16.fejezet

*Allissa szemszöge*
Hagyomány, hogy Chelsea-vel együtt nézzük az 'Így jártam anyátokkal'  című sorozatot. Sosem hagyjuk ki, még akkor sem ha az egyikünk beteg, vagy ilyesmi. Most is így volt, egész nap csak azt néztük. Mikor ránéztem az órára 6 órát mutatott, úgyhogy azonnal felkeltem.
-Chelsea úristen már 6 óra van!!
-És?
-Ma van a randim Liammel és 8-ra jön értem!
-Ja, igen..tényleg..
-Akkor felmegyek és letusolok aztán pedig segíts eldönteni hogy mit vegyek fel..

Felszaladtam a lépcsőn, majd letusoltam. A hajamat göndören hagytam és egy kis sminket tettem fel. De nem sokat, nem szeretem ha sok van rajtam, a természetes hatásra törekedtem. Egy szál törölközőben lefutottam Chelhez, aki még mindig a sorozatunkat bámulta. Nagy nehezen felrángattam, szerencsére ezt a részt már láttam. Kiválasztottuk a ruhámat, felvettem és lementünk a földszintre.
-Chelsea! Dobj össze nekem egy szendvicset..
-Allissa! Randira mész..ott általában enni is szoktak..
-Tudom, gondolom vacsizni is fogunk..de tudod, hogy mennyit eszem. Gáz lenne ha többet ennék nála..
-Hát igazad van -nevetett-, de miért én csináljam a szendvicsed?
-Mert nem tudok magassarkúban menni, addig azt gyakorolom..-Chelsea már fogta a fejét a sok hülyeség miatt amiket mondtam-
-De Lis.. az esküvőn is magassarkúban voltál..
-Igen, de az telitalpú volt, abban pedig tudok menni..
Egész jól megtanultam magassarkúban menni, bár párszor azért felbuktam, de most már jobban megy. 8 óra van. Csöngetnek.
-Kinyitom, gondolom Liam az, Chelsea majd jövök..Puszi, szia! -mondtam, és az ajtó felé vettem az irányt-
-Szia..hűű..izé gyönyörű vagy..hűű...-mondta Liam-
-Jaj Liam! Köszönöm..Most már elárulod hogy hova megyünk?
-Nem, még mindig meglepetés..Nem baj ha sétálunk ugye?

-Nem, az idő is szép úgyhogy nem baj.

Mikor megérkeztünk, a London Eyet pillantottam meg, gyönyörűen kivilágítva. Körülöttünk senki sem volt, Liam kibérelte az egészet. Beszálltunk egy kapszulába, ahol egy asztal volt két székkel, gyertyafényekkel és az étellel.
-Liam, ez gyönyörű, nagyon tetszik. Nagyon köszönöm! -mondtam, majd felálltam a helyemről, és egy puszit nyomtam az arcára amitől elpirult-
-Szívesen, gondoltam valami különleges helyre hozlak téged, mert nagyon tetszel nekem...
-Hát az sikerült, még sosem hoztak el ilyen szép  helyre randizni!
-Akkor jó, örülök ha tetszik.
Miután befejeztük a vacsoránkat elmentünk sétálni London Eye környékére. Egymás mellett mentünk és beszélgettük, mikor kibicsaklott a lábam.
-Úristen jól vagy? -kérdezte Liam leguggolva hozzám-
-Igen..vagyis nem..vagyis igen csak fáj a bokám..
-Fel tudsz állni? Gyere segítek! -majd felsegített-
-Nem..nagyon fáj..
-Akkor gyere, hazaviszlek! -mondta és a karjaiba vett-
Nagyon aranyos volt tőle, de rosszul éreztem magam hogy haza kell cipelnie. Körülbelül 25 percnyire laktunk, mire megérkeztünk.
-Hol van a kulcsod? -kérdezte Liam- Felviszlek a szobádba, így nem tudsz lépcsőzni!
-Itt van a táskámban,  már adom is. Köszönöm hogy felviszel. Nagyon kedves tőled! Sajnálom hogy elcsesztem a randinkat, mi lenne ha megnéznék egy filmet? Kicsit talán jobb lenne a befejezés..
-Ha nincs ellenedre akkor én benne vagyok, és semmi baj, nem a tehetsz róla.
Felértünk a szobámba Liam betett az ágyamba, ő pedig mellém feküdt és közös megegyezés alapján a Hétmérföldes szerelem című filmet néztük meg. A film vicces volt, ameddig láttam, mert elaludtam a vállán..

*Liam szemszöge*
8 órára mentem Lisért. Egy fekete nadrágot vettem fel egy fehér inggel és egy nyakkendővel. Kibéreltem a London Eyet, ott fogunk vacsorázni, remélem tetszeni fog neki. Aztán majd sétálunk még valamerre.
Beszálltunk a kabinunkba, és leültünk az asztalhoz, ami gyertyákkal volt kivilágítva.
-Liam, ez gyönyörű, nagyon tetszik. Nagyon köszönöm! -mondta, majd megpuszilt, amitől elpirultam-
-Szívesen, gondoltam valami különleges helyre hozlak téged, mert nagyon tetszel nekem...
-Hát az sikerült, még sosem hoztak el ilyen szép  helyre randizni! -ámuldozott-
-Akkor jó, örülök ha tetszik.-mondtam vigyorogva-
A vacsora után sétálni indultunk, ahol telefonszámot cseréltünk, mikor Allissa elesett.
-Úristen jól vagy? -guggoltam le hozzá-
-Igen..vagyis nem..vagyis igen csak fáj a bokám..
-Fel tudsz állni? Gyere segítek! -aggodalmaskodtam, majd felsegítettem-
-Nem..nagyon fáj..
-Akkor gyere, hazaviszlek! -mondtam, és a karjaimba vettem, sajnáltam de azért kicsit örültem hogy a karjaimban vihetem..-
25-30 percet sétáltunk talán, mikor megérkeztünk.
-Hol van a kulcsod? -kérdeztem- Felviszlek a szobádba, így nem tudsz lépcsőzni!
-Itt van a táskámban,  már adom is. Köszönöm hogy felviszel. Nagyon kedves tőled! Sajnálom hogy elcsesztem a randinkat, mi lenne ha megnéznék egy filmet? Kicsit talán jobb lenne a befejezés..
-Ha nincs ellenedre akkor én benne vagyok, és semmi baj, nem a tehetsz róla.
Felmentünk, List betettem az ágyába én pedig mellé feküdtem, és megnéztük a Hétmérföldes szerelmet. Vicces volt, egy darabig néztem, aztán észrevettem, hogy Alis, elaludt a vállamon, megsimítottam az arcát, majd betakartam. Kikapcsoltam a TV-t, és a lépcső felé vettem az irányt hogy haza induljak, mikor összetalálkoztam Chelsea-vel.

*Chelsea szemszöge*
Épp szinte repdesve "szálltam" be a bejárati ajtón, mikor Liam-be ütköztem. Az arckifejezése kihagyhatatlan volt. Egyszerre volt meglepődött, és kicsit rettegő is. Hoppá, hoppá!
-Szia Chelsea. - nyögte ki zavartan, és közben a cipőjét vette a lábára.
-Szia Liam. Látom jól sikerült a randi. És jó sokáig elhúzódott. Fél 2 van!
-Te beszélsz? Te is most értél haza!
-Igen, de én nem a randialanyom hálószobájából próbálok kispurizni. - néztem rá gyanakvóan, még is mosolyogtam. - Jól van Li, a ti dolgotok. De azt most mondom, hogy ha megbántod Lis-t, úgy seggbe rúglak, hogy a golyóid megcsapják az állad! - néztem rá szigorúan.
-Ó! Rendben! Megijesztettél. Nem is tudtam, hogy van egy ilyen ördögi, diktátori aggódó anyuka éned.
-Sok mindent nem tudsz még rólam, Payne. Jobb ha vigyázol.
-Majd a testőreim megteszik.
-Túljárok mindenki eszén. - próbáltunk a szerepben maradni, de a végén mindkettőnkből kitört az orbitális röhögés. Már a könnyeinket törölgettük, mikor Liam próbált elkomolyodni, és megkötötte a cipőfűzőjét.
-Lis?
-Alszik.
-Így kifárasztottad?
-Chelsea. Rossz az aki rosszra gondol.
-De hülye aki nem...-kacsintgattam.
-Ez így igaz. De csak filmeztünk!
-Rendben Pajtás, rendben.
-Pajtás? Mit szívtál?
-Jajj Liam!
-Jól van Chelsea! -nevettünk - Én most megyek, Lisnek mond meg, hogy hívom, és puszilom. - erre muszáj voltam felhúzni a szemöldököm - Chelsea!
-Jól van! Semmi közöm hozzá, de olyan cukik vagytok. Én meg szerintem egy picurkát becsíptem... Mondjuk ezt nem garantálom!
-Chelsea, szerintem menj és pihenj le, holnap megbeszéljük. - mosolygott - Megrészegített a szerelem.
-Hülye vagy? Ez még csak a második randi...Mondjuk...
-Holnap! Komolytalan vagy. - borzolta össze a hajam.
-Hé Pajtás, álljon meg a menet!
-Jól van Chelsea! Na majd holnap délelőtt találkozunk! Viszek majd magammal fájdalomcsillapítót, ne aggódj!
-Minek az?
-Majd holnap meglátod! Jó éjt!
-Jó éjt Pajtás! - csuktam be az ajtót, és elfordítottam a zárban a kulcsot, majd egyensúlyozva felmentem a lépcsőn, onnan a fürdőbe, ahol gyorsan lezuhanyoztam. Mikor végeztem már a pizsamámban mentem be a hálószobámba, ahol azonnal az ágyba dőltem.

15. Fejezet

*Chelsea szemszöge*

A stúdióban ücsörögtünk, és vártuk Haroldot, aki 11-kor lépett be az ajtón, és vágódott le mellénk a kanapéra. Elmondta, hogy Josh felhívta és elhívott minket a házavató bulijára. Louis-val egymásra néztünk és mosolyogtunk, majd ezt a pillanatot megzavarta Rockelle, aki Harry-t jött meglátogatni. A göndörkén látszott, hogy nem igazán örül neki, és kellemetlenül érzi magát, miközben Ell minden kívánságát teljesíti, és eléggé nyomul. 

Amíg Harry a szólóját énekelte fel, addig Louis odajött hozzám, és leült a kanapéra.

-Hozzak neked valamit? - kérdeztem tőle mosolyogva.

-Nem kérek, köszönöm, Csak azt akartam megkérdezni, hogy eljönnél-e velem a buliba?

-Persze, szívesen elmegyek veled!

-Akkor jó lesz, ha háromnegyed 9-re érted megyek?

-Tökéletes! - vigyorogtam, és megsimítottam a karját.

-Louis! 

-Megyek! - egy puszit nyomott a homlokomra, felállt a kanapéról, és a többi sráchoz ment gyakorolni.

A nap gyorsan eltelt, már a cuccaimat szedtem össze, mikor egy kezet éreztem a derekamon. Hátrafordultam, és Lou-t láttam magam előtt.

-Hazavigyelek? - kérdezte

-Ha nem gond.

-Dehogy gond! Örülök, ha veled lehetek!
-Hát akkor menjünk! Egy pillanat! - kimentem a mosdóba, és megigazítottam a hajam, és ellenőriztem a kinézetem. Miután kimentem Louis-val kimentünk a kocsijához, udvariasan kinyitotta az ajtót, és beszálltunk.
Az út gyorsan eltelt, többnyire szótlanok voltunk, csak a rádió adott némi zajt. A házunk előtt két puszival, és egy hosszú öleléssel búcsúztunk.
-Akkor háromnegyed 9-re itt vagyok!
-Rendben! Szia Lou.
-Szia Chelsea!
A házba belépve, láttam, hogy Allissa még nincs itthon, így töltöttem egy narancslevet, amit a kanapén ülve megittam. Lis pár perc múlva belépett, és köszönés utána felment, tusolni és hajat mosni. Addig én tévéztem, és elvoltam.
Mikor Lis végzett a teendőivel, csatlakozott hozzám a kanapén, és kibeszéltük a srácokat. Mindent elmondtam neki, hogy hogyan állunk Louis-val, és ő is elmondta, hogy ő hogyan Liammel. Én még mindig azon a véleményen vagyok, hogy nagyon szép pár lennének, és őszintén megmondom, hogy nagyon szurkolok nekik, hogy összejöjjenek.

Miután tényleg kibeszéltünk mindent, Lis elment készülődni, én meg előtte még letusoltam, majd felvettem a ruhám, és kivasaltam a hajam. Az arcomra a szokásos alapozó-púder párost tettem, a szemhéjamra barna szemhéjpúdert vittem fel, számra pedig nude rúzs került.

Allissáért Liam jött, és kedvesen felajánlották, hogy elvisznek, de elutasítottam, mert kicsit később Louis állt meg a házunk előtt. Csengetett, majd kinyitottam az ajtót. Szürke-kék csíkos pólót, szürke nadrágot, és kék Toms cipőt viselt. Haja most is tökéletesen volt beállítva, szája lélegzetelállító mosolyra húzódott.
-Gyönyörű vagy, mint mindig! -bókolt
-Ugyan Lou!
-Akkor is az vagy, és kész! - ölelt meg, és nyomott a szám sarkába egy apró puszit, mire én elmosolyodtam.
-Inkább induljunk, mert elkésünk!
-Oké! - megfogta a kezem, és úgy mentünk a fekete Porsche ajtajához, ahol kinyitotta az ajtót, és besegített.
Az úton Josh-ról beszéltünk, mesélt róla, elmondta, hogy ő a dobosuk, és hogy nagyon jó fej srác. Elmondása szerint, nagyon jóba lettek, főleg Niall-el találták meg egymást, szinte legjobb barátokká váltak.
Mikor odaértünk csöngettünk, és a már sokat emlegetett srác nyitott ajtót.
-Szia! Chelsea Higgins!
-Josh Devine! Te vagy Louis barátnője? Mázlista vagy, Haver! - szólt oda Lou-nak.
-Nem, nem a barátnőm. MÉG nem. De már így is mázlistának érzem magam, mert nem minden nap akad ilyen gyönyörű kísérőm, mint Chelsea!
-Lou!
-Én csak az igazságot mondom! - nyomott puszit a homlokomra.
-Ne idegeskedj csajszi, Louis tényleg az igazat mondja! Megfogta az Isten lábát, hogy megismert!
-Köszönöm, de ha már kibókoltátok magatok, és kellően zavarba hoztatok, most már bulizhatnánk!
-Jól van, jól van! Egy italt?
-Egy martinit! - mosolyogtam. Nem akartam sokat inni, de egy kis ital kell ahhoz, hogy ismeretlen társaságban feloldódjak.
-Én egy whisky-t!
-Egy pillanat!
Louis-val leültünk a bárpulthoz, és beszélgettünk erről arról. Miután Josh kihozta a piánk, és azt megittuk táncolni mentünk. Egy JLS szám ment mixelve, amire a refrénnél a jól ismert kézmozdulatokat tettük meg. A végén már egymást átkarolva mozogtunk a tömegben, és egy-két csók is elcsattant, miközben hosszasan vizsgáltuk egymást szemeit.
Éjfél felé elmentünk sétálni, ezzel otthagyva a bulit és a többieket. Egyikőnk sem volt részeg, Mindkettőnk 2-2 italt ivott. Louis már nem ült autóba, ezért Joshnál hagyta, így hazakísért, és az ajtóban megálltunk.
-Tudod, mi lenne, ha megismételnénk azt a múltkori randit?
-Benne vagyok!
-Akkor holnap? Vagyis ma? - nevetett. Jóval elmúlt éjfél, így már más napot írtunk.
-Oké. Hánykor? És mit csináljunk?
-8? Nem mondom el mit csinálunk, és nem kell kiöltözni!
-Szóval te már ki is tervelted?
-Ki hát! - nevetett, és végigsimított az arcomon. Hosszas szemezés után, végre ajkait enyémekre tapasztotta.
-Jó éjt! Holnap reggel találkozunk! Mi majd hamarabb lelépünk a stúdióból, úgy 4 óra körül.
-Oké! Jó éjt Louis!
-Jó éjt Chelsea! - nyomott egy hosszú puszit a számra, majd kiment a kapun, és elsétált. Figyeltem, amíg látható volt, majd hatalmas vigyorral az arcomon bementem az ajtón, és örömtáncba kezdtem. Louis újra randira hívott, és már alakulnak a dolgok! 

14. fejezet

*Allissa szemszöge*
Ma valamiért csak 11-re kellett bemenni a stúdióba, így Chelsea csak 10-kor keltett. Vicces hogy ő ébreszt reggelente. Mikor elkészültünk elindultunk és az egész utat végigbeszéltük, ahogy mindig. 11 előtt 5 perccel értünk be talán, de a fiúk már ott voltak. Harry kivételével. Zaynt és Niallt megöleltem, Liamnek pedig puszit is adtam, de nem feltűnően, mert igazából még nincs semmi..majd helyet foglaltam a kanapén Nialler mellett, és beszélgettünk. Az ajtó nyitódott..Harry volt az. Leült ő is a kanapéra és belekezdett a mondandójába.
-Srácok figyeljetek! -mondta- Josh hívott, hogy ma házavató bulit tart, mert nemrég vett egy házat, tudjátok..
-Jaa-jaa persze -helyeseltek a srácok- de hánykor lesz?
-9-kor, és azt mondta, hogy ha akarunk vihetünk barátokat is, szóval Lis és Chelsea jöttök ugye? -Liammel egymásra néztünk és elkezdtünk mosolyogni..aztán észrevettem hogy, Chel és Louis is-
-Hát, én benne vagyok ha Chelsea is! -feleltem-
-Én is benne vagyok! -helyeselt-
-Akkor mind együtt megyünk a buliba! -örvendezett Harry és Niall, mikor Rockelle betoppant-
Én csak ránéztem Chelseára egy 'mit keres ez itt' fejet vágva, mire ő megvonta a vállát, majd ránéztem Haroldra akinek csaknem leesett az álla. Elli mindent megtett amit Hazza kért. Kicsit kellemetlenül érezte magát, ahogy láttam, néha csak forgatta a szemeit. Rockelle a kanapé felé vette az irányt, gondoltam Niallel akar beszélni nem velem, így inkább odamentem Chelseahez. A munkaidőnk lassan telt, de 6 körül már végeztünk is.
-Te nem jössz? -kérdezte Chelsea-
-Nem még maradok kicsit..-majd ránéztem Liamre, amire Chel egyből tudta hogy ma egyedül fog hazamenni-
-Akkor sziasztok, Lis otthon találkozunk! -válaszolta mosolyogva és elment-
Liam a kanapén ült, és vigyorgott rám, én pedig odaültem mellé.
-Lis van kedved velem jönni a buliba? -kérdezte kiskutyaszemekkel-
-Hát persze hogy van. Hogy ne lenne?
-Akkor jó ha fél 9-re érted megyek? És sétálhatnánk úgyis jó idő van és beszélgetni is tudnánk..
-Igen úgy jó lesz -mosolyogtam-, de most már mennem kell mert hajat is akarok mosni, és el is kell készülnöm -pattantam fel a helyemről-.
-Várj haza kísérlek!
-Rendben -válaszoltam fülig érő mosollyal az arcomon, és elindultunk-
Az egész utat végigbeszéltük, nagyon kedves volt, az ajtóban pedig puszival köszöntünk el egymástól.

*Liam szemszöge*
A munka jól indult, mert Harry bejelentette hogy ma este Josh házavató bulit tart, és vihetünk "barátokat" is. Én és Allissa egyből egymásra néztünk..Harold egyik barátnője 1 óra előtt bejött a stúdióba, gondolom mert Hazza fel sem hívta és már régen látták egymást. Rockelle egész aranyos lány csak hát nagyon nyomul Harryre így ő kicsit furán kezeli a helyzetet...6-kor végeztünk, a stúdióban csak Allissával maradtunk, aki még váltott pár szót Chelsea-vel de aztán ő is elment..Én a kanapén ültem és mosolyogva bámultam List, majd odaült mellém.
-Lis van kedved velem jönni a buliba? -kérdeztem-
-Hát persze hogy van. Hogy ne lenne? -válaszolta kedvesen-
-Akkor jó ha fél 9-re érted megyek? És sétálhatnánk úgyis jó idő van és beszélgetni is tudnánk..
-Igen úgy jó lesz -mosolyodott el-, de most már mennem kell mert hajat is akarok mosni, és el is kell készülnöm -mondta, majd felállt-.
-Várj haza kísérlek! -álltam fel én is-
-Rendben -válaszolta, és elindultunk-
Az út kellemesen telt, végig beszéltük bár nem laknak messze, kb. negyed órányira. Az ajtóig kísértem ahol adtam egy puszit az arcára majd hazaindultam.

*Allissa szemszöge*

Bementem a házba, Chelsea már itthon volt, Louis hazahozta kocsival. Nagyon aranyosak együtt, gondolom a buliba is együtt mennek. Felmentem, gyorsan letusoltam és hajat mostam, majd lementem Chelhez aki a kanapén üldögélt és elkezdtünk beszélgetni a fiúkról. Mindent kibeszéltünk amit lehetséges háromnegyed óra alatt, mert aztán elkezdtünk készülődni. Chelsea még letusolt hiper gyorsan, majd felvettük a ruháinkat. Mire észbe kaptam már fél 9 lett, Liam is ideért.
-Szia Lis, csinos vagy..-mondta aranyosan-
-Szia, ó köszönöm! -pirultam el- Te is jól nézel ki..
-Köszi! Akkor mehetünk?
-Igen csak egy pillanat!
Felkaptam a táskámat és Chelsea-re néztem aki ott állt az előszobában.
-Chels! Nem jössz velünk? -kérdeztem-
-Neem, nem! Jön értem Louis, meg nem is akarok zavarni..
-Nem zavarnál. De ha jön érted Louis akkor mindegy. Na akkor ott találkozunk! Puszi. -mondtam majd becsuktam az ajtót és elindultunk-
Az úton Liam elmondta hogy szakított Daniellel miattam, vagyis mert tetszem neki és nem akarna neki hazudni. Ez aranyos volt tőle, de bánt is a dolog, mert Danielle biztosan nagyon szerette..de ez Liam döntése. 25-30 perc gyaloglás után megérkeztünk, egy gyönyörű, nagy házhoz értünk. Érdekes lesz itt bulit tartani mert a fiúk már akkor tiszta dilisek ha józanok, mi lesz velük ha lerészegednek? Liam ugyan nem ihat, és én sem vagyok az az ivós fajta, gondolom jól el leszünk. Harry és Rockelle már a kanapén üldögéltek, elég furcsa helyzetben..Louis és Chelsea is megérkeztek kéz a kézben, majd lassan Zayn és Niall is. A buli jó volt, bár Zayn és Niall hulla részegek lettek és betörtek egy ablakot az egyik vázával. Elég vicces volt, mert még Josh is nevetett, aki szintén nem igazán tudta a világát, majd a váza után ugrott. A buli végén a legtöbben a medencében végezték ruhástól..Én és Liam ittunk pár alkoholmentes koktélt, és végig együtt voltunk és beszélgettünk, aztán 2 körül eljöttünk a buliból..Út közben pedig elhívott egy randira.
-Allissa, holnap lenne kedved eljönni velem egy randira?
-Igen, az jó lenne..-mondtam mosolyogva..és bevallom örültem, hogy végre elmehetünk egy normális randira, mert a múltkori az csak egy baráti 'találkozó' volt-
-Akkor jó ha érted megyek..mondjuk 8-ra?
-Jó, és hova akarsz menni? -érdeklődtem-
-Az legyen meglepetés!
-Rendben, akkor 8-kor randizunk..-mondtam bár azt hiszem elpirultam közben-
Megérkeztünk, Liam az ajtóig kísért egy puszit nyomtam az arcára, majd elköszöntünk egymástól, én pedig bementem. Felmentem a szobámba befeküdtem az ágyba és szinte azonnal elaludtam.

~ Sziasztoook! 1-2 hozzászólást elfogadnánk szívesen, nem harapunk! :) ~

13.fejezet

*Harry szemszöge*
Épp a stúdióba készülődtem, mikor megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Josh neve szerepelt, képpel ellátva, amin dobütőkkel a kezében vigyorog. Gondolkozás nélkül elfogadtam a hívást, és a fülemhez emeltem a készüléket.
-Csá Harry! - köszönt bele vidáman.
-Helló Josh!
-Szóval, tudod, hogy most vettem egy új házat, és mivel már ideköltöztem úgy döntöttem, hogy tartok egy házavató bulit, amire téged és a srácokat is meg szeretnélek hívni. Persze hozhattok magatokkal bárkit! Megtennéd, hogy szólnál a többieknek is?
-Ott leszünk, és persze szólok nekik! Hánykor?
-9?
-Akkor 9-re ott leszünk! Szia!
-Szia! - nyomtam le a telefont, és bekötöttem a cipőfűzőm, majd bepattantam a nemrég vett Audimba.
Kivételesen 11-re kellett a stúdióba menni, és időben oda is értem. A srácok és a lányok már mind odabent voltak. Louis és Chelsea összeillenek, szinte vibrál köztük a levegő.És azt hiszik, hogy nem vesszük észre, hogy folyton szemeznek, sőt, már abban a "fázisban" járnak, amikor azt hiszik, hogy nem figyelünk, és megfogják egymás kezét. 1. Előttünk miért rejtegetik az érzéseiket? 2. Idő kérdése, és összejönnek!
-Sziasztok! Srácok, Josh hívott, és este bulizni megyünk!
-Mi?
-Josh házavatója!
-Ja!
-És mindenki hívhat magával valakit! - kacsintottam Louis-ra, aki láthatóan megkönnyebbült, és Chelsea-re mosolygott.
-Nos, ha ezt megbeszéltétek, akkor kezdhetnénk a munkát! - törte meg a hangulatot Ryan, a hangmérnök, aztán belevetettük magunkat az éneklésbe...

*Rockelle szemszöge*
Már egy ideje nem láttam Harryt, ezért arra gondoltam hogy ma meglátogatom amíg munkában van, biztosan örülne neki. Fél 12-re értem be a stúdióba, mindenki ott volt, nagy meglepődésemre Allissa és Chelsea is..Harry meglepődött mikor meglátott, így odamentem hozzá és megcsókoltam, majd köszöntem a többieknek is. Lis és Chelsea munkáját elnézve nem kell sokat dolgozniuk, most hogy itt vagyok még kevesebbet kell, mert megcsinálom amit Harry kér. Amíg volt egy kis időm odamentem Niallhöz, és beszélgettünk kicsit..
-Szia Niall, mi újság veletek?
-Szia Elli..semmi érdekes, és veled?
-Semmi..semmi gondoltam bejövök ma Haroldhoz..elég régen láttam már..és mi a program ma estére hmm?
-Háát a fiúkkal elmegyünk Josh bulijába, gondolom Chelsea és Allissa is jönnek.
-Igen? Milyen buli? Lisék is mennek?
-Aha, hát tudod Josh nemrég vett egy új házat és ez ilyen házavató lesz. Igen, gondolom ők is jönnek de nem biztos.
-Értem..-mondtam majd felálltam, és Harry felé vettem az irányt-
-Harry -szóltam neki-
-Igen Rockelle?
-Niall mesélte hogy ma mentek Josh bulijába.
-I-i-i-igen..de lehet hogy kihagyom..nem vagyok valami bulizós kedvemben..
-Elmehetnénk együtt! -mondtam mosolyogva- Allissa és Chelsea is mennek, gondolom ők is valakivel mennek..
-Igen biztosan.
-Akkor megyünk? Naaa Harry -kérleltem-
-Hát izé..őő, oké mehetünk..

*Niall szemszöge*
Ma 11-re kellett a stúdióba mennünk, de Harry még így is elkésett és mondta hogy Josh házavató bulit rendez.Allissával beszélgettem éppen mikor megjelent Rockelle, mire mindenki összenézett. Harold feje különösen tetszett, már majdnem elröhögtem magam. Csak úgy tette magát körülötte, mikor ideért mindenki előtt lesmárolta, aztán pedig teljesítette Harry minden szavát. Rockelle elindult felém és leült mellém, mire Hazzára néztem és ő csak mutogatott valamit de figyelmen kívül hagytam..
-Szia Niall, mi újság veletek? -mondta kedvesen-
-Szia Elli..semmi érdekes, és veled?
-Semmi..semmi gondoltam bejövök ma Haroldhoz..elég régen láttam már..és mi a program ma estére hmm? -kérdezte kíváncsiskodva-
-Háát a fiúkkal elmegyünk Josh bulijába, gondolom Chelsea és Allissa is jönnek.
-Igen? Milyen buli? Lisék is mennek? -fontoskodott-
-Aha, hát tudod Josh nemrég vett egy új házat és ez ilyen házavató lesz. Igen, gondolom ők is jönnek de nem biztos.
-Értem..-majd elment, és Harryhez indult-
Újra gondolva talán nem kellett volna neki semmit sem mondani a buliról, de most már mindegy..Harrytől később kaptam egy kis fejmosást, hogy a következőkben ne mondjak semmit sem Rockynak..

*Harry szemszöge*
Mikor Joshhoz érkeztünk, Rockellel az oldalamon mutatkoztam. Igazából Ell-t, nem szeretem. Utálom azt az érzést, hogy érzem, hogy Ő tényleg szeret, de én nem tudom viszonozni... Mert én nem akartam többet egy éjszakánál, meg aztán... bűntudatom is van miatta rendesen. 15 éves, Ő szerelmes, én nem, a szívét összetörni nem akarom. Csak egyszerűen idegesít.....
Josh egy whiskyvel kínált, amit elfogadtam, és a falnak támaszkodtam, és néztem, ahogy a többiek táncolnak. Nem volt kedvem csatlakozni hozzájuk, ma inkább csak "csendes megfigyelőként" működtem. Miközben az italom lassan szürcsöltem, Ell jött oda hozzám, és látszott rajta, hogy ő nem az első italán van túl... Kezeit a nyakam köré fonta, és a nyakam kezdte csókolgatni, mire én egy aprót nyögtem. Férfiból vagyok...Igazából, zavart, hogy mindenki előtt csinálta ezt, ezért akármennyire is jól esett, nem akartam ilyen állapotban kihasználni, másrészt nem szerettem volna az egész társaság előtt ezt csinálni, így eltaszítottam magamtól, megráztam a fejem, megittam az utolsó korty whiskym, és otthagytam.

12.fejezet

*Danielle szemszöge*
A zene leállt, a koreográfusunk, Aaron mosolyogva köszönt el tőlünk, és ki lépett a táncteremből. Végre vége a próbának! Rengeteg lánnyal táncolunk most együtt, Olly Murs egy számára, a Heart Skips the Beat-re. Pihegve csúsztam le a falhoz támaszkodva a padlóra, kezemben egy üveg vízzel. A táskámhoz kaptam, és kivettem a lehalkított mobilomat. 2 nem fogadott hívás, és egy üzenet, mind Liam-től. Megnyitottam az SMS-t, és meglepetten elolvastam.
"Sürgősen beszélnünk kell! Nagyon fontos! Liam"
Visszatettem a táskámba, és megfogva azt, az öltözőbe mentem, és átvettem az utcai szerelésem, majd visszaírtam Liamnek.
"Fél óra múlva a Starbucks-ban, a Victoria Streeten. Dani"
Összeszedtem magam, és elindultam a legközelebbi kávézóba. Közben Liam visszaírt, hogy ott lesz, így még jobban siettem, nehogy elkéssek.
Időben érkeztem, Li még sehol sem volt. Rendeltem egy Caramel Macchiato-t és egy félreeső, alig észrevehető asztalhoz ültem, és vártam a barátom. Körülbelül 10 perc múlva meg is érkezett, szomorúan, láttam, hogy valami bántja, és gyors puszi és ölelés után megkérdeztem.
-Valami baj van?
-Igen....

*Liam szemszöge*
Keveset aludtam, mert végig Lis járt az eszemben és Danielle. 3-4 órát aludtam csak, aztán 9-kor felkeltem. Kinyitottam a szemeimet, majd a telefonomhoz nyúltam és Danit tárcsáztam..de sikertelenül, így megpróbáltam még egyszer, de ez sem sikerült, ezért írtam neki egy üzenetet: "Sürgősen beszélnünk kell! Nagyon fontos! Liam". A válasz lassan érkezett. Felkeltem és a szekrényem felé vettem az irányt, felöltöztem és lementem enni pár falatot. Mire felértem, Danielle már válaszolt: "Fél óra múlva a Starbucks-ban, a Victoria Streeten. Dani".  Az üzenet 5 perce érkezett így felkaptam a telóm és elindultam. Út közben válaszoltam, hogy ott leszek, majd kicsit sietősebbre vettem, nehogy várnia kelljen rám. Megérkeztem. Az ajtóból láttam hogy Danielle már ott van, így bementem. Puszival és öleléssel köszöntünk. Látta hogy valami bánt, így rögtön megkérdezte..
-Valami baj van?
-Igen..Danielle tegnap este megint csókolóztam Allissával..
-Mármint azzal az Allissával? Aki csak egy jó barátod?
-Igen..de nem csak barátként tekintek rá. Az van hogy megtetszett, és nem akarok hazudni neked, és megcsalni se akarlak.
-Tegnap megcsókoltad másodjára is, azt mondtad nem fogod mert csak egy barátod..
-Tudom, és sajnálom..Danielle szakítani szeretnék veled..
-Mi? Azt hittem szeretsz...Seggfej! -mondta hangját felemelve, mire dühösen felállt, és kávéja a fejemen landolt, majd elviharzott-
Ott ültem..a kávé a fejemről folyt a nyakamra és pólómra. Mindenki minket nézett ahogy ott ülök kávés fejjel, és ahogy Dani dühösen távozott..

*Danielle szemszöge*
El sem hiszem, hogy szakított velem. Hogy csalhatott meg? KÉTSZER?! És én még bíztam benne...
Most is oda mentem, ahol mindig megtudtam nyugtatni magam, és le tudtam vezetni a dühöm: a táncterembe.
Odaérve ledobtam a táskám, és bekapcsoltam a zenét. Ritmusra kezdtem mozgatni magam, és improvizáltam. Teljesen beleéltem magam. Az arcomon egy-két kósza könnycsepp csordult le, amit azonnal letöröltem, de még így is szipogtam. Egyre könnyebbnek éreztem magam, a dühöm csillapodott, a fájdalom a szívemben egy picit enyhült, de még így is nagyon fájt. Szeretem Liam-et...

*Aaron - a tánctanár- szemszöge*
A lejátszóban hagyott CD-mért mentem vissza a próbaterembe, mikor hallottam, hogy szól az ismerős zene. Benéztem, és láttam, hogy az egyik táncos, Danielle próbál, de nem a koreográfiát. Valami egészen mást, ami nagyon jól mutatott. Az arcát figyeltem, és láttam, hogy sír. Még egy picit figyeltem, és benyitottam, mire ő azonnal abba hagyta.
-Baj van Danielle? - kérdeztem.
-Ööö. Nincs. - válaszolt zavartan, még a szemét törölgette.
-Látom, hogy valami nincs rendben! Gyere, tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz! -veregettem meg a vállát, majd a kezéhez kaptam, és a székekhez húztam, majd leültünk egymással szemben.
-Szóval Liam... - kezdte, és elmesélte, hogy az a rohadék megcsalta, majd megbocsájtott, majd újra megcsalta, és utána szakított vele. Ha ilyen barátnőm lenne, mint Danielle más lányra sem néznék rá. Ő gyönyörű, okos, vicces és tehetséges.
-Tudod mit? Meghívlak egy másik kávéra, mert az előzőt arra a szemétládára pazaroltad!
-Benne vagyok! - mosolyodott el most először, majd elindultunk egy másik Starbucks-ba, hogy esély se legyen arra, hogy összefussunk Liam-mel...

11. Fejezet

*Allissa szemszöge*
Chelseával már egy hete folyamatosan bejárunk a stúdióba a fiúkhoz. Kimerült vagyok, hiszen mindennap 9-kor kelünk, ami nem egy korai időpont de én kifejezetten nagy álomszuszék vagyok, és elég sokáig szoktam fent lenni...Egy hét telt el, a mai nap is úgy indult mint az eddigiek, bár nem Chelsea ébresztgetésére keltem, hanem a telefonom csörgésére.  Kikapcsoltam az ébresztőórát rajta, majd felöltöztem és elindultam. Az út hosszú volt és az idő is lassan telt. Chelsea ma nem jött a stúdióba, mert készülődik a randira. Louis nagyon tetszik neki, és ő is Lounak, a munkánk ideje alatt megismertem őt. Nagyon vicces fiú, ha járni fognak igazán aranyos pár lesznek. A stúdióba érve a fiúkat pillantottam meg, akik kicsit kérdően néztek rám.
-Hát Chelsea hol van? -kérdezte Niall-
-Louis elhívta randira, ami ma este lesz, és mivel általában 7-kor végzünk, ezért ma otthon maradt hogy készülődhessen.
-Úúú Louis és Chelsea..én tudtam! Elejétől fogva tudtam hogy összejönnek majd..-vágta rá Zayn-
-Apropó Lou, ő hol van? -kérdeztem-
-Éppen kiment a wc-re a drágám. Már egy ideje ott van, megnézem mit csinál. -mondta Harry, majd felpattant és kiment-
Az utóbbi időben nem igazán beszéltem Liammel ami bánt, mert tetszik nekem. Köszönünk egymásnak, megbeszéljük amiket meg kell, és néha egymásra nézünk...Niall éhes, és minden percben az, nagyon szeretem, de ennyit nem ehet egy ember, szinte minden percben mennem kell valami kajáért. A többiek néha-néha kérnek valamit, de Niall állandóan! Letelt a munkaidőm, mindenki kiment a szobából, csak Liam guggolt még az egyik sarokban és pakolgatott még valamit. Kicsit ideges lettem, hogy azok után ami történt egy szót sem szólt hozzám, így odamentem hozzá..
-Liam figyelj..!-kapta fel a fejét és nézett rám kérdően- Lassan egy hete, hogy alig szólsz hozzám! Ez nagyon rosszul esik, azok után ami történt..Miért van ez?
-Lis, ezt ne most beszéljük meg..
-De most kell megbeszélnünk, ha most nem fogjuk akkor sosem, ha nem kedvelsz mond meg kerek-perec!
-De kedvellek..
-Akkor meg mi van? Nem értem miért viselkedsz így.
Liam nem válaszolt, csak megvonta a vállát, amire ideges lettem.
-Liam válaszolj, ha kedvelsz miért viselkedsz így?
-Mert nagyon tetszel nekem -förmedt rám, amire én kicsit megszeppentem, majd felállt és megcsókolt-
Tökéletes volt, pedig már megtörtén egyszer, bár azt Zayn megszakította...
-Akkor én is bevallok valamit..te is tetszel nekem..szerintem már mindenki tudja, csak te nem..-mondtam a csók után-
Liam vigyorgott rám, és én is rá. Nem szóltunk egy szót sem csak mosolyogtunk, úgy nézhettünk ki mint a bolondok..

*Liam szemszöge*
Allissa és Chelsea egy hete itt dolgoznak a stúdióban. Chelseával minden nap beszélgetek állandóan velem, Louissal és Harryvel van. Nagyon kedves lány, már értem miért tetszik Lounak. Allisához azóta nem szólok amióta itt vannak, legalábbis olyat nem, ami szórakoztató lenne vagy érdekes, ha szükségünk van valamire szólok neki, de egyébként nem. Tetszik nekem, de ez nem jó, mert Daniellel járok, így szerintem mindkettőnknek jobb ha nem szólunk egymáshoz. Bunkó vagyok, ha valaki más lenne ilyen biztosan nem kedvelném..Este 7 körül lehet, a többiek már elmentek, csak én maradtam és Allissa. Én még pakolásztam az egyik sarokban, Lis meg pár CD-t rakosgatott ide-oda, mikor idelépett hozzám..

-Liam figyelj..! Lassan egy hete, hogy alig szólsz hozzám! Ez nagyon rosszul esik, azok után ami történt..Miért van ez?
-Lis, ezt ne most beszéljük meg..-válaszoltam kicsit flegmán-
-De most kell megbeszélnünk, ha most nem fogjuk akkor sosem, ha nem kedvelsz mond meg kerek-perec!
-De kedvellek..
-Akkor meg mi van? Nem értem miért viselkedsz így.
Nem válaszoltam, csak megvontam a vállam.
-Liam válaszolj, ha kedvelsz miért viselkedsz így?
-Mert nagyon tetszel nekem -mondtam, kicsit felemelve a hangom, mire felálltam és megcsókoltam-
-Akkor én is bevallok valamit..te is tetszel nekem..szerintem már mindenki tudja, csak te nem..-mondta Lis a csók után-

A csók tökéletes volt, de eszembe jutott Danielle, hogy én újra megcsalom. Allissa tetszik nekem, nagyon..Azt hiszem szakítanom kell Danivel...

10. Fejezet

~Köszönjük a több mint 1000 látogatót! :) Reméljük, hogy tetszik a blog, és köszönjük hogy szavaztok a fejezetek végén. Mindössze a kommenteket hiányoljuk..de nem baj, a lényeg hogy már több mint 1000 látogatónk van, köszönjük! :))~

Boldog 2. születésnapot a One Directionnek! :D
Happy Birthday :) ♥


*Chelsea szemszöge*
/Pár nappal később/
Hulla fáradtan estem be a stúdióba. A srácok egész nap az új albumon dolgoztak, és mindig kitaláltak valamit, amire feltétlenül szükségük volt. Niall csupán négyszer küldött el valami kajáért, Louis répát kért, Zayn pedig egész nap morcos volt, amiért elől lekonyult a haja, és még sorolhatnám, mennyi mindent kellett szereznünk. Nem irigylem Paul bácsit.
A mai munkálatoknak este 7-kor lett vége, és Louis nagylelkűen felajánlotta, hogy hazavisz minket. Az út csöndben telt, mind fáradtak voltunk, Lou az egész napos énekléstől, mi pedig attól, hogy nekik ugráltunk... Negyed óra utazás után ismerős házsort pillantottam meg, és megláttuk ideiglenes otthonunk. Allissa villámgyorsan pattant ki a kocsiból, és én is követtem volna, hogy Louis meg nem szólal.
-Várj!
-Hmm? -néztem rá a visszapillantó tükörben, de nem sokáig, mert hátrafordult hozzám.
-Oké, nem ilyen körülmények között akartam ezt megtenni, de most vagy soha.
-Miről beszélsz? - nevettem el magam.
-Hát tudod egész nap ezen paráztam. Szóval én szeretnék elmenni veled valahová, kettesben...
-Ó... ez egy...?
-Hát, igen. Tudod nekem már az esküvőn nagy megtetszettél, mikor beszéltünk nagyon jól éreztem magam. Nagyon kedves, aranyos és vicces lány vagy, ezért szeretnélek randira vinni. Már ha te szeretnéd...  - pirult el, mire aranyosan lehajtotta buksiját. El sem hittem, amiket mondott... Én? Kedves?Aranyos?Vicces? Egyedül a lány stimmel!
-Persze, benne vagyok! - mosolyogtam rá. Miért ne? Louis egy kedves, vicces, imádnivaló srác, aki ráadásul tetszik is nekem, és én is neki. Mi a probléma?
-Tudod megértem ha nem akarsz... Mi? Várj igent mondtál?
-Igen Louis, szívesen elmegyek veled valahova! -nevettem rajta, és ő is elmosolyodott.
-Király! Holnap 8?
-Megfelel.
-Akkor holnap este itt leszek. Addig is vigyázz magadra! Jó éjt!
-Jó éjt! - szálltam ki a kocsiból, majd Louis elhajtott.
-Hát ez mi volt? - kérdezte Lis.
-Bent elmesélem.... - odabent Allissának elmeséltem, hogy mit mondott Lou, aztán egy csajos estét tartottunk. Már ki is választottuk a holnapi ruhám, és mindent átbeszéltünk. Úgy éjfél körül viszont álomra hajtottuk a fejünket...

*Másnap*
Már a randira készülődtem, mert már fél 7 volt. Ma szerencsére nem volt semmi dolgom, a fiúk is megkíméltek, Lisnek viszont valamiért be kellett mennie... De nem baj, így legalább nyugodtan tudtam készülni. Már nagyon izgultam. A gyomromban ismeretlen érzés volt, és az arcomról sem lehetett levakarni a mosolyt....

A hajamat begöndörítettem, és az utolsó csavarások után kimentem, és felvettem a már kikészített ruhát, és kiegészítőket. Az arcomra csak egy leheletnyi sminket tettem. Magamra permeteztem egy keveset a kedvenc parfümömből. Utoljára ellenőriztem magamat, mikor csöngettek. Pillanatok alatt a bejárati ajtóhoz mentem. Egy nagy levegőt vettem, majd kifújtam. Aztán kinyitottam az ajtót. Ott állt Ő. Lélegzetelállítóan festett. Fehér ing volt rajta, és szokatlanul a felső 2-3 gomb kigombolva, fekete nadrág, és arcán az a szívdöglesztő féloldalas mosoly, amitől még lélegezni is elfelejtek.

-Szia! Nagyon csinos vagy! Indulhatunk? - kérdezte.
-Szia Louis! Köszönöm. Persze, egy pillanat, hozom a táskám.
-Rendben.
Visszamentem a szobába a táskámért, és még utoljára a tükörbe pillantottam. Megnyugodtam, mert láttam, hogy a sminkem nem mászott el, és a hajam sem ment tönkre. Az lett volna az igazi tragédia...
-Mehetünk! - csuktam be magam mögött az ajtót.
-Arra gondoltam, hogy mivel nincs messze, és ilyen szép az este, talán sétálhatnánk! Persze, csak ha nem bánod!
-Dehogyis!
Az út szótlanul telt. Nem abban a kínos csendben, hanem abban, mikor nem kell megszólalni, csak hallgatni a város moraját, és kézen fogva végigmenni az utcán, szerencsére zavaró tényezők nélkül. (gondolok itt rajongókra, fotósokra)
Louis lassított léptein, így én is kénytelen voltam. Egy nagy épületnél álltunk meg, és csodálkozva pillantottam Louis-ra, aki egy mosolyt küldött felém, és finomat megszorította a kezem. Behúzott az épületbe, ami leginkább egy hotelra hasonlított. De mit keresünk mi egy hotelban? A liftbe beszálltunk, és a tetőtér gombját nyomtuk meg. Perceken belül a lift csengője szólt, hogy megérkeztünk, és még mielőtt kinyílhatott volna az ajtó Louis elfordított a fal felé, és a fülembe suttogta:
-Csukd be a szemed, és ne less! - erre elmosolyodtam, és úgy tettem, ahogy ő mondta. Ahogy éreztem kiléptünk a liftből az esti londoni szellőbe, és pár lépést tettünk előre.
-Kinyithatod! - úgy tettem, és körbenéztem. Ahogy tudtam, a tetőn voltunk. Egész Londont látni lehetett, és innen persze láttuk a London Eye-t, ami most is, mint mindig világított, ahogyan a körülöttünk lévő mécsesek is. Kicsit arrébb pillantottam, és egy matracot láttam, takarókkal, párnákkal, erre kérdőn pillantottam Louisra.
-Ne gondolj rosszra! - nevetett, majd a tetőtér közepén álló terített asztalhoz vezetett. Udvariasan kihúzta széket, majd ő is leült velem szembe.
-Louis, ez gyönyörű. Köszönöm!
-Ugyan, nem gyönyörűbb, mint te! - erre azonnal elpirultam, és lehajtott fejjel próbáltam ezt leplezni. - Édes vagy, mikor elpirulsz! - nevetett aranyosan.
-Jajj, Lou!
-Jól van, na! - mosolygott - Együnk, mert már én is farkaséhes vagyok! Én főztem, szóval remélem ízlik majd...
-Te főzted? Komolyan? - mosolyogtam. Ez olyan aranyos. Még egyetlen barátom sem főzött nekem, pláne nem az első randin.
-Igen, szóval kezdjük, kíváncsi vagyok, hogy ízlik-e.
Amit Lou főzött, isteni volt! De komolyan! Ki sem néztem volna belőle! Jó, mondjuk bevallotta, hogy a desszertet vette, de ettől nem lettem csalódott. Így is 2 finom fogást készített, amivel már levett a lábamról.
-Ízlett? - kérdezte
-Isteni!
-Tényleg? Örülök, hogy ízlett! Még van egy kis meglepetésem, gyere! - fogta meg a kezem, és ahhoz a matrachoz kísért, amit az este elején láttam. - Arra gondoltam, hogy nézhetnénk csillagokat. Meg csak úgy bámulnánk az eget. Ki kell használni, hogy felhőtlen az ég, itt Londonban.
A fejemet Lou mellkasán pihentettem, ő pedig göndör tincseimmel játszott, miközben az eddig felhőtlen, csillagos égboltot figyeltünk. Tekintetünk lejjebb ment, egészen addig, míg egymást szemét nem bámultuk. Louis az arcával közeledni kezdett, és ajkait enyémekre tapasztotta. Lágy, mégis szenvedélyes csókban forrtunk össze, amit a szitáló eső sem szakított félbe, ami közben el kezdett esni. Csak a levegőhiány miatt váltunk el egymástól, akkor összeérintettük a homlokunkat, és mosolyogtunk, és hagytuk, hogy az eső csak essen körülöttünk. Mert hiába, ez London!

9. Fejezet

*Chelsea szemszöge*
Amint anyuék elmentek, a kezembe vettem a levelet, és gyorsan elolvastam.Paul azt írta, hogy tulajdonképpen a fiúk "jobb kezei" leszünk, szóval megszerezzük nekik, amire szükségük van, ha kell elintézünk nekik pár dolgot, és amennyire tudunk vigyázunk rájuk. Ezen felnevettem. 5 fiúra 2 lány vigyáz. Jó vicc!
A levélben még az is állt, hogy 10 órára a stúdióban találkozunk velük, és onnantól kezdődik a mi "munkánk". Mivel Allissa nincs itthon, leültem a tévé elé, és belenéztem valami vígjátékba, ami nagyon gagyi volt, így kikapcsoltam és vettem egy forró fürdőt, majd álomra hajtottam a fejem.

*Másnap*
9 órakor az ébresztőórám csörgött, így gyorsan kikapcsoltam, és kikászálódtam az ágyból. Ami megjegyzem, nagy nehezemre esett....
Lis szobájába mentem, ahol a Ő még nagyban húzta a lóbőrt. Óvatosan ébresztgetni kezdtem, majd végre kinyitotta a szemét.

-9 óra -mondta fáradtan - még hajnal van Chelsea!!
-Próbálj elkészülni, ugyanis lassan mennünk kell a stúdióba átvenni Paul helyét. A One Directionnak fogunk segíteni..
-Rendben...RENDBEN?! -élénkült fel- én nem akarok nekik dolgozni..vagyis hogy, nem tudom hogy állunk Liammel és így nem igazán szeretnék vele/velük találkozni.
-De nem akarok egyedül menni. Kérlek gyere el velem! Ha most nem jössz akkor sosem fogsz, és így nem is fogod megtudni hogy álltok. Különben is..mit csinálnál itthon egyedül?
-Hát jó, már öltözöm is..-ahogy megpróbált kikelni az ágyból, valahogy beleakadt a lába a takaróba, és hatalmasat esett, amire én elkezdtem röhögni.
-Lis -próbáltam megszólalni a röhögés közepette- kelj már fel, mert sosem fogunk elkészülni!
Mikor láttam, hogy elkezd pakolni, hátat fordítottam, és kiléptem a szobából, és az enyémbe siettem. A bőröndömből kivettem pár ruhadarabot, és kiegészítőt, majd a fürdőszobába mentem, ahol elvégeztem a reggeli teendőim. Mikor végeztem felöltöztem, és még egy kis leheletnyi sminket is feltettem, a hajamat pedig hagytam, hogy hullámosan omoljon a vállamra.

-Lis! Kész vagy?!
-Aha! Mehetünk!
Mikor odaértünk a stúdióba, a recepciós hölgy felkísért minket a fiúkhoz, ahol gyors bemutatkozás után csevegésbe kezdtünk. Én Louis-val, Liam-mel és Harry-vel beszélgettem, míg Lisa Zayn-nel és Niall-lel volt elfoglalva. Lou-n most is, mint az esküvőn sírtam a nevetéstől. Ennek a srácnak elképesztő humora van! Ha mellette vagyok valamiért mindig vigyorgom, pedig még csak kétszer találkoztunk. Harry is nagyon kedves, vicces és bolond, (jó értelemben) Liam pedig komoly, de mégis szórakoztató, és jól el lehet vele beszélgetni.
-És Niall-lel van köztetek valami? Nem mesél nekünk semmit! - kérdezte Louis, amin csodálkoztam, mert mégis mi köze van hozzá, de válaszoltam.
-Dehogy! Nagyon kedves srác, de csak barát. -mosolyogtam.
-Nem úgy tűnik, mert az esküvőn hirtelen eltűntetek...
-És?!
-Hát..
-Nincs hát Louis, Niall a barátom...
-Oké, bocsi.
-Semmi baj...
Utána már eléggé elment a kedvem ettől a munka dologtól. Az egy dolog, hogy Louis kedves, humoros és baromi jó pasi... Mi állj! Szóval a lényeg. Semmi köze a magánéletemhez!!!


*Allissa szemszöge*
Reggel Chelsea ébresztgetésére ébredtem. Nagy nehezen ki nyitottam a szemeim, majd ránéztem a mellettem lévő órára ami az éjjeliszekrényen volt.
-9 óra -mondtam- még hajnal van Chelsea!!
-Próbálj elkészülni, ugyanis lassan mennünk kell a stúdióba átvenni Paul helyét. A One Directionnak fogunk segíteni..
-Rendben...RENDBEN?! -eszméltem fel- én nem akarok nekik dolgozni..vagyis hogy, nem tudom hogy állunk Liammel és így nem igazán szeretnék vele/velük találkozni.
-De nem akarok egyedül menni. Kérlek gyere el velem! Ha most nem jössz akkor sosem fogsz, és így nem is fogod megtudni hogy álltok. Különben is..mit csinálnál itthon egyedül?
-Hát jó, már öltözöm is..-ahogy megpróbáltam kikelni az ágyból, a lábam beakadt a takaróba így kiestem-
-Lis -próbált megszólalni a röhögés közepette- kelj már fel, mert sosem fogunk elkészülni!
Felkeltem és előpakoltam a bőröndömből. Mára nem igen volt tervem, csak beakartam pakolni a szekrénybe. Ami ugye elvesz egy kis időt hisz' 3 hónapnyi ruhát hoztam, de majd a 'munka' után megcsinálom. Előkaptam egy laza felsőt, egy hozzá illő nadrággal és egy cipővel. A hajamba kendőt tettem, majd kontyba fogtam. Fogat mostam, majd késznek nyilvánítottam magam. Negyedóra gyaloglás után megérkeztünk a stúdióba, ami még üres volt. 5 perc után megjöttek a fiúk is. Liamet és Zaynt öleléssel köszöntöttem, Louisnak, Harrynek és Niallnek pedig bemutatkoztam. A munkánk alatt szinte végig Zaynnel és Niallel voltam. Niall nagyon aranyos fiú, igazán megszerettem, aztán hárman kibeszéltük az esküvőn történteket, így szóba jött Liam is..mivel ő és Niall közel állnak egymáshoz, szerinte nem csókolt volna meg ha nem tetszek neki. Talán van egy kis remény?

8. Fejezet

*Liam szemszöge*
A randi Allissával nagyon jó volt. Mikor érte mentem, rögtön ajtót nyitott, kicsit meglepődött, de már készen állt. Talán azt gondolta nem megyek érte a csók miatt..Csinos volt, és nem öltözött ki, ami tetszett, lazára vette, de persze nem annyira hogy egy melegítőben jöjjön el. Nem vittem különleges helyre csak a városban sétálgattunk. Meghívtam egy shake-re, majd elmentünk egy közeli parkba, és beszélgettünk.  Nagyon jó társaság mert bármiről lehet vele beszélgetni. A csókunk nem jött szóba, gondolom mindketten kínosan éreztük egy kicsit magunkat, hiszen nekem van barátnőm, ő pedig csak a barátom akar lenni Danielle miatt.
Másnap reggel a telefonom csörgésére keltem. Danielle képe volt a kijelzőn így felvettem.
-Szia -szóltam bele még kicsit kómás hangon, de kedvesen-
-Szia, ma reggel elmentem kicsit sétálni és megláttam egy újságot..képzeld a címlapon vagy..
-Tényleg? A fiúkkal?
-Nem! Egy lánnyal vagy rajta, kettesben sétálgattok..ki az?
-Ő csak egy barátom. Allissa a neve...
-Hát rendben...Hiszek neked!  Puszi, szia!
-Szia -nem tudom mit kellett volna mondanom Danielle-nek, de Allissa csak egy barátom, de én megcsókoltam, és azt hiszem ezt el kell mondanom Daninek is- de várj!
-Igen Liam?
-Tudnánk ma találkozni? Mondjuk félóra múlva? 
-Igen, gyere ide, várlak, puszi!
-Puszi

*Danielle szemszöge*
Liam találkozni akart, így gyorsan rendbe szedtem magam, és a házban is összepakoltam egy kicsit. Mikor készen lettem, nem sokkal később csöngettek is, és amint kinyitottam az ajtót sejtéseim beigazolódtak, és Liam állt ott.
-Szia Kicsim! - köszönt kedvesen, és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Szia Liam! - mosolyogtam rá, és behívtam a nappaliba, ahol helyet foglaltunk.
-Tudod, nem véletlenül akartam veled találkozni a stúdiózás előtt. Tudod Paul esküvőjén, ahova te nem tudtál eljönni megismertem Allissát. És tudod... öhm. megcsókoltam. De nem jelentett semmit sem!
-Mi?! "Csak egy barátom" mi?! Nekem is vannak barátaim, de nem csókolgatom őket!
-De nem tényleg nem jelentett semmit sem! Én csak téged szeretlek! Ezt te is tudod! Nagyon sajnálom...
-Sajnálhatod is, de attól az a csók még megtörtént!
-Tudom. De tudod, hogy mennyire szeretlek!
-Tudom...
-Akkor megbocsájtasz?
-Tudod Liam.... Most csalódtam benned. De láttam, hogy tényleg megbántad, ezért megbocsájtok, de remélem többet nem történik ilyen.
-Köszönöm Danielle! Szeretlek!
-Én is Szeretlek!
-Nekem most mennem kell, mert a stúdióban most találkozunk először Paul helyettesítőivel. Állítólag valamilyen rokona, és ők csak arra lesznek, hogy megszerezzék azokat amikre szükségünk van...
-Király! De siess, nehogy elkéss!
-Jól van sietek. Szeretlek Kincsem! Szia! - kísértem ki, és egy csókkal búcsúztunk. Csalódtam benne, de megbocsájtottam, mert szeretem, és szükségem van rá. De a bizalom elveszett...

7. Fejezet

*Niall szemszöge*
Éppen Louis-t kerestem, mikor megláttam, hogy egy gyönyörű lánnyal pezsgőzget. Odamentem hozzájuk Louis pedig kedvesen bemutatott. Kiderült, hogy a lányt Chelsea Higginsnek hívják, és Paul unokahúga. Nagyon kedves lány. Hoztam magamnak egy pohár pezsgőt, és az est további részében beszélgettünk.
Vettem a bátorságot, és táncra hívtam. Louis féltékenyen pillantott rám, de jelen pillanatban nem érdekelt, csak ő. Együtt mozogtunk a zenére, majd mikor véget ért az asztalhoz mentünk, és a pincértől kértünk még egy pohár pezsgőt. Nem is tudom hányadik, de mikor megérkezett, azonnal koccintottunk az ifjú párra, majd újra, és újra...

*Chelsea szemszöge*
A nap fénye pont rám világított, így kinyitottam a szemem, és gyorsan körbenéztem. Idegen szoba, még sosem voltam itt. Tehát ez nem Paul háza, szóval akkor hol vagyok? Az ágy másik felére félve pillantottam. Aztán kicsit megijedtem, mert mellettem egy nem túl ismerős srácot pillantottam meg. Finoman a meztelen mellkasára csaptam, erre azonnal mocorogni kezdett.
-Kelj már fel!!! - mondtam kicsit hangosabban.
-Még 5 perc na...
-Nincs 5 perc!!! Ki az ágyból!
-Jól van már. - kinyitotta kék szemeit és rám nézett. - Mi van? Amúgy jó reggelt.
-Hogy mi van? Mi történt?
-Nyugi már!
-Nyugi? Most komolyan ezt mondtad?
-Mi van azzal, ha azt mondom nyugi? Ne izgulj már, nem történt semmi.
-ÁMEN!
Bepillantottam a takaró alá és valóban csak a fehérneműim voltak rajtam.
-Nem akartad tönkretenni a ruhád.
-Aha... De te is ittál nem?
-Ittam hát.
-Akkor te hogy-hogy emlékszel?
-Van egy ilyen képességem. Mindegy mennyit iszom, emlékszem mik történtek.
-Ó ez király, osztozhatnánk rajta. Én sajnos sosem emlékszem, hogy mi volt előző este. Amúgy nem láttad a cipőm?
-Öööö. Itt van. - nyomta kezembe a cipőmet, amit én gyorsan fel is vettem. - Amúgy nem adtad meg a telefonszámod. Megadnád? Én azért szeretnék még veled találkozni.
-Én is veled. -írtam egy cetlit, majd átadtam - Egyébként Paul bácsi nektek dolgozik igaz?
-Ja.
-Akkor még biztosan találkozunk.
-Hát remélem a legjobbakat. - mosolygott.
-De nekem most mennem kell. A szüleim már biztos a körmüket rágják, hogy hol vagyok. De hol is vagyok?
-A házamban. Ne aggódj, 2 utcára van Paul háza. Hazavigyelek?
-Nem szükséges, valahogy visszatalálok.
-Ahogy akarod.
-Akkor szia!
-Akkor szia! - mosolygott, majd kiléptem az utcára.
Kiléptem a londoni nyári éghajlatba, ami most egy kicsit hűvös volt. Eszembe jutott, hogy a szüleim ma mennek vissza Leeds-be, és még az is lehet, hogy már elmentek, szóval egyre gyorsabban kapkodtam a lábaimat, aminek meg is lett az eredménye. Pár perc múlva már a kaput csuktam be magam után, és ninjaként próbáltam bemenni a házba, és fellopakodni a szobámba. Persze ez a terveim is meghiúsult, mert a szüleim a konyhában ücsörögtek. Anya szendvicseket pakolt, Apa pedig a reggeli kávéját szürcsölgette. Bajban vagyok. Nagy bajban.
-Jó reggelt Kisasszony.
-Jó reggelt... - válaszoltam.
-Te merre jártál éjszaka? - ketyeg a bomba...
-Egy barátomnál aludtam.
-És ki az a barát? Tudtommal senkit sem ismersz itt Paulékon kívül.
-Niall Horan.
-Fiúnál aludtál?! - BUMM!
-Csak aludtam. Nyugi már, nem történt semmi sem. - 10 perccel ezelőtt még Niall-t hordtam le, amiért ily módon nyugtatni próbált. Átérzem a helyzetét.
-Mit szólnál hozzá, ha most azt mondanánk, hogy jössz velünk Leeds-be??
-Hát öhm. Maradni akarok.
-És honnan tudjuk, hogy nem kerülsz bajba?
-Onnan, hogy az elmúlt 18 évben, semmit gond nem volt velem, nem akarom most elkezdeni. Remélem, hogy azért bíztok bennem. Az volt a baj, hogy túlságosan is megünnepeltem a bácsikám esküvőjét...
-Túlságosan, az biztos. Több ilyen ne forduljon el, amíg Londonban vagy.
-Akkor maradok?
-Maradsz, de viselkedj jól!
-Természetesen! De Paul bácsiék?
-Ők már elmentek, Paul hagyott egy levelet, hogy miket kell elintézz, és azt mondta, hogy adjuk át, hogy hívhatod, ha valami gond van.
-Oké. - nyújtották át a levelet.
-Mi is megyünk, csak rád vártunk.
-Bocsi még egyszer.
-Na gyere ide! Hadd öleljem meg az én egy szem nagylányom! - ölelt át szorosan, és egy puszit nyomott a homlokomra. - Vigyázzatok magatokra!
-Vigyázunk!
-Gyere nagylány! - ölelt át apa is, közben kikísértem őket a kapuba, ahol a kocsi megpakolva várakozott. Még egyszer elbúcsúztunk, és elhajtottak. Odakint maradtam, míg láthatóak, de amikor lekanyarodtak az utcából, már nem láttam őket, így bementem a házba. A nyár elkezdődött!

6. Fejezet

*Allissa szemszöge*
Miután Liam elhívott randira, felkért táncolni amire én igent mondtam. Egy elég pörgős számot játszottak így szinte azonnal kedvet kaptunk a tánchoz, de alig telt el 10 másodperc amíg a táncparketten voltunk egy lassú szám következett. Belenéztem Liam szemébe és nem tudtam ellenállni azoknak a gesztenye barna szemeknek. Ő már nyújtotta a kezét amit én örömmel megfogtam, és elkezdtünk lassúzni. A kezeim a nyaka köré fontam ő pedig a derekamra tette az övéit. Nem táncoltunk sokáig talán csak 5 percet. Közelebb hajolt és a fülembe suttogott.
-Kimegyünk  az udvarra?
-Menjünk! -válaszoltam, és közben rámosolyogtam-
Az udvar nagyon szép volt, nem voltak virágok és semmi különösebb dolog sem, csupán egy hatalmas fűzfa kivilágítva kisebb lampionokkal. Mi leültünk a fűbe, néztük a csillagokat és beszélgettünk szinte a semmiről. A zene kihallatszódott. Épp egy lassú zene ment. Liam rámnézett és felkért táncolni.
-Táncolunk?
-Itt és most? -vigyorogtam-
-Igen.
-Hát jó, benne vagyok.
Felálltunk és táncoltunk. Nagyon romantikus helyzet volt bármennyire is szeretnék Liamre csupán barátként tekinteni. Kezeim megint a nyaka köré fontam és ő a derekamat fogta. Ott táncoltunk ketten a fűben, amikor megcsókolt. Próbáltam magam leállítani de nem ment, Liam nagyon tetszik nekem bár van barátnője. Csupán egy perc volt de nekem többnek tűnt. A csókunkat Zayn szakította meg...

*Liam szemszöge*
Allissa gyönyörű lány. Miután randira hívtam késztetést éreztem arra hogy felkérjem táncolni amire ő igent mondott. Nagyon tetszik nekem, bár ez bűn mert nekem most itt van Danielle. Allissával kimentünk a kertbe. Az ég ma különösen szép volt, tele volt csillagokkal, így leültünk a fűbe beszélgetni. A zene kihalladszódott és én újabb táncra kértem fel őt. Az udvaron táncoltunk ketten és én megcsókoltam. Talán nem szabadott volna de én így láttam jónak, még ha nem is ez a helyes cselekedet. Nagyon jó volt még Zayn ki nem jött...

*Zayn szemszöge*
Egy ideje már keresem Liamet, nem is tudom mióta. Mindenki eltűnt vagy csak van valakivel. Háromnegyed órája még láttam de aztán eltűnt. Egy öreg úr már régóta ott ült a sarokban így megkérdeztem hogy látta-e Liamet, azt mondta igen, kiment az udvarra valakivel. Kíváncsi vagyok, hogy kivel mehetett ki, mert nem igazán ismerek itt senkit sem így gondolom ő sem. Kimentem az udvarra de lehet hogy rosszul tettem, mert azzal a valakivel éppen csókolózott..
-Khm-khm -színleltem köhögést, mire ők elváltak egymástól mintha mi sem történt volna-
-Őőő Zayn mit keresel te itt? -törte meg a csendet Liam-
-Egy ideje kerestelek már mert nem volt kivel lennem és nem akartam egyedül üldögélni az asztalnál..
-Miért mi van a többiekkel?
-Harry gondolom hazament valami csajjal, Niall épp egy lányt fűzöget a bárpultnál, Lou pedig szintén nincs meg...
-Értem..
Pár perc kínos csönd után
-Allissa Franklin vagyok -nyújtotta kezét a lány, egy kicsit félénken-
-Én pedig Zayn Malik -válaszoltam, majd kezet ráztunk-
-Liammel éppen a csillagokat néztük és beszélgettünk..csatlakozol hozzánk? -az ég leszakadhatna ettől a hazugságtól, közben Liamre néztem kérdőn aki alig mert rám nézni-
-Hát jó..-válaszoltam Allissának-
Nagyon sokat beszélgettünk Liammel és Lissel akit nagyon megkedveltem, rettentő aranyos lány. Már 4-5 óra lehetett mikor Lisa megnézte az óráját, majd felállt.
-Sajnálom de nekem mennem kell..elég későre jár és még haza kell sétálnom..-mondta-
Liam biztosan haza akarta volna kísérni de a jelenlétem miatt nem nagyon tolongott...
-Hazakísérlek -mondtam, és ránéztem Liamre akin kicsit látszódott a féltékenység, de próbálta leplezni-
-Rendben. Köszönöm! -válaszolt Lis, és elindultunk-
Az úton nagyon sokat beszélgettünk, és elmondta hogy nagyon tetszik neki Liam, de próbál ellenállni, mert van barátnője, bár amint láttam az nem sikerült. Mondta hogy elhívta egy randira is, de a csók után nem tudja, hogy hogy lesz, és hogy megy-e érte Liam 3-kor..

*Allissa szemszöge*

1 órakor ébredtem fel, a földön feküdve. Nem magamtól keltem fel csupán a nagy zajongásra amit a kukásautó csapott. Lassan elkezdtem éledezni. Elmentem a fürdőbe letusoltam és fogat mostam. Ugyan még mindig pizsamában vagyok de azért szétnézek a házban hogy kik vannak itthon. Paul és Clodagh természetesen nászúton vannak. Chelsea szülei szerintem a szobában vannak, de hol van Chelsea? Ötletem sincs, bár már az étteremben sem láttam..Megettem egy szendvicset, majd ránéztem az órára és már 2 óra volt, így elkezdtem készülődni. Nem tudom, hogy Liam jön-e értem azok után ami az este történt, de azért felöltözök nehogy a végén várnia kelljen rám.  Laza cuccot vettem fel mert nem akartam túl csinosnak tűnni, hiszen van barátnője. Fel raktam egy kis szempilla spirált és megcsináltam a hajam. Csöngetnek. Liam volt az. Mivel már készen voltam csak felkaptam a sapkám és el is indultunk. A városban sétáltunk, vettünk egy-egy shake-t és elmentünk egy parkban. Leültünk az egyik padra és beszélgettünk, de a tegnap estét nem igazán hoztuk szóba. Még most sem tartom jó ötletnek hogy a városban sétálgattunk kettesben, de eddig nem történt semmi baj, így nem is aggódom...

5. Fejezet

*Harry szemszöge*

Sosem voltam oda az esküvőkért. Nyálas, unalmas, egyedül csak a szertartás utáni buli jött be. Onnantól kezdve sosem unatkozok.

A szertartáson a második sorban kaptunk helyet, így kilátást kapva a koszorúslányok hátsó felére. Volt egy lány, aki gyakran hátrapillantott. Szép arca volt, a szemei gyönyörűek voltak. Az alakja irigylésre méltó, és az a fehér ruha tökéletesen állt neki, és szépen kihangsúlyozta a fenekét. Még is csak jó lesz ez az esküvő!

A szertartás után az étterembe mentünk, és a torta felvágása, és az előadásunk után megtaláltam azt a bizonyos koszorúslányt, aki épp egy pohár pezsgőt emelt le a pincér tálcájáról. Vettem a bátorságot, és odamentem hozzá.

-Harry vagyok. Mi a neved?

-Tudom, már hogy ne tudnám a neved? Nagy rajongód vagyok. Te vagy a kedvencem! Csodálatosak vagytok! É-és a nevem R-Rockelle.

-Köszönöm. - mosolyodtam el. -Szép neved van. Különleges.

-Köszönöm.

-Egyébként nagyon jól áll ez a ruha!

-Nekem nem tetszik... A fehér nem az én színem. Sápaszt.

-Ó, ugyan már! Tökéletesen nézel ki!

-Hát köszönöm, újra. De elég a bókolásból! Inkább táncoljunk!

-Hát rendben, de figyelmeztetlek, én két ballábas vagyok, szóval már előre elnézést kérek, hogy össze fogom taposni a lábad.

-Hát akkor előre is semmi baj.

A táncparkettre mentünk, ahol épp egy ismerős dallam csengett. Új dal lehetett, talán Black Eyed Peas. De most jelen pillanatban nem is érdekel, amikor egy bombázóval összesimulva táncolunk. Kezeimet a formás kis fenekén pihentettem, ő pedig a testemhez tapadva rázta magát a ritmusra. A tánc után a bárpulthoz mentünk. Kértünk két sex on the beach-et, és még ezeken kívül megittunk párat. Kicsit becsiccsentettünk, és én a pillanat hevében megcsókoltam. Nem ellenkezett, nagyon is benne volt. Megkérdeztem, hogy megyünk-e sétálni, és szerencsémre bele is egyezett, így az étterem körül sétálgattunk. Bátran megfogtam a kezét. Úgy sincsen mit veszítenem, senki sem tud nekem ellenállni! Most mondhatjátok, hogy egoista vagyok, de csak nézzetek rám! Mióta is beszélek én magamba? 

2-3 óra tájt lehetett, mikor visszamentünk az étterembe. Leültünk az asztalhoz, Elle-t az ölembe ültettem, és csókolóztunk.

-Mi lenne ha elmennénk hozzánk? - kérdeztem. 

-Benne vagyok!

Elindultunk a közös 1D ház felé. A többiek nem tudom hol járnak, de ha lehetne nem kéne reggelig hazajönniük...

*Rockelle szemszöge*

A szertartás gyönyörű volt.  Egy élmény koszorúslánynak lenni tényleg. Clodagh nénikém nagy szép volt. Jó volt a haja, a ruhája, a csokra, és Paullal nagyon aranyosak együtt.  Mivel mi hamarabb ott voltunk, volt időm (legalábbis nekem) kicsit körülnézni, és szemügyre venni a vendégeket. Legtöbbjüket ismertem, mert általában minden buliban ott vagyok amiben Clodagh is, mivel én vagyok a kedvenc unokahúga. Mindössze talán 20-25 embert nem ismertem...5-öt legalábbis személyesen nem.  Méghozzá a One Direction tagjait. Nagy rajongójuk vagyok, és mindagyiküket nagyon szeretem, de persze mint a legtöbb lánynak nekem is van kedvencem. Harry Styles. Nem akarok rá nyomulni legalábbis még nem, talán majd az étteremben, de ott is csak akkor ha ő nem kezdeményez..A szertartás gyorsan lement, egyáltalán nem tartott sokáig. Ott állni Clodagh és Paul mellett kifejezetten jó volt. A ceremónia után elmentünk az étterembe. Az ételeket megkaptuk, fél 12-kor meghozták a tortát is. Fehér marcipánbevonatos, virágos csokitorta volt. 12-kor színpadra lépett a One Direction nagyon örültem hogy láthatom őket, mert még nem igazán tudtam eljutni egy koncertjükre sem, Clodagh pedig biztosan nem tudja hogy szeretem a bandát így még nem láttam őket. A szereplésük után kicsit közelebb mentem a színpadhoz, de nem feltünően, majd levettem egy pohár pezsgőt a pincér tálcájáról. Harry egy ideig nézett, én pedig csak vigyorogtam rá. Nem telt el félperc sem, mikor elindult felém.

-Harry vagyok. Mi a neved?

-Tudom, már hogy ne tudnám a neved? Nagy rajongód vagyok. Te vagy a kedvencem! Csodálatosak vagytok! É-és a nevem R-Rockelle.

-Köszönöm. - mosolyodott el. -Szép neved van. Különleges.

-Köszönöm.

-Egyébként nagyon jól áll ez a ruha!

-Nekem nem tetszik... A fehér nem az én színem. Sápaszt.

-Ó, ugyan már! Tökéletesen nézel ki!

-Hát köszönöm, újra. De elég a bókolásból! Inkább táncoljunk!

-Hát rendben, de figyelmeztetlek, én két ballábas vagyok, szóval már előre elnézést kérek, hogy össze fogom taposni a lábad.

-Hát akkor előre is semmi baj.

Elég közel álttunk egymáshoz, és közben fogta a fenekem.  Tánc után leültünk a bárpulthoz, és kértünk két sex on the beach-et. Ittunk még egy-két pohárral, de nem sokat, becsiccsentettünk egy kicsit..és Harry megcsókolt...nem ellenkeztem túlzottan, sőt! A csók után elemtünk sétálni az étterem körül kézenfogva. 2-3 óra körül lehetett mikor visszaértünk. Nem sokan maradtunk az étteremben, szinte mindenki haza indult, még a szüleim is. Chelsea még itt van azt hiszem bár nem nagyon láttam már vagy egy órája. A barátnője is itt van, kedves lánynak tűnik. Chelsea bemutatott minket egymásnak még a templomban. Nem beszéltem vele sokat de biztosan jó fej hiszen csak egy év korkülönbség van köztünk. Harryvel leültünk egy asztalhoz és csókolóztunk.

-Mi lenne ha elmennénk hozzánk? -mondta Harry-

-Benne vagyok!

Elmentünk Harryhez, majd felmentünk a szobájába. Csókolóztunk majd beestünk az ágyba és megtörtént 'az'.  Reggel a karjaiban ébredtem, majd lassan ő is felébredt..

*Harry szemszöge*

Jó érzés volt úgy felkelnem, hogy valaki a karjaimban van. Mondjuk… mindegy. Ébredezni kezdett, én pedig rámosolyogtam. Kinyitotta gyönyörű szemeit.

- Jó reggelt Harry.

- Jó reggelt Elli.

- Köszönöm az estét Édes. Nekem most mennem kell, be kell a suliba ugorjak pár papírért.

- Suliba? Hány éves vagy?

- 15.

- Mi?! 15? Azt hittem sokkal idősebb vagy!

- Ugyan Szívem. Majd jövök.

- Aha.

Lesokkoltan ültem vissza az ágy szélére. Basszus. Még csak 15 éves. Ezt a törvény is tiltja… De mi van, ha még… Ha még szűz volt?  Akkor egy darabig biztos, hogy le nem rázom….

Sziasztok! Kommentelni ér! :D 

4. Fejezet

*Allissa szemszöge*

Reggel arra keltem hogy mindenki sürög forog. Kimentem a szobámból, Chelsea is pont akkor ébredt fel. Clodagh haját még csinálták, a koszorúslányok körülötte sertepertéltek. Chelsea megcsinálta a hajam, nem bonyolítottuk túl, csak kivasalta, majd én az övét begöndörítettem. Clodagh és Paul nagyon szép pár, rettentő aranyosak együtt. Clodagh hozzá illő ruhát választott, csinosan állt rajta. A ceremónia is szép volt, a hosszúsága is pont jó volt. Chelsea, én és a családja a második sorban kaptunk helyet. Én ültem belülről a legszélén, mellettem Chelsea, az anyukája, majd az apukája, és a többi rokon. Bevallom nem mindig figyeltem a szertartást, mert a másik padsorban pont a velünk megegyező sorban a szélén egy nagyon helyes fiú ült. Paulékat néztem mikor észrevettem hogy valaki bámul..Odapillantottam és megláttam Őt és rámosolyogtam, mire ő vissza. Egy ideig néztünk egymásra majd elfordultam, ő még nézett, de aztán elfordult, és ez így ment szinte végig. A ceremónia után elindultunk az étterembe, ahol az ételt jól tálalták, és finom is volt. Fél 12-kor a pincérek előhozták a tortát. Egy 5 emeletes csokitortát, amin fehér marcipánbevonat volt ugyanilyen gyönyörű virágokkal. Clodagh és Paul felvágták és megetették egymást. Pontban éjfélkor 5 fiú lépett fel a kis színpadra, először nem ismertük fel őket de aztán mikor jobban megnéztük rájöttünk hogy a One Direction az. Természetesen megnéztük az előadásukat és végig az egyikükkel szemeztem...akivel a szertartás alatt is. A Perfect day-t énekelték, nem egy saját dalt. Miután elénekelték leültem a bár pulthoz és rendeltem...
-Egy pina colada-t kérek, de alkoholmenteset ha lehet! -mondtam-
-Kettőt..-szólalt meg egy fiú a hátam mögül-
Hátra néztem és megpillantottam Őt. Rámosolyogtam..
-Liam Payne vagyok! -nyújtotta a kezét, fülig érő mosollyal-
-Szia, én Allissa Franklin vagyok.
-Tudod egész este téged néztelek, és most össze szedtem a bátorságom és idejöttem. Nagyon szép vagy..
-Köszönöm! -éreztem hogy közben rákvörös lettem-Te is nagyon helyes vagy...-mosolyogtam-
Körülbelül háromnegyed óra beszélgetés után..
-Allissa, őő nincs kedved holnap elmenni sétálni valamerre?
-Ez egy randi? -kérdeztem meglepődve-
-Igen..vagyis ha beleegyezel..-mosolygott-
-Hát tudod, nagyon szívesen mondanék igent, de ha jól tudom neked van barátnőd..és nem szeretném ha miattam veszekednétek vagy esetleg szakítanátok. De viszont barátilag elmegyek veled bárhova...
-Rendben..akkor holnap ráérsz mondjuk 3-kor?
-Persze, mivel csak én és Chelsea leszek itt holnaptól, és nem ismerek senkit sem.
-Szuper, akkor jó ha érted megyek 3-ra? Pauléknál laktok ugye?
-Igen, és igen.
*Chelsea szemszöge*
Reggel a telefonom ébresztője keltett. Ideje volt felkelnem, ami nehezemre esett, mert imádok aludni, és emiatt előfordul, hogy néha el kések. Pedig ma nem szabad, így gyorsan kikecmeregtem az ágyból, és a szekrényemhez léptem, ahová még a tegnap este folyamán be is pakoltam. Kivettem a vállfára felakasztott ruhát, amit az esküvőre vettem. Elővettem még a magassarkút és az egyéb kiegészítőket. Kiléptem az ajtón, és láttam, hogy Lis is most kelhetett fel. Én még gyorsan elintéztem a reggeli teendőimet, majd visszamentem a szobába, hogy felöltözhessek. Magamra vettem a kikészített csodás ruhát, cipőt és ékszereket, majd az egész alakos tükör elé álltam. Utoljára végigsimítottam a ruhán, és elindultam Lis-hez, akivel megbeszéltük, hogy megcsináljuk egymást haját. Így is lett. Én kivasaltam az övét, ő pedig gyönyörű loknikat varázsolt a hajgöndörítő segítségével. Mikor teljesen kész lettem, átlopakodtam Clodagh-hoz aki már a gyönyörű fehér ruhájában volt. Csodálatosan nézett ki. Elengedtem pár bátorító és dicsérő szót, majd Paul bácsikámhoz siettem. Láthatóan nagyon izgult. A tükörben nézegette magát. Őt is bátorítottam egy kicsit, és egy hosszú, de óvatos ölelés után elindultunk a szertartás helyszínére.
A "ceremónia" nem volt túl hosszú sem túl rövid. Kibírható hosszúságú, ami nálam fontos. Képtelen vagyok végigülni/állni az ilyen rendezvényeket. A szertartás alatt végig a boldog párt csodáltam. Annyira boldogok együtt, és lerí róluk, hogy mennyire szeretik egymást. Akaratlanul is Ethanre gondoltam. Csúnyán összetörte a szívem, mikor pontosan 2 héttel ezelőtt elmondta, hogy megcsalt. Természetesen szakítottam vele. Hogy is maradtam volna vele ezek után? Gyorsan elhessegettem ezeket a gondolatokat és újra a nagybátyámékat néztem akik az "Igen, akarom!" résznél tartottak. Elmosolyodtam, sőt még egy kicsit meg is könnyeztem, mikor elcsattant az első hitvesi csók.
Az étteremben pezsgővel vártak minket, és a koccintás után feltálalták a vacsorát. Az ételek finomak voltak, bár nem állok túl nagy evő hírében. Szinte alig eszem. Anya szerint "kákabélű" vagyok. Nem gond, legalább nem fogok elhízni.
Fél 12 táján a pincérek előhozták az esküvői tortát. Csokoládé torta, fehér marcipánbevonattal és virágokkal. Megettem egy kisebb szeletet, és az asztalomnál maradtam. Újra eszembe jutott Ethan, de ezúttal a Perfect Day kezdő akkordjai szakították meg gondolataimat. Újra láttam őket, akik a Trafalgar téren autogramot osztogattak. A One Direction-t, akik egy gyönyörű számot énekeltek, és elismerem, csodásan. Nem is értem miért nem szeretem őket... Az alatt a 3 és fél perc alatt az egyik énekessel akadt össze a tekintetünk. Barna haja, és idáig látszó, kék szemei voltak. Az öltönye tökéletesen állt rajta, és mosolya is lélegzetelállító volt.
Az előadásuk után az asztalomnál maradtam, és kiittam az utolsó korty pezsgőt is a poharamból. Az üres pohárról az előttem álló, 1D-s srácra terelődött tekintetem. Két pezsgővel állt előttem, és vigyorgott, ezzel megmutatva tökéletes, fehér fogsorát.
-Szia!
-Helló! - köszöntem vissza mosolyogva.
-Louis Tomlinson.
-Chelsea Higgins. - csókolt kezet, kicsit meghajolva.
-Paul rokona vagy?
-Az unokahúga. - válaszoltam.
-Király. Hihetetlen, hogy Paulnak ilyen gyönyörű rokona van. Bocsi, de szerintem nem hasonlítatok.
-Tudom. - mosolyogtam. - Amúgy semmi baj.
-És te hogy-hogy itt szomorkodsz az asztalnál? A lovagod eltűnt?
-Nincs "lovagom".
-Érdekes, érdekes. Tudod, nekem sincs barátnőm...
-Hallottam róla. Szerintem tudod, hogy még mindig cikkeznek rólad, és arról az Eleanorról.
-Igen tudom. Szerettem, de megcsalt, valami modell bájgúnárral.
-Ismerős. Az én volt barátom a legnagyobb ellenségemmel szűrte össze a levet. - nyíltam meg neki.
-Hát akkor igyunk magunkra! Egészség! -emelte magasra a poharát.
-Egészség! - koccintottam össze az övével az én pezsgőspoharam, és nagyot kortyoltam belőle.

3. Fejezet

Tegnap már összepakoltam az összes szükséges holmimat. Csak pár dolog maradt a bőröndön kívül, de azokra reggel szükségem volt, de már azok is elfoglalták a helyüket. Apa már a kocsiba pakolta a csomagjainkat, majd út közben felvesszük Lis-t is, akit nagy nehezen, de szerencsémre elengedtek. Érzem a zsigereimben : Különleges nyár vár ránk!

Egyedül, Londonban 3 hónapig, az én drága bácsikámnál és még éppen menyasszonyánál. Az esküvő holnap lesz, a ceremónia pontosan 3 órakor kezdődik. Paul bácsikámék egy igazi kastélyt béreltek ki. Biztosan minden gyönyörű lesz.

Mikor Allissa is érzelmes búcsút vett szüleitől, behuppant mellém a hátsó ülésre, Apa pedig berakta a barátnőm csomagjait is. Először megöleltük egymást és vigyorogva kötöttük be biztonsági öveinket. Én egy könyvhöz nyúltam, Lisa az iPodjához, majd nekiláttunk a hosszú útnak.

Közel 3 és fél óra könyörtelen zötyögés után végre megpillantottam a számomra már ismerős környéket, majd megérkeztünk Paulék házához. Kinyitottam az autó ajtaját és kikecmeregtem az ülésről. Nagyot nyújtóztam, sőt még ásítottam is egy aprót, majd a járdán álló nagybátyámhoz léptem és szorosan megöleltem. Nagyon hiányzott már, sajnos nagyon keveset találkozunk. Mióta Londonba költözött szinte alig látjuk egymást. Ez egy különleges alkalom. Végre egy nyár, mikor nem 200 mérföldnyire van tőlem!

Mikor végre elengedtük egymást, Apa is a nyakába ugrott szeretett öccsének. Mindenkit körbeöleltek, majd felkaptam a csomagjaim, és Lisával a nyomomban a házba siettünk. A konyhából finom illatokat éreztünk, ezért utunk odavezetett. Ott a szorgosan tüsténkedő Clodagh-val találkoztunk, majd szeretetteljes üdvözlés után felkísért minket a szobáinkba. Gyorsan lepakoltuk a cuccainkat, majd az én szobámban az ágyon beszélgettünk.

-         Úgy örülök, hogy itt vagy!

-         Én is! Még csak egyszer voltam Londonban, réges-régen. Úgy örülök tényleg. Ez lesz életünk legcsodálatosabb nyara!

-         Biztosan! –vigyorogtunk. – Városnézés?

-         Jöhet! Várj, átöltözöm!

-         Én is! Fél óra múlva?

-         Rendben!

A bőröndömből előpakoltam pár ruhát, amit felvettem, és rendbe szedtem a hajam is, ami a hosszú út alatt rendesen összegubancolódott. Mikor késznek nyilvánítottam magam, Allissa már az ajtómban ácsorgott, így el is indultunk az első londoni kalandunkra.

Minden nagyon szép volt. Megnéztük a Big Ben-t, a London Eye-t és még sok érdekességet. Épp a Trafalgar Squaren jártunk mikor megpillantottunk egy óriási tömeget. Nem tudtuk miért vannak ennyien, ezért megpróbáltunk közelebb menni de ez nem igazán jött össze. Vártunk egy kicsit hátha elmennek egy páran és végre láthatjuk, hogy miért gyűltek össze ennyien. A tömeg 15 perc múlva sem tűnt el, gondoltuk megnézzük még egyszer. Nagy nehezen beférkőztünk az emberek közé, ugyan nem tudtuk hova tartunk..Mikor közelebb értünk meg láttuk a One Direction tagjait ahogy próbálnak eleget tenni a rajongók kéréseinek. Nem vagyunk nagy rajongók ezért kivergődtünk a tömegből hogy mások is oda jussanak. Szinte szerencsésen kijutottunk a kb. 300 fős tömegből, bár Lis elhagyott párat a karkötői közül.

-Valami szuvenírt majd venni szeretnék, ha már én is itt hagytam párat az enyémek közül..-mondta Allissa-

-Persze! -nevettünk-De képeket is csinálni kéne..mit szólnál ha megörökítenénk az első napunkat itt Londonban?

-Egy fotóban bármikor benne vagyok! 

Miután megcsináltuk a képet, Lisa szokásához híven éhes lett..

-Chelsea kezdek éhes lenni..nem ehetnénk valamit? -nézett rám kiskutyaszemekkel-

-Hát bevallom kicsit én is az vagyok, keressünk valami gyorsbüfét, aztán akár indulhatnánk is vissza..Mit szólsz?

-Felőlem rendben van. De mielőtt visszaindulnánk nem nézünk be pár boltba?

-Jó...

A legközelebbi étterem a Nando's volt, így oda mentünk. Az étel finom volt, Lis csirkét evett, én pedig egy kis sült krumplit. Mivel megígértem hogy bemegyünk pár üzletbe, így is volt. Talán 5-ben jártunk mert már fájt a talpam. Vettünk egy-egy shake-t és visszaindultunk a házba.

2. Fejezet

*Allissa szemszöge*
Délelőtt évzárón voltam ahonnan haza kellett sétálnom. Negyed 1-kor értem haza, köszöntem a szüleimnek majd felmentem a szobámba és bedőltem az ágyba, mikor megcsörrent a telefonom. Chelsea volt az.
-Halló? -szóltam bele-
-Lis, nem fogod kitalálni hogy mi történt...
-Mond..kezdek kíváncsi lenni, hiszen még csak most értem haza..
-Beszéltem Paul bácsival, hogy menjek hozzá Londonba, mert már régen láttam és elkelne egy kis segítség neki a munkában..és azt mondta hogy ha nem szeretnék egyedül menni akkor nyugodtan elvihetem egy barátnőmet is.
-És kit akarsz vinni? -értetlenkedtem-
-Hát téged!
-Óóó...
-Na akkor jössz?
-Szóval azt kérdezed lenne-e kedvem elmenni Londonba a legjobb barátnőmmel dolgozni?! Még szép hogy van. Persze hogy megyek. De meg kell kérdeznem a szüleimet is..
-Igaz..anyukám felhívja az anyukádat úgy biztosan szívesebben elengednek majd.
-Lemegyek elmondom nekik az ötletet és hogy anyukád majd hívja az enyémet. Ha megbeszéltük visszahívlak.
35 perccel később, végül sikerült meggyőzni apát hogy engedjen el. Anya szinte rögtön elengedett mivel hogy lenne szállásunk és Chelsea családja rendes, meg ő már amúgy is 18 éves. Miután apának kifejtettem hogy milyen felelősség teljes (tudok lenni) vagyok, és hogy 16 évesen már ne kezeljen gyerekként, könnyebben rábólintott. Aztán felhívott Chelsea anyukája is, így már apa is teljesen beleegyezett az utazásba.
Hálám jeléül nagy ölelést adtam nekik, kivettem a fagyit a hűtőből és felszaladtam az emeletre a szobámba. Bekapcsoltam a Tv-n a zenecsatornát, felvettem a hangerőt és elkezdtem ugrálni az ágyon és csak sikoltoztam. 5 perccel később eszembe jutott hogy fel kell hívnom Chelsea-t. Előkerestem a telefonomat amit még örömömben valahova elhajítottam és felhívtam.
-Chelsea..
-Igen?!
-Sajnálom..de..
-DE? -emelte fel a hangját-
-de ki kell bírnod 3 hónapon keresztül, mert elengedtek!
2 perc vihogás és sikongatás után
-Na de vegyük komolyabbra a szót! -mondtam- Mikor indulunk?
-Hát holnap!
- Akkor azonnal elkezdek pakolni.
-Rendben. De hozz valami elegáns ruhát is..esküvőre megyünk..

1. Fejezet

Megkönnyebbülten léptem át a gimnázium ajtaján, ahol már velem szemben várt a legjobb barátnőm, Allissa. Ő két évfolyammal alattam jár, és sokan furcsállják, a korkülönbség miatt. Ő 16, én pedig 18 éves vagyok. Mindig is tökéletesen megértettük egymást, úgy tekintek rá, mintha a húgom lenne.

      - Na csajszi, mivel kezdjük a nyári szünetet? –kérdezte izgatottan.

      - Én azzal, hogy hazamegyek és átöltözöm. Baromi kényelmetlen ez a cucc. Majd utána felhívlak, és megbeszéljük mit csináljunk.

      - Oké, akkor majd találkozunk. Telefonon elérsz!

Elköszöntünk egymástól, majd hazafelé vettem az irányt. A magassarkúm hangosan kopogott a járda burkolatán, majd közel 10 perc gyaloglás után haza is értem. Amint beléptem azonnal levettem a cipőt, ami már eléggé feltörte a sarkam. A táskámat a bejárati ajtó melletti komódra raktam, majd jelzésként aprót kiáltottam, miszerint: Itthon vagyok!

-         Megjöttem! – az emeletről halk szöszmötölés hallatszódott.

-         - Az emeleten vagyunk! – azonnal felfelé vettem az irányt, és a lépcsőfokokat kettesével szedve értem fel az lépcsőfeljáróról nyíló folyosóra. Beléptem a szüleim szobájába, ahol mintha tornádó sújtott volna. Bőröndök, és szétdobált ruhák mindenhol. Anyukám az egyik ruhakupac mögött hajtogatott, mikor kipillantott a ruhák mögül elmosolyodott.

-         Hová utaztok?

-         Utazunk! Te is jössz! Nem emlékszel? Paul bácsikád esküvőjére megyünk Londonba! Pakolj te is, holnap indulunk. Jut is eszembe, hívd fel Paul-t, a lelkemre kötötte, hogy szóljak, hogy keresd meg. Valami fontos dolog lehet.

-         Oké.

-         Elővettem a telefonom, és kimentem a szobából. Tárcsáztam a bácsikám telefonszámát, majd az első csörgés után fel is vette.

-         Szia Chelsea! Hogy van az én kedvenc unokahúgocskám?

-         Szia Paul bácsi! Én vagyok az egyetlen unokahúgod. Amúgy jól vagyok. Anya mondta, hogy hívjalak fel.

-         Pont azért vagy a kedvencem! Szóval arról lenne szó, hogy szeretném, ha egész nyáron Londonban lennél. Az esküvő után Clodagh-val nászútra megyünk, és addig 1-2 dolgot el kellene intézned a munkahelyemen, meg amúgy is olyan keveset találkozunk. Jó lenne egy együtt töltött nyár. Ja, és hozhatod egy barátnőd is, ameddig távol vagyunk ne unatkozz nekem.

-         Ez nagyszerű! De nem vagyok benne biztos, hogy anya elenged egész nyárra. Meg persze a barátnőm szülei sem lesznek könnyű esetek…

-         Anyukáddal már beszéltem, minden el van rendezve! Ő pedig majd biztos segíteni fog meggyőzni a barátnőd szüleit.

-         Isten vagy Paul bácsi!

-         Mondj újat.

-         Jaj, menj már! – nevettünk.

-         Na jól van, menj és pakolj, holnap találkozunk!

-         Oké, pakolok! Szia Paul!

-         Szia Chelsea!

Boldogan szaladtam be a szobába, és ismét a telefonomhoz kaptam. Azonnal Allissára gondoltam, így hát remélem, hogy eltud jönni….

-Lis, nem fogod kitalálni mi történt…