16.fejezet

*Allissa szemszöge*
Hagyomány, hogy Chelsea-vel együtt nézzük az 'Így jártam anyátokkal'  című sorozatot. Sosem hagyjuk ki, még akkor sem ha az egyikünk beteg, vagy ilyesmi. Most is így volt, egész nap csak azt néztük. Mikor ránéztem az órára 6 órát mutatott, úgyhogy azonnal felkeltem.
-Chelsea úristen már 6 óra van!!
-És?
-Ma van a randim Liammel és 8-ra jön értem!
-Ja, igen..tényleg..
-Akkor felmegyek és letusolok aztán pedig segíts eldönteni hogy mit vegyek fel..

Felszaladtam a lépcsőn, majd letusoltam. A hajamat göndören hagytam és egy kis sminket tettem fel. De nem sokat, nem szeretem ha sok van rajtam, a természetes hatásra törekedtem. Egy szál törölközőben lefutottam Chelhez, aki még mindig a sorozatunkat bámulta. Nagy nehezen felrángattam, szerencsére ezt a részt már láttam. Kiválasztottuk a ruhámat, felvettem és lementünk a földszintre.
-Chelsea! Dobj össze nekem egy szendvicset..
-Allissa! Randira mész..ott általában enni is szoktak..
-Tudom, gondolom vacsizni is fogunk..de tudod, hogy mennyit eszem. Gáz lenne ha többet ennék nála..
-Hát igazad van -nevetett-, de miért én csináljam a szendvicsed?
-Mert nem tudok magassarkúban menni, addig azt gyakorolom..-Chelsea már fogta a fejét a sok hülyeség miatt amiket mondtam-
-De Lis.. az esküvőn is magassarkúban voltál..
-Igen, de az telitalpú volt, abban pedig tudok menni..
Egész jól megtanultam magassarkúban menni, bár párszor azért felbuktam, de most már jobban megy. 8 óra van. Csöngetnek.
-Kinyitom, gondolom Liam az, Chelsea majd jövök..Puszi, szia! -mondtam, és az ajtó felé vettem az irányt-
-Szia..hűű..izé gyönyörű vagy..hűű...-mondta Liam-
-Jaj Liam! Köszönöm..Most már elárulod hogy hova megyünk?
-Nem, még mindig meglepetés..Nem baj ha sétálunk ugye?

-Nem, az idő is szép úgyhogy nem baj.

Mikor megérkeztünk, a London Eyet pillantottam meg, gyönyörűen kivilágítva. Körülöttünk senki sem volt, Liam kibérelte az egészet. Beszálltunk egy kapszulába, ahol egy asztal volt két székkel, gyertyafényekkel és az étellel.
-Liam, ez gyönyörű, nagyon tetszik. Nagyon köszönöm! -mondtam, majd felálltam a helyemről, és egy puszit nyomtam az arcára amitől elpirult-
-Szívesen, gondoltam valami különleges helyre hozlak téged, mert nagyon tetszel nekem...
-Hát az sikerült, még sosem hoztak el ilyen szép  helyre randizni!
-Akkor jó, örülök ha tetszik.
Miután befejeztük a vacsoránkat elmentünk sétálni London Eye környékére. Egymás mellett mentünk és beszélgettük, mikor kibicsaklott a lábam.
-Úristen jól vagy? -kérdezte Liam leguggolva hozzám-
-Igen..vagyis nem..vagyis igen csak fáj a bokám..
-Fel tudsz állni? Gyere segítek! -majd felsegített-
-Nem..nagyon fáj..
-Akkor gyere, hazaviszlek! -mondta és a karjaiba vett-
Nagyon aranyos volt tőle, de rosszul éreztem magam hogy haza kell cipelnie. Körülbelül 25 percnyire laktunk, mire megérkeztünk.
-Hol van a kulcsod? -kérdezte Liam- Felviszlek a szobádba, így nem tudsz lépcsőzni!
-Itt van a táskámban,  már adom is. Köszönöm hogy felviszel. Nagyon kedves tőled! Sajnálom hogy elcsesztem a randinkat, mi lenne ha megnéznék egy filmet? Kicsit talán jobb lenne a befejezés..
-Ha nincs ellenedre akkor én benne vagyok, és semmi baj, nem a tehetsz róla.
Felértünk a szobámba Liam betett az ágyamba, ő pedig mellém feküdt és közös megegyezés alapján a Hétmérföldes szerelem című filmet néztük meg. A film vicces volt, ameddig láttam, mert elaludtam a vállán..

*Liam szemszöge*
8 órára mentem Lisért. Egy fekete nadrágot vettem fel egy fehér inggel és egy nyakkendővel. Kibéreltem a London Eyet, ott fogunk vacsorázni, remélem tetszeni fog neki. Aztán majd sétálunk még valamerre.
Beszálltunk a kabinunkba, és leültünk az asztalhoz, ami gyertyákkal volt kivilágítva.
-Liam, ez gyönyörű, nagyon tetszik. Nagyon köszönöm! -mondta, majd megpuszilt, amitől elpirultam-
-Szívesen, gondoltam valami különleges helyre hozlak téged, mert nagyon tetszel nekem...
-Hát az sikerült, még sosem hoztak el ilyen szép  helyre randizni! -ámuldozott-
-Akkor jó, örülök ha tetszik.-mondtam vigyorogva-
A vacsora után sétálni indultunk, ahol telefonszámot cseréltünk, mikor Allissa elesett.
-Úristen jól vagy? -guggoltam le hozzá-
-Igen..vagyis nem..vagyis igen csak fáj a bokám..
-Fel tudsz állni? Gyere segítek! -aggodalmaskodtam, majd felsegítettem-
-Nem..nagyon fáj..
-Akkor gyere, hazaviszlek! -mondtam, és a karjaimba vettem, sajnáltam de azért kicsit örültem hogy a karjaimban vihetem..-
25-30 percet sétáltunk talán, mikor megérkeztünk.
-Hol van a kulcsod? -kérdeztem- Felviszlek a szobádba, így nem tudsz lépcsőzni!
-Itt van a táskámban,  már adom is. Köszönöm hogy felviszel. Nagyon kedves tőled! Sajnálom hogy elcsesztem a randinkat, mi lenne ha megnéznék egy filmet? Kicsit talán jobb lenne a befejezés..
-Ha nincs ellenedre akkor én benne vagyok, és semmi baj, nem a tehetsz róla.
Felmentünk, List betettem az ágyába én pedig mellé feküdtem, és megnéztük a Hétmérföldes szerelmet. Vicces volt, egy darabig néztem, aztán észrevettem, hogy Alis, elaludt a vállamon, megsimítottam az arcát, majd betakartam. Kikapcsoltam a TV-t, és a lépcső felé vettem az irányt hogy haza induljak, mikor összetalálkoztam Chelsea-vel.

*Chelsea szemszöge*
Épp szinte repdesve "szálltam" be a bejárati ajtón, mikor Liam-be ütköztem. Az arckifejezése kihagyhatatlan volt. Egyszerre volt meglepődött, és kicsit rettegő is. Hoppá, hoppá!
-Szia Chelsea. - nyögte ki zavartan, és közben a cipőjét vette a lábára.
-Szia Liam. Látom jól sikerült a randi. És jó sokáig elhúzódott. Fél 2 van!
-Te beszélsz? Te is most értél haza!
-Igen, de én nem a randialanyom hálószobájából próbálok kispurizni. - néztem rá gyanakvóan, még is mosolyogtam. - Jól van Li, a ti dolgotok. De azt most mondom, hogy ha megbántod Lis-t, úgy seggbe rúglak, hogy a golyóid megcsapják az állad! - néztem rá szigorúan.
-Ó! Rendben! Megijesztettél. Nem is tudtam, hogy van egy ilyen ördögi, diktátori aggódó anyuka éned.
-Sok mindent nem tudsz még rólam, Payne. Jobb ha vigyázol.
-Majd a testőreim megteszik.
-Túljárok mindenki eszén. - próbáltunk a szerepben maradni, de a végén mindkettőnkből kitört az orbitális röhögés. Már a könnyeinket törölgettük, mikor Liam próbált elkomolyodni, és megkötötte a cipőfűzőjét.
-Lis?
-Alszik.
-Így kifárasztottad?
-Chelsea. Rossz az aki rosszra gondol.
-De hülye aki nem...-kacsintgattam.
-Ez így igaz. De csak filmeztünk!
-Rendben Pajtás, rendben.
-Pajtás? Mit szívtál?
-Jajj Liam!
-Jól van Chelsea! -nevettünk - Én most megyek, Lisnek mond meg, hogy hívom, és puszilom. - erre muszáj voltam felhúzni a szemöldököm - Chelsea!
-Jól van! Semmi közöm hozzá, de olyan cukik vagytok. Én meg szerintem egy picurkát becsíptem... Mondjuk ezt nem garantálom!
-Chelsea, szerintem menj és pihenj le, holnap megbeszéljük. - mosolygott - Megrészegített a szerelem.
-Hülye vagy? Ez még csak a második randi...Mondjuk...
-Holnap! Komolytalan vagy. - borzolta össze a hajam.
-Hé Pajtás, álljon meg a menet!
-Jól van Chelsea! Na majd holnap délelőtt találkozunk! Viszek majd magammal fájdalomcsillapítót, ne aggódj!
-Minek az?
-Majd holnap meglátod! Jó éjt!
-Jó éjt Pajtás! - csuktam be az ajtót, és elfordítottam a zárban a kulcsot, majd egyensúlyozva felmentem a lépcsőn, onnan a fürdőbe, ahol gyorsan lezuhanyoztam. Mikor végeztem már a pizsamámban mentem be a hálószobámba, ahol azonnal az ágyba dőltem.