karba tettem a kezem.
-Jössz filmet nézni, vagy tovább szeretnél unatkozni?
-Nem akarok zavarni.
-De nem zavarsz!
-De legyetek csak kettesbe!
-Na gyere már! Lisi már a filmeket válogatja! Na gyerünk!
-Oké, rendben. De mi lenne, ha a nappaliban filmeznénk? Itt jobban elférünk!
-Felőlem, lehozom Lis-t.
Felmentem az emeletre, és elmondtam neki, hogy odalent filmezünk. Újra a karjaimban tartottam, kezeit átvetette nyakamon. Elképzelni sem tudta, hogy milyen jó érzés nekem, hogy a karjaim közt van, és bódító mosolyával az arcán néz rám, gyönyörű barna szemeivel.
-Na Lis, mit választottál? - kérdezte Chelsea, ami engem is érdekelt.
-Project x?
-Az jó, még úgy sem láttam! - mosolygott, és látszott rajta, hogy tényleg örül, hogy már nem kell unatkoznia.
-Még én sem!
-Akkor én hozok popcorn! - ugrott fel Chels és a konyhába sietett, pár perc múlva leült a tállal, és elkezdtük a filmet....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése