*Chelsea szemszöge*
-Halló? - kérdeztem.
-Chelsea Higgins! Beszédem van veled! - szólt bele mérgesen Anya. - Hazajöttök Allissával még ma, és nincs vita! Nem szóltam bele a kapcsolatodba, de az már sok, hogy újságokban szerepelsz!
-Mi? Anya, nem mehetek haza!
-Mondom, hogy jössz te is, és Lis is! Nem leszel holmi sztárbarátnő, aki részegen bulizik!
-De Anya!
-Nincs vita! Jöttök mind a ketten haza! Vonattal jöttök, megfelel? Oké, akkor este kimegyünk értetek az állomásra! Addig pakolj össze! Szia Drágám, le ne késsétek a vonatot! Itthon még megbeszéljük! - lecsapta a telefont, én pedig könnyes szemekkel néztem Lou-ra, aki értetlenül bámult rám. Nem mehetek haza!! Nem!!
-Anyukád volt? Mit mondott? - kérdezte, és átölelt, nekem pedig megeredtek a könnyeim.
-Ma hazamegyek.
-Mi? Nem, nem mehetsz haza! Kizárt! Nem engedem!
-Louis, muszáj, ők mégis csak a szüleim....Valahogy megoldjuk, rendben?
-De annyira szeretlek, és annyira megszoktam már, hogy minden nap együtt vagyunk, és minden szabad percünket együtt töltjük..... Nem fogom kibírni.
-Nyugi Lou, megoldjuk, biztos van valami megoldás.
-Végül is ott a telefon, a Skype meg minden, de attól még nem ölelhetlek át, és nem csókolhatlak meg.
-Tudom Louis! Szeretlek!
-Én is szeretlek Nyuszi! Mikor kell menned?
-Először meg kell beszéljem Lis-sel, hogy melyik vonattal menjünk vissza Leeds-be...
-Rendben. - még mindig sírtam, és egyre szorosabban öleltem, mire a hajamba puszilt. Mennyire fog hiányozni...
*Allissa szemszöge*
Liammel a "szobámban" voltunk, laptopoztunk. Először filmet akart nézni, de előtte még gyorsan fel akart menni twitterre. Lusta voltam nem akartam kimenni egy újabb székért, azért inkább csak az ölébe ültem, remélve hogy látja a képernyőt. Nagyon sokan írtak neki, természetesen rólam, háromnegyede arról szólt, hogy nem vagyok hozzá való, és hogy megcsalom Zaynnel. Nagyon rosszul esett, de ő mintha csak figyelmen kívül hagyta volna. Sokan írtak trágárul, és volt aki a halálomat kívánta, néhányat azért Li sem hagyott szó nélkül...Én már inkább nem is mertem bejelentkezni a sajátomba. Liam felhúzta magát, látszott rajta, éreztem, én csak kellemetlenül éreztem magam, és szörnyen hülyének amiért belementem...Nem akartunk ezzel foglalkozni, ezért inkább elkezdtünk filmezni, hogy kicsit lenyugodjunk. Átmentünk az ágyra, és beraktuk a 10 dolog amit utálok benned című filmet. 15-20 perc telhetett el a filmből, mikor megcsörrent a telefonom, a szomszéd szobából hallottam, hogy Chelsea-nek is. Fura. A kijelzőn anyát pillantottam meg, úgyhogy felvettem.
-Szia anya.
-Ne sziázz itt nekem, majd akkor ha már itthon lesztek.
-Az még elég soká lesz, nem gondolod?
-Nem gondolom, mert azonnal haza jöttök Chelsea-vel.
-De hát miért?
-Mert részegen kocsikáztál, egy fiúval, aki tudtom szerint nem a barátod. Megengedtem, hogy elmenjetek ketten, Londonba. Megengedtem, hogy járj azzal a fiúval, holott egy sztár és személyesen nem is ismerem.
-Tudom, és ennek nagyon örülök, de nem történt semmi baj.
-Ez csak szerencse. Mi van ha karamboloztok?
-De nem történt semmi baj.
-Címlapon kötöttetek ki, ami még Leeds-ben is megjelent, és szerinted nem történt semmi?
-Hát, igen, de Zayn nem akart semmi rosszat, és ő csak egy barátunk, Liam egyik legjobb barátja és egy bandában is vannak.
-Értem, de ez hogy részegen bulizol és kocsikáztok ez megengedhetetlen! Azonnal jöttök haza, és szerintem ezt a kapcsolatot fejezzétek be. Ja, és addig örülj, amíg én hívlak és nem apád!
-De anya, 16 éves vagyok, el tudom dönteni mi rossz, és mi a jó. Tudom, hogy nem szabadott volna részegen, a kocsiba ülni, de mit tehettem volna? Vezettem volna én?
-Na az még ennél is szebb lett volna, hiszen még a kocsit sem tudod beindítani.
-Tudom. De erről az egészről nem Liam tehet, csak rám mászott egy srác, és Zayn csak le akarta állítani.
-Miért nem Liam?
-Mert őt Chelsea lefogta, és a többiekre nem figyelt, nem gondolta, hogy ők is dühösek lesznek. És, megengedtétek, hogy járjak Li-vel, akkor miért kéne megtiltanotok? Nem tehet semmiről sem.
-A döntésem nem változik. Ma hazajöttök.
-Nem! Nem megyek haza, itt maradunk, nem lesz több ilyen, megígérem, hogy nem lesz ilyen többet, ígérem, csak kérlek ne kelljen hazamennünk.- reméltem, hogy meghatom anyát, általában sikerül...
-Megbeszélem még egyszer apáddal...
-Köszönöm!
-Szívesen, de ne várj sok jót...Szia.
-Szia. -letettem és hozzábújtam Liam-hez-
-Na? -kérdezte-
-Anya azt mondta menjünk haza, de remélhetőleg rá veszi apát, hogy maradhassunk...
-Akkor jó! -ahogy ezt kimondta, újra csörgött a telefonom. Li nagyot sóhajtott. Én pedig csak nyeltem egy nagyot, nagy gombóc volt a torkomban, apa nehéz eset, láttam, hogy ő hív, az a kis remény is elment, hogy maradhassunk. Nyeltem még egyet, megköszörültem a torkom, és megnyomtam a telefonomon a kis zöld gombot.
-Szia apu!
-Szia, szóval anyád mondta, mit meséltél.
-ÉS? -csillant fel a szemem, mintha engedékenyebb lett volna, a hangjából legalább is ezt szűrtem le-
-És úgy döntöttünk, nem maradhattok.
-MI?
-Így döntöttem. Ma hazajöttök, vonattal, Chelsea szüleivel is megbeszéltük.
-De a...
-Nincs de apa. Szia.
-Szia apa. -nem volt erőm kinyomni sem a telefont. Kiesett a kezemből. Mintha egy tőrt döftek volna a szívembe, a gombóc a torkomban egyre nagyobb és nagyobb lett.
-NA??? -kérdezte Li a hátam mögül-
-Haza kell mennünk...-mondtam ledermedve, ennél többet nem tudtam mondani, könnycseppek folytak le az arcomon át, a padlóra. Liam megfogta a kezem, amire én hátrapillantottam rá. Az ágy széléről odabújtam hozzá. Arcomat a mellkasába temettem és csak sírtam. Olyan erősen ölelt, ahogy még nem, éreztem a szív verését. A könnyeimtől már tiszta víz volt a pólója, de nem szólt semmit. Nem szóltunk semmit, csak öleltük egymást, fél óráig biztos. Aztán elengedett, a szemem csukva volt, de nem aludtam. Kinyitottam a szemeimet, és ránéztem.- Akkor mi most...mi most...szakítani fogunk?
-Nem, nem fogunk. Allissa szeretlek! Jobban mint hinnéd, nem fogunk szakítani. Megoldjuk, nem kell hazamenned.
-De már ma kéne, vonattal. Liam, én nem akarok haza menni, nem akarlak itt hagyni. Nagyon szeretlek.
-Nem kell hazamennetek, megoldjuk. Valahogy megoldjuk. -mondta és egy puszit nyomott a homlokomra, majd újra magához ölelt-
Sziasztok:)Ez egy One Direction fanfiction. Írjatok megjegyzéseket, és ha tetszett a blog légy rendszeres olvasó. Szavazz milyennek érzed a fejezeteket! A blognak 2 írója van, "Chelsea" és Allissa. A történet 2 lányról szól akik Leeds-ben élnek. Allissa Franklinről (16) és Chelsea Higginsről (18). Chelsea szeret fényképezni és rajzolni, Allissa imád öltözködni és vásárolni, de nem cicababa. :))
Magamról
- Allissa&Chelsea
- Két lány élete fenekestül felfordul, mikor Chelsea nagybátyjához érkeznek, aki egy híres brit fiúbandának dolgozik. A lányok nyári munkára Paul mellé szegődnek ez által megismerik a tehetséges énekeseket, és talán több is kialakul köztük, mint barátság? Ki tudja, majd a sors eldönti….
2012. december 19., szerda
2012. december 9., vasárnap
42.fejezet
*Allissa szemszöge*
Reggel kiabálásra keltünk fel Liammel. Vagyis én. Szerintem ő már régebben fent volt, csak nem akart lemenni. Nyomtam egy puszit az arcára, és lassan kikászálódtunk az ágyból. Tudtuk, hogy muszáj lesz lemennünk, mert ha nem most, akkor később úgyis megkapjuk a lecseszést Paultól. Már a lépcsőn láttam, a többieket. A kanapén ültek, Paul pedig előttük állt és ordított. Nem akartam, hogy velem is ordítson, de muszáj volt odamennünk a többiekhez, Paul bácsinak pedig igaza volt. Clodagh a fotelben ült, látszott, hogy ő sem örül túlságosan, de mi lehuppantunk a többiekhez.
-Nem hiszem el, hogy ezt csináltátok! Mondtam, hogy kerüljétek a feltűnést, de te természetesen nem tudtátok elkerülni. Mi volt az oka? -kérdezte Paul bácsi-
-Hát, tudod, van az a fiú, George. Rám mászott, Zayn pedig csak segíteni akart...-mondtam-
-Ezt nem teljesen értem...
-Hát szóval, George felkért táncolni, én meg elmentem vele...És utána rám mászott, Zayn meg odajött, és behúzott neki, amitől George a földre esett vérző orral.
-Miért Zayn?
-Mert Liam, nagyon bedühödött én pedig lefogtam, de Zaynt nem figyeltem...-mondta Chelsea-
-Szebben nem lehetett volna elintézni?
-Paul...részeg voltam.
-Akkor is. De miért mentetek el? És mégis mi vitt rá arra, hogy részegen vezess?
-Nem tudom, csak megfogtam Allissát és elvittem. Ő pedig még nem tud vezetni, abból sem sült volna ki jobb.
-Azt ugye tudjátok hogy benne voltatok a tévében, és még benne is lesztek. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy az újságok is megírták..
-Nem ezt akartuk. -mondta Niall-
-Hát én se akartam, hogy ez történjen, de most már késő.
-Sajnáljuk...
*Chelsea szemszöge*
Amikor megkaptuk a lecseszést Lou-val felmentünk a szobámba és csak bámultunk ki a fejünkből. Botrány lesz...
-Szerintem felmegyek twitterre, megnézem mi folyik ott... Használhatom a géped? - kérdezte Lou, és felült az ágyról.
-Persze, használd csak... - mondtam és elfordultam, és pihenni próbáltam.
Pár perc múlva Louis félretette a laptopot, és hátulról átölelt.
-A rajongók kibuktak, Allissát szidják, mert kiderült, hogy mi történt a klubban George-dzsal, és azt állítják, hogy megcsalta Liam-et.
-Istenem...
-Szerintem Lis nem lesz a directionerek kedvence.
-Szerintem se.
Csak bámultunk ki a fejünkből és amikor már majdnem elaludtunk megcsörrent a telefonom, én pedig nagy nehezen kimásztam az ágyból...
Reggel kiabálásra keltünk fel Liammel. Vagyis én. Szerintem ő már régebben fent volt, csak nem akart lemenni. Nyomtam egy puszit az arcára, és lassan kikászálódtunk az ágyból. Tudtuk, hogy muszáj lesz lemennünk, mert ha nem most, akkor később úgyis megkapjuk a lecseszést Paultól. Már a lépcsőn láttam, a többieket. A kanapén ültek, Paul pedig előttük állt és ordított. Nem akartam, hogy velem is ordítson, de muszáj volt odamennünk a többiekhez, Paul bácsinak pedig igaza volt. Clodagh a fotelben ült, látszott, hogy ő sem örül túlságosan, de mi lehuppantunk a többiekhez.
-Nem hiszem el, hogy ezt csináltátok! Mondtam, hogy kerüljétek a feltűnést, de te természetesen nem tudtátok elkerülni. Mi volt az oka? -kérdezte Paul bácsi-
-Hát, tudod, van az a fiú, George. Rám mászott, Zayn pedig csak segíteni akart...-mondtam-
-Ezt nem teljesen értem...
-Hát szóval, George felkért táncolni, én meg elmentem vele...És utána rám mászott, Zayn meg odajött, és behúzott neki, amitől George a földre esett vérző orral.
-Miért Zayn?
-Mert Liam, nagyon bedühödött én pedig lefogtam, de Zaynt nem figyeltem...-mondta Chelsea-
-Szebben nem lehetett volna elintézni?
-Paul...részeg voltam.
-Akkor is. De miért mentetek el? És mégis mi vitt rá arra, hogy részegen vezess?
-Nem tudom, csak megfogtam Allissát és elvittem. Ő pedig még nem tud vezetni, abból sem sült volna ki jobb.
-Azt ugye tudjátok hogy benne voltatok a tévében, és még benne is lesztek. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy az újságok is megírták..
-Nem ezt akartuk. -mondta Niall-
-Hát én se akartam, hogy ez történjen, de most már késő.
-Sajnáljuk...
*Chelsea szemszöge*
Amikor megkaptuk a lecseszést Lou-val felmentünk a szobámba és csak bámultunk ki a fejünkből. Botrány lesz...
-Szerintem felmegyek twitterre, megnézem mi folyik ott... Használhatom a géped? - kérdezte Lou, és felült az ágyról.
-Persze, használd csak... - mondtam és elfordultam, és pihenni próbáltam.
Pár perc múlva Louis félretette a laptopot, és hátulról átölelt.
-A rajongók kibuktak, Allissát szidják, mert kiderült, hogy mi történt a klubban George-dzsal, és azt állítják, hogy megcsalta Liam-et.
-Istenem...
-Szerintem Lis nem lesz a directionerek kedvence.
-Szerintem se.
Csak bámultunk ki a fejünkből és amikor már majdnem elaludtunk megcsörrent a telefonom, én pedig nagy nehezen kimásztam az ágyból...
2012. november 27., kedd
41.fejezet
*Allissa szemszöge*
Zayn berángatott a kocsiba, ő pedig a szinte azonnal a gázra taposott. Nem tartottam jó ötletnek, hogy így vezet, de ha akartam volna se tudtam megakadályozni, mert még nem lehet jogsim. Gyorsan vezetett, nem tudtam eldönteni, hogy azért mert dühös, vagy azért mert részeg. A város fele mentünk, szombat este, tele van rendőrökkel a város. Szirénát hallottam, már tudtam hogy baj lesz. Nem voltam részeg, de azért én is ittam egy keveset, egyikünk se fog ebből jól ki jönni.
-Zaynie, lassíts. -mondtam kérlelő hangon-
-Ugyan mi baj történhetne?
-Hát, izé, te részeg vagy, én nem tudok vezetni, kell ennél több? Különben is jön mögöttünk a rendőr. Húzódj félre..
-Jaj, blablabla. Mindig a szabályok, nem szeretem őket.
-De kérlek. A kedvemért!
-Jó, de csak mert te kéred. -lassított le az autóval és félrehúzódott, forgalmas úton voltunk, pont egy menő szórakozóhely előtt álltunk meg, a rendőr pedig egyre közeledett az autónkhoz-
-Szálljanak ki kérem! -mondta az úr- Fújják meg a szondát. Jogosítványt forgalmit.
Zayn megfújta, bár anélkül is meglehetett állapítani róla hogy ittas, majd én következtem, a szonda most sem tévedett...Odaadtuk amikét kért és még kérdezett még pár dolgot. Láttam hogy Zayn nincs túl jól, de talán elkiabáltam még ha csak magamban is mondtam. Zaynie egész napi adagja, a rendőr cipőjén landolt. Egyszerre éreztem magam kínos helyzetben, és sajnáltam Zaynt. Az úr rám pillantott, miközben próbáltam Zaynienek segíteni, amire én csak annyit mondtam hogy, megkérem egy barátomat, hogy jöjjön el értünk. Kikerestem Louis nevét, majd tárcsáztam. Alig csengett ki hármat, már is felvette.
-Ti mégis hol a fenében vagytok?! Gyertek haza, azonnal. Mindenki értetek aggódik. Liam teljesen ki van. -emelte fel a hangját Lou, szinte azonnal-
-Mennénk mi, de tudod, az van, hogy Zayn részegen vezetett, és lekapcsoltak minket. Kérlek küldj értünk két embert, hogy haza tudjuk vinni Zayn kocsiját is!
Miután megadtam a címet, már el is indultak. A rendőrúr megvárta, míg eljönnek értünk. A hely tele volt emberekkel. Néhányan azonnal felismertek minket, és fotókat is készítettek. Előre látom az újságok címlapját: "Liam Payne barátnője és Zayn Malik ittasan vezettek, és rárókáztak egy rendőr cipőjére...". Paul bácsi ki lesz akadva, direkt megkért minket, hogy kerüljük a felhajtást...
*Chelsea szemszöge*
Az egész klubot átvizsgáltuk Zayn és Lis után, de nem találtuk őket, ezért hazajöttünk, meg vártuk, míg haza nem érkeztek. Mindannyian a nappaliban ültünk, és vártuk az ajtó nyílását, de azt hiába vártuk... Rettentő idegesek voltunk, és nagyon aggódtunk miattuk.
Lou-val szorosan összebújtunk a kanapén, és a fejemet a vállára hajtottam. Könnyeimet alig tudtam visszatartani, már majdnem megeredtek, mikor rezgést éreztem a combomnál. Egyből arrébb csusszantam, hogy könnyedén ki tudja venni a mobilját. Mikor megpillantotta a kijelzőt elvigyorodott.
-Lis az! - mondta, mire mindenki a közelébe jött, hogy hallja mit mond, de sikertelenül, ugyanis semmit sem értettünk abból, hogy Lis mit mond. Mikor letette a telefon végre elmesélte a beszélgetést:
-Allissa volt az, Zayn részegen vezetett, lekapcsolták őket, és kell két ember aki elmegy értük. Mivel Liam kivételével mindenki ivott, szólnunk kell Paulnak...
-Ki fog minket nyírni...
-Igen, de nem hagyhatjuk őket ott.
-Szólok neki én, talán velem elnézőbb - mondtam, mire a többiek egy kicsit boldogabbak lettek. - Úristen, ez maga az öngyilkosság lesz. Már alszik, és fel kell keltenem.
-Hát... Sok szerencsét! - veregette meg a vállam Niall, majd visszaült a kanapéra. Én felmentem a szobájába, és jó hangosan bekopogtam, mire mocorgást hallottam odabentről.
-Paul bácsi! Paul bácsi! - emeltem fel a hangom, hátha felkel rá.
-Igen? - kérdezett vissza kómásan.
-Van egy kis probléma...
-Mit művelt már megint az az öt marha?
-Az a helyzet, hogy érte kellene menni Zayn-ért és Lis-ér...
-És ehhez miért kellek én?
-Liam kivételével mindenki ivott, és 2 ember kell, mert el kell hozni Zayn kocsiját is, mert hát... részegen vezetett, és lekapcsolták.
-Micsoda?! - kiabált vissza, majd dühöngve kijött a szobából. - A fiúk lent vannak? - bólintottam, mire ő leviharzott a lépcsőn hozzájuk. - Ugye tudjátok, hogy mekkora botrány lesz ebből?! - a fiúk bólintottak. - Felöltözök, és indulás! De nagy bajban vagytok!
Mikor visszaért Paul és Liam Lis-ékkel, gyorsan összeölelkeztünk, és vártuk a lecseszést.
-Majd holnap megkapjátok a magatokét! Most mindenki nyomás lefeküdni, a vendégszobák tudjátok merre vannak! Most túl részegek vagytok ahhoz, hogy komolyan vegyétek amit mondanék. Na nyomás! - mondta, mire mindannyian szófogadóan kullogtunk fel az emeletre, és igaz, Lou-nak a vendégszobába kellett volna menjen, ő mégis hozzám jött, úgy, mint Liam Lis-hez.
Sziasztok:) Mivel kommenteket nem nagyon írtok, és a 4 szavazat is viszonylag gyorsan meg van, így ahhoz, hogy újabb rész legyen, vagy 6 szavazat kell, vagy 4 szavazat és egy új rendszeres olvasó!
Zayn berángatott a kocsiba, ő pedig a szinte azonnal a gázra taposott. Nem tartottam jó ötletnek, hogy így vezet, de ha akartam volna se tudtam megakadályozni, mert még nem lehet jogsim. Gyorsan vezetett, nem tudtam eldönteni, hogy azért mert dühös, vagy azért mert részeg. A város fele mentünk, szombat este, tele van rendőrökkel a város. Szirénát hallottam, már tudtam hogy baj lesz. Nem voltam részeg, de azért én is ittam egy keveset, egyikünk se fog ebből jól ki jönni.
-Zaynie, lassíts. -mondtam kérlelő hangon-
-Ugyan mi baj történhetne?
-Hát, izé, te részeg vagy, én nem tudok vezetni, kell ennél több? Különben is jön mögöttünk a rendőr. Húzódj félre..
-Jaj, blablabla. Mindig a szabályok, nem szeretem őket.
-De kérlek. A kedvemért!
-Jó, de csak mert te kéred. -lassított le az autóval és félrehúzódott, forgalmas úton voltunk, pont egy menő szórakozóhely előtt álltunk meg, a rendőr pedig egyre közeledett az autónkhoz-
-Szálljanak ki kérem! -mondta az úr- Fújják meg a szondát. Jogosítványt forgalmit.
Zayn megfújta, bár anélkül is meglehetett állapítani róla hogy ittas, majd én következtem, a szonda most sem tévedett...Odaadtuk amikét kért és még kérdezett még pár dolgot. Láttam hogy Zayn nincs túl jól, de talán elkiabáltam még ha csak magamban is mondtam. Zaynie egész napi adagja, a rendőr cipőjén landolt. Egyszerre éreztem magam kínos helyzetben, és sajnáltam Zaynt. Az úr rám pillantott, miközben próbáltam Zaynienek segíteni, amire én csak annyit mondtam hogy, megkérem egy barátomat, hogy jöjjön el értünk. Kikerestem Louis nevét, majd tárcsáztam. Alig csengett ki hármat, már is felvette.
-Ti mégis hol a fenében vagytok?! Gyertek haza, azonnal. Mindenki értetek aggódik. Liam teljesen ki van. -emelte fel a hangját Lou, szinte azonnal-
-Mennénk mi, de tudod, az van, hogy Zayn részegen vezetett, és lekapcsoltak minket. Kérlek küldj értünk két embert, hogy haza tudjuk vinni Zayn kocsiját is!
Miután megadtam a címet, már el is indultak. A rendőrúr megvárta, míg eljönnek értünk. A hely tele volt emberekkel. Néhányan azonnal felismertek minket, és fotókat is készítettek. Előre látom az újságok címlapját: "Liam Payne barátnője és Zayn Malik ittasan vezettek, és rárókáztak egy rendőr cipőjére...". Paul bácsi ki lesz akadva, direkt megkért minket, hogy kerüljük a felhajtást...
*Chelsea szemszöge*
Az egész klubot átvizsgáltuk Zayn és Lis után, de nem találtuk őket, ezért hazajöttünk, meg vártuk, míg haza nem érkeztek. Mindannyian a nappaliban ültünk, és vártuk az ajtó nyílását, de azt hiába vártuk... Rettentő idegesek voltunk, és nagyon aggódtunk miattuk.
Lou-val szorosan összebújtunk a kanapén, és a fejemet a vállára hajtottam. Könnyeimet alig tudtam visszatartani, már majdnem megeredtek, mikor rezgést éreztem a combomnál. Egyből arrébb csusszantam, hogy könnyedén ki tudja venni a mobilját. Mikor megpillantotta a kijelzőt elvigyorodott.
-Lis az! - mondta, mire mindenki a közelébe jött, hogy hallja mit mond, de sikertelenül, ugyanis semmit sem értettünk abból, hogy Lis mit mond. Mikor letette a telefon végre elmesélte a beszélgetést:
-Allissa volt az, Zayn részegen vezetett, lekapcsolták őket, és kell két ember aki elmegy értük. Mivel Liam kivételével mindenki ivott, szólnunk kell Paulnak...
-Ki fog minket nyírni...
-Igen, de nem hagyhatjuk őket ott.
-Szólok neki én, talán velem elnézőbb - mondtam, mire a többiek egy kicsit boldogabbak lettek. - Úristen, ez maga az öngyilkosság lesz. Már alszik, és fel kell keltenem.
-Hát... Sok szerencsét! - veregette meg a vállam Niall, majd visszaült a kanapéra. Én felmentem a szobájába, és jó hangosan bekopogtam, mire mocorgást hallottam odabentről.
-Paul bácsi! Paul bácsi! - emeltem fel a hangom, hátha felkel rá.
-Igen? - kérdezett vissza kómásan.
-Van egy kis probléma...
-Mit művelt már megint az az öt marha?
-Az a helyzet, hogy érte kellene menni Zayn-ért és Lis-ér...
-És ehhez miért kellek én?
-Liam kivételével mindenki ivott, és 2 ember kell, mert el kell hozni Zayn kocsiját is, mert hát... részegen vezetett, és lekapcsolták.
-Micsoda?! - kiabált vissza, majd dühöngve kijött a szobából. - A fiúk lent vannak? - bólintottam, mire ő leviharzott a lépcsőn hozzájuk. - Ugye tudjátok, hogy mekkora botrány lesz ebből?! - a fiúk bólintottak. - Felöltözök, és indulás! De nagy bajban vagytok!
Mikor visszaért Paul és Liam Lis-ékkel, gyorsan összeölelkeztünk, és vártuk a lecseszést.
-Majd holnap megkapjátok a magatokét! Most mindenki nyomás lefeküdni, a vendégszobák tudjátok merre vannak! Most túl részegek vagytok ahhoz, hogy komolyan vegyétek amit mondanék. Na nyomás! - mondta, mire mindannyian szófogadóan kullogtunk fel az emeletre, és igaz, Lou-nak a vendégszobába kellett volna menjen, ő mégis hozzám jött, úgy, mint Liam Lis-hez.
Sziasztok:) Mivel kommenteket nem nagyon írtok, és a 4 szavazat is viszonylag gyorsan meg van, így ahhoz, hogy újabb rész legyen, vagy 6 szavazat kell, vagy 4 szavazat és egy új rendszeres olvasó!
2012. november 23., péntek
40.fejezet
*Chelsea szemszöge*
Este úgy döntöttünk, hogy bulizni megyünk. Louis-val egész délután kettesben voltunk, filmeztünk, összebújva etettük egymást popcornnal, egyszerűen minden tökéletes volt. Liam és Allissa kibékültek, ezért meg akartunk ünnepelni mindent, ami eddig történt velünk.
Lis-sel hazamentünk készülődni, és a srácok pedig másfél óra múlva jönnek értünk. Mikor hazaértünk azonnal a szekrényünk elé álltunk, és válogattuk a sok ruhát. Amikor kikészítettem a szettem, elmentem hajat mosni, majd megszárítottam, és begöndörítettem. A szememre a szokásos tusvonalat húztam, a számat pedig egy natúr szájfény ékesítette.
Amikor Allissa is elkészült, már a fiúk odalent vártak, és Paullal csevegtek. Amikor lementünk mindenki szájtátva nézett minket.
-Szia Kicsim! Gyönyörű vagy! - nyomott egy apró puszit a számra Lou, és átkarolta a derekamat.
Mielőtt elindultunk Paul figyelmeztetett minket, hogy ne igyunk, és kerüljük a figyelmet, mert ugye nem tenne jót a srácok hírnevének egy részeges paparazzi fotó.
Egy elég ismert helyre mentünk, a Funky Buddha-ba, ahol a srácok már szinte törzsvendégnek számítottak. Mindenki kedvesen üdvözölte őket, és egy kör piára hívtak meg bennünket, amit elfogadtunk. Valami ízesített vodka lehetett, és egész finom volt.
A buli nagyjában folyt, és Louis-val épp a tömeg közepén táncoltunk. Amikor kellően elfáradtunk a kanapékhoz mentünk, ahol már a többiek vártak.
-Chels, kijössz velem egy pillanatra? - kérdezte Lis,
-Persze! - mondtam, és elindultunk a mosdóba. Miután Allissával megigazítottuk az sminkünket és a hajunkat, odamentünk a pulthoz, és kértünk egy kör piát. Mikor indultunk volna a helyünkre, egy ismerős srác állta az utunkat....
*Allissa szemszöge*
A mosdóból kiérve George-ba ütköztem, szó szerint.
-Ó bocsánat! -mondtam, mire felnézve megláttam kibe is ütköztem-
-Lis, szia! Semmi baj, meghívhatlak egy italra?
-Hát őőő...izé...Oké, persze, miért is ne. -éreztem, hogy ebből a mondatomból már gond lesz-
-Remek! Akkor gyere. -húzott a kezemnél fogva-
A bárpultnál ültünk, ő kikérte a 2 pina colada-t, és elkezdtük inni, közben beszélgettünk. Néha megfogta a combom, én olyankor elhúztam kicsit.
-Ez a kedvenc számom...Nem táncolunk?
-Háát...Ha nagyon muszáj. -tettem le a poharam a pultra, és közben Chelsea-re pillantottam egy 'segíts' arckifejezéssel-
A zene tényleg jó volt, így táncoltunk, néha megfogta a derekam, én olyankor levettem a kezeit. Biztosan ivott valamennyit, nem volt teljesen részeg, de józannak se volt mondható. George át akart karolni, amit én éppen próbáltam elutasítani, mikor arra lettem figyelmes, hogy Zayn felénk jön. A következő pillanatban George már a földön feküdt, Zayn óriásit behúzott neki. Minden lány álma, hogy egyszer verekedjenek érte, de ott átélve nem volt jó. Gondolom Zayn csak segíteni akart, de látszott hogy már benne is volt egy "kis" ital. Amíg az emberek körbevették a padlón heverő fiút, addig én Zayn után mentem, aki a kezemet fogva húzott ki az épületből...
*Chelsea szemszöge*
Amikor megláttam Lis arcát, tudtam, hogy ebből már nem fog kisülni sok jó dolog. Gyorsan a fiúkhoz szaladtam, hogy segítsünk, de már tudtam előre, hogy botrány lesz.
-Srácok!
-Chels! Hát Lis? - kérdezte Liam, de amikor meglátta az arcom, a vigyora lehervadt az arcáról.
-Itt van George! - mondtam, mire Liam megfeszült a keze pedig görcsösen össze volt szorítva.
-Vége a kis taknyosnak. - mondta Li, és elindult volna a táncolókhoz, ha én el nem kapom a vállát.
-Ne csinálj semmit se! Botrányt akarsz? Tudod jól, hogy nem hiányzik a cirkusz a bandának!
-A barátnőm jobban tud érdekelni. Hidegen hagy, ha lecsesznek, de a barátnőmre akkor sem mászhat rá egyetlen kis gyökér sem!
-Liam! - mondtam - Ne csináld! Megyek megoldom! - mire körbe néztem, már Zayn hiányzott közülünk. Elindultam a táncparkett felé, és mire odaértem, azt láttam, hogy George a földön fekszik, orrából patakzik a vér, de Lis és Zayn sehol sincs. A francba!!!
Este úgy döntöttünk, hogy bulizni megyünk. Louis-val egész délután kettesben voltunk, filmeztünk, összebújva etettük egymást popcornnal, egyszerűen minden tökéletes volt. Liam és Allissa kibékültek, ezért meg akartunk ünnepelni mindent, ami eddig történt velünk.
Lis-sel hazamentünk készülődni, és a srácok pedig másfél óra múlva jönnek értünk. Mikor hazaértünk azonnal a szekrényünk elé álltunk, és válogattuk a sok ruhát. Amikor kikészítettem a szettem, elmentem hajat mosni, majd megszárítottam, és begöndörítettem. A szememre a szokásos tusvonalat húztam, a számat pedig egy natúr szájfény ékesítette.
-Szia Kicsim! Gyönyörű vagy! - nyomott egy apró puszit a számra Lou, és átkarolta a derekamat.
Mielőtt elindultunk Paul figyelmeztetett minket, hogy ne igyunk, és kerüljük a figyelmet, mert ugye nem tenne jót a srácok hírnevének egy részeges paparazzi fotó.
Egy elég ismert helyre mentünk, a Funky Buddha-ba, ahol a srácok már szinte törzsvendégnek számítottak. Mindenki kedvesen üdvözölte őket, és egy kör piára hívtak meg bennünket, amit elfogadtunk. Valami ízesített vodka lehetett, és egész finom volt.
A buli nagyjában folyt, és Louis-val épp a tömeg közepén táncoltunk. Amikor kellően elfáradtunk a kanapékhoz mentünk, ahol már a többiek vártak.
-Chels, kijössz velem egy pillanatra? - kérdezte Lis,
-Persze! - mondtam, és elindultunk a mosdóba. Miután Allissával megigazítottuk az sminkünket és a hajunkat, odamentünk a pulthoz, és kértünk egy kör piát. Mikor indultunk volna a helyünkre, egy ismerős srác állta az utunkat....
*Allissa szemszöge*
-Ó bocsánat! -mondtam, mire felnézve megláttam kibe is ütköztem-
-Lis, szia! Semmi baj, meghívhatlak egy italra?
-Hát őőő...izé...Oké, persze, miért is ne. -éreztem, hogy ebből a mondatomból már gond lesz-
-Remek! Akkor gyere. -húzott a kezemnél fogva-
A bárpultnál ültünk, ő kikérte a 2 pina colada-t, és elkezdtük inni, közben beszélgettünk. Néha megfogta a combom, én olyankor elhúztam kicsit.
-Ez a kedvenc számom...Nem táncolunk?
-Háát...Ha nagyon muszáj. -tettem le a poharam a pultra, és közben Chelsea-re pillantottam egy 'segíts' arckifejezéssel-
A zene tényleg jó volt, így táncoltunk, néha megfogta a derekam, én olyankor levettem a kezeit. Biztosan ivott valamennyit, nem volt teljesen részeg, de józannak se volt mondható. George át akart karolni, amit én éppen próbáltam elutasítani, mikor arra lettem figyelmes, hogy Zayn felénk jön. A következő pillanatban George már a földön feküdt, Zayn óriásit behúzott neki. Minden lány álma, hogy egyszer verekedjenek érte, de ott átélve nem volt jó. Gondolom Zayn csak segíteni akart, de látszott hogy már benne is volt egy "kis" ital. Amíg az emberek körbevették a padlón heverő fiút, addig én Zayn után mentem, aki a kezemet fogva húzott ki az épületből...
*Chelsea szemszöge*
Amikor megláttam Lis arcát, tudtam, hogy ebből már nem fog kisülni sok jó dolog. Gyorsan a fiúkhoz szaladtam, hogy segítsünk, de már tudtam előre, hogy botrány lesz.
-Srácok!
-Chels! Hát Lis? - kérdezte Liam, de amikor meglátta az arcom, a vigyora lehervadt az arcáról.
-Itt van George! - mondtam, mire Liam megfeszült a keze pedig görcsösen össze volt szorítva.
-Vége a kis taknyosnak. - mondta Li, és elindult volna a táncolókhoz, ha én el nem kapom a vállát.
-Ne csinálj semmit se! Botrányt akarsz? Tudod jól, hogy nem hiányzik a cirkusz a bandának!
-A barátnőm jobban tud érdekelni. Hidegen hagy, ha lecsesznek, de a barátnőmre akkor sem mászhat rá egyetlen kis gyökér sem!
-Liam! - mondtam - Ne csináld! Megyek megoldom! - mire körbe néztem, már Zayn hiányzott közülünk. Elindultam a táncparkett felé, és mire odaértem, azt láttam, hogy George a földön fekszik, orrából patakzik a vér, de Lis és Zayn sehol sincs. A francba!!!
2012. november 21., szerda
39.fejezet
*Allissa szemszöge*
-Lis, Liam, kell valami kaja. Leugrom a boltba, nektek kell valami? -dugta be a fejét Niall az ajtó kis résén hozzánk-
-Nekem nem kell semmi sem, köszi! -mondta Li-
-Nekem lehet hogy kéne valami, elmegyek veled, ha nem gond.
-Nem dehogy! A többiek lusták, nem is nagyon volt kedvem egyedül menni. Akkor gyere, induljunk!- Liamnek adtam egy puszit, majd az előszobába mentem, hogy felvegyem a cipőm.-
-Gyalog vagy kocsival akarsz menni?
-Autóval akartam, de ha te sétálni akarsz akkor sétáljunk.
-Menjünk gyalog, szép időnk van és legalább beszélgetünk.
Elindultunk, és azonnal beszélgetni kezdtünk. Szóba jött sok minden, és egy valamit már tudni akartam egy ideje.
-Niall, neked tetszik Doyel?
-Hát...Igazából, igen. De ő a legjobb barátnőm, pisis korunk óta ismerjük egymást.
-És? Jaj, Niall, szerintem te is tetszel neki.
-És ha nem? Mi van, ha ő csak a legjobb barátjaként tekint rám, és ha elmondom neki mit érzek, lehet hogy tönkre tehetem a barátságunkat.
-Na jó. Figyelj, kicsit később, délután megkérdezem mit gondol rólad, én meg majd elmondom neked. Szerintem ő is így érez irántad. Hívd el valahova.
-Hát...Jó!
A boltban, nagyon sok kaját vettünk, hihetetlen mennyi fér ebbe a fiúba. Csoda, hogy haza tudtunk gyalogolni, főleg, hogy visszafele végig röhögtünk. Ennyi hülyeségen nem sokszor nevettem még. Haza érve a konyha felé vettük az irányt, ledobva a chipseket és a többi harapnivalót. Ezután pedig ígéretemhez híven megkerestem Doyelt. A nappaliban volt Liammel, így együtt kifaggattuk, és ugyan azt mondta mint Niall, és hogy nem szeretne vele össze jönni, mert ha szakítanak, a barátságuknak is annyi...
*Doyel szemszöge*
Niall félrehívott, és megkért, hogy menjek el vele sétálni, mert fontos dolgot akar mondani. Elindultunk, a Temze partjára mentünk, sétálgattunk, nyugis volt minden.
-Sokat gondolkoztam, és azt hiszem beléd szerettem. Talán erős kifejezés, de az biztos, hogy nem csak barátságot érzek irántad. Úgy gondoltam, jobb ha tudod, mert nem tudom magamban tartani, utálok csak barátként tekinteni rád.
-Niall, én is így érzek, de ha ez nem megy, akkor a barátságunknak is annyi! Én ezt nem szeretném. Nagyon szeretlek mint barát, de mégsem csak barátkánt tekintek rád...
-És ha csak hagyjuk, hogy megtörténjen bármi? -kérdezte, de nem tudtam mit mondani rá. Elvesztem a szemeiben, csak néztem. Ott ültünk kettesben, néztük egymást, és megcsókolt. Az eső elkezdett szakadni, mintha dézsából öntötték volna. A londoni időjárás kiszámíthatatlan. Feleszméltem és felpattantam.-
-Nagyon sajnálom de nekem ez nem fog menni! -néztem rá könnyes szemekkel. Kifejezetten utálok sírni, nem szeretem ha gyengének látnak, de az esőtől nem látszott. Nem tudtam ennél többet mondani, hátat fordította és elfutottam. Még hallottam egy 'Doyel várj!' mondatot, de nem fordultam vissza, csak futottam. Nem tudtam merre, nem tudtam hova, csak a gondolataimmal akartam lenni. Egy kis utcába értem, keskeny volt. Lelassítottam, és kicsit szétnéztem. A zuhogó esőben mentem, majd ahogy kiértem egy nagyobb utcára, hazafelé vettem az irányt.
-Lis, Liam, kell valami kaja. Leugrom a boltba, nektek kell valami? -dugta be a fejét Niall az ajtó kis résén hozzánk-
-Nekem nem kell semmi sem, köszi! -mondta Li-
-Nekem lehet hogy kéne valami, elmegyek veled, ha nem gond.
-Nem dehogy! A többiek lusták, nem is nagyon volt kedvem egyedül menni. Akkor gyere, induljunk!- Liamnek adtam egy puszit, majd az előszobába mentem, hogy felvegyem a cipőm.-
-Gyalog vagy kocsival akarsz menni?
-Autóval akartam, de ha te sétálni akarsz akkor sétáljunk.
-Menjünk gyalog, szép időnk van és legalább beszélgetünk.
Elindultunk, és azonnal beszélgetni kezdtünk. Szóba jött sok minden, és egy valamit már tudni akartam egy ideje.
-Niall, neked tetszik Doyel?
-Hát...Igazából, igen. De ő a legjobb barátnőm, pisis korunk óta ismerjük egymást.
-És? Jaj, Niall, szerintem te is tetszel neki.
-És ha nem? Mi van, ha ő csak a legjobb barátjaként tekint rám, és ha elmondom neki mit érzek, lehet hogy tönkre tehetem a barátságunkat.
-Na jó. Figyelj, kicsit később, délután megkérdezem mit gondol rólad, én meg majd elmondom neked. Szerintem ő is így érez irántad. Hívd el valahova.
-Hát...Jó!
A boltban, nagyon sok kaját vettünk, hihetetlen mennyi fér ebbe a fiúba. Csoda, hogy haza tudtunk gyalogolni, főleg, hogy visszafele végig röhögtünk. Ennyi hülyeségen nem sokszor nevettem még. Haza érve a konyha felé vettük az irányt, ledobva a chipseket és a többi harapnivalót. Ezután pedig ígéretemhez híven megkerestem Doyelt. A nappaliban volt Liammel, így együtt kifaggattuk, és ugyan azt mondta mint Niall, és hogy nem szeretne vele össze jönni, mert ha szakítanak, a barátságuknak is annyi...
*Doyel szemszöge*
-Sokat gondolkoztam, és azt hiszem beléd szerettem. Talán erős kifejezés, de az biztos, hogy nem csak barátságot érzek irántad. Úgy gondoltam, jobb ha tudod, mert nem tudom magamban tartani, utálok csak barátként tekinteni rád.
-Niall, én is így érzek, de ha ez nem megy, akkor a barátságunknak is annyi! Én ezt nem szeretném. Nagyon szeretlek mint barát, de mégsem csak barátkánt tekintek rád...
-És ha csak hagyjuk, hogy megtörténjen bármi? -kérdezte, de nem tudtam mit mondani rá. Elvesztem a szemeiben, csak néztem. Ott ültünk kettesben, néztük egymást, és megcsókolt. Az eső elkezdett szakadni, mintha dézsából öntötték volna. A londoni időjárás kiszámíthatatlan. Feleszméltem és felpattantam.-
-Nagyon sajnálom de nekem ez nem fog menni! -néztem rá könnyes szemekkel. Kifejezetten utálok sírni, nem szeretem ha gyengének látnak, de az esőtől nem látszott. Nem tudtam ennél többet mondani, hátat fordította és elfutottam. Még hallottam egy 'Doyel várj!' mondatot, de nem fordultam vissza, csak futottam. Nem tudtam merre, nem tudtam hova, csak a gondolataimmal akartam lenni. Egy kis utcába értem, keskeny volt. Lelassítottam, és kicsit szétnéztem. A zuhogó esőben mentem, majd ahogy kiértem egy nagyobb utcára, hazafelé vettem az irányt.
2012. november 15., csütörtök
38. Fejezet
*Chelsea szemszöge*
Reggel - na jó, nem olyan reggel, délben - telefoncsörgésre nyitottam fel a szememet. Álmosan a telefonomért kapálóztam az éjjeliszekrény felé, majd mikor megfogtam akkor láttam, hogy Louis hív.
-Halló. - szóltam bele.
-Szia Édes! Felkeltettelek? - kérdezte bűnbánó hangon.
-Igen, de nem baj, tényleg ideje felkelni. Nem is tudom, hogy hogyan aludhattam eddig!
-Én sem, de nem jössz át? Ma egész nap egyedül leszünk. Hozhatnál át ruhát meg mindent, aztán itt aludhatnál. Beraknánk valami romantikus filmet, és miénk a nap.
-Én szívesen benne lennék, de ugye Lis és Liam összevesztek, ezért nem szívesen hagynám egyedül őt... - mondtam.
-Akkor győzd meg, hogy eljöjjön, de ne mond neki, hogy Liam itthon van. Kibékítjük őket, ne aggódj. Aztán együtt lehetünk mi is!
-Jó, megkérdezem, aztán visszahívlak, hogy mire jutottam. Puszi.
-Puszi neked is.
Ledobtam a telefont magam mellé, majd kimásztam az ágyból. Kinyitottam az ajtót, és mivel a konyhából hangokat hallottam, oda mentem. Odalent Lis bénázott egy kis rántottával. Leültem a pult melletti bárszékre, és öntöttem egy pohár narancslevet.
-Jó reggelt. A többiek? - kérdeztem, és ásítottam egyet.
-Paul a menedzsmentnél, Clodagh pedig fodrásznál. - mondta lehangoltan, és a szeme alatt nagy karikák húzódtak. Nyilván nem aludhatott sokat, és valószínű, hogy sírt is. Gyorsan leugrottam a székről és szorosan átöleltem.A fejét a nyakamba fúrta, én pedig a hátát simogattam.
-Mi lenne, ha velem és Louis-val töltenéd a napot? Átmegyünk hozzá, és filmezünk. A többiek nem lesznek otthon.
-Nem akarok zavarni....
-Nem zavarsz! El leszünk, és elfelejtheted azt a kis konfliktust Li-vel. De szerintem ki kellene békülnötök.
-Nem tehetek róla, hogy képtelen bennem megbízni!
-Értsd meg őt is. És nekem elmondta, hogy benned bízik, csak George-ban nem. Csak féltékeny!
-Hát ne legyen, de nincs mire!
-Oké. De béküljetek ki! - parancsoltam rá - Akkor jössz?
-Megyek... - mondta, és felszaladt a szobába felöltözni.
*Allissa szemszöge*
A szobámba érve előkaptam pár összeillő holmit, és magamra kaptam, nem akartam megváratni Chelsea-t. Lementem és miután felvettük a cipőinket, elindultunk. Gyalog mentünk. Az idő kellemes volt, kicsit fújt a szél. Jó volt sétálni kicsit, nyugis volt minden, tudtunk beszélgetni. Odaérve láttam hogy 2 kocsi áll a ház előtt, de ha Lou azt mondta, hogy csak ő van otthon, akkor gondolom úgy is van. Legalábbis nagyon remélem. Miután megnyomtuk a csengőt, Louis nyitott ajtót. Bementünk, a folyosó végén már Niall integetett...Akkor most Liam hol lehet? Az első ajtón bementem a nappaliba és Li-t láttam meg. A kanapén ült, a tévét bámulva, én pedig leültem a kanapé másik végébe. A folyosó felől lépteket hallottam, Chelsea dugta be a fejét fura mosollyal az arcán. Majd Louis ugyanígy, és bejöttek. Mivel nem nagyon hagytunk helyet közénk kellett ülniük.
-Khöm...-köszörülte meg a torkát Louis- Izé, nem akartok kibékülni?
-Nem! -vágtam rá szinte azonnal- Li kezdte, nem bízik bennem.
-Nem benned, hanem George-ban, és ez csak féltékenység különben is. Csak nem akarlak elveszíteni.
-De akkor nem kellett volna ilyeneket mondanod.
-Tudom, és sajnálom. Ne haragudj!
-Te se haragudj kérlek, én sem akartalak megbántani.
-Na, gyere ide! -szorított erősen magához Liam- Szeretlek!
-Én is! -fúrtam nyakába a fejem-
-Hát igen...Párterapeuta leszek...-mondta Louis-
Reggel - na jó, nem olyan reggel, délben - telefoncsörgésre nyitottam fel a szememet. Álmosan a telefonomért kapálóztam az éjjeliszekrény felé, majd mikor megfogtam akkor láttam, hogy Louis hív.
-Halló. - szóltam bele.
-Szia Édes! Felkeltettelek? - kérdezte bűnbánó hangon.
-Igen, de nem baj, tényleg ideje felkelni. Nem is tudom, hogy hogyan aludhattam eddig!
-Én sem, de nem jössz át? Ma egész nap egyedül leszünk. Hozhatnál át ruhát meg mindent, aztán itt aludhatnál. Beraknánk valami romantikus filmet, és miénk a nap.-Én szívesen benne lennék, de ugye Lis és Liam összevesztek, ezért nem szívesen hagynám egyedül őt... - mondtam.
-Akkor győzd meg, hogy eljöjjön, de ne mond neki, hogy Liam itthon van. Kibékítjük őket, ne aggódj. Aztán együtt lehetünk mi is!
-Jó, megkérdezem, aztán visszahívlak, hogy mire jutottam. Puszi.
-Puszi neked is.
Ledobtam a telefont magam mellé, majd kimásztam az ágyból. Kinyitottam az ajtót, és mivel a konyhából hangokat hallottam, oda mentem. Odalent Lis bénázott egy kis rántottával. Leültem a pult melletti bárszékre, és öntöttem egy pohár narancslevet.
-Jó reggelt. A többiek? - kérdeztem, és ásítottam egyet.
-Paul a menedzsmentnél, Clodagh pedig fodrásznál. - mondta lehangoltan, és a szeme alatt nagy karikák húzódtak. Nyilván nem aludhatott sokat, és valószínű, hogy sírt is. Gyorsan leugrottam a székről és szorosan átöleltem.A fejét a nyakamba fúrta, én pedig a hátát simogattam.
-Mi lenne, ha velem és Louis-val töltenéd a napot? Átmegyünk hozzá, és filmezünk. A többiek nem lesznek otthon.
-Nem akarok zavarni....
-Nem zavarsz! El leszünk, és elfelejtheted azt a kis konfliktust Li-vel. De szerintem ki kellene békülnötök.
-Nem tehetek róla, hogy képtelen bennem megbízni!
-Értsd meg őt is. És nekem elmondta, hogy benned bízik, csak George-ban nem. Csak féltékeny!
-Hát ne legyen, de nincs mire!
-Oké. De béküljetek ki! - parancsoltam rá - Akkor jössz?
-Megyek... - mondta, és felszaladt a szobába felöltözni.
*Allissa szemszöge*
-Khöm...-köszörülte meg a torkát Louis- Izé, nem akartok kibékülni?
-Nem! -vágtam rá szinte azonnal- Li kezdte, nem bízik bennem.
-Nem benned, hanem George-ban, és ez csak féltékenység különben is. Csak nem akarlak elveszíteni.
-De akkor nem kellett volna ilyeneket mondanod.
-Tudom, és sajnálom. Ne haragudj!
-Te se haragudj kérlek, én sem akartalak megbántani.
-Na, gyere ide! -szorított erősen magához Liam- Szeretlek!
-Én is! -fúrtam nyakába a fejem-
-Hát igen...Párterapeuta leszek...-mondta Louis-
2012. november 10., szombat
37. fejezet
*Allissa szemszöge*
A kijárat felé sétáltunk, mikor valaki megfogta a vállam. Visszafordulva megpillantottam azt a fiút, aki nekem jött a folyosón.
-Várj! -mosolygott kedvesen-
-Igen? -néztem rá kérdően-
-Gyönyörű vagy! Te pedig el mész, még a nevedet se tudom...George Shelley vagyok! Mi a neved?
-Allissa Franklin vagyok...Láttalak ma fellépni.
-És milyen voltam?
-Jók voltatok, gratulálok a tovább jutáshoz. -mosolyogtam-
-Ő...nincs kedved valamikor találkozni? Elmehetnénk valahova..
-Hát...Sajnálom de nem mehetek...
-Na, ne kéresd magad. Akkor felhívhatlak? Legalább a számodat add meg! -kérlelt-
-Hát..rendben...-sóhajtottam és elmondtam a mondtam el a telefonszámomat-
-Lis! Chelsea-ék már menni akarnak siess már...-húzta kezem Liam-
-Rendben, máris megyek! Egy pillanatot várjatok még kérlek!
-Izé...-túrt bele a hajába George- Akkor felhívhatlak? -húzott el még jobban Liam-
-Igen...de most már mennem kell. Szia!
-Szia!
*Liam szemszöge*
Eddig a napig még nem voltam féltékeny. A szívem hevesen vert, a gyomromban furcsa dolgot éreztem, és közben még mérges is voltam. Ilyen a zöld szemű szörny. Nem bírtam nézni, ahogy Lis George-val beszél, inkább odamentem, amúgy is menni akartak már Chelsea-ék. Láttam, hogy kedves, mint mindig és nevetett is, pár mondatot még hallottam is. Egyre féltékenyebb és féltékenyebb lettem. Oda mentem, hogy elhozzam, hogy mehessünk haza. A kijárat fel kezdtünk el csak beszélgetni.
-Te megadtad neki a számodat?
-Jaj Liam. Ugyan már, nem fog semmi sem történni. Csak egy hívás.
-Ja...Neked egy hívás, de neki nem!
-Li, te féltékeny vagy?
-Nem, dehogy is! Dühös vagyok.
-De nem fog semmi sem történni, egy hívás és kész...Randira is elhívott.
-Gondolom oda is naivan el fogsz menni.
-Szép dolgokat feltételezel rólam, tényleg. Nem fogok elmenni.
-Ezt vele is tudattad?
-Igen. De rendben akkor ne bízz bennem.
-Jó.
-Jó. Akkor te menj Louis-ékkal, én pedig megyek Niall-ékkal.
Kiérve ketté váltunk, ő Niall-ékhez csatlakozott, én padig Louis-ék felé vettem az irányt.
-Lis? -kérdezte az említett meglepődve-
-Szálljunk be és elmesélem...-visszatekintettem Lisre, ő is rám nézett, tekintetén láttam hogy dühös volt, de én is az voltam, beszállt az autóba és mikor becsukta az ajtaját, beültem én is-
*Chelsea szemszöge*
Amikor Liam egyedül jött oda nagyon meglepődtem, mert Allissát a másik kocsinál láttam. Nem úgy volt, hogy velünk jön??
-Lis? -kérdezte Lou.
-Szálljunk be és elmesélem. - egy pillanatra visszanézett, majd beszállt a kocsiba, és dühösen becsapta az ajtót, mire én felhúztam a szemöldököm, és kérdőn Louis-ra néztem, de láthatóan ő sem értette a helyzetet. Beszálltunk mi is, és Liam felé fordultunk.
-Na mesélj! - mondtuk egyszerre, ő pedig belekezdett.
-Amikor a folyosón nekiütközött az a George gyerek, még nem adtam neki túl nagy jelentőséget, de már akkor is láttam, hogy Lis-re kattant az a kis taknyos... Erre körülbelül tíz perce a folyosón azt láttam, hogy ő és a kis nyomi ott csevegnek, és vigyorognak egymásra. Aztán amikor nagy nehezen elrángattam onnan az ÉN barátnőmet kiderült, hogy a kis tejfölösszájú elkérte a számát, és randizni akar Lissel.... Mit képzel magáról az a kölyök?!
-Ó, Liam ne legyél már féltékeny! Ismerem Lis-t már pelenkás korom óta! Téged szeret, és tudom, hogy sosem csalna meg téged! Bízz benne!
-Benne teljes mértékben megbízom, de abban a kis taknyosban nem!
-Megértelek, de Lis tudja mit csinál...
-Nagyon remélem...
-Várj! -mosolygott kedvesen-
-Igen? -néztem rá kérdően-
-Gyönyörű vagy! Te pedig el mész, még a nevedet se tudom...George Shelley vagyok! Mi a neved?
-Allissa Franklin vagyok...Láttalak ma fellépni.
-És milyen voltam?
-Jók voltatok, gratulálok a tovább jutáshoz. -mosolyogtam-
-Ő...nincs kedved valamikor találkozni? Elmehetnénk valahova..
-Hát...Sajnálom de nem mehetek...
-Na, ne kéresd magad. Akkor felhívhatlak? Legalább a számodat add meg! -kérlelt-
-Hát..rendben...-sóhajtottam és elmondtam a mondtam el a telefonszámomat-
-Lis! Chelsea-ék már menni akarnak siess már...-húzta kezem Liam-
-Rendben, máris megyek! Egy pillanatot várjatok még kérlek!
-Izé...-túrt bele a hajába George- Akkor felhívhatlak? -húzott el még jobban Liam-
-Igen...de most már mennem kell. Szia!
-Szia!
*Liam szemszöge*
Eddig a napig még nem voltam féltékeny. A szívem hevesen vert, a gyomromban furcsa dolgot éreztem, és közben még mérges is voltam. Ilyen a zöld szemű szörny. Nem bírtam nézni, ahogy Lis George-val beszél, inkább odamentem, amúgy is menni akartak már Chelsea-ék. Láttam, hogy kedves, mint mindig és nevetett is, pár mondatot még hallottam is. Egyre féltékenyebb és féltékenyebb lettem. Oda mentem, hogy elhozzam, hogy mehessünk haza. A kijárat fel kezdtünk el csak beszélgetni.
-Te megadtad neki a számodat?
-Jaj Liam. Ugyan már, nem fog semmi sem történni. Csak egy hívás.
-Ja...Neked egy hívás, de neki nem!
-Li, te féltékeny vagy?
-Nem, dehogy is! Dühös vagyok.
-De nem fog semmi sem történni, egy hívás és kész...Randira is elhívott.
-Gondolom oda is naivan el fogsz menni.
-Szép dolgokat feltételezel rólam, tényleg. Nem fogok elmenni.
-Ezt vele is tudattad?
-Igen. De rendben akkor ne bízz bennem.
-Jó.
-Jó. Akkor te menj Louis-ékkal, én pedig megyek Niall-ékkal.
Kiérve ketté váltunk, ő Niall-ékhez csatlakozott, én padig Louis-ék felé vettem az irányt.
-Lis? -kérdezte az említett meglepődve-
-Szálljunk be és elmesélem...-visszatekintettem Lisre, ő is rám nézett, tekintetén láttam hogy dühös volt, de én is az voltam, beszállt az autóba és mikor becsukta az ajtaját, beültem én is-
*Chelsea szemszöge*
Amikor Liam egyedül jött oda nagyon meglepődtem, mert Allissát a másik kocsinál láttam. Nem úgy volt, hogy velünk jön??
-Lis? -kérdezte Lou.
-Szálljunk be és elmesélem. - egy pillanatra visszanézett, majd beszállt a kocsiba, és dühösen becsapta az ajtót, mire én felhúztam a szemöldököm, és kérdőn Louis-ra néztem, de láthatóan ő sem értette a helyzetet. Beszálltunk mi is, és Liam felé fordultunk.
-Na mesélj! - mondtuk egyszerre, ő pedig belekezdett.
-Amikor a folyosón nekiütközött az a George gyerek, még nem adtam neki túl nagy jelentőséget, de már akkor is láttam, hogy Lis-re kattant az a kis taknyos... Erre körülbelül tíz perce a folyosón azt láttam, hogy ő és a kis nyomi ott csevegnek, és vigyorognak egymásra. Aztán amikor nagy nehezen elrángattam onnan az ÉN barátnőmet kiderült, hogy a kis tejfölösszájú elkérte a számát, és randizni akar Lissel.... Mit képzel magáról az a kölyök?!
-Ó, Liam ne legyél már féltékeny! Ismerem Lis-t már pelenkás korom óta! Téged szeret, és tudom, hogy sosem csalna meg téged! Bízz benne!
-Benne teljes mértékben megbízom, de abban a kis taknyosban nem!
-Megértelek, de Lis tudja mit csinál...
-Nagyon remélem...
2012. november 1., csütörtök
36. Fejezet
*Chelsea szemszöge*
-Kicsim, ébresztő! - nyomott puszikat az arcomra Louis.
-Neeeem! Aludni akarok! - szögeztem le, elfordultam és a takarót a fejemre húztam.
-Jól van, akkor maradj és pihenj, de nekünk mennünk kell. - mondta, mire lerántottam a takarót.
-Hova? - biggyesztettem le a szám.
-Interjúnk lesz, aztán próbánk lesz a Wembley-ben, mert ma este az X-Factorban lépünk fel. Ugye elkísérsz minket, és megnézed az előadást?
-Persze, Drágám! - húztam be az ágyba. Habár álmos voltam, de szerettem volna Louis-val lenni.
-Szívem, elkések! 7-re Paul értetek jön, gondolom hozzátok, mert nálunk nincsenek a cuccaitok.
-Oké. Lis?
-Liam keltegeti. Tegnap a srácok iszogattak, és Allissa eléggé becsípett, szóval valószínű, hogy másnapos.
-Szegény Li!
-Miért Liam-et sajnálod?
-Allissa reggel alapból morcos, de ha másnapos, és beszólsz neki vagy felkelted, az felér a világvégével.
-Szegény Liam.
-Na ugye?- vigyorogtam, és megpusziltam.
-Igen. - csókolt meg. - De nekem most mennem kell! Odaadom a kulcsom, majd bezárnád az ajtókat? -kotorászott a zsebében.
-Persze! Este visszaadom...
-Oké, de most már tényleg megyek, mert a nagybátyád leveszi a fejem!
-Majd szólok az érdekedben, hogy ne legyen olyan fájdalmas...
-Hé! Ez a te hibád! Olyan nehéz téged itt hagyni!
-Az Enyém? Hagyjuk már! Na de tűnés! Még egy darabban szeretnélek látni, ha lehet!
-Jól van, szia Édes! Este találkozunk!
-Este! Szia! - megcsókolt, majd kilépett az ajtón...
*Liam szemszöge*
Miután felkeltem és elkészültem, első dolgom volt felébreszteni Lis-t. Olyan édesen aludt, nincs szívem felkelteni, de ha nem teszem el fogok késni.
-Lis! Lis! Kelj fel, bébi, el fogok késni...-ültem mellé az ágyon, keltegettem, puszikat adtam a homlokára.-
-Aj..nem akarok felkelni. Liam...
-De muszáj, sietnem kell...Allissa kérlek!
-Rendben, de csak azért, mert sietsz, és el akarok köszönni tőled! -mosolygott aranyosan, még álmos és morcos arccal-
-Köszönöm! Tudod mióta keltegetlek?
-Hát nem, de másnapos vagyok, nézd el nekem! Nagyon kibírhatatlan voltam?
-Nem dehogyis! Csak táncolni akartál, de édes voltál. -mondtam, amire elpirult-
-Jaj Liam! Nagyon sietsz? Reggelizni sincs időd?
-Nincs sajnos, de este fellépünk az X-Factorban, oda jöttök Chelsea-vel, és megnéztek minket. Ugye?
-Igen!
-Na de most már mennem kell, el fogunk késni miattam. Szia, este találkozunk. -csókoltam meg-
-Nagyon szeretlek, szia!
-Szeretlek! -mondtam és kiléptem a szobám ajtajából-
*Chelsea szemszöge*
Lis, Doyel és Én egész délután shoppingoltunk, hogy megtaláljuk az estére a megfelelő ruhákat és kiegészítőket. Szerencsére mind a ketten sikeresen megtaláltuk amit kerestünk, így hazasiettünk, hogy időben elkészüljünk. Felvettem a megvásárolt ruhákat, és ékszereket. A hajamat kivasaltam és hagytam, hogy úgy omoljon a vállamra. A szemeimre sötét szemhéjpúder került, fekete tusvonallal, a számra pedig natúr rúzst vittem fel. Felvettem a magassarkúmat, majd a tükör elé álltam. Késznek nyilvánítottam magam, úgyhogy átmentem Lis-hez, hogy megnézzem ő, hogy áll.Átmentem a szomszéd szobába ahol már ő is igazgatta magán a ruhát. Mesésen festett! A ruha színe szépen harmonizált a sötét hajához, és bőréhez.
-Csini vagy! Indulhatunk? - kérdeztem.
-Igen, Paul mindjárt visszajön értünk. - ahogy ezt kimondtam, az alsó szintről hallottuk, ahogy a nagybátyám felkiált hozzánk.
-Csajok, készen vagytok?
-Aha! Megyünk! - szóltunk egyszerre majd letrappoltunk a lépcsőn, ahol Paul, Clodagh és Doyel már vártak minket.
A Wembley stadion előtt már sok ember várakozott a 8-kor kezdődő show-ra. Mi egy másik ajtón mentünk be, onnan pedig egy folyosóra értünk. Az emberek egyik szobából a másikba szaladgáltak, hatalmas hangzavar volt, mert az emberek hangosan beszéltek, mert a színpadról beszűrődő hangpróba túl hangos volt, hogy normál hangerőn megértsék mit mondanak az emberek egymásnak.
Paul a folyosó végén lévő szobához vezetett minket, aminek az ajtajáról egy lap lógott, amire vastag, fekete betűkkel volt rányomtatva, hogy 'One Direction'. Két kopogás után Zayn nyitott ajtót, aki mosolyogva tessékelt be minket az öltözőbe.
-Sziasztok! - köszöntünk, mire ők is viszonozták. Két-két puszi után elfoglaltuk a helyünket, természetesen én Lou mellé, Lis Liam mellé ült.
-És melyik számotokat adjátok elő? - kérdeztem.
-A Live while were young-t. - válaszolt mosolyogva Niall.
-Ügyesek lesztek. - mondta Lis, majd Paul megszólalt.
-Azok lesznek, de nekem most mennem kell, el kell intéznem még pár dolgot. A helyetek az első sorban lesz, jobb oldalon, de majd megmutatják, hol ültök. Amikor az utolsó versenyző is lejött a színpadról, jöjjetek ide, én is itt leszek. - a srácok bólogattak.
-Mivel már nincs sok idő 8-ig, megmutathatnád a helyünk, és akkor el is foglaljuk őket. - mondta Harry.
-Jól van, gyertek. - Paul intett, mi pedig követtük.
*Allissa szemszöge*
A folyosón sétáltunk a többiekkel, hogy elfoglalhassuk a helyünket. Liam előttem, mögöttem pedig Chelsea ment. A folyosó keskeny volt és hosszú, mégis tele volt emberekkel, alig lehetett elférni, és még szemből is jöttek. Egy fiú nekem jött, erősen megütött a vállával, majdnem elestem, de megfogott.
-Bocsánat! -mondta vigyorogva-
-Semmi baj! -eresztettem felé én is egy mosolyt, majd tovább mentünk-
-Hú..jól neked jött. -mondta Chelsea-
-Ja..kicsit fáj is a vállam...de nem gáz! -mondtam amire Liam megfogta a kezem-
-Ez a fiú a bugyidba kívánkozik Allissa! -mondta Li komoly hangon, szorítva a kezem, mintha féltékeny lenne-
-Liam...nem juthat oda, ha még te sem jutottál! Nyugi! -nyomtam puszit az arcára, mire ki értünk a zsúfolt folyosóból-
Pault követve mentünk a helyes irányba, mire kiértünk a néző térre.
-Nos, ott a helyetek, rögtön jobbról, az első 8 hely.
-Rendben, köszi Paul! -mondta Zayn, közben terelve minket, jelezve hogy ő akar a szélén ülni.-
Amikor az összes versenyző végzett a számával Chelsea hozzám szólt.
-Allissa, pisilnem kell, ki jössz velem?
-Hát ha nagyon muszáj, akkor menjünk.
Az ajtó felé vettük az irányt, ahonnan újra a keskeny folyosóhoz jutottunk. A vécéhez érve, Chelsea bement, és miután elvégezte a dolgát, kijött és elindultunk visszafelé.
-Úristen!!!
-Igen? -kérdeztem rémülten-
-Az ott Gary Barlow! Csinálni akarok vele egy képet. Lis fotózz le vele.
-Nem hiszem hogy van erre ideje.
-Mondom, Lis, fotózz le vele!
-Jó...
Chelsea úgy futott Gary felé, mint egy őrült rajongó, de mégis komolynak mutatta magát. Odaérve elkezdtek beszélgetni, aztán mikor én is odaértem, elővettem a telefonom, és csináltam egy képet.
-Na meg vagy elégedve?
-Hogy a viharba ne lennék?!
-Akkor jó, na menjünk vissza a fiúkhoz, nem akarok sok mindenről lemaradni.
Miután vissza értünk, és elfoglaltuk a helyünket, Liam mintha kicsit mérges lett volna. Ujjaimat összekulcsoltam az övéivel, hozzábújtam és nagy puszit nyomtam az arcára, hogy megnyugtassam.
*Chelsea szemszöge*
Amikor megláttam Gary-t, nagyon megörültem.amikor kicsi voltam, mindig az ő számaik szóltak a rádióból, így azokra nőttem fel, és még most is nagyon sokat hallgatom az újabb számaikat. Persze, Allissának rögtön szóltam, hogy fényképezzen le vele. Rögtön elindultam hozzá, és próbáltam komoly lenni, és leplezni a boldogságom és az izgatottságom.
-Jó estét, csinálhatnánk egy képet?
-Persze, de tegezz csak, Gary vagyok, de gondolom ezt tudod. - mosolygott. - Mi a neved?
-Chelsea Higgins vagyok. - vigyorogtam, ő pedig aláírta a táskámból kihalászott papírfecnit és tollat.
-És hogy-hogy itt vagy? Mármint ide csak a versenyzők és a hozzátartózóik jöhetnek.
-A barátom fellép, és őt kísértem el.
-Ki a barátod, hogy fellép? Versenyző?
-Nem versenyző, régen az volt. Louis Tomlinson-nak hívják, és a One Direction tagja. - magyaráztam.
-Ó, már értem! Szerencsés srác! - erre nem tudtam mit mondani, csak elmosolyodtam. Lis odaért hozzánk, és lekapott minket a telefonja fényképezőjével.
-Köszönöm! Akkor... Szia! - mosolyogtam, és Lis-zel visszaindultunk a helyünkre. - Küld át!!! Most!!
-Jól van már nyugi!
-Úristen el sem hiszem találkoztam Gary-vel és úristen úgy örülök!!! - vigyorogtam. Mire Lis átküldte a képet, addigra visszaértünk a helyünkre is. Mivel Louis és a többieknek mennie kellett a fellépésük miatt, már csak hárman voltunk ott Doyel-lel.
A fiúk nagyszerűek voltak, mint mindig. Mikor lementek a színpadról utánuk mentünk az öltözőjükbe, ahol még elég sokat beszélgettünk. Kopogtak, mi pedig egy 'gyere' utasítással beengedtük az illetőket. A négy mentor jött be hozzánk, hogy gratuláljanak a fiúknak. Gary-nek újra megörültem, mert végül is ki ne örülne az egyik kedvencének?
-Nagyszerűek voltatok srácok! Örülünk, hogy eljöttetek! Rengeteget fejlődtetek 2 év alatt! - mondta Nicole.
-Köszönjük! - mondta Liam. - be szeretném mutatni Allissát, a barátnőmet! - mutatta be Lis, aki mind a négy mentorral megismerkedett.
-Ő pedig Chelsea, az én barátnőm. - mondta Louis, mire én is köszöntem.
-Mi már ismerjük egymást! - mondta Gary.
-Igen! - mosolyogtam.
-Találkoztatok már? - lepődött meg Lou.
-Igen, a szünetben találkoztunk a folyosón.
-Ez szuper!
-Ő pedig Doyel, az egyik legjobb barátom, aki meglátogatott Írországból. -mutatta be Niall.
Még az este folyamán sokat beszélgettünk, majd hazaindultunk...volna, Lis-t megállította egy srác, akit ma már láthattunk a színpadon...
-Kicsim, ébresztő! - nyomott puszikat az arcomra Louis.
-Neeeem! Aludni akarok! - szögeztem le, elfordultam és a takarót a fejemre húztam.
-Jól van, akkor maradj és pihenj, de nekünk mennünk kell. - mondta, mire lerántottam a takarót.
-Hova? - biggyesztettem le a szám.
-Interjúnk lesz, aztán próbánk lesz a Wembley-ben, mert ma este az X-Factorban lépünk fel. Ugye elkísérsz minket, és megnézed az előadást?
-Persze, Drágám! - húztam be az ágyba. Habár álmos voltam, de szerettem volna Louis-val lenni.
-Szívem, elkések! 7-re Paul értetek jön, gondolom hozzátok, mert nálunk nincsenek a cuccaitok.
-Oké. Lis?
-Liam keltegeti. Tegnap a srácok iszogattak, és Allissa eléggé becsípett, szóval valószínű, hogy másnapos.
-Szegény Li!
-Miért Liam-et sajnálod?
-Allissa reggel alapból morcos, de ha másnapos, és beszólsz neki vagy felkelted, az felér a világvégével.
-Szegény Liam.
-Na ugye?- vigyorogtam, és megpusziltam.
-Igen. - csókolt meg. - De nekem most mennem kell! Odaadom a kulcsom, majd bezárnád az ajtókat? -kotorászott a zsebében.
-Persze! Este visszaadom...
-Oké, de most már tényleg megyek, mert a nagybátyád leveszi a fejem!
-Majd szólok az érdekedben, hogy ne legyen olyan fájdalmas...
-Hé! Ez a te hibád! Olyan nehéz téged itt hagyni!
-Az Enyém? Hagyjuk már! Na de tűnés! Még egy darabban szeretnélek látni, ha lehet!
-Jól van, szia Édes! Este találkozunk!
-Este! Szia! - megcsókolt, majd kilépett az ajtón...
*Liam szemszöge*
Miután felkeltem és elkészültem, első dolgom volt felébreszteni Lis-t. Olyan édesen aludt, nincs szívem felkelteni, de ha nem teszem el fogok késni.
-Lis! Lis! Kelj fel, bébi, el fogok késni...-ültem mellé az ágyon, keltegettem, puszikat adtam a homlokára.-
-Aj..nem akarok felkelni. Liam...
-De muszáj, sietnem kell...Allissa kérlek!
-Rendben, de csak azért, mert sietsz, és el akarok köszönni tőled! -mosolygott aranyosan, még álmos és morcos arccal-
-Köszönöm! Tudod mióta keltegetlek?
-Hát nem, de másnapos vagyok, nézd el nekem! Nagyon kibírhatatlan voltam?
-Nem dehogyis! Csak táncolni akartál, de édes voltál. -mondtam, amire elpirult-
-Jaj Liam! Nagyon sietsz? Reggelizni sincs időd?
-Nincs sajnos, de este fellépünk az X-Factorban, oda jöttök Chelsea-vel, és megnéztek minket. Ugye?
-Igen!
-Na de most már mennem kell, el fogunk késni miattam. Szia, este találkozunk. -csókoltam meg-
-Nagyon szeretlek, szia!
-Szeretlek! -mondtam és kiléptem a szobám ajtajából-
*Chelsea szemszöge*
Lis, Doyel és Én egész délután shoppingoltunk, hogy megtaláljuk az estére a megfelelő ruhákat és kiegészítőket. Szerencsére mind a ketten sikeresen megtaláltuk amit kerestünk, így hazasiettünk, hogy időben elkészüljünk. Felvettem a megvásárolt ruhákat, és ékszereket. A hajamat kivasaltam és hagytam, hogy úgy omoljon a vállamra. A szemeimre sötét szemhéjpúder került, fekete tusvonallal, a számra pedig natúr rúzst vittem fel. Felvettem a magassarkúmat, majd a tükör elé álltam. Késznek nyilvánítottam magam, úgyhogy átmentem Lis-hez, hogy megnézzem ő, hogy áll.Átmentem a szomszéd szobába ahol már ő is igazgatta magán a ruhát. Mesésen festett! A ruha színe szépen harmonizált a sötét hajához, és bőréhez.
-Csini vagy! Indulhatunk? - kérdeztem.
-Igen, Paul mindjárt visszajön értünk. - ahogy ezt kimondtam, az alsó szintről hallottuk, ahogy a nagybátyám felkiált hozzánk.
-Csajok, készen vagytok?
-Aha! Megyünk! - szóltunk egyszerre majd letrappoltunk a lépcsőn, ahol Paul, Clodagh és Doyel már vártak minket.
A Wembley stadion előtt már sok ember várakozott a 8-kor kezdődő show-ra. Mi egy másik ajtón mentünk be, onnan pedig egy folyosóra értünk. Az emberek egyik szobából a másikba szaladgáltak, hatalmas hangzavar volt, mert az emberek hangosan beszéltek, mert a színpadról beszűrődő hangpróba túl hangos volt, hogy normál hangerőn megértsék mit mondanak az emberek egymásnak.
Paul a folyosó végén lévő szobához vezetett minket, aminek az ajtajáról egy lap lógott, amire vastag, fekete betűkkel volt rányomtatva, hogy 'One Direction'. Két kopogás után Zayn nyitott ajtót, aki mosolyogva tessékelt be minket az öltözőbe.
-Sziasztok! - köszöntünk, mire ők is viszonozták. Két-két puszi után elfoglaltuk a helyünket, természetesen én Lou mellé, Lis Liam mellé ült.
-És melyik számotokat adjátok elő? - kérdeztem.
-A Live while were young-t. - válaszolt mosolyogva Niall.
-Ügyesek lesztek. - mondta Lis, majd Paul megszólalt.
-Azok lesznek, de nekem most mennem kell, el kell intéznem még pár dolgot. A helyetek az első sorban lesz, jobb oldalon, de majd megmutatják, hol ültök. Amikor az utolsó versenyző is lejött a színpadról, jöjjetek ide, én is itt leszek. - a srácok bólogattak.
-Mivel már nincs sok idő 8-ig, megmutathatnád a helyünk, és akkor el is foglaljuk őket. - mondta Harry.
-Jól van, gyertek. - Paul intett, mi pedig követtük.
*Allissa szemszöge*
-Bocsánat! -mondta vigyorogva-
-Semmi baj! -eresztettem felé én is egy mosolyt, majd tovább mentünk-
-Hú..jól neked jött. -mondta Chelsea-
-Ja..kicsit fáj is a vállam...de nem gáz! -mondtam amire Liam megfogta a kezem-
-Ez a fiú a bugyidba kívánkozik Allissa! -mondta Li komoly hangon, szorítva a kezem, mintha féltékeny lenne-
-Liam...nem juthat oda, ha még te sem jutottál! Nyugi! -nyomtam puszit az arcára, mire ki értünk a zsúfolt folyosóból-
Pault követve mentünk a helyes irányba, mire kiértünk a néző térre.
-Nos, ott a helyetek, rögtön jobbról, az első 8 hely.
-Rendben, köszi Paul! -mondta Zayn, közben terelve minket, jelezve hogy ő akar a szélén ülni.-
Amikor az összes versenyző végzett a számával Chelsea hozzám szólt.
-Allissa, pisilnem kell, ki jössz velem?
-Hát ha nagyon muszáj, akkor menjünk.
Az ajtó felé vettük az irányt, ahonnan újra a keskeny folyosóhoz jutottunk. A vécéhez érve, Chelsea bement, és miután elvégezte a dolgát, kijött és elindultunk visszafelé.
-Úristen!!!
-Igen? -kérdeztem rémülten-
-Az ott Gary Barlow! Csinálni akarok vele egy képet. Lis fotózz le vele.
-Nem hiszem hogy van erre ideje.
-Mondom, Lis, fotózz le vele!
-Jó...
Chelsea úgy futott Gary felé, mint egy őrült rajongó, de mégis komolynak mutatta magát. Odaérve elkezdtek beszélgetni, aztán mikor én is odaértem, elővettem a telefonom, és csináltam egy képet.
-Na meg vagy elégedve?
-Hogy a viharba ne lennék?!
-Akkor jó, na menjünk vissza a fiúkhoz, nem akarok sok mindenről lemaradni.
Miután vissza értünk, és elfoglaltuk a helyünket, Liam mintha kicsit mérges lett volna. Ujjaimat összekulcsoltam az övéivel, hozzábújtam és nagy puszit nyomtam az arcára, hogy megnyugtassam.
*Chelsea szemszöge*
Amikor megláttam Gary-t, nagyon megörültem.amikor kicsi voltam, mindig az ő számaik szóltak a rádióból, így azokra nőttem fel, és még most is nagyon sokat hallgatom az újabb számaikat. Persze, Allissának rögtön szóltam, hogy fényképezzen le vele. Rögtön elindultam hozzá, és próbáltam komoly lenni, és leplezni a boldogságom és az izgatottságom.
-Jó estét, csinálhatnánk egy képet?
-Persze, de tegezz csak, Gary vagyok, de gondolom ezt tudod. - mosolygott. - Mi a neved?
-Chelsea Higgins vagyok. - vigyorogtam, ő pedig aláírta a táskámból kihalászott papírfecnit és tollat.
-És hogy-hogy itt vagy? Mármint ide csak a versenyzők és a hozzátartózóik jöhetnek.
-A barátom fellép, és őt kísértem el.
-Ki a barátod, hogy fellép? Versenyző?
-Nem versenyző, régen az volt. Louis Tomlinson-nak hívják, és a One Direction tagja. - magyaráztam.
-Ó, már értem! Szerencsés srác! - erre nem tudtam mit mondani, csak elmosolyodtam. Lis odaért hozzánk, és lekapott minket a telefonja fényképezőjével.
-Köszönöm! Akkor... Szia! - mosolyogtam, és Lis-zel visszaindultunk a helyünkre. - Küld át!!! Most!!
-Jól van már nyugi!
-Úristen el sem hiszem találkoztam Gary-vel és úristen úgy örülök!!! - vigyorogtam. Mire Lis átküldte a képet, addigra visszaértünk a helyünkre is. Mivel Louis és a többieknek mennie kellett a fellépésük miatt, már csak hárman voltunk ott Doyel-lel.
A fiúk nagyszerűek voltak, mint mindig. Mikor lementek a színpadról utánuk mentünk az öltözőjükbe, ahol még elég sokat beszélgettünk. Kopogtak, mi pedig egy 'gyere' utasítással beengedtük az illetőket. A négy mentor jött be hozzánk, hogy gratuláljanak a fiúknak. Gary-nek újra megörültem, mert végül is ki ne örülne az egyik kedvencének?
-Nagyszerűek voltatok srácok! Örülünk, hogy eljöttetek! Rengeteget fejlődtetek 2 év alatt! - mondta Nicole.
-Köszönjük! - mondta Liam. - be szeretném mutatni Allissát, a barátnőmet! - mutatta be Lis, aki mind a négy mentorral megismerkedett.
-Ő pedig Chelsea, az én barátnőm. - mondta Louis, mire én is köszöntem.
-Mi már ismerjük egymást! - mondta Gary.
-Igen! - mosolyogtam.
-Találkoztatok már? - lepődött meg Lou.
-Igen, a szünetben találkoztunk a folyosón.
-Ez szuper!
-Ő pedig Doyel, az egyik legjobb barátom, aki meglátogatott Írországból. -mutatta be Niall.
Még az este folyamán sokat beszélgettünk, majd hazaindultunk...volna, Lis-t megállította egy srác, akit ma már láthattunk a színpadon...
2012. október 18., csütörtök
35. Fejezet
*Chelsea szemszöge*
Beléptem a nagy bejárati ajtón, előttem pedig Doyel köszönt a többieknek. A srácok mosolyogtak, és újból köszöntek. Örültek, hogy visszajöttem.
Villámgyorsan körültekintettem a szobán, és azt az egy embert nem láttam, aki miatt főleg visszajöttem. Liam észrevette, hogy kissé csalódottá vált az arckifejezésem, ezért vigyorogva mutatott az emeletre. Azonnal leraktam a táskám és az egyéb cuccaim, és felszaladtam az emeletre. Louis szobájából halk hangok szűrődtek ki. Meg akartam lepni, ezért kopogás nélkül nyitottam ki az ajtót. Háttal ült nekem, és szorgosan gépelt.
-Bejöhetek? - kérdeztem szégyenlősen, és a már nyitott ajtón kopogtam kettőt. Rögtön megfordult, és akkora vigyor terült el az arcán, hogy szinte a szája sarka a szép kék szemeit érintette.
-Hát te? - kérdezte, és megölelt. Arcát nyakamba temette, és csókot lehet a nyakamra.Beletúrtam a hajába, és megszólaltam.
-Doyel utánam jött...
-Mit mondott? emelte fel a hangját, és elengedett. Szemei szikrákat szórtak, és a mosoly is eltűnt az arcáról, helyette inkább haragot, és dühöt láttam rajta.
-Megengeded, hogy végigmondjam? - bocsánatkérőn bólintott, és lehajtotta a fejét. Kezei még mindig ökölben voltak. - Bocsánatot kért! - hirtelen felkapta a fejét, és megdöbbentést olvastam le az arcáról. - Kérlek ne haragudj rá!
-Tényleg bocsánatot kért?
-Nem Louis, vicceltem. - hangomból gúny hallatszott, aztán picit elnevettem magam.
-Jól van na! Örülök, hogy kibékültetek. Majd én is beszélek vele. De akkor is övön aluli volt, amiket csinált!
-Igaz, de őt is meg lehet érteni. De most inkább hagyjuk a témát, rendben?
-Rendben. Csinálunk valamit?
-Film?
-Oké, te válassz, tudod hol vannak a DVD-k, én addig hozok fel kaját meg ilyeneket.
-Rendben.
Nekiültem a milliónyi lemez válogatásának, majd találtam egyet és félreraktam.
Louis egyensúlyozva jött be a szobába, majd lepakolta a felhozott nasit, és üdítőket. Beraktuk a filmet, és összebújtunk az ágyon.
A talált film végül elég uncsi lett, ezért az álmosság legyőzött, és Lou vállán aludtam el.
*Allissa szemszöge*
A többiekkel a kanapén ültünk, én Liam vállára hajtottam a fejem. Nem sok idő telt el a veszekedés óta, de Chelsea és Doyel már vissza is jöttek. Chels már ment is Louis-hoz, Doyel pedig leült hozzánk és beszélgettünk. Nem sokáig, mert utána Niallnek és Zaynnek az a remek ötlete támadt, hogy ne csak unalmas üldögéléssel töltsük ezt az estét, ünnepeljük meg, hogy Doyel itt van. Tettünk ki, chipset, perecet, üdítőt és pár alkoholos italt is. Liam Zaynnel, beszélgetett egy darabig, aztán velem táncolt. Csodálom hogy Louisék nem jöttek le, a zenére. A tánc után csatlakoztam az asztalnál ülő Doyel-hez és Niall-höz, és tölöttek nekem is valamit. Nem ellenkeztem, megittam, ahogy még az utána következő párat is, jól éreztük magunkat, kicsit talán túl jól. Felkeltünk és átmentünk hárman a "táncparkettre" vagyis a nappaliba és táncoltunk, míg fel nem buktam. Vagyis csak majdnem. Liam elkapott.
-Dárgám, kicsit talán sokat ittál nem? -tartott a kezében, és mosolygott Li-
-Hát lehet, de nem olyan sok ez! Hidd el! Tök jól vagyok.
-Elhiszem, de jobb ha inkább felmegyünk! -karolta át a derekam- Na gyere! -mondta és a lépcső felé vettük az irányt-
Felérve, Liam szobájába mentünk, ahol betett az ágyba, és betakargatott. Mellém feküd és beszélgettük még egy kicsit.
*Liam szemszöge*
Miután felvittem Allissát, és befeküdtünk az ágyba még beszélgettünk. Nem sokat mert Lis eléggé sokat ivott, és alig tudott kinyögni egy normális mondatot.
-Hé, Liam! Nem megyünk le a többiekhez? Hallom, hogy megy a zene! Tutira hiányzunk nekik. Szerintem nem is buliznak. Nélkülünk biztos nem!
-Nem, nem megyünk le! Nyugodj le kicsit, biztos feltalálják magukat nélkülünk is!
-Én nem hiszem! Te, meg én vagyunk a buli lelke. Javíts ki ha tévedek, de nem tévedek!
-Lehet, hogy mi vagyunk de most nem megyünk le. Próbálj meg lenyugodni, és aludni.
-Rendben de, szerintem akkor sincs nélkülünk buli.
-Hiszek neked, de próbálj meg aludni.
-Jóó...de Liam,
-Igen Lis?
-Én téged nagyon, de nagyooon szeretlek! -mondta úgy elhúzva az o-t amennyire csak tudta, mert ahogy kimondta elaludt-
-Én is! -válaszoltam, és egy puszit nyomtam a homlokára, majd megpróbáltam én is aludni.-
Beléptem a nagy bejárati ajtón, előttem pedig Doyel köszönt a többieknek. A srácok mosolyogtak, és újból köszöntek. Örültek, hogy visszajöttem.
Villámgyorsan körültekintettem a szobán, és azt az egy embert nem láttam, aki miatt főleg visszajöttem. Liam észrevette, hogy kissé csalódottá vált az arckifejezésem, ezért vigyorogva mutatott az emeletre. Azonnal leraktam a táskám és az egyéb cuccaim, és felszaladtam az emeletre. Louis szobájából halk hangok szűrődtek ki. Meg akartam lepni, ezért kopogás nélkül nyitottam ki az ajtót. Háttal ült nekem, és szorgosan gépelt.
-Bejöhetek? - kérdeztem szégyenlősen, és a már nyitott ajtón kopogtam kettőt. Rögtön megfordult, és akkora vigyor terült el az arcán, hogy szinte a szája sarka a szép kék szemeit érintette.
-Hát te? - kérdezte, és megölelt. Arcát nyakamba temette, és csókot lehet a nyakamra.Beletúrtam a hajába, és megszólaltam.
-Doyel utánam jött...
-Mit mondott? emelte fel a hangját, és elengedett. Szemei szikrákat szórtak, és a mosoly is eltűnt az arcáról, helyette inkább haragot, és dühöt láttam rajta.
-Megengeded, hogy végigmondjam? - bocsánatkérőn bólintott, és lehajtotta a fejét. Kezei még mindig ökölben voltak. - Bocsánatot kért! - hirtelen felkapta a fejét, és megdöbbentést olvastam le az arcáról. - Kérlek ne haragudj rá!
-Tényleg bocsánatot kért?
-Nem Louis, vicceltem. - hangomból gúny hallatszott, aztán picit elnevettem magam.
-Jól van na! Örülök, hogy kibékültetek. Majd én is beszélek vele. De akkor is övön aluli volt, amiket csinált!
-Igaz, de őt is meg lehet érteni. De most inkább hagyjuk a témát, rendben?
-Rendben. Csinálunk valamit?
-Film?
-Oké, te válassz, tudod hol vannak a DVD-k, én addig hozok fel kaját meg ilyeneket.
-Rendben.
Nekiültem a milliónyi lemez válogatásának, majd találtam egyet és félreraktam.
Louis egyensúlyozva jött be a szobába, majd lepakolta a felhozott nasit, és üdítőket. Beraktuk a filmet, és összebújtunk az ágyon.
A talált film végül elég uncsi lett, ezért az álmosság legyőzött, és Lou vállán aludtam el.
*Allissa szemszöge*
A többiekkel a kanapén ültünk, én Liam vállára hajtottam a fejem. Nem sok idő telt el a veszekedés óta, de Chelsea és Doyel már vissza is jöttek. Chels már ment is Louis-hoz, Doyel pedig leült hozzánk és beszélgettünk. Nem sokáig, mert utána Niallnek és Zaynnek az a remek ötlete támadt, hogy ne csak unalmas üldögéléssel töltsük ezt az estét, ünnepeljük meg, hogy Doyel itt van. Tettünk ki, chipset, perecet, üdítőt és pár alkoholos italt is. Liam Zaynnel, beszélgetett egy darabig, aztán velem táncolt. Csodálom hogy Louisék nem jöttek le, a zenére. A tánc után csatlakoztam az asztalnál ülő Doyel-hez és Niall-höz, és tölöttek nekem is valamit. Nem ellenkeztem, megittam, ahogy még az utána következő párat is, jól éreztük magunkat, kicsit talán túl jól. Felkeltünk és átmentünk hárman a "táncparkettre" vagyis a nappaliba és táncoltunk, míg fel nem buktam. Vagyis csak majdnem. Liam elkapott.
-Dárgám, kicsit talán sokat ittál nem? -tartott a kezében, és mosolygott Li-
-Hát lehet, de nem olyan sok ez! Hidd el! Tök jól vagyok.
-Elhiszem, de jobb ha inkább felmegyünk! -karolta át a derekam- Na gyere! -mondta és a lépcső felé vettük az irányt-
Felérve, Liam szobájába mentünk, ahol betett az ágyba, és betakargatott. Mellém feküd és beszélgettük még egy kicsit.
*Liam szemszöge*
Miután felvittem Allissát, és befeküdtünk az ágyba még beszélgettünk. Nem sokat mert Lis eléggé sokat ivott, és alig tudott kinyögni egy normális mondatot.
-Hé, Liam! Nem megyünk le a többiekhez? Hallom, hogy megy a zene! Tutira hiányzunk nekik. Szerintem nem is buliznak. Nélkülünk biztos nem!
-Nem, nem megyünk le! Nyugodj le kicsit, biztos feltalálják magukat nélkülünk is!
-Én nem hiszem! Te, meg én vagyunk a buli lelke. Javíts ki ha tévedek, de nem tévedek!
-Lehet, hogy mi vagyunk de most nem megyünk le. Próbálj meg lenyugodni, és aludni.
-Rendben de, szerintem akkor sincs nélkülünk buli.
-Hiszek neked, de próbálj meg aludni.
-Jóó...de Liam,
-Igen Lis?
-Én téged nagyon, de nagyooon szeretlek! -mondta úgy elhúzva az o-t amennyire csak tudta, mert ahogy kimondta elaludt-
-Én is! -válaszoltam, és egy puszit nyomtam a homlokára, majd megpróbáltam én is aludni.-
2012. október 8., hétfő
34.fejezet
*Doyel szemszöge*
Az órám iszonyat korán ébresztett. Még akkor sem kell ilyen korán kelnem, ha dolgozni megyek...Anya szerint nem kéne egy 17 éves lánynak ilyennek lenni, mármint hogy sokáig alszik, és sokáig van fent. Lassan összeszedtem magam, letusoltam, felöltöztem és megcsináltam a hajam. Pár holmim, még a bőröndömön és a táskámon kívül volt, így helyretettem azokat is, majd lementem a konyhába anyához, hogy egyem kicsit. A gyors reggelim után, elköszöntem apától, majd anyuval a reptérre indultunk. Mikor megérkeztünk, még maradt egy kis idő, azt beszélgetéssel töltöttük el, aztán mentem is a búcsú után becsekkolni. A repülőre magammal vittem az iPodomat és a fülhallgatómat így szinte végig zenét hallgattam, nem unatkoztam. Nagyon izgatott voltam, Niallt már egy éve nem láttam. Ő a legjobb fiúbarátom, általános óta, már nagyon hiányzik. A hangszórókban már bemondták hogy kapcsoljuk be az öveket, így lassan már megkezdjük a megszállást. Alig negyed óra múlva, már landoltunk is, így a táskámmal már indultam is. Az újabb ellenőrzés után végre kimehettem. Pár perc bolyongás után megláttam Niallt, aki sebesen futott hozzám, és ideérve felkapott és megpörgetett a levegőben. Hihetetlenül hiányzott. Miután letett a földre, elindultunk a fiúkhoz. Meglepődve láttam, azaz nem láttam Daniellet és Eleanort.
Két - szerintem - korombeli lány állt, a fiúk mellett, és mivel nem ismertem őket bemutatkoztam.
-Sziasztok! Doyel Harrison vagyok.
-Szia, én Allissa Franklin vagyok.
-Én pedig Chelsea Higgins, szia!
-Hát Danielle és Eleanort hol hagytátok fiúk? -kérdeztem-
-Hát Louis és El január óta nincsenek együtt, én pedig Daniellel vagy egy hónapja szakítottam. -mondta Liam-
-Értem...fura...na de, nem indulunk? -kérdeztem újból-
-De. Induljunk. -felelte Niall-
Mivel sokan voltunk, nem fértünk be egy kocsiba, így kettővel mentünk. Megérkeztünk a házhoz, végre. Egy darabig még nem fogtam fel, hogy Eleanor nincs a körünkben, nagyon megszerettem tavaly nyáron. Talán túlzásba is estem, mikor azt akartam hogy hívjuk ide. Chelseat nagyon megbánthattam, mert felállt és elment, Louis persze nagyon lecseszett. Rosszul éreztem magam, hogy ilyen bunkó voltam. Gondoltam utána megyek és bocsánatot kérek. Körülbelül egy hónapig leszek itt, nem szeretnék rosszul indítani, gáz lenne rosszban lenni, jó fejnek tűnnek. Felvettem hát a cipőmet, és utána rohantam. Sportos lány vagyok, és ilyenkor áldom is érte Istent, mert tényleg sokat futottam, és persze ilyenkor nincs itt a gördeszkám...Körülbelül 7 perc futás után megtaláltam Chelseat. Lassan sétált, szomorúnak látszott.
-Chelse figyelj, csak azt akarom mondani, hogy sajnálom! Csak Eleanort nagyon megszerettem, és nem igazán szeretem a változásokat, és tudod, arra számítottam hogy ők lesznek majd itt. Bocsi.
-Hát...Nagyon rosszul esett hogy őt kerested, és, mintha azt akartad volna mondani, hogy nem illünk össze Louis-val.
-Jaj dehogyis. Aranyosak vagytok együtt, csak meglepődtem, tényleg ne haragudj! Lehet szent a béke?
-Hát jó..
-Akkor nem jössz vissza hozzánk? -kérdeztem reménykedve-
-De, rendben, akkor menjünk!
Két - szerintem - korombeli lány állt, a fiúk mellett, és mivel nem ismertem őket bemutatkoztam.
-Sziasztok! Doyel Harrison vagyok.
-Szia, én Allissa Franklin vagyok.
-Én pedig Chelsea Higgins, szia!
-Hát Danielle és Eleanort hol hagytátok fiúk? -kérdeztem-
-Hát Louis és El január óta nincsenek együtt, én pedig Daniellel vagy egy hónapja szakítottam. -mondta Liam-
-Értem...fura...na de, nem indulunk? -kérdeztem újból-
-De. Induljunk. -felelte Niall-
Mivel sokan voltunk, nem fértünk be egy kocsiba, így kettővel mentünk. Megérkeztünk a házhoz, végre. Egy darabig még nem fogtam fel, hogy Eleanor nincs a körünkben, nagyon megszerettem tavaly nyáron. Talán túlzásba is estem, mikor azt akartam hogy hívjuk ide. Chelseat nagyon megbánthattam, mert felállt és elment, Louis persze nagyon lecseszett. Rosszul éreztem magam, hogy ilyen bunkó voltam. Gondoltam utána megyek és bocsánatot kérek. Körülbelül egy hónapig leszek itt, nem szeretnék rosszul indítani, gáz lenne rosszban lenni, jó fejnek tűnnek. Felvettem hát a cipőmet, és utána rohantam. Sportos lány vagyok, és ilyenkor áldom is érte Istent, mert tényleg sokat futottam, és persze ilyenkor nincs itt a gördeszkám...Körülbelül 7 perc futás után megtaláltam Chelseat. Lassan sétált, szomorúnak látszott.
-Chelse figyelj, csak azt akarom mondani, hogy sajnálom! Csak Eleanort nagyon megszerettem, és nem igazán szeretem a változásokat, és tudod, arra számítottam hogy ők lesznek majd itt. Bocsi.
-Hát...Nagyon rosszul esett hogy őt kerested, és, mintha azt akartad volna mondani, hogy nem illünk össze Louis-val.
-Jaj dehogyis. Aranyosak vagytok együtt, csak meglepődtem, tényleg ne haragudj! Lehet szent a béke?
-Hát jó..
-Akkor nem jössz vissza hozzánk? -kérdeztem reménykedve-
-De, rendben, akkor menjünk!
2012. szeptember 30., vasárnap
33. Fejezet
2 nap múlva
*Niall szemszöge*
Gyorsan nyitottam ki szemeimet, mikor meghallottam az ébresztőm csörgését. Kitöröltem az álmot a szememből, nyújtóztam egy hatalmasat, majd izgatottan pattantam ki az ágyamból. Az órára nézem, 9 óra 2 perc. Doyel gépe fél 11-kor száll le a reptéren. A lányok 10 órára jönnek hozzánk, onnan együtt indulunk érte. Remélem a csajok megkedvelik, és befogadják közéjük. A fiúk már találkoztak vele, még az X Factor alatt, valamint tavaly nyáron is meglátogatott minket.
A szekrényemhez léptem, és kivettem belőle egy ejtett ülepű nadrágot, egy fehér pólót, és magamhoz vettem a kedvenc zöld sapim is, amibe bele van írva a nevem. Bementem a fürdőbe, pillanatok alatt elvégeztem a teendőimet, és már készen értem ki a konyhába, hogy egyek valamit, mert a gyomrom kongott az ürességtől. Összedobtam két szendvicset, öntöttem egy kis narancslevet, és vártam a többieket. Miután elfogyasztottam az ételt, megnéztem hol vannak már a srácok, de pont akkor jöttek le a lépcsőn, így már csak a lányokra vártunk.
Mikor ők is megérkeztek 11 után pár perccel a csajok is megérkeztek, így elindultunk két autóval. Harry autójában Zayn, Én, és a tulajdonos ültünk, Lou autójával pedig a két pár ment.
Izgatottan, a torkommal dobogó szívvel pipiskedtem a reptér közepén. Az dublini gép már leszállt, így már csak meg kell találnom őt. Pillanatokon belül megláttam barna haját, és gyönyörű arcát. Mosolyogva szaladt felém, majd mikor egymáshoz értünk, a nyakamba ugrott, én pedig vigyorogva kaptam fel, és pörgettem a levegőben.
*Allissa szemszöge*
A reptérre kiérve mindenki Niall után ment, de csak egy darabig, mert mikor meglátta Doyelt, ő odafutott hozzá. Zayn és Harry beszélgetve, Louis és Chelsea kézen fogva, én pedig Liamhez bújva vártam hogy Doyel és Niall jöjjenek, hogy bemutatkozhassunk egymásnak. Miután üdvözölték egymást, és beszélgettek még kettesben, odajöttek hozzánk. Kedves lánynak tűnik, tetszik a haja. A fiúkat megölelte mivel őket már ismeri egy ideje, nekem és Chelsea-nek pedig a kezét nyújtotta, majd bemutatkozott.
-Sziasztok! Doyel Harrison vagyok.
-Szia, én Allissa Franklin vagyok.
-Én pedig Chelsea Higgins, szia!
-Hát Danielle és Eleanort hol hagytátok fiúk? -kérdezte értetlenül, mire Niall megköszörülte a torkát-
-Hát Louis és El január óta nincsenek együtt, én pedig Daniellel vagy egy hónapja szakítottam. -mondta Liam-
-Értem...fura...na de, nem indulunk?
-De. Induljunk. -felelte Niall, lesütve a szemeit-
*Chelsea szemszöge*
A kocsiban Louis-val, Liam-mel, és Lis-sel utaztam együtt. Többnyire szótlanok voltunk, mivel én végig Doyel-en agyaltam. Kicsit érzékenyen érintett, hogy Eleanor-t kereste, és nem esett le neki, hogy én Lou barátnője vagyok. Pedig igazán észrevehette volna, mivel egymás kezét fogtuk, de mindegy.
Mikor odaértünk a fiúk házához, Niall ajánlotta fel a lánynak, hogy cipeli a bőröndjeit. Doyel otthonosan mozgott, előre sietett, és az ír szépfiútól elkért kulcsokkal nyitotta ki a bejárati ajtót. Mikor bementünk úgy viselkedett, mintha haza érkezett volna. Ennyire közel állnának egymáshoz? Niall sosem mesélt róla, csak annyit tudok, hogy tavaly nyáron volt itt utoljára, de ezt is a barátom mesélte.
Betelepedtünk a nappaliba, és régi emlékekről kezdtek beszélgetni, a tavaly nyárról, a gyerekkorukról, amihez én nemigen tudtam hozzászólni. Én még újonc vagyok közöttük...
-Ú, srácok emlékeztek, mikor Liam születésnapját ünnepeltük? Eleanor-ral és Louis-val díszítettük a házat, amíg a többiek lefoglalták Li-t a városban, és vagy ezer lufit felfújtunk? És arra, amikor Eleanor és Danielle is itt aludt, és hajnalig üvegeztünk, rengeteg hülye feladattal? Régi szép idők! Milyen jó lenne, ha most is itt lennének! Tényleg, Eleanor hogy van? Még mindig az egyetemen tanul? Rég nem beszéltem vele!
-Persze, hogy emlékszünk! Tényleg jó nyár volt az! - szólt Zayn. - És igen, Eleanor még mindig az egyetemen tanul, de mi sem igazán beszéltünk vele, amióta Lou és Ő szakítottak.
-De miért szakítottatok? Olyan csodás pár voltatok! Újra össze kéne jönnötök! - mosolygott. Lou csak lehajtotta a fejét, és némán hallgatta amiket mondd. - Hívjuk fel! Adjon valaki egy telefont!
-Ha nem gond, én most távozom. - álltam fel, felvettem a cipőm, és a vállamra akasztottam a táskám, majd kiviharoztam a házból. A sírásom visszatartottam.
A kapunál járhattam, amikor hallottam Lou kiabálását mögülem, amire persze megfordultam. Ő nem tehet az ég világon semmiről...
-Hé! Állj meg! Ne menj el!
-Louis, nem gondolod, hogy itt maradok?
-Kérlek maradj. Doyel már csak ilyen. Tudod Ő és Eleanor nagyon jó barátnők voltak...
-Attól még, hogy jóban voltak, attól még nem kellene szándékosan emlegetnie, és még fel is akarja hívni! Nem veszi észre, hogy barátnőd van?
-Ezek szerint...
-Tudod mit? Mindegy. Én most elmegyek, ti csak szórakozzatok. De kérlek hülyeséget ne csinálj... - mondtam egy hamis mosoly kíséretében, és megszorítottam a kezét.
-De kérlek maradj! Nélküled nem olyan!
-Louis, majd hívj fel! Kérlek értsd meg, hogy nem akarok most maradni...
-Rendben. Szeretlek szívem!
-Én is!
Csókot váltottunk, majd elindultam hazafelé.
*Louis szemszöge*
Miután Chelsea elment, visszamentem a többiekhez. Persze marha ideges voltam, és haragudtam Doyel-re, amiért Eleanor-t emlegeti a barátnőm előtt, ráadásul még újra össze is akar vele hozni.
-Doyel, ezt most miért kellett? - mentem be őrjöngve.
-Micsodát? - tette az ártatlant, persze ő is tudta, hogy miről beszélek.
-Miért kellett Eleanor-t emlegetni, amikor barátnőm van, akit szeretek? Ráadásul pont előtte. Miért volt erre szükség?? - mondtam felemelve a hangom.
-Kérlek ne kiabálj, én nem szándékosan csináltam. Tudod, hogy sosem ártanék neked!
-Nekem nem is, de Chels-nek igen!
-Bocsáss meg!
-Nem tőlem kell bocsánatot kérned!
-Igazad van. Chelsea hol van?
-Hazament.
-Miért?
-Vajon miért Doyel? Vajon miért?
-Basszus bocsi.
-Bocsi, bocsi....-mondtam, és inkább felmentem a szobámba. Nélküle már nem ugyanaz...
*Allissa szemszöge*
A reptérre kiérve mindenki Niall után ment, de csak egy darabig, mert mikor meglátta Doyelt, ő odafutott hozzá. Zayn és Harry beszélgetve, Louis és Chelsea kézen fogva, én pedig Liamhez bújva vártam hogy Doyel és Niall jöjjenek, hogy bemutatkozhassunk egymásnak. Miután üdvözölték egymást, és beszélgettek még kettesben, odajöttek hozzánk. Kedves lánynak tűnik, tetszik a haja. A fiúkat megölelte mivel őket már ismeri egy ideje, nekem és Chelsea-nek pedig a kezét nyújtotta, majd bemutatkozott.
-Sziasztok! Doyel Harrison vagyok.
-Szia, én Allissa Franklin vagyok.
-Én pedig Chelsea Higgins, szia!
-Hát Danielle és Eleanort hol hagytátok fiúk? -kérdezte értetlenül, mire Niall megköszörülte a torkát-
-Hát Louis és El január óta nincsenek együtt, én pedig Daniellel vagy egy hónapja szakítottam. -mondta Liam-
-Értem...fura...na de, nem indulunk?
-De. Induljunk. -felelte Niall, lesütve a szemeit-
*Chelsea szemszöge*
Mikor odaértünk a fiúk házához, Niall ajánlotta fel a lánynak, hogy cipeli a bőröndjeit. Doyel otthonosan mozgott, előre sietett, és az ír szépfiútól elkért kulcsokkal nyitotta ki a bejárati ajtót. Mikor bementünk úgy viselkedett, mintha haza érkezett volna. Ennyire közel állnának egymáshoz? Niall sosem mesélt róla, csak annyit tudok, hogy tavaly nyáron volt itt utoljára, de ezt is a barátom mesélte.
Betelepedtünk a nappaliba, és régi emlékekről kezdtek beszélgetni, a tavaly nyárról, a gyerekkorukról, amihez én nemigen tudtam hozzászólni. Én még újonc vagyok közöttük...
-Ú, srácok emlékeztek, mikor Liam születésnapját ünnepeltük? Eleanor-ral és Louis-val díszítettük a házat, amíg a többiek lefoglalták Li-t a városban, és vagy ezer lufit felfújtunk? És arra, amikor Eleanor és Danielle is itt aludt, és hajnalig üvegeztünk, rengeteg hülye feladattal? Régi szép idők! Milyen jó lenne, ha most is itt lennének! Tényleg, Eleanor hogy van? Még mindig az egyetemen tanul? Rég nem beszéltem vele!
-Persze, hogy emlékszünk! Tényleg jó nyár volt az! - szólt Zayn. - És igen, Eleanor még mindig az egyetemen tanul, de mi sem igazán beszéltünk vele, amióta Lou és Ő szakítottak.
-De miért szakítottatok? Olyan csodás pár voltatok! Újra össze kéne jönnötök! - mosolygott. Lou csak lehajtotta a fejét, és némán hallgatta amiket mondd. - Hívjuk fel! Adjon valaki egy telefont!
-Ha nem gond, én most távozom. - álltam fel, felvettem a cipőm, és a vállamra akasztottam a táskám, majd kiviharoztam a házból. A sírásom visszatartottam.
A kapunál járhattam, amikor hallottam Lou kiabálását mögülem, amire persze megfordultam. Ő nem tehet az ég világon semmiről...
-Hé! Állj meg! Ne menj el!
-Louis, nem gondolod, hogy itt maradok?
-Kérlek maradj. Doyel már csak ilyen. Tudod Ő és Eleanor nagyon jó barátnők voltak...
-Attól még, hogy jóban voltak, attól még nem kellene szándékosan emlegetnie, és még fel is akarja hívni! Nem veszi észre, hogy barátnőd van?
-Ezek szerint...
-Tudod mit? Mindegy. Én most elmegyek, ti csak szórakozzatok. De kérlek hülyeséget ne csinálj... - mondtam egy hamis mosoly kíséretében, és megszorítottam a kezét.
-De kérlek maradj! Nélküled nem olyan!
-Louis, majd hívj fel! Kérlek értsd meg, hogy nem akarok most maradni...
-Rendben. Szeretlek szívem!
-Én is!
Csókot váltottunk, majd elindultam hazafelé.
*Louis szemszöge*
Miután Chelsea elment, visszamentem a többiekhez. Persze marha ideges voltam, és haragudtam Doyel-re, amiért Eleanor-t emlegeti a barátnőm előtt, ráadásul még újra össze is akar vele hozni.
-Doyel, ezt most miért kellett? - mentem be őrjöngve.
-Micsodát? - tette az ártatlant, persze ő is tudta, hogy miről beszélek.
-Miért kellett Eleanor-t emlegetni, amikor barátnőm van, akit szeretek? Ráadásul pont előtte. Miért volt erre szükség?? - mondtam felemelve a hangom.
-Kérlek ne kiabálj, én nem szándékosan csináltam. Tudod, hogy sosem ártanék neked!
-Nekem nem is, de Chels-nek igen!
-Bocsáss meg!
-Nem tőlem kell bocsánatot kérned!
-Igazad van. Chelsea hol van?
-Hazament.
-Miért?
-Vajon miért Doyel? Vajon miért?
-Basszus bocsi.
-Bocsi, bocsi....-mondtam, és inkább felmentem a szobámba. Nélküle már nem ugyanaz...
2012. szeptember 19., szerda
32. Fejezet
*Chelsea szemszöge*
Sokkolva jöttem le a lépcsőn, majd lent a többiekkel találkoztam.
-Lis és Liam? - kérdezte Zayn.
-Elfoglaltak... - mondtam pirulva. Olyan kínos ez nekem!
-Hoppá, hoppá! Daddy Direction huncutkodik!
-Louis! - mondtam szigorúan.
-Jaj Kicsim, mit láttál? - nevetett és megsimította az arcom.
-Az-az mindegy... - mondtam, és elfordítottam a fejem, majd a konyhába mentem, hogy igyak egy pohár vizet...
*Allissa szemszöge*
Miután felvettük a pólóinkat, leindultunk a többikhez. Chelsea-re nézve lesütöttem a szemeimet, Liam meg szimplán kerülte a tekinteteket.
-Nos Liam..mit csináltatok odafönt? -kérdezte Zayn-
-Semmit...-köszörülte Liam a torkát-
-Ahaa..semmit...-mondták gúnyos hangon-
-Fiúk szerintem mennünk kéne vagyis, ha nem akarunk elkésni! -vette komolyra a szót Harry-
Mindenki beszállt a kocsiba, mi Chelsea-vel Louiséba mentünk, hogy még gyorsan hazadobjon minket. Liam is velünk jött, de még így is kínos volt ott ülni Chelsea-vel. Szegény most mit gondolhat?!
*Chelsea szemszöge*
Az autóban kínos csend uralkodott. Egyikőnk sem tudott megszólalni. Mikor a házunkhoz értünk adtam egy csókot Louisnak, majd beviharoztam a lakásba nyomomban Lis-sel. Mikor becsaptuk magunk mögött az ajtót összeakadt a tekintetünk, majd hosszasan farkasszemet néztünk egymással. Aztán kitört belőlünk a nevetés. Olyan hangosan nevettünk, hogy Clodagh a kezét törölgetve jött hozzánk a konyhából, és csak nézte, ahogy törölgetjük a szemünket, persze neki fogalma sem volt a történtekről.
-Mit nevettek lányok? - mosolygott Clo.
-Se-se-se-semmit. - nyögtük ki, majd a szemét forgatva visszament főzni. Mikor nagy nehezen abbahagytuk a nevetést, Lis megszólalt.
-Olyan ciki volt! - mosolygott, de közben elpirult.
-Szerinted nekem? Komolyan, azt hittem elsüllyedek!
-Egyébként jó is, hogy ránk nyitottál. Ki tudja mi történt volna, ha nem jössz... - hajtotta le a fejét, de láttam, hogy vigyorog.
-Én tudom! Létrehoztok egy tojást!
-Milyen tojásról beszélsz te? - nevetett.
-Amiből majd kikel a gólya és hozza a gyereket.
-Köszi Chelsea, de mit tett Louis a kakaódba, hogy ma ilyen bolond vagy?
-Nemtudoooooom. - suttogtam, és elhúztam az 'o' betűt. Erre felnevettünk, de már közel sem úgy, mint az előbb.
Mivel az egész délutánunk szabad volt, úgy döntöttünk, hogy vásárolni megyünk. Bementünk egy közeli plázába, és végigjártuk a boltokat. Sokszor egymásnak választottunk, amin persze jókat nevettünk. Korzózás közben nagyon megéheztünk, mert még csak reggelit ettünk pedig már délután 4 óra volt, így bementünk a Nando's-ba, ahol rendeltünk sok finomságot, és leültünk egy asztalhoz. Pár perccel később egy ismerős szőke srác esett be napszemüvegben, mire elvigyorodtunk, majd meglátott minket. Intettünk neki, hogy csatlakozzon, de visszaintett, hogy azonnal jön. Mi folytattuk a kajálást, majd perceken belül megérkezett Niall, egy zacskóval a kezében.
-Sziasztok csajok! Hát ti?
-Vásárolgattunk, aztán megéheztünk, így ide jöttünk. - válaszolt Lis mosolyogva.
-Jól tettétek, hogy ide jöttetek. Klassz a kaja! Na de mi lenne, ha este csinálnánk valamit? Mármint együtt! Hetesben! - vigyorgott Niall.
-Ez jó ötlet! Gyertek át hozzánk! - ajánlottam fel, mire Lis is helyeslően bólintott.
-Oké, akkor majd olyan 7 felé jó lesz?
-Aha, majd akkor gyertek!
-Oké! Na de megyek, mert vissza kell mennem, csak kajáért jöttem. - mondta a szőke, közben a hasát simogatta.- Sziasztok!
-Szia! - köszöntünk, majd folytattuk az evést. Mikor végeztünk megbeszéltük, hogy inkább haza megyünk, és pihenünk még egy kicsit, amíg nem jönnek a fiúk.
Mikor beestünk a házba, lepakoltuk a táskákat, majd bekapcsoltunk egy filmet, és azzal szórakoztunk a fiúk érkezéséig.
*Niall szemszöge*
Mikor visszamentem a fiúkhoz, elújságoltam nekik, hogy találkoztam a lányokkal, és hogy ma áthívtak hozzájuk. Ők is benne voltak, így este elindultunk. Megérkezve Harry csengetett, majd Lis mosolyogva nyitott ajtót. Egy puszit nyomott Liam szájára, majd behívott minket. A nappaliba mentünk, Zayn a fotelba ült, Chelsea, Louis és Harry a kanapén, Lis, Liam és én pedig a földön foglatunk helyet. Egy darabig beszélgettünk, aztán eléjük álltam.
-Srácok, mondanom kell valamit! 2 nap múlva Írországból jön a régi legjobb barátnőm, Doyel, egy kis időre. Kijöttök majd velem a reptérre?
-Hát persze! -mondták mindannyian egyetértően-
-Köszi! -ültem vissza a helyemre-
-Nagyon izgulok! Már rég láttam, kíváncsi vagyok, hogy néz ki. -mondtam Allissának- Persze szoktunk, beszélni, de az nem ugyanaz.
-Ne aggódj, nem lesz semmi gond! Biztos nem változott sokat, legalábbis nem rossz irányba. Már nagyon izgulok, kíváncsi vagyok rá, biztosan nagyon kedves lány! -mondta mosolyogva, Lisa-
-Igen, az. Szerintem jóban lesztek vele! -feleltem, kicsit vörösen...Remélem nem pirultam el nagyon mikor róla beszéltem...-
Sokkolva jöttem le a lépcsőn, majd lent a többiekkel találkoztam.
-Lis és Liam? - kérdezte Zayn.
-Elfoglaltak... - mondtam pirulva. Olyan kínos ez nekem!
-Hoppá, hoppá! Daddy Direction huncutkodik!
-Louis! - mondtam szigorúan.
-Jaj Kicsim, mit láttál? - nevetett és megsimította az arcom.
-Az-az mindegy... - mondtam, és elfordítottam a fejem, majd a konyhába mentem, hogy igyak egy pohár vizet...
*Allissa szemszöge*
Miután felvettük a pólóinkat, leindultunk a többikhez. Chelsea-re nézve lesütöttem a szemeimet, Liam meg szimplán kerülte a tekinteteket.
-Nos Liam..mit csináltatok odafönt? -kérdezte Zayn-
-Semmit...-köszörülte Liam a torkát-
-Ahaa..semmit...-mondták gúnyos hangon-
-Fiúk szerintem mennünk kéne vagyis, ha nem akarunk elkésni! -vette komolyra a szót Harry-
Mindenki beszállt a kocsiba, mi Chelsea-vel Louiséba mentünk, hogy még gyorsan hazadobjon minket. Liam is velünk jött, de még így is kínos volt ott ülni Chelsea-vel. Szegény most mit gondolhat?!
*Chelsea szemszöge*
Az autóban kínos csend uralkodott. Egyikőnk sem tudott megszólalni. Mikor a házunkhoz értünk adtam egy csókot Louisnak, majd beviharoztam a lakásba nyomomban Lis-sel. Mikor becsaptuk magunk mögött az ajtót összeakadt a tekintetünk, majd hosszasan farkasszemet néztünk egymással. Aztán kitört belőlünk a nevetés. Olyan hangosan nevettünk, hogy Clodagh a kezét törölgetve jött hozzánk a konyhából, és csak nézte, ahogy törölgetjük a szemünket, persze neki fogalma sem volt a történtekről.
-Mit nevettek lányok? - mosolygott Clo.
-Se-se-se-semmit. - nyögtük ki, majd a szemét forgatva visszament főzni. Mikor nagy nehezen abbahagytuk a nevetést, Lis megszólalt.
-Olyan ciki volt! - mosolygott, de közben elpirult.
-Szerinted nekem? Komolyan, azt hittem elsüllyedek!
-Egyébként jó is, hogy ránk nyitottál. Ki tudja mi történt volna, ha nem jössz... - hajtotta le a fejét, de láttam, hogy vigyorog.
-Én tudom! Létrehoztok egy tojást!
-Milyen tojásról beszélsz te? - nevetett.
-Amiből majd kikel a gólya és hozza a gyereket.
-Köszi Chelsea, de mit tett Louis a kakaódba, hogy ma ilyen bolond vagy?
-Nemtudoooooom. - suttogtam, és elhúztam az 'o' betűt. Erre felnevettünk, de már közel sem úgy, mint az előbb.
Mivel az egész délutánunk szabad volt, úgy döntöttünk, hogy vásárolni megyünk. Bementünk egy közeli plázába, és végigjártuk a boltokat. Sokszor egymásnak választottunk, amin persze jókat nevettünk. Korzózás közben nagyon megéheztünk, mert még csak reggelit ettünk pedig már délután 4 óra volt, így bementünk a Nando's-ba, ahol rendeltünk sok finomságot, és leültünk egy asztalhoz. Pár perccel később egy ismerős szőke srác esett be napszemüvegben, mire elvigyorodtunk, majd meglátott minket. Intettünk neki, hogy csatlakozzon, de visszaintett, hogy azonnal jön. Mi folytattuk a kajálást, majd perceken belül megérkezett Niall, egy zacskóval a kezében.
-Sziasztok csajok! Hát ti?
-Vásárolgattunk, aztán megéheztünk, így ide jöttünk. - válaszolt Lis mosolyogva.
-Jól tettétek, hogy ide jöttetek. Klassz a kaja! Na de mi lenne, ha este csinálnánk valamit? Mármint együtt! Hetesben! - vigyorgott Niall.
-Ez jó ötlet! Gyertek át hozzánk! - ajánlottam fel, mire Lis is helyeslően bólintott.
-Oké, akkor majd olyan 7 felé jó lesz?
-Aha, majd akkor gyertek!
-Oké! Na de megyek, mert vissza kell mennem, csak kajáért jöttem. - mondta a szőke, közben a hasát simogatta.- Sziasztok!
-Szia! - köszöntünk, majd folytattuk az evést. Mikor végeztünk megbeszéltük, hogy inkább haza megyünk, és pihenünk még egy kicsit, amíg nem jönnek a fiúk.
Mikor beestünk a házba, lepakoltuk a táskákat, majd bekapcsoltunk egy filmet, és azzal szórakoztunk a fiúk érkezéséig.
*Niall szemszöge*
Mikor visszamentem a fiúkhoz, elújságoltam nekik, hogy találkoztam a lányokkal, és hogy ma áthívtak hozzájuk. Ők is benne voltak, így este elindultunk. Megérkezve Harry csengetett, majd Lis mosolyogva nyitott ajtót. Egy puszit nyomott Liam szájára, majd behívott minket. A nappaliba mentünk, Zayn a fotelba ült, Chelsea, Louis és Harry a kanapén, Lis, Liam és én pedig a földön foglatunk helyet. Egy darabig beszélgettünk, aztán eléjük álltam.
-Srácok, mondanom kell valamit! 2 nap múlva Írországból jön a régi legjobb barátnőm, Doyel, egy kis időre. Kijöttök majd velem a reptérre?
-Hát persze! -mondták mindannyian egyetértően-
-Köszi! -ültem vissza a helyemre-
-Nagyon izgulok! Már rég láttam, kíváncsi vagyok, hogy néz ki. -mondtam Allissának- Persze szoktunk, beszélni, de az nem ugyanaz.
-Ne aggódj, nem lesz semmi gond! Biztos nem változott sokat, legalábbis nem rossz irányba. Már nagyon izgulok, kíváncsi vagyok rá, biztosan nagyon kedves lány! -mondta mosolyogva, Lisa-
-Igen, az. Szerintem jóban lesztek vele! -feleltem, kicsit vörösen...Remélem nem pirultam el nagyon mikor róla beszéltem...-
2012. szeptember 14., péntek
31.fejezet
*Liam szemszöge*
A vidámparkból hazaérve, mindenki a nappaliba ment, kivéve Louist, mert ő még felvitte az emeletre az alvó Chelsea-t. Mi a kanapékon foglaltunk helyet, és beszélgettünk a többiekkel, mikor Allissának eszébe jutott, hogy holnapra nincs ruhájuk, ha itt alszanak. Így kocsiba ültünk ketten, és Paulék háza felé vettük az irányt. Az úton végig beszélgettünk, és nevettünk. Annyira vicces lány. Mikor megérkeztünk az ajtónál állva megnyomta a csengőt, majd Clodagh nyitott ajtót.
-Sziasztok! Hát ti? -kérdezte meglepődve-
-Hát izé...Azt szeretném kérdezni hogy ott aludhatunk ma a fiúknál? Chelsea kicsit megszunnyadt az autóban, így gondoltuk akkor könnyebb lenne...
-Háát...Rendben!
-Köszönjük Clodagh! Akkor gyorsan pakolok össze ruhákat holnapra, aztán mi már megyünk is. -mondta Lis-
Pár perc múlva egy kisebb táskával jött le a lépcsőn, majd egy köszönés után visszaindultunk. A fiúk még mindig a nappaliban ültek, így csatlakoztunk hozzájuk. Késő délután volt, az idő is kezdett egyre rosszabb, és rosszabb lenni. Mivel ki már nem mehettünk, mert az eső elkezdett szakadni, egy film mellett döntöttünk, amit Louis finom forrócsokijai mellett néztünk. A harmadnaposokat választottuk, vicces volt, sokat nevettünk rajta. Körülbelül a közepénél tarthattunk, mikor Chelsea, még kómás arccal jött le a lépcsőn, majd Lou ölében foglalt helyet. A film után még egy darabig beszélgettünk és hülyéskedtünk, aztán Allissával úgy döntöttünk, hogy inkább felmegyünk, mert már későre jár.
-Na jól van srácok, mi most felmegyünk! -mondtam, amire a válasz csak egy 'Húúú' volt Nialltől és Zayntől.- Jaj már!!
A szobába felérve ledőltünk az ágyra és beszélgettünk. Már elég késő, volt és fáradtak voltunk.
-Lis, mindjárt jövök, csak letusolok. -mondtam, majd a szekrényembe nyúltam egy gatyáért-
-Rendben...Hoppá! Elfelejtettem pizsamát pakolni...-csapott a homlokára-
-Gondoltam, hogy valamit elfogsz felejteni, túl hamar jöttél le! -nevettünk- Akkor adok egy gatyát, és egy pólót. -mondtam, miközben az egyik kedvenc Burberry pólómat nyújtottam oda neki.- Megfelel? -vigyorogatam-
-Hát persze!
Mikor visszaértem már átöltözve ült az ágyon. Jól állt neki a felsőm, különösen jól...Leültem mellé, majd egy puszit nyomtam a szájára.
-Alszunk? -kérdezte kiskutyaszemekkel- Már álmos vagyok...
-Igen, én is álmos vagyok! -mondtam, és egy újabb puszit adtam neki majd, lefeküdtünk aludni.-
Nekem háttal aludt, így én hozzá bújtam, és átkaroltam, ő pedig fogta a kezem. Mosolyogva aludtam el.
*Louis szemszöge*
Chels a mellkasomra hajtotta fejét, miközben az ölemben csücsült. Édesen szuszogott, és még látszott rajta, hogy álmos, és perceken belül visszaalszik, így nyomtam egy puszit a hajába, és megkérdeztem, hogy felmenjünk-e aludni. Ő igennel válaszolt, így elköszöntünk a többiektől, és felmentünk a szobánkba.
-Nem tudod, hogy Allissa hová tette a pizsamám? Mert itt csak a holnapi ruháim, fogkefe, meg ilyenek vannak, pizsi sehol...
-Nem tudom, hogy hová tehette, de szerintem ne keltsd már fel őket, biztosan alszanak. Szívesen adok neked valami ruhát, amiben tudsz aludni.
-Köszönöm! - ölelt meg, és a fejét a mellkasomba temette. Miután elengedtük egymást a szerkényemhez nyúltam, és kivettem belőle egy boxert és egy csíkos pólót.
-Én akkor megyek és fürdök. Megmondanád hol a fürdő?
-A hátad mögött. - nevettem. A szobámból saját fürdőszoba nyílt, mert ha egy házban öten laknak, akkor szinte sosem szabad a fürdő.
-Ó, tényleg. Köszi Lou! - puszilt meg, aztán bement. Még hallottam, ahogy megnyitja a csapot, de aztán még lementem a konyhába, és csináltam magunknak teát. Mikor visszaértem, már a ruháimban ücsörgött az ágyon, és a telefonját nyomkodta.
-Mit csinálsz? - vigyorogtam, és letettem az asztalra a még forró bögréket.
-Twitterezek.
-Van valami érdekes?
-Van. Utálnak. - szomorodott el.
-Minden barátnőnket utálják egy darabig, ez nem a te hibád. Lassan megbékélnek a tudattal, hogy már nem vagyok szingli. Tudod, hogy Perrie-t is hogy szeretik! Pedig neki aztán voltak támadói! Erősnek kell lenned, és nem kell törődnöd az ilyenekkel. Azért utálnak, mert irigyek, amiért ilyen gyönyörű vagy!
-Nem a szépségért utálnak! Azért, mert nekem ilyen csodálatos barátom van. Louis! Szeretlek!
-Én is szeretlek! - hajoltam le hozzá, és szenvedélyesen megcsókoltam. Tényleg így érzem. Szeretem. Szerelmes vagyok. Belé.
Mikor levegőhiány miatt szétváltunk elővettem egy boxert, és elmentem tusolni.
Mikor visszaértem, a tévét nézte, majd befeküdtem mellé az ágyba. Fejét a mellkasomra hajtotta, és jobb kezét a hasamra tette, én pedig átöleltem. Így aludtunk el.
*Allissa szemszöge*
Reggel, nem tudom mire ébredtem fel, lassan nyitogatni kezdtem a szemeim. Liam már ébren volt, nézte ahogy alszom. Egy mosolyt eresztettem felé, majd pár csók után, kikászálódtunk az ágyból, és lementünk, hogy együnk valamit. A többiek még nem keltek fel, így a gyors reggeli után, halkan visszaosontunk. Rendbe szedtük magunkat, majd beültünk az ágyba, és beszélgettünk, csak úgy, mikor eszembe jutott valami.
-Liam! -ültem fel mellőle-
-Tessék? -kérdezte rémülten-
-Mi lesz ha én vissza megyek Leeds-be? Vagyis mi lesz velünk? Még tanulok, nem hagyhatom ott az iskolát...Chelsea már megtehetné, de én még nem...
-Allissa...-ült fel hozzám- Még van időnk, addig is kihasználjuk ezt a 2 és fél hónapot! -próbált nyugtatni és megölelt- Ne aggódj! Szeretlek!
-Én is szeretlek Li! -mondta és közben mélyen a szemébe néztem, mire megcsókolt-
Az arcom a kezei közé vette, és hátradőltünk. Úgy csókolt, ahogy eddig még nem. Már fölöttem volt, én a hajába túrtam, ő pedig levette a fölsőm. Még mindig csókolóztunk, aztán levettem róla pólót. Egy darabig még így voltunk, mikor valaki hirtelen kinyitotta az ajtót, mire Liam mellém vágódott, én pedig kapásból magam elé vettem a fölsőm. Chelsea volt az...A szeme elé kapta a kezét, majd gyorsan ki is ment. Pár percig csak néztünk magunk elé, aztán kitört belőlünk a nevetés. Már kínunkban nevettünk...Liam következőnek zárd be az ajtót!
*Chelsea szemszöge*
-Louuuuuuu! - mondtam vigyorogva, de ő tovább folytatta a nyakam csókolgatását.
-Jó reggelt édesem!
-Jó reggelt! - csókoltam meg, mire ő szenvedélyesen visszacsókolt.
-Szépet álmodtál, Hercegnőm?
-Igen, de úgy gondolom, hogy szebb a valóság. - mosolyogtam, és a homlokomat az övének döntöttem.
-Valóban?
-Igen. - mosolyogtam.
-Szeretlek! - mondta a számomra legédesebb szót.
-Én is! Megyünk reggelizni?
-Aha! - kipattantunk az ágyból, és lesettenkedtünk a konyhába, ahol nem találtunk senkit sem. Louis kakaót csinált, én pedig összedobtam egy nagy adag rántottát, remélve, hogy mire a többiek felkelnek nem hűl ki teljesen, mert frissen az igazi. Mivel elég éhesek voltunk, nekiálltunk kettesben a reggelinek. Az étkezőasztalhoz pakoltunk, és elkezdtünk falatozni. A rántotta finomra sikeredett, Louisnak is ízlett. Mikor befejeztük gyorsan elmosogattam, közben pedig csörgött a telefonom, így gyorsan megtöröltem a vizes kezem, és elfogadtam a hívást.
-Szia Chelsea!
-Szia Paul!
-Mikor jöttök? - kérdezte.
-Öhm, nem tudom. Menjünk most?
-Szerintem gyertek hamar, mert a fiúknak délben interjújuk van. Emlékeztetnéd őket erre?
-Persze. Akkor sietünk, megyek is és felkeltem a többieket.
-Még alszanak?
-Igen.
-Akkor mond nekik, hogy nagyon siessenek, mert 11 óra!
-Basszus, tényleg! Sietünk!
-Oké, én a stúdiónál várom őket! Szia Chels!
-Szia Paul!
Gyorsan befejeztem a mosogatást, és szóltam Louis-nak, hogy öltözzön, erre ő morcosan felballagott az emeletre. Én is utána mentem, és kihoztam a ruháimat, majd a fürdőben felvettem őket. Miután kijöttem elkezdtem keltegetni a fiúkat. Már mindenkit felkeltettem, kivéve Liam-et és Lis-t, őket utoljára hagytam, mivel az ő szobájuk volt az utolsó a folyosón. Kinyitottam az ajtót, de azonnal a szememre tapasztottam a kezeimet, majd a jobb kezemet levéve hátráltam pár lépést, és becsaptam az ajtót. Nem igaz, hogy rájuk nyitottam!
A vidámparkból hazaérve, mindenki a nappaliba ment, kivéve Louist, mert ő még felvitte az emeletre az alvó Chelsea-t. Mi a kanapékon foglaltunk helyet, és beszélgettünk a többiekkel, mikor Allissának eszébe jutott, hogy holnapra nincs ruhájuk, ha itt alszanak. Így kocsiba ültünk ketten, és Paulék háza felé vettük az irányt. Az úton végig beszélgettünk, és nevettünk. Annyira vicces lány. Mikor megérkeztünk az ajtónál állva megnyomta a csengőt, majd Clodagh nyitott ajtót.
-Sziasztok! Hát ti? -kérdezte meglepődve-
-Hát izé...Azt szeretném kérdezni hogy ott aludhatunk ma a fiúknál? Chelsea kicsit megszunnyadt az autóban, így gondoltuk akkor könnyebb lenne...
-Háát...Rendben!
-Köszönjük Clodagh! Akkor gyorsan pakolok össze ruhákat holnapra, aztán mi már megyünk is. -mondta Lis-
Pár perc múlva egy kisebb táskával jött le a lépcsőn, majd egy köszönés után visszaindultunk. A fiúk még mindig a nappaliban ültek, így csatlakoztunk hozzájuk. Késő délután volt, az idő is kezdett egyre rosszabb, és rosszabb lenni. Mivel ki már nem mehettünk, mert az eső elkezdett szakadni, egy film mellett döntöttünk, amit Louis finom forrócsokijai mellett néztünk. A harmadnaposokat választottuk, vicces volt, sokat nevettünk rajta. Körülbelül a közepénél tarthattunk, mikor Chelsea, még kómás arccal jött le a lépcsőn, majd Lou ölében foglalt helyet. A film után még egy darabig beszélgettünk és hülyéskedtünk, aztán Allissával úgy döntöttünk, hogy inkább felmegyünk, mert már későre jár.
-Na jól van srácok, mi most felmegyünk! -mondtam, amire a válasz csak egy 'Húúú' volt Nialltől és Zayntől.- Jaj már!!
A szobába felérve ledőltünk az ágyra és beszélgettünk. Már elég késő, volt és fáradtak voltunk.
-Lis, mindjárt jövök, csak letusolok. -mondtam, majd a szekrényembe nyúltam egy gatyáért-
-Rendben...Hoppá! Elfelejtettem pizsamát pakolni...-csapott a homlokára-
-Gondoltam, hogy valamit elfogsz felejteni, túl hamar jöttél le! -nevettünk- Akkor adok egy gatyát, és egy pólót. -mondtam, miközben az egyik kedvenc Burberry pólómat nyújtottam oda neki.- Megfelel? -vigyorogatam-
-Hát persze!
Mikor visszaértem már átöltözve ült az ágyon. Jól állt neki a felsőm, különösen jól...Leültem mellé, majd egy puszit nyomtam a szájára.
-Alszunk? -kérdezte kiskutyaszemekkel- Már álmos vagyok...
-Igen, én is álmos vagyok! -mondtam, és egy újabb puszit adtam neki majd, lefeküdtünk aludni.-
Nekem háttal aludt, így én hozzá bújtam, és átkaroltam, ő pedig fogta a kezem. Mosolyogva aludtam el.
*Louis szemszöge*
Chels a mellkasomra hajtotta fejét, miközben az ölemben csücsült. Édesen szuszogott, és még látszott rajta, hogy álmos, és perceken belül visszaalszik, így nyomtam egy puszit a hajába, és megkérdeztem, hogy felmenjünk-e aludni. Ő igennel válaszolt, így elköszöntünk a többiektől, és felmentünk a szobánkba.
-Nem tudod, hogy Allissa hová tette a pizsamám? Mert itt csak a holnapi ruháim, fogkefe, meg ilyenek vannak, pizsi sehol...
-Nem tudom, hogy hová tehette, de szerintem ne keltsd már fel őket, biztosan alszanak. Szívesen adok neked valami ruhát, amiben tudsz aludni.
-Köszönöm! - ölelt meg, és a fejét a mellkasomba temette. Miután elengedtük egymást a szerkényemhez nyúltam, és kivettem belőle egy boxert és egy csíkos pólót.
-Én akkor megyek és fürdök. Megmondanád hol a fürdő?
-A hátad mögött. - nevettem. A szobámból saját fürdőszoba nyílt, mert ha egy házban öten laknak, akkor szinte sosem szabad a fürdő.
-Ó, tényleg. Köszi Lou! - puszilt meg, aztán bement. Még hallottam, ahogy megnyitja a csapot, de aztán még lementem a konyhába, és csináltam magunknak teát. Mikor visszaértem, már a ruháimban ücsörgött az ágyon, és a telefonját nyomkodta.
-Mit csinálsz? - vigyorogtam, és letettem az asztalra a még forró bögréket.
-Twitterezek.
-Van valami érdekes?
-Van. Utálnak. - szomorodott el.
-Minden barátnőnket utálják egy darabig, ez nem a te hibád. Lassan megbékélnek a tudattal, hogy már nem vagyok szingli. Tudod, hogy Perrie-t is hogy szeretik! Pedig neki aztán voltak támadói! Erősnek kell lenned, és nem kell törődnöd az ilyenekkel. Azért utálnak, mert irigyek, amiért ilyen gyönyörű vagy!
-Nem a szépségért utálnak! Azért, mert nekem ilyen csodálatos barátom van. Louis! Szeretlek!
-Én is szeretlek! - hajoltam le hozzá, és szenvedélyesen megcsókoltam. Tényleg így érzem. Szeretem. Szerelmes vagyok. Belé.
Mikor levegőhiány miatt szétváltunk elővettem egy boxert, és elmentem tusolni.
Mikor visszaértem, a tévét nézte, majd befeküdtem mellé az ágyba. Fejét a mellkasomra hajtotta, és jobb kezét a hasamra tette, én pedig átöleltem. Így aludtunk el.
*Allissa szemszöge*
Reggel, nem tudom mire ébredtem fel, lassan nyitogatni kezdtem a szemeim. Liam már ébren volt, nézte ahogy alszom. Egy mosolyt eresztettem felé, majd pár csók után, kikászálódtunk az ágyból, és lementünk, hogy együnk valamit. A többiek még nem keltek fel, így a gyors reggeli után, halkan visszaosontunk. Rendbe szedtük magunkat, majd beültünk az ágyba, és beszélgettünk, csak úgy, mikor eszembe jutott valami.-Liam! -ültem fel mellőle-
-Tessék? -kérdezte rémülten-
-Mi lesz ha én vissza megyek Leeds-be? Vagyis mi lesz velünk? Még tanulok, nem hagyhatom ott az iskolát...Chelsea már megtehetné, de én még nem...
-Allissa...-ült fel hozzám- Még van időnk, addig is kihasználjuk ezt a 2 és fél hónapot! -próbált nyugtatni és megölelt- Ne aggódj! Szeretlek!
-Én is szeretlek Li! -mondta és közben mélyen a szemébe néztem, mire megcsókolt-
Az arcom a kezei közé vette, és hátradőltünk. Úgy csókolt, ahogy eddig még nem. Már fölöttem volt, én a hajába túrtam, ő pedig levette a fölsőm. Még mindig csókolóztunk, aztán levettem róla pólót. Egy darabig még így voltunk, mikor valaki hirtelen kinyitotta az ajtót, mire Liam mellém vágódott, én pedig kapásból magam elé vettem a fölsőm. Chelsea volt az...A szeme elé kapta a kezét, majd gyorsan ki is ment. Pár percig csak néztünk magunk elé, aztán kitört belőlünk a nevetés. Már kínunkban nevettünk...Liam következőnek zárd be az ajtót!
*Chelsea szemszöge*
-Jó reggelt édesem!
-Jó reggelt! - csókoltam meg, mire ő szenvedélyesen visszacsókolt.
-Szépet álmodtál, Hercegnőm?
-Igen, de úgy gondolom, hogy szebb a valóság. - mosolyogtam, és a homlokomat az övének döntöttem.
-Valóban?
-Igen. - mosolyogtam.
-Szeretlek! - mondta a számomra legédesebb szót.
-Én is! Megyünk reggelizni?
-Aha! - kipattantunk az ágyból, és lesettenkedtünk a konyhába, ahol nem találtunk senkit sem. Louis kakaót csinált, én pedig összedobtam egy nagy adag rántottát, remélve, hogy mire a többiek felkelnek nem hűl ki teljesen, mert frissen az igazi. Mivel elég éhesek voltunk, nekiálltunk kettesben a reggelinek. Az étkezőasztalhoz pakoltunk, és elkezdtünk falatozni. A rántotta finomra sikeredett, Louisnak is ízlett. Mikor befejeztük gyorsan elmosogattam, közben pedig csörgött a telefonom, így gyorsan megtöröltem a vizes kezem, és elfogadtam a hívást.
-Szia Chelsea!
-Szia Paul!
-Mikor jöttök? - kérdezte.
-Öhm, nem tudom. Menjünk most?
-Szerintem gyertek hamar, mert a fiúknak délben interjújuk van. Emlékeztetnéd őket erre?
-Persze. Akkor sietünk, megyek is és felkeltem a többieket.
-Még alszanak?
-Igen.
-Akkor mond nekik, hogy nagyon siessenek, mert 11 óra!
-Basszus, tényleg! Sietünk!
-Oké, én a stúdiónál várom őket! Szia Chels!
-Szia Paul!
Gyorsan befejeztem a mosogatást, és szóltam Louis-nak, hogy öltözzön, erre ő morcosan felballagott az emeletre. Én is utána mentem, és kihoztam a ruháimat, majd a fürdőben felvettem őket. Miután kijöttem elkezdtem keltegetni a fiúkat. Már mindenkit felkeltettem, kivéve Liam-et és Lis-t, őket utoljára hagytam, mivel az ő szobájuk volt az utolsó a folyosón. Kinyitottam az ajtót, de azonnal a szememre tapasztottam a kezeimet, majd a jobb kezemet levéve hátráltam pár lépést, és becsaptam az ajtót. Nem igaz, hogy rájuk nyitottam!
2012. szeptember 13., csütörtök
2012. szeptember 11., kedd
30.fejezet
*Harry szemszöge*
Az átmulatott éjszaka után Anabelle mellett ébredtem. Ránéztem a mellettem lévő órára, ami 11-et mutatott, így gyorsan kipattantam az ágyból és öltözködni kezdtem. Adtam egy csókot a még ágyban lustálkodó Anabellenek, majd hazaindultam. Az autóban bekapcsoltam a rádiót, hogy ne legyen akkorra csönd, bár az út nem volt hosszú. Miután leparkoltam a kocsit, az ajtón beérve a fiúkat pillantottam meg, akik az étkezőben reggeliztek. Óriási szemekkel bámultak rám, mintha fura lenne, hogy itthon vagyok. Mindannyian meg voltak lepődve, de Louis a legjobban.
-Hát te hol jártál bárányka? -kérdezte az említett-
-Hát én, izé..Anabellel randiztam, aztán kicsit sokáig buliztunk így nála aludtam.
-Aludtál, hmm?
Egy mosollyal válaszoltam, majd leültem a többiek közé, és ettem egy keveset. Lou elég mérges volt, és nem szeretem, ha haragszik rám így valami kárpótláson gondolkoztam.
-Hé fiúk, van egy ötletem! Mi lenne ha elmennénk a vidámparkba? Tök jó lenne! Allissa és Chelsea is jöhetnének! Naa!
-Ez tényleg jó ötlet, én benne vagyok! -mondta Niall-
-Részemről oké! -felelte Zayn-
-Én is benne vagyok! Akkor felhívom List. -válaszolt egyetértően Liam-
-Hát...-húzta száját Louis- Rendben, mehetünk. De fel kell velem ülnöd a hullámvasútra Harry, különben nem fogok megenyhülni...
-Jó, jó..
-Akkor rendben -vigyorgott-, felhívom Chelseat!
*Louis szemszöge*
Beadtam a derekamat Harry javaslatára, de azért eléggé megorroltam rá! Valóban aggódtam érte, meg általában megbeszéljük a "nő-ügyeket", de nem mondta el, hogy Annabelle-l készül randira. Persze nem támogatom abban, hogy idősebb nőkkel kavarjon, Caroline akár az anyja lehetett volna, Annabelle pedig a nővére. Kellene már neki egy korabeli barátnő!
Elővettem egy telefonom, ahogy Liam is, és tárcsáztuk a barátnőinket. Ők persze igent mondtak, mi pedig örültünk, hogy eltölthetünk egy újabb csodás napot együtt.
Gyorsan összeszedelődzködtem, felvettem egy rajongó-és vidámpark képes ruhát, majd mind az öten elindultunk a lányokért, két autóval, hogy kényelmesen elférjünk. Harry, Zayn és Niall ment egy autóval, Liam és Én egy másikkal. Ők egyből a vidámparkhoz mentek, mi tettünk egy kis kitérőt a lányokért.
Amikor odaértünk, mindketten kiszálltunk a kocsimból, és az ajtóhoz mentünk, majd csöngettünk. Fél perc múlva Allissa nyitott ajtót, Liam-mel köszöntötték egymást, majd megkérdeztem hol van a barátnőm.
-Még a szobájában készülődik. Menj fel hozzá, biztosan örül neked! - mosolygott, majd kézen fogta Liam-et és a konyhába mentek.
Én felmentem az emeletre, majd két kopogás, és egy "gyere" után beléptem Chelsea-hez, aki épp a táskájába pakolt be. Nyomtam egy csókot a szájára, majd megkérdeztem, hogy indulhatunk-e, erre ő bólintott, és lementünk a többiekért.
-Akkor mehetünk? - kérdeztem.
-Aha, hozom a dzsekim. - mondta Allissa.
-De jó idő van! - kiabáltam utána.
-Louis, hány éves vagy? 20? Szerintem az évek során megtapasztalhattad már a változékony londoni időjárást.
-Igazad van. Éppen ezért van mindig legalább egy esernyő és egy pulcsi a kocsiban. - nevettem, majd Chelsea-re néztem. - Hozz te is valamit, nehogy megfázz nekem! - mosolyodtam rá, mire még ő is felment, és egy dzsekit tartott a kezében, majd visszatért Lis, és végre elindulhattunk.
A vidámpark előtt már kiszúrtam az ismerős fekete Range Rovert, és pontosan mellé parkoltam. Mikor kiszálltunk a másik autóból is kiszálltak, és gyors köszönés után a jegypénztárhoz mentünk, és megvettük a belépőt...
*Allissa szemszöge*
Miután megvettük a belépőinket, mindenki szétszéledt. Harry, Niall és Zayn a vadabb dolgokhoz mentek, Chelsea és Louis az óriás kerék felé indultak, én és Liam pedig csak lassan sétálgattunk kéz a kézben. Néha nyomtunk egy-egy puszit egymás arcára, aztán egy szellemvasútnál álltunk meg. Mindkettőnknek megakadt a szeme az óriási csontváz és szörny bábukon. Egy darabig gondolkodtam, hogy bemenjek-e, de végül úgy döntöttem, hogy beszállok, Liam mellett úgysem érhet semmi. Beszálltunk a kocsinkba, majd elindultunk a sötétbe. Li átkarolt, én pedig hozzábújtam és szinte már azonnal a vállába fúrtam az arcomat. Nem sokat láttam, már a hangok is megtették a hatásukat, még úgy is féltem...Majd egy pillanatra kiértünk a világosra, ahol egy apró mosolyt eresztettem Liamre, mire ő megcsókolt. Hosszú csók volt, a vasút hossza is véget ért, így kiszálltunk. Egy vattacukros strandnál álltunk meg, vettünk egy hatalmas málnásat, ahogy megettük, visszaért a többiek is. Harry ígéretéhez híven felült Louissal a hullámvasútra, addig én és Chelsea beültünk egy forgós teáscsészébe. Miután szédülten leszálltunk, én felültem Zaynnel és Niallel a szabadesésre, addig a többiek leültek egy padra, és kerestek egy büfét, hogy tudjunk ebédelni.
*Chelsea szemszöge*
Louis-val különváltunk, és kéz a kézben sétálgattunk. Megérkeztünk egy céllövöldébe, ahol pálcikákra felfüggesztett tárgyakat lehetett nyerni úgy, hogy a puskával el kell törni a fapálcikát. Lou hősiesen megküzdött egy medvével, amit végül megnyert nekem, és egy csókot kapott jutalomként. Tovább mentünk, és figyeltünk a körülöttünk vihorászó gyerekeket, míg egy óriáskerékhez nem értünk. Louis feldobta az ötletet, hogy próbáljuk ki, amire beleegyeztem. Kivártuk a sorunkat, majd mikor mi következtünk beszálltunk egy kabinba. Szorosan egymás mellé ültünk, a fejemet a vállára hajtottam, és végül elindultunk. A kerék tetejéről be lehetett látni az egész vidámparkot, majd Lou az állam alá nyúlt, és csókot nyomott az ajkaimra, amit én mohón viszonoztam. Már majdnem teljesen leértünk, mikor elszakadtunk egymástól.
Mikor leérkeztünk kiszálltunk, és elindultunk egy irányba, ahol a többiekbe ütköztünk. Louis elindult Harry-vel hullámvasutazni, persze a barátom ördögien kacagott, mert tudta, hogy Harold nem szereti a hullámvasutat. A kis gonosz...
Amíg ők elmentek mi Allissával kiéltük a gyermeki énünket, és beültünk az ilyen forgós teáscsészés játékba, amitől kellően elszédültem. Mikor végeztünk csatlakoztunk a megérkezett Harryhez és Louhoz, és Liammel kiegészülve elmentünk keresni egy büfét, Lis, Zayn és Niall pedig elmentek valamit még kipróbálni. Pár percen belül találtunk egy hangulatos kis helyet, ahol még pár asztal is volt, így letelepedtünk oda, és vártuk a többieket, addig pedig a kaják közül válogattunk. Mikor mindenki visszajött és teljes volt a csapat, mindenki rendelt, majd mikor befejeztük az evést hazaindultunk, jóllakottan, és fáradtan. Az autóban egy darabig pislogtam elől az anyósülésen Lou mellett, de végül győzött az álmosság, és elaludtam.
*Louis szemszöge*
Épp megálltam a piros lámpánál, mikor észrevettem, hogy Chels békésen alszik mellettem. Megcirógattam az arcát, és hátraszóltam Liamnek és Lisnek.
-Mi lenne, ha most hozzánk mennénk, és ott aludnátok? Vannak szabad szobák... - vakartam meg a fejem, és mosolyogtam a visszapillantóba.
-Hát nem is tudom... - nézett előre Lis.
-Naaa. - nézett rá Liam, ami látszólag hatásos volt.
-Legyen!
A lámpa zöldre váltott, és irányt változtattam, a házunkhoz. A barátnőm még mindig mellettem szuszogott, majd hamarosan megérkeztünk. Az ajtajához mentem, és óvatosan kiemeltem a kocsiból. A szeme picit rebegni kezdett, de végül nem kelt fel, így csendesen az ajtóhoz léptem, amit Liam kinyitott előre. Felmentem a lépcsőn, könyökkel benyitottam a szobámba, és az ágyba fektettem Chelsea-t, jól betakargattam, egy puszit nyomtam a homlokára, majd kiléptem az ajtón...
Az átmulatott éjszaka után Anabelle mellett ébredtem. Ránéztem a mellettem lévő órára, ami 11-et mutatott, így gyorsan kipattantam az ágyból és öltözködni kezdtem. Adtam egy csókot a még ágyban lustálkodó Anabellenek, majd hazaindultam. Az autóban bekapcsoltam a rádiót, hogy ne legyen akkorra csönd, bár az út nem volt hosszú. Miután leparkoltam a kocsit, az ajtón beérve a fiúkat pillantottam meg, akik az étkezőben reggeliztek. Óriási szemekkel bámultak rám, mintha fura lenne, hogy itthon vagyok. Mindannyian meg voltak lepődve, de Louis a legjobban.
-Hát te hol jártál bárányka? -kérdezte az említett-
-Hát én, izé..Anabellel randiztam, aztán kicsit sokáig buliztunk így nála aludtam.
-Aludtál, hmm?
Egy mosollyal válaszoltam, majd leültem a többiek közé, és ettem egy keveset. Lou elég mérges volt, és nem szeretem, ha haragszik rám így valami kárpótláson gondolkoztam.
-Hé fiúk, van egy ötletem! Mi lenne ha elmennénk a vidámparkba? Tök jó lenne! Allissa és Chelsea is jöhetnének! Naa!
-Ez tényleg jó ötlet, én benne vagyok! -mondta Niall-
-Részemről oké! -felelte Zayn-
-Én is benne vagyok! Akkor felhívom List. -válaszolt egyetértően Liam-
-Hát...-húzta száját Louis- Rendben, mehetünk. De fel kell velem ülnöd a hullámvasútra Harry, különben nem fogok megenyhülni...
-Jó, jó..
-Akkor rendben -vigyorgott-, felhívom Chelseat!
*Louis szemszöge*
Beadtam a derekamat Harry javaslatára, de azért eléggé megorroltam rá! Valóban aggódtam érte, meg általában megbeszéljük a "nő-ügyeket", de nem mondta el, hogy Annabelle-l készül randira. Persze nem támogatom abban, hogy idősebb nőkkel kavarjon, Caroline akár az anyja lehetett volna, Annabelle pedig a nővére. Kellene már neki egy korabeli barátnő!
Elővettem egy telefonom, ahogy Liam is, és tárcsáztuk a barátnőinket. Ők persze igent mondtak, mi pedig örültünk, hogy eltölthetünk egy újabb csodás napot együtt.
Gyorsan összeszedelődzködtem, felvettem egy rajongó-és vidámpark képes ruhát, majd mind az öten elindultunk a lányokért, két autóval, hogy kényelmesen elférjünk. Harry, Zayn és Niall ment egy autóval, Liam és Én egy másikkal. Ők egyből a vidámparkhoz mentek, mi tettünk egy kis kitérőt a lányokért.
Amikor odaértünk, mindketten kiszálltunk a kocsimból, és az ajtóhoz mentünk, majd csöngettünk. Fél perc múlva Allissa nyitott ajtót, Liam-mel köszöntötték egymást, majd megkérdeztem hol van a barátnőm.
-Még a szobájában készülődik. Menj fel hozzá, biztosan örül neked! - mosolygott, majd kézen fogta Liam-et és a konyhába mentek.
Én felmentem az emeletre, majd két kopogás, és egy "gyere" után beléptem Chelsea-hez, aki épp a táskájába pakolt be. Nyomtam egy csókot a szájára, majd megkérdeztem, hogy indulhatunk-e, erre ő bólintott, és lementünk a többiekért.
-Akkor mehetünk? - kérdeztem.
-Aha, hozom a dzsekim. - mondta Allissa.
-De jó idő van! - kiabáltam utána.
-Louis, hány éves vagy? 20? Szerintem az évek során megtapasztalhattad már a változékony londoni időjárást.
-Igazad van. Éppen ezért van mindig legalább egy esernyő és egy pulcsi a kocsiban. - nevettem, majd Chelsea-re néztem. - Hozz te is valamit, nehogy megfázz nekem! - mosolyodtam rá, mire még ő is felment, és egy dzsekit tartott a kezében, majd visszatért Lis, és végre elindulhattunk.
A vidámpark előtt már kiszúrtam az ismerős fekete Range Rovert, és pontosan mellé parkoltam. Mikor kiszálltunk a másik autóból is kiszálltak, és gyors köszönés után a jegypénztárhoz mentünk, és megvettük a belépőt...
*Allissa szemszöge*
*Chelsea szemszöge*
Mikor leérkeztünk kiszálltunk, és elindultunk egy irányba, ahol a többiekbe ütköztünk. Louis elindult Harry-vel hullámvasutazni, persze a barátom ördögien kacagott, mert tudta, hogy Harold nem szereti a hullámvasutat. A kis gonosz...
Amíg ők elmentek mi Allissával kiéltük a gyermeki énünket, és beültünk az ilyen forgós teáscsészés játékba, amitől kellően elszédültem. Mikor végeztünk csatlakoztunk a megérkezett Harryhez és Louhoz, és Liammel kiegészülve elmentünk keresni egy büfét, Lis, Zayn és Niall pedig elmentek valamit még kipróbálni. Pár percen belül találtunk egy hangulatos kis helyet, ahol még pár asztal is volt, így letelepedtünk oda, és vártuk a többieket, addig pedig a kaják közül válogattunk. Mikor mindenki visszajött és teljes volt a csapat, mindenki rendelt, majd mikor befejeztük az evést hazaindultunk, jóllakottan, és fáradtan. Az autóban egy darabig pislogtam elől az anyósülésen Lou mellett, de végül győzött az álmosság, és elaludtam.
*Louis szemszöge*
Épp megálltam a piros lámpánál, mikor észrevettem, hogy Chels békésen alszik mellettem. Megcirógattam az arcát, és hátraszóltam Liamnek és Lisnek.
-Mi lenne, ha most hozzánk mennénk, és ott aludnátok? Vannak szabad szobák... - vakartam meg a fejem, és mosolyogtam a visszapillantóba.
-Hát nem is tudom... - nézett előre Lis.
-Naaa. - nézett rá Liam, ami látszólag hatásos volt.
-Legyen!
A lámpa zöldre váltott, és irányt változtattam, a házunkhoz. A barátnőm még mindig mellettem szuszogott, majd hamarosan megérkeztünk. Az ajtajához mentem, és óvatosan kiemeltem a kocsiból. A szeme picit rebegni kezdett, de végül nem kelt fel, így csendesen az ajtóhoz léptem, amit Liam kinyitott előre. Felmentem a lépcsőn, könyökkel benyitottam a szobámba, és az ágyba fektettem Chelsea-t, jól betakargattam, egy puszit nyomtam a homlokára, majd kiléptem az ajtón...
2012. szeptember 4., kedd
29. Fejezet
*Annabelle szemszöge*
A megbeszélt időpontban, pontosan csöngettek. Leszaladtam a lépcsőn, már amennyire a magassarkúm engedte, siettem. A lépcső alján megigazítottam a ruhámat, a frizurámat, és ellenőriztem a sminkemet is. Ma este tökéletesen kell mutassak.
A megbeszélt időpontban, pontosan csöngettek. Leszaladtam a lépcsőn, már amennyire a magassarkúm engedte, siettem. A lépcső alján megigazítottam a ruhámat, a frizurámat, és ellenőriztem a sminkemet is. Ma este tökéletesen kell mutassak.
Kinyitottam az ajtót, és Harryvel találtam szemben magam. Két puszival köszöntöttük egymást, előtte pedig Harry feltűnően végigmért.
A kocsiút szótlanul telt, majd megálltunk egy puccos étteremnél. Harry udvariasan kinyitotta az ajtót, mire mosolyogva biccentettem. A csípőmre tette a kezét, majd úgy indultunk be. Még mielőtt leülhettünk volna, egyeztettük az asztalfoglalást, majd a pincér a helyünkre vezetett minket. Egy eléggé félreeső, két személyes asztalhoz értünk, szépen megterítve, a vázában bíborvörös rózsával, ami magányosan volt az üvegben. A partnerem itt is udvariasan kihúzta nekem a széket, majd a pincér megérkezett az étlapokkal. Valami könnyű salátát rendeltem, csirkemellel, és öntettel, Harry pedig steaket kért, körettel. Míg a rendelésünk meg nem érkezett beszélgettünk a munkámról, a bandáról, és főleg magunkról. Próbáltam minél több dolgot elmondani magamról, Harry is így tett. Tulajdonképpen egész kellemesen elbeszélgettünk.
Mikor elfogyasztottuk a vacsoránkat, megittunk még 1-2 pohár bort, és beszélgettünk, majd Harry fizetett, és megegyeztünk, hogy sétálunk még egy kicsit. Harry a csípőmre vezette kezét, és szorosan magához húzott. Így sétáltunk egy darabig, majd megálltunk egy pub előtt.
-Mi lenne, ha bemennénk? - kérdeztem, mire Harry bólintott. Beléptünk az ajtón, és megcsapott a cigarettafüst szaga...
*Harry szemszöge*
A vacsorát követő séta után, Annabelle beszeretett volna menni egy bárba. Gondoltam miért is ne, így bementünk. Leültünk egy közeli asztalhoz, majd kértünk egy-egy vodkát. Ahogy kihozták, le döntöttük, majd kértünk 2 újabb kört, aztán sört. Sokat ittunk, és beszélgettünk, aztán mikor már nem tudtunk többet inni, úgy gondoltuk, hogy elindulunk haza. Kiléptünk a friss levegőre, és hívtunk egy taxit. Beszálltunk, a kocsi pedig elindult Annabelle címére. Az út nem tartott sokáig, de akkor is végig csókolóztunk. Mikor megérkeztünk kifizettem a taxit, majd Annabellel az ajtó felé indultunk.
*Louis szemszöge*
A lányoktól már rég hazajöttünk Liammel, de Harry-t sehol sem találtuk. A srácok szerint már kora este lelépett, most pedig már késő éjjel van. Remélem nem került bajba! A telefonja kikapcsolva, a fiúknak nem mondta hová megy! Azon törtem a fejem, hogy nem mondott-e valamit a ma estéről korábban. Nem ugrott be semmi, de az jutott eszembe, hogy a délután feltűnően sokat vigyorgott, és nagyon boldognak tűnt. A sminkes lány! De mit keres ott éjjel?! Hazza, Hazza, Hazza...
*Harry szemszöge*
A vacsorát követő séta után, Annabelle beszeretett volna menni egy bárba. Gondoltam miért is ne, így bementünk. Leültünk egy közeli asztalhoz, majd kértünk egy-egy vodkát. Ahogy kihozták, le döntöttük, majd kértünk 2 újabb kört, aztán sört. Sokat ittunk, és beszélgettünk, aztán mikor már nem tudtunk többet inni, úgy gondoltuk, hogy elindulunk haza. Kiléptünk a friss levegőre, és hívtunk egy taxit. Beszálltunk, a kocsi pedig elindult Annabelle címére. Az út nem tartott sokáig, de akkor is végig csókolóztunk. Mikor megérkeztünk kifizettem a taxit, majd Annabellel az ajtó felé indultunk.
*Louis szemszöge*
A lányoktól már rég hazajöttünk Liammel, de Harry-t sehol sem találtuk. A srácok szerint már kora este lelépett, most pedig már késő éjjel van. Remélem nem került bajba! A telefonja kikapcsolva, a fiúknak nem mondta hová megy! Azon törtem a fejem, hogy nem mondott-e valamit a ma estéről korábban. Nem ugrott be semmi, de az jutott eszembe, hogy a délután feltűnően sokat vigyorgott, és nagyon boldognak tűnt. A sminkes lány! De mit keres ott éjjel?! Hazza, Hazza, Hazza...
2012. szeptember 1., szombat
28.fejezet
*Harry szemszöge*
Reggel mindannyian korán keltünk, mert Alan Carr műsorában léptünk fel. Kicsit késében voltunk így siettünk. Ahogy odaértünk, a sminkszobába mentünk. Egy nagyon csinos nő, Anabelle kezdte az arcomat festeni.
-Csinos vagy ma! -mondtam neki-
-Köszönöm! -válaszolta mosolyogva-
A műsor után Alan megkínált minket egy kis harapnivalóval az egyik szobában, én addig visszamentem Anabellehez.
-Szia Anabelle, tudod már mondtam, hogy jól nézel ki...Meg adod a számod? Szívesen felhívnálak valamikor..
-Jajj Harry, köszönöm, igen megadom.
A számcsere után, visszamentem a fiúkhoz, majd hazaindultunk. Alig léptem be a ház ajtaján, már elő is kaptam a telefonomat, hogy Anabellet tárcsázhassam. Szinte rögtön fel is vette, így vettem a bátorságot, és elhívtam egy randira ma este. Megadta a címét, én pedig 7-re érte megyek. Egy darabig Niallel videojátékoztam, aztán megebédeltünk a többiekkel. Liam és Louis utána elindultak a lányokhoz. Mivel még ráértem, úgy döntöttünk, hogy megnézünk egy filmet a maradék két fiúval. 6 után pár perccel lett vége, én pedig rohantam a szobámba, hogy időben elkészülhessek. Bepattantam a kocsimba, és a megadott cím felé vettem az irányt. Egy szép ház elé érkeztem, megnyomtam a csengőt és Anabelle nyitott ajtót, egy szuper szexi ruhában...
*Louis szemszöge*
Amióta hazajöttünk az interjúról Harry nagyon boldognak tűnt. Az autóban végig vigyorgott, ám mikor megérkeztünk azonnal el is tűnt. Amint visszajött szó szerint, mintha elvarázsolták volna! Remélem, hogy nem a sminkes hölgyhöz (!) volt köze. Korban abszolút nem illik hozzá, és nem szeretném, ha megint úgy járna, mint Caroline-nal.
Mivel Liam és Én a lányokhoz indultunk, ott kellett hagynunk Harryéket. Az autóban végig csak a rádió szólt. Én közben sms-eket váltottam Chelsea-vel, ami ugye hülyeség, mert úgyis pár perc múlva megérkeztünk. Amint megállt az autó, zsebre vágtam a hófehér almás készüléket, és boldogan nyitottam az ajtót. Megnyomtam a csöngőt, mire Paul nyitott ajtót.
-Szia Paul! A lányokhoz jöttünk!
-Sziasztok! Menjetek csak, Allissa szobájában vannak. Már nagyon vártak titeket!
-Ó, remek. Megyünk is!
Felmentünk az emeletre, ahol a folyosón a negyedik ajtó mögött volt Lis szobája. Bekopogtunk, mire csak egy 'gyere' szót hallottunk, azt is Chels csilingelő, nevető hangján. Liam kinyitotta az ajtót, mire a hangok alapján Allissa a nyakába ugrott. Én még a fal mögött álltam, és elbújtam. Kíváncsi voltam a barátnőm reakciójára, hogy vajon mit szólna, ha nem jöttem volna.
-Szia Liam! - köszöntötte az említettet Lis.
-Szia! Louis nem jött? - hallottam a barátnőm elkeseredett hangját, és azonnal megbántam az egészet. Olyan szomorú volt az a kérdés, hogy mintha megrepedt volna a szívem...
-Öhhmm. Nem. - válaszolt Liam, improvizálva, mivel nem beszéltem meg vele a tervet.
-Ohh....Hát akkor én egyedül is hagylak benneteket... - mondta szomorúan, és az ágy kissé nyikorgó hangját hallottam, miszerint felállhatott, mert utána lépteket hallottam. Egyre közelebbről jött a hang, ezt gyorsan beálltam az ajtó elé, így Chels pont velem szemben állt meg. Az arca felderült, és szorosan megöleltük egymást.
-Átvertetek. Utállak titeket. - morogta a nyakamba.
-Engem is? - súgtam a fülébe.
-Igen, nagyon. - picit elhúzta a fejét, és egy csókot nyomott a számra. - Vicceltem. Nem utállak.
-Én sem utállak. - mosolyogtunk egymásra, és csókcsatába kezdtünk amit Liam köhintése zavart meg.
-Mit csináljunk?
-Filmezünk? Most töltöttem le a Tedet. Azt mondják jó film! Megnézzünk? Naaa. - mosolygott a barátnőm, és ránk nézett. Én azonnal bólintottam, neki nemet nem tudok mondani, és ahogy látszik a többiek sem. Míg Allissa bekapcsolta a filmet, mi lementünk nasiért.
-Tényleg komolyan mondtad, amit az interjúban mondtál? Mármint, hogy képes lennél belém szeretni...
-Igen.
-Tudod.... Én is így gondolom. Vagyis.... talán nekem már sikerült is.
-Igazából, talán már nekem is... - mosolyogtunk el, mire újra csókot váltottunk. Ezúttal a mikró hangja szakított minket félbe, miszerint kész a popcorn. Kiöntöttük egy tálba, és felmentünk. A filmet elindítottuk, és négyesben néztük a macis vígjátékot.
*Liam szemszöge*
Az Alan műsorában való szereplés után, egy darabig otthon voltunk, aztán Louissal Chelsea-hez és Allissához indultunk. Ahogy megérkeztünk Paul nyitott ajtót, és mondta, hogy a lányok Lis szobájában vannak, így a lépcső felé vettük az irányt. Bekopogtunk az ajtón, amire Chels szólt ki, hogy menjünk. Alig nyitottam léptem be a szobába, Lis rögtön a nyakamba ugrott, nagyon édesen. Miután kicsit megvicceltük Chelsea-t, úgy döntöttünk, hogy megnézzük a Tedet. Chels és Louis lementek egy kis rágcsálnivalóért, addig mi fent maradtunk a szobában és elfoglaltuk a helyünket. Lis szorosan mellém ült, én átkaroltam ő pedig hozzám bújt.
-Nagyon cuki volt amit Alan műsorában mondtál! -mondta Lis, amire én csak mosolyogtam, majd egy megcsókoltam, mire visszaértek Louék is.
Reggel mindannyian korán keltünk, mert Alan Carr műsorában léptünk fel. Kicsit késében voltunk így siettünk. Ahogy odaértünk, a sminkszobába mentünk. Egy nagyon csinos nő, Anabelle kezdte az arcomat festeni.
-Csinos vagy ma! -mondtam neki-
-Köszönöm! -válaszolta mosolyogva-
A műsor után Alan megkínált minket egy kis harapnivalóval az egyik szobában, én addig visszamentem Anabellehez.
-Szia Anabelle, tudod már mondtam, hogy jól nézel ki...Meg adod a számod? Szívesen felhívnálak valamikor..
-Jajj Harry, köszönöm, igen megadom.
A számcsere után, visszamentem a fiúkhoz, majd hazaindultunk. Alig léptem be a ház ajtaján, már elő is kaptam a telefonomat, hogy Anabellet tárcsázhassam. Szinte rögtön fel is vette, így vettem a bátorságot, és elhívtam egy randira ma este. Megadta a címét, én pedig 7-re érte megyek. Egy darabig Niallel videojátékoztam, aztán megebédeltünk a többiekkel. Liam és Louis utána elindultak a lányokhoz. Mivel még ráértem, úgy döntöttünk, hogy megnézünk egy filmet a maradék két fiúval. 6 után pár perccel lett vége, én pedig rohantam a szobámba, hogy időben elkészülhessek. Bepattantam a kocsimba, és a megadott cím felé vettem az irányt. Egy szép ház elé érkeztem, megnyomtam a csengőt és Anabelle nyitott ajtót, egy szuper szexi ruhában...
*Louis szemszöge*
Amióta hazajöttünk az interjúról Harry nagyon boldognak tűnt. Az autóban végig vigyorgott, ám mikor megérkeztünk azonnal el is tűnt. Amint visszajött szó szerint, mintha elvarázsolták volna! Remélem, hogy nem a sminkes hölgyhöz (!) volt köze. Korban abszolút nem illik hozzá, és nem szeretném, ha megint úgy járna, mint Caroline-nal.
Mivel Liam és Én a lányokhoz indultunk, ott kellett hagynunk Harryéket. Az autóban végig csak a rádió szólt. Én közben sms-eket váltottam Chelsea-vel, ami ugye hülyeség, mert úgyis pár perc múlva megérkeztünk. Amint megállt az autó, zsebre vágtam a hófehér almás készüléket, és boldogan nyitottam az ajtót. Megnyomtam a csöngőt, mire Paul nyitott ajtót.
-Szia Paul! A lányokhoz jöttünk!
-Sziasztok! Menjetek csak, Allissa szobájában vannak. Már nagyon vártak titeket!
-Ó, remek. Megyünk is!
Felmentünk az emeletre, ahol a folyosón a negyedik ajtó mögött volt Lis szobája. Bekopogtunk, mire csak egy 'gyere' szót hallottunk, azt is Chels csilingelő, nevető hangján. Liam kinyitotta az ajtót, mire a hangok alapján Allissa a nyakába ugrott. Én még a fal mögött álltam, és elbújtam. Kíváncsi voltam a barátnőm reakciójára, hogy vajon mit szólna, ha nem jöttem volna.
-Szia Liam! - köszöntötte az említettet Lis.
-Szia! Louis nem jött? - hallottam a barátnőm elkeseredett hangját, és azonnal megbántam az egészet. Olyan szomorú volt az a kérdés, hogy mintha megrepedt volna a szívem...
-Öhhmm. Nem. - válaszolt Liam, improvizálva, mivel nem beszéltem meg vele a tervet.
-Ohh....Hát akkor én egyedül is hagylak benneteket... - mondta szomorúan, és az ágy kissé nyikorgó hangját hallottam, miszerint felállhatott, mert utána lépteket hallottam. Egyre közelebbről jött a hang, ezt gyorsan beálltam az ajtó elé, így Chels pont velem szemben állt meg. Az arca felderült, és szorosan megöleltük egymást.
-Átvertetek. Utállak titeket. - morogta a nyakamba.
-Engem is? - súgtam a fülébe.
-Igen, nagyon. - picit elhúzta a fejét, és egy csókot nyomott a számra. - Vicceltem. Nem utállak.
-Én sem utállak. - mosolyogtunk egymásra, és csókcsatába kezdtünk amit Liam köhintése zavart meg.
-Mit csináljunk?
-Filmezünk? Most töltöttem le a Tedet. Azt mondják jó film! Megnézzünk? Naaa. - mosolygott a barátnőm, és ránk nézett. Én azonnal bólintottam, neki nemet nem tudok mondani, és ahogy látszik a többiek sem. Míg Allissa bekapcsolta a filmet, mi lementünk nasiért.
-Tényleg komolyan mondtad, amit az interjúban mondtál? Mármint, hogy képes lennél belém szeretni...
-Igen.
-Tudod.... Én is így gondolom. Vagyis.... talán nekem már sikerült is.
-Igazából, talán már nekem is... - mosolyogtunk el, mire újra csókot váltottunk. Ezúttal a mikró hangja szakított minket félbe, miszerint kész a popcorn. Kiöntöttük egy tálba, és felmentünk. A filmet elindítottuk, és négyesben néztük a macis vígjátékot.
*Liam szemszöge*
Az Alan műsorában való szereplés után, egy darabig otthon voltunk, aztán Louissal Chelsea-hez és Allissához indultunk. Ahogy megérkeztünk Paul nyitott ajtót, és mondta, hogy a lányok Lis szobájában vannak, így a lépcső felé vettük az irányt. Bekopogtunk az ajtón, amire Chels szólt ki, hogy menjünk. Alig nyitottam léptem be a szobába, Lis rögtön a nyakamba ugrott, nagyon édesen. Miután kicsit megvicceltük Chelsea-t, úgy döntöttünk, hogy megnézzük a Tedet. Chels és Louis lementek egy kis rágcsálnivalóért, addig mi fent maradtunk a szobában és elfoglaltuk a helyünket. Lis szorosan mellém ült, én átkaroltam ő pedig hozzám bújt.
-Nagyon cuki volt amit Alan műsorában mondtál! -mondta Lis, amire én csak mosolyogtam, majd egy megcsókoltam, mire visszaértek Louék is.
2012. augusztus 29., szerda
2012. augusztus 28., kedd
27.fejezet
*Louis szemszöge*
Reggel épp az utolsó simításokat végeztem a kinézetemen, mikor Harry dugta be a fejét az ajtón.
-Kész vagy? Sietnünk kell, ha nem akarunk elkésni.
-Persze, hozom a telefonom és mehetünk!
Az éjjeliszekrényemen pihenő fehér iPhone-ért nyúltam, aztán kimentem az ajtón, ahol már a srácok és Paul vártak. Együtt mentünk a ránk váró kocsihoz, ami már minket várt. Gyorsan beszálltunk, így a két oldalamra Niall és Liam kerültek. Paul gyorsan hajtott, mert tényleg késésben voltunk, mert mindannyian elaludtunk. Ha Liam szeme nem pattan ki időben, Paul még ennél is jobban lecseszett volna minket. Perceken belül a 4-es csatorna stúdiójához értünk, ahol rengeteg rajongó várt minket. Mikor az ajtót közelítettük meg kiosztottunk pár aláírást, és képeket csináltunk a rajongók legnagyobb örömére. Természetesen Liam-et és engem kérdeztek a barátnőinkről, akikről már az egész twitter-világ pletykál, viszont ezek a hírek igazak!
Az sminkszobában ültünk, ahol egy Annabelle nevű, 25 év körüli lány púderezte az arcunkat, hogy a reflektorok miatt ne csillogjon a bőrünk.
-Csinos vagy ma! - mondta Harry a már említett sminkesnek, miközben az orrára vitte fel a bézs színű kozmetikumot.
-Köszönöm! - mosolyodott el a lány. Vagy mondjam inkább nőnek?
Mikor mindannyian végeztünk, Paul tartott eligazítást, hogy mik lesznek a kérdések, mire mit válaszoljunk. Csak a szokásos, ami egy átlagos interjú előtt van.
Megszólalt a What makes you beautiful, és mi elindultunk lefelé a lépcsőn. A műsor neve Chatty Man volt, így a lépcső alján Alan Carr-ral fogtunk kezet. Leültünk a kanapéra, és elkezdődött a kérdezősködés. Csak a szokásos kérdéseket tették fel, mikor jön ki az album, lesz-e klip, mi lesz az album neve. Mindre viccelődve válaszoltunk, és természetesen nem adtunk konkrét választ. A mi albumunk, de mégis köt a szerződés, hogy az album megjelenéséig semmi információt nem oszthatunk meg senkivel.
A szokásos kérdések után olyat kaptunk, ami eléggé meglepett minket.
*Chelsea szemszöge*
Amint elköszöntem anyától a telefonban, a tévé elé telepedtem, Allissa és Clodagh társaságában. A srácok interjúja következik a tévében. Mindhárman mosolyogva néztük őket. Olyan viccesek és lazák voltak! A szokásos kérdéseket tették fel, majd következett egy, amire számítani lehetett, de még sem hittük, hogy felteszik.
-Louis, Liam! Igazak a pletykák? - kérdezte Alan, a műsorvezető, miközben alkoholmentes italt öntött a srácok poharaiba.
-Milyen pletykák? - kérdezett vissza vigyorogva Lou, és felemelte a már teletöltött poharát.
-Hogy van barátnőtök! Minden rajongótok erről beszél, és természetesen mindenki kíváncsi arra, hogy hogy álltok a nők terén!
-Ja! Hogy azok a pletykák! - mondta mosolyogva Lou! - Az én részemről teljes mértékben igaz! Igen, van barátnőm! - mosolyogva néztem a tévét, és eszembe jutott, hogy most már tényleg, hivatalosan is Louis barátnője vagyok, és már ország-világ tudja ezt!
-És ki a szerencsés?
-Chelsea Higgins, de inkább magamat mondanám szerencsésnek, hogy ilyen barátnőm van!
-Valóban? Szereted őt?
-Ezt még korai lenne kimondani, nem gondolod? A kapcsolatunk még elég friss.
-Akkor kérdezem úgy, hogy képes lennél belé szeretni?
-Igen. És szerintem ez már folyamatban is van! - mosolyodott el, mire megremegtem. Kezd belém szeretni! És ami azt illeti, én is belé!
-Na, és te, Liam? Igazak a pletykák?
*Allissa szemszöge*
A kanapén ültem Clodagh-al, a tévét néztük. A fiúk ma lépnek fel Alan Carry műsorában. Chelsea még az anyukájával beszélt, rá vártunk, majd ahogy befejezte lehuppant mellém. Elkezdődött! Eleinte az új albumról, és a klipekről beszéltek, amire a fiúk csak poénokkal válaszoltak. Aztán minket hoztak szóba.
-Louis, Liam! Igazak a pletykák? -kérdezte Alan, amire először Louis adott választ-
...-Na, és te, Liam? Igazak a pletykák?
-Ami azt illeti, igen. Igazak! -mondta Li boldogan-
-Nos, és ki az ha megkérdezhetem?
-Allissa Franklin. -ahogy ezt kimondta, rám tört a vigyorgás-
-És mióta jártok? Hol ismerkedtetek meg?
-Még nem járunk túl régóta...Egy esküvőn találkoztunk...
-Hm..esküvő! Érdekes! -nevetett Alan- Talán ez egy jel, lehet, hogy nektek is lesz egy a közeljövőben...
-Hát a közeljövőben talán még nem, mert Lis még csak 16...-felelte Liam mosolyogva-
-Értem. Nos akkor gratulálok mindkettőtöknek hogy megtaláltátok a boldogságot!
-Köszönjük! -válaszolták együtt-
A műsor befejeztével Chelsea-vel összenéztünk, csak a hatalmas vigyor látszódott mindkettőnkön.
-Na lányok látom örültök! -kelt fel a kanapéról Clodagh, és a konyha felé vette az irányt- Éhesek vagytok? Készítek valami reggelit!
Reggel épp az utolsó simításokat végeztem a kinézetemen, mikor Harry dugta be a fejét az ajtón.
-Kész vagy? Sietnünk kell, ha nem akarunk elkésni.
-Persze, hozom a telefonom és mehetünk!
Az éjjeliszekrényemen pihenő fehér iPhone-ért nyúltam, aztán kimentem az ajtón, ahol már a srácok és Paul vártak. Együtt mentünk a ránk váró kocsihoz, ami már minket várt. Gyorsan beszálltunk, így a két oldalamra Niall és Liam kerültek. Paul gyorsan hajtott, mert tényleg késésben voltunk, mert mindannyian elaludtunk. Ha Liam szeme nem pattan ki időben, Paul még ennél is jobban lecseszett volna minket. Perceken belül a 4-es csatorna stúdiójához értünk, ahol rengeteg rajongó várt minket. Mikor az ajtót közelítettük meg kiosztottunk pár aláírást, és képeket csináltunk a rajongók legnagyobb örömére. Természetesen Liam-et és engem kérdeztek a barátnőinkről, akikről már az egész twitter-világ pletykál, viszont ezek a hírek igazak!
-Csinos vagy ma! - mondta Harry a már említett sminkesnek, miközben az orrára vitte fel a bézs színű kozmetikumot.
-Köszönöm! - mosolyodott el a lány. Vagy mondjam inkább nőnek?
Mikor mindannyian végeztünk, Paul tartott eligazítást, hogy mik lesznek a kérdések, mire mit válaszoljunk. Csak a szokásos, ami egy átlagos interjú előtt van.
Megszólalt a What makes you beautiful, és mi elindultunk lefelé a lépcsőn. A műsor neve Chatty Man volt, így a lépcső alján Alan Carr-ral fogtunk kezet. Leültünk a kanapéra, és elkezdődött a kérdezősködés. Csak a szokásos kérdéseket tették fel, mikor jön ki az album, lesz-e klip, mi lesz az album neve. Mindre viccelődve válaszoltunk, és természetesen nem adtunk konkrét választ. A mi albumunk, de mégis köt a szerződés, hogy az album megjelenéséig semmi információt nem oszthatunk meg senkivel.
A szokásos kérdések után olyat kaptunk, ami eléggé meglepett minket.
*Chelsea szemszöge*
Amint elköszöntem anyától a telefonban, a tévé elé telepedtem, Allissa és Clodagh társaságában. A srácok interjúja következik a tévében. Mindhárman mosolyogva néztük őket. Olyan viccesek és lazák voltak! A szokásos kérdéseket tették fel, majd következett egy, amire számítani lehetett, de még sem hittük, hogy felteszik.
-Louis, Liam! Igazak a pletykák? - kérdezte Alan, a műsorvezető, miközben alkoholmentes italt öntött a srácok poharaiba.
-Milyen pletykák? - kérdezett vissza vigyorogva Lou, és felemelte a már teletöltött poharát.
-Hogy van barátnőtök! Minden rajongótok erről beszél, és természetesen mindenki kíváncsi arra, hogy hogy álltok a nők terén!
-Ja! Hogy azok a pletykák! - mondta mosolyogva Lou! - Az én részemről teljes mértékben igaz! Igen, van barátnőm! - mosolyogva néztem a tévét, és eszembe jutott, hogy most már tényleg, hivatalosan is Louis barátnője vagyok, és már ország-világ tudja ezt!
-És ki a szerencsés?
-Chelsea Higgins, de inkább magamat mondanám szerencsésnek, hogy ilyen barátnőm van!
-Valóban? Szereted őt?
-Ezt még korai lenne kimondani, nem gondolod? A kapcsolatunk még elég friss.
-Akkor kérdezem úgy, hogy képes lennél belé szeretni?
-Igen. És szerintem ez már folyamatban is van! - mosolyodott el, mire megremegtem. Kezd belém szeretni! És ami azt illeti, én is belé!
-Na, és te, Liam? Igazak a pletykák?
*Allissa szemszöge*
A kanapén ültem Clodagh-al, a tévét néztük. A fiúk ma lépnek fel Alan Carry műsorában. Chelsea még az anyukájával beszélt, rá vártunk, majd ahogy befejezte lehuppant mellém. Elkezdődött! Eleinte az új albumról, és a klipekről beszéltek, amire a fiúk csak poénokkal válaszoltak. Aztán minket hoztak szóba.
-Louis, Liam! Igazak a pletykák? -kérdezte Alan, amire először Louis adott választ-
...-Na, és te, Liam? Igazak a pletykák?
-Ami azt illeti, igen. Igazak! -mondta Li boldogan-
-Nos, és ki az ha megkérdezhetem?
-Allissa Franklin. -ahogy ezt kimondta, rám tört a vigyorgás-
-És mióta jártok? Hol ismerkedtetek meg?
-Még nem járunk túl régóta...Egy esküvőn találkoztunk...
-Hm..esküvő! Érdekes! -nevetett Alan- Talán ez egy jel, lehet, hogy nektek is lesz egy a közeljövőben...
-Hát a közeljövőben talán még nem, mert Lis még csak 16...-felelte Liam mosolyogva-
-Értem. Nos akkor gratulálok mindkettőtöknek hogy megtaláltátok a boldogságot!
-Köszönjük! -válaszolták együtt-
A műsor befejeztével Chelsea-vel összenéztünk, csak a hatalmas vigyor látszódott mindkettőnkön.
-Na lányok látom örültök! -kelt fel a kanapéról Clodagh, és a konyha felé vette az irányt- Éhesek vagytok? Készítek valami reggelit!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)