23.fejezet

*Allissa szemszöge*

Mintha a veszekedés alap dolog lett volna a vacsorán...Ethan váratlan látogatása, meglepő volt még, ha mondta is, hogy visszatér. Nem hittem volna, hogy tényleg vissza jön, vagy ha igen akkor sem másnap. Chelsea nyitott neki ajtót, hosszasan beszélgettek amit kiabálás követett..Ethan száját egyre többet hagyta el a ribanc szó, amit már Louis sem tűrt, így odament, és összeverekedtek. Chels az est hátralevő részében alig szólt hozzám. Aztán újabb csengetés zavarta meg a vacsorát, Rockelle volt az, mindig olyankor jön, mikor nem kéne..láthatólag Harry sem repesett. A vacsora befejeztével, Chelsea kézen fogot és kimentünk a konyhába.
-Miért nem mondtad el? - kérdezte kissé idegesen-
-Mert nem akartam tönkretenni a napot, mikor összejöttetek.
-De ha elmondtad volna, akkor Louval sem történik ez! Verekedett! Érted?! Miattam!! És mi van, ha ez a szemét a bulvárhoz fut, és elmondja, hogy megverte. Akkor mi lesz?
-Sajnálom...
-Sajnálhatod is! -mondta dühösen és elment-
 Paul és Clodagh úgy döntöttek, hogy felmennek és kipihenik az utazás fáradalmait. Paul még üzent valamit Lou-nak, aztán tényleg felmentek. Mi fiatalabbak a filmezés mellett döntöttünk, Harry kiment a konyhába hogy hozzon enni és innivalót, míg mi a nappaliban vártuk. Rockelle telefon csörgése törte meg a csendet, és alig telt el 1 perc mikor Harry mérgesen rontott be közénk és veszekedni kezdett Elle-vel.
-15 hmm? 15?!! Normális vagy te? Börtönbe is zárhattak volna, ha igaz! -kezdődött el az újabb veszekedés.
A filmezés elmaradt, a fiúk sem maradtam sokáig. Liamnek adtam egy puszit az arcára és egy öleléssel köszöntünk el. Mivel Chelsea nem szól hozzám, így szinte azonnal a szobámba siettem hogy aludjak.

3 nap telt el és Chels még mindig nem szól hozzám. Reggel úgy gondoltam, hogy elmegyek sétálni, kiszellőztetem a fejem. Fura volt egyedül sétálni, nem is igazán tudtam merre megyek, de nem is zavart...A boltok kirakatait nézegettem, mikor Liambe ütköztem.
-Szia, Lis! Hát te? -ölelt meg szorosan-
-Chelsea még mindig nem szól hozzám, így gondoltam eljövök sétálok kicsit, bár nem nagyon tudom hol vagyok..-nevettem-
-Ó értem -vigyorgott- Reggeliztél már? Nem vagy éhes?
-Nem nem reggeliztem, de most hogy mondod, de kicsit éhes vagyok...
-Akkor nem megyünk el reggelizni valahova?
-De, elmehetünk! -mosolyogtam, majd kézen fogott és elindultunk-
Reggeli közben végig beszélgettünk. Kibeszéltünk mindent, a gyerekkorunktól kezdve, mindent megtudtunk egymásról. 
-Allissa, lenne kedved velem randizni valamikor újra?
-Hát persze hogy lenne -válaszoltam fülig érő mosollyal-.
-Akkor jó ha érted megyek holnap 6-ra?
-Igen jó, és hova megyünk?
-Hajókázni..

*Louis szemszöge*
Mivel a stúdiózásnak vége, és már csak az utómunkálatok vannak hátra, pár szabadnapot kaptunk, amíg el nem kezdődik a koncertek időszaka. A 3 nap alatt szinte a stúdióban éltünk, ezért alig találkoztam Chelsea-vel. A szabadnapjaim vele szeretném eltölteni, és nem akarom, hogy a munkám közénk álljon. Természetesen az is fontos, de Chelsea is, ezért nem szeretném elhanyagolni. Úgy döntöttem, hogy meglepem, ezért először a hazaszaladtam, és kiválasztottam pár romantikus film DVD-jét. Aztán a boltba siettem, és beszereztem rengeteg finomságot, ami a filmnézés közben jó lehet. Végül a virágboltba mentem, ahol vettem rengeteg szál vörös rózsát.
Becsengettem, és az én gyönyörű barátnőm nyitott ajtót. Arcán az a sziporkázó mosoly, amivel már az esküvőn levett a lábamról.
-Meglepetés! - vigyorogtam, és átnyújtottam a rózsacsokrot, amiért egy csók lett a jutalmam.  - Arra gondoltam, hogy mivel az elmúlt pár napban alig volt időnk egymásra, bepótolhatnánk az elmulasztott perceket.
-Kitűnő ötlet, Lou. Gyere be. Menjünk be a szobámba, jó? Paul és Clodagh a nappaliban vannak, szóval nem lenne túl romantikus.
-Egyetértek. Köszönjünk nekik! - elindultunk az említettekhez, akik egymás mellett ültek, átkarolva egymást, és nézték a tévét. -Sziasztok! -köszöntem, mire mosolyogva felkapták a fejüket.
-Sziasztok! - köszönt Paul és Clodagh.
-Lou átjött, filmezünk meg ilyenek. - indultunk fel a lépcsőn kézen fogva.
-Megállni! - hallottuk Pault, szigorúan. Megálltunk, és kérdően néztünk rá. - Pár nappal ezelőtt elfelejtettünk valamit megbeszélni! 
-Mit is? - tettük az értetlent, közben mindketten tudtuk, hogy miről van szó.
-Ezt az egészet, ami köztetek van. Még nem beszéltünk róla.
-Ó, tényleg! - tettettük a meglepődöttet.
-Na gyertek, üljetek le, aztán elmeséltek mindent! 
Kelletlenül leültünk, és akadozva meséltünk el mindent. Számítottunk mindketten erre a beszélgetésre, de egyikőnk se gondolta volna, hogy ez ilyen kínos lesz. Mikor befejeztük kíváncsian vártuk Paul reakcióját, ám e helyett csak szilárd pókerarcot láttunk magunk előtt.
-Biztosan akarjátok ezt?
-Mármint mit? - kérdezte Chels.
-A kapcsolatot. Turné, munka, koncertek, dedikálások, utazás. Keveset lennétek együtt. Persze én csak jót akarok.
-Én akarom! - szóltam közbe. 
-Én is! Én megérteném, ha Lou nem érne rá, de gondolom, ha van időnk azt együtt töltenénk. Nem?
-Természetesen!
-Akkor viszont áldásom rátok! De Louis! Ha megbántod, vagy csak egy könnycseppet is ejt miattad... nem leszünk jóban!
-Nem akarom megbántani, és nem is fogom. Soha! 
-Akkor sok boldogságot! 
-Köszönjük! Most már mehetünk? - kérdezte Chelsea.
-Menjetek! 
Megkönnyebbülten és boldogan mentünk fel a szobába. Mikor átléptük az ajtón, mindkettőnk száját hatalmas sóhaj hagyta el. Előpakoltuk a szatyorból a nasikat, én elővettem a DVD-ket, és válogatni kezdtünk. A választás végül a Szerelem lapjaira esett. Bekapcsoltuk, és összebújva néztük. Mivel végig eszegettük azt a másfél órát, volt hogy egymás szájába adtuk a gumicukrot, és etetgettük egymást. Annyira más, mint a többi lány. Mellette igazán boldog vagyok, és még sosem éreztem ilyet. Mikor vele vagyok, a gyomromban furcsa érzést érzek, a tenyerem izzad, és gyakran eszembe sem jut mit is kéne mondjak, mert belefeledkezem a két szép szemébe.... 

4 vélemény után jön a következő rész!!