3. Fejezet

Tegnap már összepakoltam az összes szükséges holmimat. Csak pár dolog maradt a bőröndön kívül, de azokra reggel szükségem volt, de már azok is elfoglalták a helyüket. Apa már a kocsiba pakolta a csomagjainkat, majd út közben felvesszük Lis-t is, akit nagy nehezen, de szerencsémre elengedtek. Érzem a zsigereimben : Különleges nyár vár ránk!

Egyedül, Londonban 3 hónapig, az én drága bácsikámnál és még éppen menyasszonyánál. Az esküvő holnap lesz, a ceremónia pontosan 3 órakor kezdődik. Paul bácsikámék egy igazi kastélyt béreltek ki. Biztosan minden gyönyörű lesz.

Mikor Allissa is érzelmes búcsút vett szüleitől, behuppant mellém a hátsó ülésre, Apa pedig berakta a barátnőm csomagjait is. Először megöleltük egymást és vigyorogva kötöttük be biztonsági öveinket. Én egy könyvhöz nyúltam, Lisa az iPodjához, majd nekiláttunk a hosszú útnak.

Közel 3 és fél óra könyörtelen zötyögés után végre megpillantottam a számomra már ismerős környéket, majd megérkeztünk Paulék házához. Kinyitottam az autó ajtaját és kikecmeregtem az ülésről. Nagyot nyújtóztam, sőt még ásítottam is egy aprót, majd a járdán álló nagybátyámhoz léptem és szorosan megöleltem. Nagyon hiányzott már, sajnos nagyon keveset találkozunk. Mióta Londonba költözött szinte alig látjuk egymást. Ez egy különleges alkalom. Végre egy nyár, mikor nem 200 mérföldnyire van tőlem!

Mikor végre elengedtük egymást, Apa is a nyakába ugrott szeretett öccsének. Mindenkit körbeöleltek, majd felkaptam a csomagjaim, és Lisával a nyomomban a házba siettünk. A konyhából finom illatokat éreztünk, ezért utunk odavezetett. Ott a szorgosan tüsténkedő Clodagh-val találkoztunk, majd szeretetteljes üdvözlés után felkísért minket a szobáinkba. Gyorsan lepakoltuk a cuccainkat, majd az én szobámban az ágyon beszélgettünk.

-         Úgy örülök, hogy itt vagy!

-         Én is! Még csak egyszer voltam Londonban, réges-régen. Úgy örülök tényleg. Ez lesz életünk legcsodálatosabb nyara!

-         Biztosan! –vigyorogtunk. – Városnézés?

-         Jöhet! Várj, átöltözöm!

-         Én is! Fél óra múlva?

-         Rendben!

A bőröndömből előpakoltam pár ruhát, amit felvettem, és rendbe szedtem a hajam is, ami a hosszú út alatt rendesen összegubancolódott. Mikor késznek nyilvánítottam magam, Allissa már az ajtómban ácsorgott, így el is indultunk az első londoni kalandunkra.

Minden nagyon szép volt. Megnéztük a Big Ben-t, a London Eye-t és még sok érdekességet. Épp a Trafalgar Squaren jártunk mikor megpillantottunk egy óriási tömeget. Nem tudtuk miért vannak ennyien, ezért megpróbáltunk közelebb menni de ez nem igazán jött össze. Vártunk egy kicsit hátha elmennek egy páran és végre láthatjuk, hogy miért gyűltek össze ennyien. A tömeg 15 perc múlva sem tűnt el, gondoltuk megnézzük még egyszer. Nagy nehezen beférkőztünk az emberek közé, ugyan nem tudtuk hova tartunk..Mikor közelebb értünk meg láttuk a One Direction tagjait ahogy próbálnak eleget tenni a rajongók kéréseinek. Nem vagyunk nagy rajongók ezért kivergődtünk a tömegből hogy mások is oda jussanak. Szinte szerencsésen kijutottunk a kb. 300 fős tömegből, bár Lis elhagyott párat a karkötői közül.

-Valami szuvenírt majd venni szeretnék, ha már én is itt hagytam párat az enyémek közül..-mondta Allissa-

-Persze! -nevettünk-De képeket is csinálni kéne..mit szólnál ha megörökítenénk az első napunkat itt Londonban?

-Egy fotóban bármikor benne vagyok! 

Miután megcsináltuk a képet, Lisa szokásához híven éhes lett..

-Chelsea kezdek éhes lenni..nem ehetnénk valamit? -nézett rám kiskutyaszemekkel-

-Hát bevallom kicsit én is az vagyok, keressünk valami gyorsbüfét, aztán akár indulhatnánk is vissza..Mit szólsz?

-Felőlem rendben van. De mielőtt visszaindulnánk nem nézünk be pár boltba?

-Jó...

A legközelebbi étterem a Nando's volt, így oda mentünk. Az étel finom volt, Lis csirkét evett, én pedig egy kis sült krumplit. Mivel megígértem hogy bemegyünk pár üzletbe, így is volt. Talán 5-ben jártunk mert már fájt a talpam. Vettünk egy-egy shake-t és visszaindultunk a házba.