Magamról

Saját fotó
Két lány élete fenekestül felfordul, mikor Chelsea nagybátyjához érkeznek, aki egy híres brit fiúbandának dolgozik. A lányok nyári munkára Paul mellé szegődnek ez által megismerik a tehetséges énekeseket, és talán több is kialakul köztük, mint barátság? Ki tudja, majd a sors eldönti….

2012. július 10., kedd

2. Fejezet

*Allissa szemszöge*
Délelőtt évzárón voltam ahonnan haza kellett sétálnom. Negyed 1-kor értem haza, köszöntem a szüleimnek majd felmentem a szobámba és bedőltem az ágyba, mikor megcsörrent a telefonom. Chelsea volt az.
-Halló? -szóltam bele-
-Lis, nem fogod kitalálni hogy mi történt...
-Mond..kezdek kíváncsi lenni, hiszen még csak most értem haza..
-Beszéltem Paul bácsival, hogy menjek hozzá Londonba, mert már régen láttam és elkelne egy kis segítség neki a munkában..és azt mondta hogy ha nem szeretnék egyedül menni akkor nyugodtan elvihetem egy barátnőmet is.
-És kit akarsz vinni? -értetlenkedtem-
-Hát téged!
-Óóó...
-Na akkor jössz?
-Szóval azt kérdezed lenne-e kedvem elmenni Londonba a legjobb barátnőmmel dolgozni?! Még szép hogy van. Persze hogy megyek. De meg kell kérdeznem a szüleimet is..
-Igaz..anyukám felhívja az anyukádat úgy biztosan szívesebben elengednek majd.
-Lemegyek elmondom nekik az ötletet és hogy anyukád majd hívja az enyémet. Ha megbeszéltük visszahívlak.
35 perccel később, végül sikerült meggyőzni apát hogy engedjen el. Anya szinte rögtön elengedett mivel hogy lenne szállásunk és Chelsea családja rendes, meg ő már amúgy is 18 éves. Miután apának kifejtettem hogy milyen felelősség teljes (tudok lenni) vagyok, és hogy 16 évesen már ne kezeljen gyerekként, könnyebben rábólintott. Aztán felhívott Chelsea anyukája is, így már apa is teljesen beleegyezett az utazásba.
Hálám jeléül nagy ölelést adtam nekik, kivettem a fagyit a hűtőből és felszaladtam az emeletre a szobámba. Bekapcsoltam a Tv-n a zenecsatornát, felvettem a hangerőt és elkezdtem ugrálni az ágyon és csak sikoltoztam. 5 perccel később eszembe jutott hogy fel kell hívnom Chelsea-t. Előkerestem a telefonomat amit még örömömben valahova elhajítottam és felhívtam.
-Chelsea..
-Igen?!
-Sajnálom..de..
-DE? -emelte fel a hangját-
-de ki kell bírnod 3 hónapon keresztül, mert elengedtek!
2 perc vihogás és sikongatás után
-Na de vegyük komolyabbra a szót! -mondtam- Mikor indulunk?
-Hát holnap!
- Akkor azonnal elkezdek pakolni.
-Rendben. De hozz valami elegáns ruhát is..esküvőre megyünk..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése