Boldog 2. születésnapot a One Directionnek! :D
Happy Birthday :) ♥
*Chelsea szemszöge*
/Pár nappal később/
Hulla fáradtan estem be a stúdióba. A srácok egész nap az új albumon dolgoztak, és mindig kitaláltak valamit, amire feltétlenül szükségük volt. Niall csupán négyszer küldött el valami kajáért, Louis répát kért, Zayn pedig egész nap morcos volt, amiért elől lekonyult a haja, és még sorolhatnám, mennyi mindent kellett szereznünk. Nem irigylem Paul bácsit.
A mai munkálatoknak este 7-kor lett vége, és Louis nagylelkűen felajánlotta, hogy hazavisz minket. Az út csöndben telt, mind fáradtak voltunk, Lou az egész napos énekléstől, mi pedig attól, hogy nekik ugráltunk... Negyed óra utazás után ismerős házsort pillantottam meg, és megláttuk ideiglenes otthonunk. Allissa villámgyorsan pattant ki a kocsiból, és én is követtem volna, hogy Louis meg nem szólal.
-Várj!
-Hmm? -néztem rá a visszapillantó tükörben, de nem sokáig, mert hátrafordult hozzám.
-Oké, nem ilyen körülmények között akartam ezt megtenni, de most vagy soha.
-Miről beszélsz? - nevettem el magam.
-Hát tudod egész nap ezen paráztam. Szóval én szeretnék elmenni veled valahová, kettesben...
-Ó... ez egy...?
-Hát, igen. Tudod nekem már az esküvőn nagy megtetszettél, mikor beszéltünk nagyon jól éreztem magam. Nagyon kedves, aranyos és vicces lány vagy, ezért szeretnélek randira vinni. Már ha te szeretnéd... - pirult el, mire aranyosan lehajtotta buksiját. El sem hittem, amiket mondott... Én? Kedves?Aranyos?Vicces? Egyedül a lány stimmel!
-Persze, benne vagyok! - mosolyogtam rá. Miért ne? Louis egy kedves, vicces, imádnivaló srác, aki ráadásul tetszik is nekem, és én is neki. Mi a probléma?
-Tudod megértem ha nem akarsz... Mi? Várj igent mondtál?
-Igen Louis, szívesen elmegyek veled valahova! -nevettem rajta, és ő is elmosolyodott.
-Király! Holnap 8?
-Megfelel.
-Akkor holnap este itt leszek. Addig is vigyázz magadra! Jó éjt!
-Jó éjt! - szálltam ki a kocsiból, majd Louis elhajtott.
-Hát ez mi volt? - kérdezte Lis.
-Bent elmesélem.... - odabent Allissának elmeséltem, hogy mit mondott Lou, aztán egy csajos estét tartottunk. Már ki is választottuk a holnapi ruhám, és mindent átbeszéltünk. Úgy éjfél körül viszont álomra hajtottuk a fejünket...
*Másnap*
Már a randira készülődtem, mert már fél 7 volt. Ma szerencsére nem volt semmi dolgom, a fiúk is megkíméltek, Lisnek viszont valamiért be kellett mennie... De nem baj, így legalább nyugodtan tudtam készülni. Már nagyon izgultam. A gyomromban ismeretlen érzés volt, és az arcomról sem lehetett levakarni a mosolyt....
A hajamat begöndörítettem, és az utolsó csavarások után kimentem, és felvettem a már kikészített ruhát, és kiegészítőket. Az arcomra csak egy leheletnyi sminket tettem. Magamra permeteztem egy keveset a kedvenc parfümömből. Utoljára ellenőriztem magamat, mikor csöngettek. Pillanatok alatt a bejárati ajtóhoz mentem. Egy nagy levegőt vettem, majd kifújtam. Aztán kinyitottam az ajtót. Ott állt Ő. Lélegzetelállítóan festett. Fehér ing volt rajta, és szokatlanul a felső 2-3 gomb kigombolva, fekete nadrág, és arcán az a szívdöglesztő féloldalas mosoly, amitől még lélegezni is elfelejtek.
-Szia Louis! Köszönöm. Persze, egy pillanat, hozom a táskám.
-Rendben.
Visszamentem a szobába a táskámért, és még utoljára a tükörbe pillantottam. Megnyugodtam, mert láttam, hogy a sminkem nem mászott el, és a hajam sem ment tönkre. Az lett volna az igazi tragédia...
-Mehetünk! - csuktam be magam mögött az ajtót.
-Arra gondoltam, hogy mivel nincs messze, és ilyen szép az este, talán sétálhatnánk! Persze, csak ha nem bánod!
-Dehogyis!
Az út szótlanul telt. Nem abban a kínos csendben, hanem abban, mikor nem kell megszólalni, csak hallgatni a város moraját, és kézen fogva végigmenni az utcán, szerencsére zavaró tényezők nélkül. (gondolok itt rajongókra, fotósokra)
Louis lassított léptein, így én is kénytelen voltam. Egy nagy épületnél álltunk meg, és csodálkozva pillantottam Louis-ra, aki egy mosolyt küldött felém, és finomat megszorította a kezem. Behúzott az épületbe, ami leginkább egy hotelra hasonlított. De mit keresünk mi egy hotelban? A liftbe beszálltunk, és a tetőtér gombját nyomtuk meg. Perceken belül a lift csengője szólt, hogy megérkeztünk, és még mielőtt kinyílhatott volna az ajtó Louis elfordított a fal felé, és a fülembe suttogta:
-Csukd be a szemed, és ne less! - erre elmosolyodtam, és úgy tettem, ahogy ő mondta. Ahogy éreztem kiléptünk a liftből az esti londoni szellőbe, és pár lépést tettünk előre.
-Kinyithatod! - úgy tettem, és körbenéztem. Ahogy tudtam, a tetőn voltunk. Egész Londont látni lehetett, és innen persze láttuk a London Eye-t, ami most is, mint mindig világított, ahogyan a körülöttünk lévő mécsesek is. Kicsit arrébb pillantottam, és egy matracot láttam, takarókkal, párnákkal, erre kérdőn pillantottam Louisra.
-Ne gondolj rosszra! - nevetett, majd a tetőtér közepén álló terített asztalhoz vezetett. Udvariasan kihúzta széket, majd ő is leült velem szembe.
-Louis, ez gyönyörű. Köszönöm!
-Ugyan, nem gyönyörűbb, mint te! - erre azonnal elpirultam, és lehajtott fejjel próbáltam ezt leplezni. - Édes vagy, mikor elpirulsz! - nevetett aranyosan.
-Jajj, Lou!
-Jól van, na! - mosolygott - Együnk, mert már én is farkaséhes vagyok! Én főztem, szóval remélem ízlik majd...
-Te főzted? Komolyan? - mosolyogtam. Ez olyan aranyos. Még egyetlen barátom sem főzött nekem, pláne nem az első randin.
-Igen, szóval kezdjük, kíváncsi vagyok, hogy ízlik-e.
Amit Lou főzött, isteni volt! De komolyan! Ki sem néztem volna belőle! Jó, mondjuk bevallotta, hogy a desszertet vette, de ettől nem lettem csalódott. Így is 2 finom fogást készített, amivel már levett a lábamról.
-Ízlett? - kérdezte
-Isteni!
-Tényleg? Örülök, hogy ízlett! Még van egy kis meglepetésem, gyere! - fogta meg a kezem, és ahhoz a matrachoz kísért, amit az este elején láttam. - Arra gondoltam, hogy nézhetnénk csillagokat. Meg csak úgy bámulnánk az eget. Ki kell használni, hogy felhőtlen az ég, itt Londonban.
A fejemet Lou mellkasán pihentettem, ő pedig göndör tincseimmel játszott, miközben az eddig felhőtlen, csillagos égboltot figyeltünk. Tekintetünk lejjebb ment, egészen addig, míg egymást szemét nem bámultuk. Louis az arcával közeledni kezdett, és ajkait enyémekre tapasztotta. Lágy, mégis szenvedélyes csókban forrtunk össze, amit a szitáló eső sem szakított félbe, ami közben el kezdett esni. Csak a levegőhiány miatt váltunk el egymástól, akkor összeérintettük a homlokunkat, és mosolyogtunk, és hagytuk, hogy az eső csak essen körülöttünk. Mert hiába, ez London!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése