4. Fejezet

*Allissa szemszöge*

Reggel arra keltem hogy mindenki sürög forog. Kimentem a szobámból, Chelsea is pont akkor ébredt fel. Clodagh haját még csinálták, a koszorúslányok körülötte sertepertéltek. Chelsea megcsinálta a hajam, nem bonyolítottuk túl, csak kivasalta, majd én az övét begöndörítettem. Clodagh és Paul nagyon szép pár, rettentő aranyosak együtt. Clodagh hozzá illő ruhát választott, csinosan állt rajta. A ceremónia is szép volt, a hosszúsága is pont jó volt. Chelsea, én és a családja a második sorban kaptunk helyet. Én ültem belülről a legszélén, mellettem Chelsea, az anyukája, majd az apukája, és a többi rokon. Bevallom nem mindig figyeltem a szertartást, mert a másik padsorban pont a velünk megegyező sorban a szélén egy nagyon helyes fiú ült. Paulékat néztem mikor észrevettem hogy valaki bámul..Odapillantottam és megláttam Őt és rámosolyogtam, mire ő vissza. Egy ideig néztünk egymásra majd elfordultam, ő még nézett, de aztán elfordult, és ez így ment szinte végig. A ceremónia után elindultunk az étterembe, ahol az ételt jól tálalták, és finom is volt. Fél 12-kor a pincérek előhozták a tortát. Egy 5 emeletes csokitortát, amin fehér marcipánbevonat volt ugyanilyen gyönyörű virágokkal. Clodagh és Paul felvágták és megetették egymást. Pontban éjfélkor 5 fiú lépett fel a kis színpadra, először nem ismertük fel őket de aztán mikor jobban megnéztük rájöttünk hogy a One Direction az. Természetesen megnéztük az előadásukat és végig az egyikükkel szemeztem...akivel a szertartás alatt is. A Perfect day-t énekelték, nem egy saját dalt. Miután elénekelték leültem a bár pulthoz és rendeltem...
-Egy pina colada-t kérek, de alkoholmenteset ha lehet! -mondtam-
-Kettőt..-szólalt meg egy fiú a hátam mögül-
Hátra néztem és megpillantottam Őt. Rámosolyogtam..
-Liam Payne vagyok! -nyújtotta a kezét, fülig érő mosollyal-
-Szia, én Allissa Franklin vagyok.
-Tudod egész este téged néztelek, és most össze szedtem a bátorságom és idejöttem. Nagyon szép vagy..
-Köszönöm! -éreztem hogy közben rákvörös lettem-Te is nagyon helyes vagy...-mosolyogtam-
Körülbelül háromnegyed óra beszélgetés után..
-Allissa, őő nincs kedved holnap elmenni sétálni valamerre?
-Ez egy randi? -kérdeztem meglepődve-
-Igen..vagyis ha beleegyezel..-mosolygott-
-Hát tudod, nagyon szívesen mondanék igent, de ha jól tudom neked van barátnőd..és nem szeretném ha miattam veszekednétek vagy esetleg szakítanátok. De viszont barátilag elmegyek veled bárhova...
-Rendben..akkor holnap ráérsz mondjuk 3-kor?
-Persze, mivel csak én és Chelsea leszek itt holnaptól, és nem ismerek senkit sem.
-Szuper, akkor jó ha érted megyek 3-ra? Pauléknál laktok ugye?
-Igen, és igen.
*Chelsea szemszöge*
Reggel a telefonom ébresztője keltett. Ideje volt felkelnem, ami nehezemre esett, mert imádok aludni, és emiatt előfordul, hogy néha el kések. Pedig ma nem szabad, így gyorsan kikecmeregtem az ágyból, és a szekrényemhez léptem, ahová még a tegnap este folyamán be is pakoltam. Kivettem a vállfára felakasztott ruhát, amit az esküvőre vettem. Elővettem még a magassarkút és az egyéb kiegészítőket. Kiléptem az ajtón, és láttam, hogy Lis is most kelhetett fel. Én még gyorsan elintéztem a reggeli teendőimet, majd visszamentem a szobába, hogy felöltözhessek. Magamra vettem a kikészített csodás ruhát, cipőt és ékszereket, majd az egész alakos tükör elé álltam. Utoljára végigsimítottam a ruhán, és elindultam Lis-hez, akivel megbeszéltük, hogy megcsináljuk egymást haját. Így is lett. Én kivasaltam az övét, ő pedig gyönyörű loknikat varázsolt a hajgöndörítő segítségével. Mikor teljesen kész lettem, átlopakodtam Clodagh-hoz aki már a gyönyörű fehér ruhájában volt. Csodálatosan nézett ki. Elengedtem pár bátorító és dicsérő szót, majd Paul bácsikámhoz siettem. Láthatóan nagyon izgult. A tükörben nézegette magát. Őt is bátorítottam egy kicsit, és egy hosszú, de óvatos ölelés után elindultunk a szertartás helyszínére.
A "ceremónia" nem volt túl hosszú sem túl rövid. Kibírható hosszúságú, ami nálam fontos. Képtelen vagyok végigülni/állni az ilyen rendezvényeket. A szertartás alatt végig a boldog párt csodáltam. Annyira boldogok együtt, és lerí róluk, hogy mennyire szeretik egymást. Akaratlanul is Ethanre gondoltam. Csúnyán összetörte a szívem, mikor pontosan 2 héttel ezelőtt elmondta, hogy megcsalt. Természetesen szakítottam vele. Hogy is maradtam volna vele ezek után? Gyorsan elhessegettem ezeket a gondolatokat és újra a nagybátyámékat néztem akik az "Igen, akarom!" résznél tartottak. Elmosolyodtam, sőt még egy kicsit meg is könnyeztem, mikor elcsattant az első hitvesi csók.
Az étteremben pezsgővel vártak minket, és a koccintás után feltálalták a vacsorát. Az ételek finomak voltak, bár nem állok túl nagy evő hírében. Szinte alig eszem. Anya szerint "kákabélű" vagyok. Nem gond, legalább nem fogok elhízni.
Fél 12 táján a pincérek előhozták az esküvői tortát. Csokoládé torta, fehér marcipánbevonattal és virágokkal. Megettem egy kisebb szeletet, és az asztalomnál maradtam. Újra eszembe jutott Ethan, de ezúttal a Perfect Day kezdő akkordjai szakították meg gondolataimat. Újra láttam őket, akik a Trafalgar téren autogramot osztogattak. A One Direction-t, akik egy gyönyörű számot énekeltek, és elismerem, csodásan. Nem is értem miért nem szeretem őket... Az alatt a 3 és fél perc alatt az egyik énekessel akadt össze a tekintetünk. Barna haja, és idáig látszó, kék szemei voltak. Az öltönye tökéletesen állt rajta, és mosolya is lélegzetelállító volt.
Az előadásuk után az asztalomnál maradtam, és kiittam az utolsó korty pezsgőt is a poharamból. Az üres pohárról az előttem álló, 1D-s srácra terelődött tekintetem. Két pezsgővel állt előttem, és vigyorgott, ezzel megmutatva tökéletes, fehér fogsorát.
-Szia!
-Helló! - köszöntem vissza mosolyogva.
-Louis Tomlinson.
-Chelsea Higgins. - csókolt kezet, kicsit meghajolva.
-Paul rokona vagy?
-Az unokahúga. - válaszoltam.
-Király. Hihetetlen, hogy Paulnak ilyen gyönyörű rokona van. Bocsi, de szerintem nem hasonlítatok.
-Tudom. - mosolyogtam. - Amúgy semmi baj.
-És te hogy-hogy itt szomorkodsz az asztalnál? A lovagod eltűnt?
-Nincs "lovagom".
-Érdekes, érdekes. Tudod, nekem sincs barátnőm...
-Hallottam róla. Szerintem tudod, hogy még mindig cikkeznek rólad, és arról az Eleanorról.
-Igen tudom. Szerettem, de megcsalt, valami modell bájgúnárral.
-Ismerős. Az én volt barátom a legnagyobb ellenségemmel szűrte össze a levet. - nyíltam meg neki.
-Hát akkor igyunk magunkra! Egészség! -emelte magasra a poharát.
-Egészség! - koccintottam össze az övével az én pezsgőspoharam, és nagyot kortyoltam belőle.