1. Fejezet

Megkönnyebbülten léptem át a gimnázium ajtaján, ahol már velem szemben várt a legjobb barátnőm, Allissa. Ő két évfolyammal alattam jár, és sokan furcsállják, a korkülönbség miatt. Ő 16, én pedig 18 éves vagyok. Mindig is tökéletesen megértettük egymást, úgy tekintek rá, mintha a húgom lenne.

      - Na csajszi, mivel kezdjük a nyári szünetet? –kérdezte izgatottan.

      - Én azzal, hogy hazamegyek és átöltözöm. Baromi kényelmetlen ez a cucc. Majd utána felhívlak, és megbeszéljük mit csináljunk.

      - Oké, akkor majd találkozunk. Telefonon elérsz!

Elköszöntünk egymástól, majd hazafelé vettem az irányt. A magassarkúm hangosan kopogott a járda burkolatán, majd közel 10 perc gyaloglás után haza is értem. Amint beléptem azonnal levettem a cipőt, ami már eléggé feltörte a sarkam. A táskámat a bejárati ajtó melletti komódra raktam, majd jelzésként aprót kiáltottam, miszerint: Itthon vagyok!

-         Megjöttem! – az emeletről halk szöszmötölés hallatszódott.

-         - Az emeleten vagyunk! – azonnal felfelé vettem az irányt, és a lépcsőfokokat kettesével szedve értem fel az lépcsőfeljáróról nyíló folyosóra. Beléptem a szüleim szobájába, ahol mintha tornádó sújtott volna. Bőröndök, és szétdobált ruhák mindenhol. Anyukám az egyik ruhakupac mögött hajtogatott, mikor kipillantott a ruhák mögül elmosolyodott.

-         Hová utaztok?

-         Utazunk! Te is jössz! Nem emlékszel? Paul bácsikád esküvőjére megyünk Londonba! Pakolj te is, holnap indulunk. Jut is eszembe, hívd fel Paul-t, a lelkemre kötötte, hogy szóljak, hogy keresd meg. Valami fontos dolog lehet.

-         Oké.

-         Elővettem a telefonom, és kimentem a szobából. Tárcsáztam a bácsikám telefonszámát, majd az első csörgés után fel is vette.

-         Szia Chelsea! Hogy van az én kedvenc unokahúgocskám?

-         Szia Paul bácsi! Én vagyok az egyetlen unokahúgod. Amúgy jól vagyok. Anya mondta, hogy hívjalak fel.

-         Pont azért vagy a kedvencem! Szóval arról lenne szó, hogy szeretném, ha egész nyáron Londonban lennél. Az esküvő után Clodagh-val nászútra megyünk, és addig 1-2 dolgot el kellene intézned a munkahelyemen, meg amúgy is olyan keveset találkozunk. Jó lenne egy együtt töltött nyár. Ja, és hozhatod egy barátnőd is, ameddig távol vagyunk ne unatkozz nekem.

-         Ez nagyszerű! De nem vagyok benne biztos, hogy anya elenged egész nyárra. Meg persze a barátnőm szülei sem lesznek könnyű esetek…

-         Anyukáddal már beszéltem, minden el van rendezve! Ő pedig majd biztos segíteni fog meggyőzni a barátnőd szüleit.

-         Isten vagy Paul bácsi!

-         Mondj újat.

-         Jaj, menj már! – nevettünk.

-         Na jól van, menj és pakolj, holnap találkozunk!

-         Oké, pakolok! Szia Paul!

-         Szia Chelsea!

Boldogan szaladtam be a szobába, és ismét a telefonomhoz kaptam. Azonnal Allissára gondoltam, így hát remélem, hogy eltud jönni….

-Lis, nem fogod kitalálni mi történt…